Eljegyzés, lánykérés

Ahogy korábbi cikkeinkben olvashattátok, számos variáció lehetséges lánykérés és eljegyzés területén.

Azok, akik megengedhetik maguknak, leánykérő gyűrűvel kérik meg a párjuk kezét, ami egy köves vagy gyöngyös gyűrű szokott lenni, és értelemszerűen csak a menyasszony viseli. Általában ez a lánykéréskor a bal gyűrűs ujjra kerül.

Kép forrása: bemainc.net

Ezután következik az eljegyzés, amikor képbe kerül a karikagyűrű, és felmerül a kérdés, hogy akkor azt most melyik ujjra kell húzni. Erre nincs szigorúan veendő szabály, kedvedre választhatsz az alábbiak közül:

Most, hogy túlvagyunk a nagy lánykérő rohamon, vagyis a Karácsonyon és Szilveszteren, amikor csőstül ereszkednek féltérdre a férfiak, az esküvő megszervezése mellett következik az eljegyzés, mely alatt az eljegyzési vacsorát vagy ünnepséget értem.

Kép forrása: melbournefunctionrooms.com.au

Lássuk, mit hogyan illik az eljegyzéssel kapcsolatban!

Az eljegyzés időpontja

Tizennyolc éves voltam, amikor összejöttünk a barátommal, és akkor kicsit naivan bár, de azt gondoltam, hogy semmi nem választhat el minket többé és örökké együtt leszünk. Valószínűleg minden fiatal lány így van ezzel egy nagy szerelem kibontakozásakor. Azonban nem tévedtem nagyot, hiszen négy és fél év elteltével még mindig együtt vagyunk a párommal, és a mai napig úgy gondolom, hogy vele szeretném leélni az életemet. Imádjuk egymást, és már többször szóba került köztünk a házasság és a gyerekek kérdése, hol elviccelődve a témát, hol pedig nagyon is komoly beszélgetés keretében. Az eljegyzésre azonban még nem került sor, és bár jól érezzük magunkat így is a kapcsolatunkban, végtelenül boldog lennék, ha végre feltenné a nagy kérdést. 

Az én lánykérésem meglehetősen egyszerű volt, bár 9 év együttjárás után talán már nem is vált szükségessé a vörös rózsás, letérdelős, gyűrűelrejtős, egyébként - véleményem szerint - borzalmasan konvencionális és álromantikus lánykérés.

2000 augusztusában a Dunakanyarban nyaraltunk. Nagymaroson volt a szállásunk, onnan mentünk ezerfelé. Egy alkalommal Dobogókőn kötöttünk ki, bár nem ezt terveztük, de ha már ott voltunk nekivágtunk. Azzal a lendülettel szépen el is tévedtünk, letértünk a turista útról és valami hihetetlen vadregényes túrában volt részünk, természetesen rekkenő hőségben.

Órákon keresztül bolyongtunk a kifelé vezető ösvényt keresve, amikor egy iszonyatos meredek sziklafalhoz értünk, amin ráadásul valami patak vize csordogált lefelé. Hősiesen, egy zokszó nélkül megmásztam, miután a férjem - akkor még barátom - közölte velem, hogy ezek után, ha megtaláljuk a kifelé vezető utat megkéri a kezem. Én persze legyintettem rá...

Volt romantikus, volt hirtelen és volt hivatalos, mert a mesében is három az igazság.

Először a megismerkedésünk után kb. egy évvel kérte meg a kezemet a most már férjem. Egy baráti biliárdozós borgőzös este alkalmával én ültem egy söröshordón, amikor letérdelt elém és megkérdezte, hogy leszek-e a felesége. Persze ez teljesen spontán a hangulat hevében gyűrű nélkül történt, így nem is tudtam igazán komolyan venni, azt válaszoltam hát, hogy persze, majd egyszer…

Engem tavasszal lepett meg a párom egy eljegyzési gyűrűvel. Korábban is nagyon sokat kirándulunk és egy napsütéses vasárnap délutánra meglepetés kirándulást szervezett. Csak beültem a kocsiba és mentünk, nem tudtam merre.

Közel 1 órás autóút után az ausztriai Muggendorfban parkoltunk le. Muggendorf a varázslatos vízeséséről nevezetes. A vízesés közvetlen közelében, pallókon, lépcsőkön, hidakor sétáltunk a hegy tetejére. Fotózkodtunk, nevetgéltünk és csodáltuk a természet csodáját. A vízesés tetejére érve a párom egy rövid kis pihenőt javasolt, ezért megkerestük a kis patak utolsó vízszintes pontját.

5 évvel ezelőtt ismerkedtünk meg párommal Balatonon. Már az első napoktól tudtuk, hogy mindketten komolyan gondoljuk a kapcsolatunkat. Sajnos mivel az anyagiak nem engedték meg, ezért eddig vártunk az esküvő tervezésével.

11 éve várok arra, hogy ne csak olvassak, hanem Én is meséljek egy csodálatos történetet. A lánykérésem.

2010.10.02.

Vásárolni indultunk, meg egy jó lángost enni a piacra.

Mivel nem siettünk aznap, és jó idő volt, úgy döntöttünk, sétálunk egyet.

Az esküvőt már kitűztük ekkor már kb. egy hónapja, de hivatalosan még nem történt meg a lánykérés, de nem is akartam nagy felhajtást keríteni neki. Mindig is arról álmodtam, hogy a szüleimtől fogja megkérni a kezem, de Édesapámat elvesztettük másfél éve, így nem éreztem fontosnak már az egész eljegyzést...

A nevem Timi, és a legboldogabb pillanatom 2007. december 18-án este éltem át.

A barátommal a TV-t néztük, és valamiért kimentem a konyhába.

Mire visszaértem, a párom a szoba közepén állt, és ahogy melléléptem, elkezdett beszélni, hogy igazából Karácsonykor akarta, meg hogy a családom is ott legyen, én pedig néztem rá értetlenül; mit hadovál nekem össze-vissza?!

Ekkor szembe állt velem, féltérdre ereszkedett, és kinyitotta a kis bordó dobozkát, amiben 2 gyűrű lapult; majd ezt kérdezte: "leszel a menyasszonyom?"

Én azonnal igent mondtam, és örömömben elsírtam magam.

És ami még a legszebb az egészben, hogy azon az estén ünnepeltem a 25. születésnapomat :)