Love Story

Első találkozás

2004 novemberében találkoztunk, amikor Zoli ahhoz céghez került, ahol négy éve dolgoztam. Emlékszem a pillanatra, hiszen mindenki nagyon várta a régi főkönyvelő helyett érkező új munkatársat, de őszintén szólva, nem volt szerelem első látásra. Kezet fogtunk, a főnökünk viccelődött valamit szokásához híven…

Két év munkatársként

Megismerkedésünk története

Én Budapesten születtem a 10. kerületben, ekkor szüleim és nővérem egy 17. kerületi lakótelepen laktak. Ott is maradtunk egészen 1 éves koromig, amikor a város másik felébe, Budafokra költöztünk. Én éltem mindennapjaimat, lassacskán felcseperedtem. Mindig is romantikus lélek voltam, a lelkem mélyén hittem a királyfiban, akivel majd összehoz az élet. 16 éves múltam, és még mindig nem volt egy komolyabb kapcsolatom sem, már-már kezdtem elkeseredni - akkor még nem tudtam, hogy nem késtem le semmiről.

1986. július 17. Nagy izgalommal ébredtem, mert tudtam, hogy aznap táborba utazom. De arról még nem sejthettem semmit, hogy életem legmeghatározóbb napja vár rám.

2004. július 17. Tudom, hogy ezen a napon is nagy izgalommal fogok ébredni - már, ha egyáltalán tudok majd aludni valamit -, s azt is tudom, hogy ez a nap életem egyik legfontosabb és legboldogabb napja lesz.

De kezdem a legelején ott, annál a 18 év előtti csodálatos júliusi napnál....

Van, aki szeret!

18 éves koromig azt hittem valamit nagyon rosszul csinálok! Nagymami is arra bíztatott, amíg meg nem köszönik a táncot, addig ne hagyjam ott a táncpartnert, persze én ezt mindig túl komolyan vettem, akkor is, amikor már túlságosan is megutáltattam magam! A szerelmi eseteim mindig ugyanazok voltak, én kinéztem, közelébe kerültem, ismerőse közt kerestem, levelekkel ostromoltam, elutasítottak, sokszor, sírtam, összetörtem... MAJD... találtam mást és ment előröl a mókuskerék!

2003 tavaszán ismerkedtünk meg egy egyetemi buli alkalmával. Szerelem volt első látásra.

Karácsonykor megtörtént a lánykérés. Akkor még nem tudtuk mennyi öröm és izgalom vár ránk.

Nagyon sok hálával tartozunk a szüleinknek és barátaiknak, hogy levették a vállunkról a szervezés terhét illetve külön köszönet illeti a barátnőmet, Noját, aki nélkül nem lett volna ruhám. Az esküvő előtt két héttel derült ugyanis ki, hogy sem Andris öltönye sem az én ruhám nem stimmel.

Sajnos rosszul választottunk szalont, ugyanis nem csak a kiszolgálással volt gond, de az empatikus képességekből és a szakértelemből is egyesre vizsgáztak.

Révbe értem!

Történetemet egy kicsit messziről indítom, hogy értsétek mit is jelent számomra az az ember, akivel napokon belül férj és feleség leszünk.

Egy vidéki kisvárosban nőttem fel, ahol versenytáncos mivoltom miatt nagyon sokan ismertek. Nem vagyok különleges szépség, de mindig legyeskedtek körülöttem a fiúk. Néhány tinikapcsolat és csalódás után az érettségi kellős közepén talált rám a szerelem.

Gyönyörű 2,5 éves kapcsolat volt eljegyzéssel, esküvői tervekkel... Aztán a tündérmese összetört, lehúzták ujjamról a jegygyűrűt... Majdnem belehaltam. Visszagondolva évek kellettek ahhoz, hogy feldolgozzam.

Ez a történet 15 évvel ezelőtt kezdődött. 1989 szeptembere: egy budapesti gimnáziumban, mint annyi más helyen ekkor, sok-sok tizenéves fiatal először találkozik egymással, hogy aztán egy osztályban/közösségben töltsék el életük egyik legfontosabb időszakát, a felnőtt emberré válás éveit.

Ekkor látja egymást először Gizus és Lacus is. Gizus nem túl feltűnő jelenség: hosszú és állandóan rendezetlen haj, közepes termet, némi súlyfelesleggel. Lacus kajla 14 éves kamasz fiú.

2001-ben, amikor Judit barátnőmnek görög fiúja volt, és kiment Görögországba dolgozni egy ékszerboltba én is "lázba jöttem". Görögországban akartam én is dolgozni, bulizni, nyaralni. Persze Judit sok mindent nem tudott ígérni, azt mondta: - fizess be egy utat, gyere ki, ha találsz melót maradsz, ha nem, mész haza.

Így is történt, jún. 1-jén már a Paraliára tartó buszon ültem. Pár nap múlva találtam eladói munkát egy Super Marketben a szomszédos Olympic Beach-en.

Történetünk 2001 májusában kezdődött, amikor megérdemelt nyári szünetemet kezdtem élvezni. Egy délután apukámmal aranyos beszélgetésbe elegyedtem, mely így végződött: "meglátod érted is eljön a herceg a fehér lovon!"

Azt tudni kell,hogy romantikus típus vagyok (bár a főiskola alatt bőven kivettem a részem a bulikból és a fiúkból), és igazi szerelemre vágytam...

Történetünk 2003. október 27-én kezdődött, illetve talán egy picivel előbb.

2002 augusztusában feliratkoztam egy internetes társkereső oldalra, inkább csak kíváncsiságból, mivel akkoriban elég magányosnak éreztem magam. Két hónap után, túl néhány kellemetlen tapasztalaton, éppen fel akartam adni ezt a társkeresési módszert, amikor még -amolyan utolsó esély alapon- írtam egy a bemutatkozó lapja alapján szimpatikusnak tunő fiúnak. Ő meg pár nap múlva válaszolt. Nagyjából egy hétig kedves kis leveleket váltottunk, aztán nagy merészen elkérte a telefonszámomat, és beszéltünk is néhányszor.