Skip to main content

Az új fórumban összegyűjtjük az elmúlt évek esküvői beszámolóit, melyek a régi fórumra érkeztek, és várjuk az újakat is azoktól a menyasszonyoktól, akik már a megújult Mennyegző.Hu Esküvőportálhoz csatlakoznak...

A régi fórum Esküvői Beszámolók című topikja az alábbi linken található meg:

Esküvői Beszámolók a Mennyegző.Hu Fórumán

A fórumtopik szponzora a szekszárdi Evia Wedding Esküvő- és Rendezvényszervező Iroda (www.amieskuvonk.com).

Chr esküvője 2005-ből

Esküvő időpontja: 2005. május 14.

Beszámoló dátuma: 2005. május 19.

Sziasztok!

Most már mi is el tudjuk mesélni, hogy milyen is volt.

Előző héten végig itthon voltunk. Minden napra volt valami, ami miatt rohangálhattunk. Persze ebben olyan „nemes” feladatok is benne voltak, mint hajfestés, kozmetika, polgármesteri hivatalban a főpróba, műkörmös, stb. A héten még készítettük a köszönetajándékokat, a menü- és programkártyákat. Ez is a dekoráció része volt. Péntek este ½ 11-ig vasaltam. Attila ingét, a stólám – amit ki sem vettem a kocsiból . Ekkor már Attila hazament. Az utolsó estén nem aludtunk együtt. Valahol hülyeség, mert 2 éve együtt élünk. De hát ha mindenki így csinálja…

Szombat:

Én reggel ¼ 7-kor felébredtem a 7 óra helyett. 1 szelet vajas kenyeret nagy nehezen elnyammogtam. Tébláboltam, kicsit furi volt. Nem igazán tudtam, éppen mihez kezdjek. Elmentem tusolni, testápolózás, miegymás. 8-ra mentem fodrászhoz. Nagyon ügyesen, gyorsan és tartósan készítette el a kontyomat a fodrász. A párom is 7-kor kelt, 8-ra vitte a dekorosnak a köszönetajándékokat és a menükártyákat, 9-re ment fodrászhoz, 10-re a virágoshoz. Elhozta nekem a fodrászhoz a hajamba való virágokat, mivel élővirág dísz volt a hajamban. Utána én mentem a húgaimmal ki a kozmetikusomhoz, aki a barátnőm is. Ez volt 11 körül. 12-re végeztünk, hazamentünk és átjött a barátnőm, hogy segítsen felöltözni. Közben a barátnőm vőlegénye elvitte a főautót dekorálni, mivel ő volt a sofőrje.

Ekkor a fotós barátunk már a pároméknál volt. Kicsit körbenéztek a városban, hol is lehetne jókat fényképezni az általunk kinézett helyeken kívül.

Kb. 1 órára megérkeztek hozzánk. A párom, a fotós, a videós és a főautó. Irány ki egy vidéki kis faluban lévő parkba fényképezésre. A fotózás nagyon jó hangulatban telt. Fotós barátunk igen jó kedvre tudott deríteni bennünket. Videósunk is ott volt velünk, hogy elcsípjen pár érdekes pillanatot. Ezután bent Kalocsán is volt fotózás néhány helyszínen, például a sörözőben, ahol megismerkedtünk , egy játszótéren, és a város gyönyörű főterén, ahol persze a hivatalos beállítások is megvoltak. Az idő végig gyönyörű volt, sőt a fotózáshoz még árnyékos helyeket is kellett keresnünk a verőfényes napsütés miatt. Csak később, a lagzi hajnalán esett egy kicsit, ami a meleg miatt még jól is jött.

16 óra előtt mentünk a vendégvárás helyszínére. 16.20-kor indultunk a vidéki egyházi szertartásra, ami szép és nagyon személyes volt. A református lelkipásztor amellett, hogy a nagyapámról megemlékezett – aki szintén református lelkipásztor volt és együtt dolgoztak – végig a mi életünkről beszélt. A templomi szertartás után dobtam el a dobócsokromat. Ezt egy kicsit én is gyakorolhattam volna, de az ifjú hölgyek is lehettek volna aktívabbak. Végül a barátnőmnek adtam a kezébe, hiszen szeptember 10-re vannak bejelentkezve házasságkötésre.

18 órakor kezdődött a polgári szertartás. Voltak kisebb malőrök, mint pl. a párom elsőre nem tudta elfújni a külön életét jelző gyertyát – az a makacs független élet – de összességében nagyon szép volt. Kedves barátnőim a hátsó sorokból kisírt szemekkel jelentek meg a gratulációnál, pedig vidám zenéket válogattunk. Anyum már az aláírásnál könnyezett – bár Ákos: Keresem az utam című száma mindkettőnknek nagyon kedves – a szülőköszöntésnél már potyogott a könnye – és ehhez nem csak a Honfoglalás betétdala járult hozzá.

Kaptunk riszt és rózsaszirmot is. Tanúink az egyházi szertartáson a nagybátyáink voltak, a polgári szertartáson nekem a barátnőm, a páromnak pedig a gyerekkori barátja.

Ezután kezdetét vette a buli. Feszített tempónk volt egész nap. Azt sajnáltam, hogy kevés időnk volt a vendégekkel foglalkozni. Gyönyörű volt a dekorációnk – bordó és fehér díszítés anyaggal és virággal. Finom volt a vacsora, gyönyörű volt a tortánk. Kedves barátnőim, barátaim énekeltek nekünk két számot Máté Pétertől: Egyszer véget ér a lázas ifjúság és az Azért vannak a jó barátok című dalt. Az étteremben minden vendég kívánságát lesték és az italok is mindig igény szerint gyorsan a vendégek elé kerültek. Felvágtuk a mennyasszonyi tortát, amitől szintén el voltunk ájulva, mert pont olyan volt, mint amilyennek elképzeltük, pedig fénykép alapján készítették. És az íze! A menyasszonytánc után mentünk haza átöltözni. Utána leginkább a fiatalok maradtak. Volt asztalon táncolás, macskajaj, „tancekarneval” miegymás. ½

5-kor kísértük ki az utolsó vendéget. Utána elpakoltunk, kb. ½ 7-re értünk a szállodába. Nem akartuk a nászéjszakát a szülők mellett tölteni. Meg az utána következőt sem. Nagyon jó döntés volt.

Idegeskedésemet fokozta, hogy a gyűrűt, amivel párom megkérte a kezem, szombat reggel levettem, hogy bekenjem a kezem. Szerda este találta meg nekem a párom. De hála, meglett.

A képeket még nem láttuk, a fotósunk 1400 képet készített. Ebből jelenleg folyik a leválogatás, de azt mondta 850-900 kép fog maradni. És a barátoktól, rokonoktól még nem kaptuk meg. Szeretnénk egy honlapra feltenni őket, hogy mindenki egyszerűen elérhesse.

Kívánunk mindenkinek jó készülődést és ilyen gyönyörű és élményekkel teli napot.

Napocska esküvője 2005-ből

Esküvő időpontja: 2005. május 7.

Beszámoló időpontja: 2005. május 9.

A mi nagy napunk 2005.május 7. volt.

Az előkészületek már januárban megkezdődtek, így az esküvőt megelőzően már csak apróságokat kellett elintézni.

Párommal csütörtökön, 5-én indultunk útnak, amelyről már férj-feleségként tértünk haza. Délelőtt elmentünk a ruhámért.

Biztos ami biztos alapon még egyszer megpróbáltam a ruhákat, persze közben Csabi az autóban várt rám. Miután a ruhák rendben voltak, útnak indultunk Dobozra, ahová rendben meg is érkeztünk 14 óra felé.

Gyors ebéd, aztán én 15 órára mentem próbasminkre. A sminkes, Benkő Ildikó kétféle sminket csinált, egy rózsaszínes, babás változatot, meg egy barnás, natúr sminket. Én ez utóbbit választottam, úgy éreztem, ez illik inkább az egyéniségemhez. Pénteken délelőtt leadtuk az autókat takarítani, közben elintéztük az Önkormányzatnál még hátralevő teendőket - szertartás rendezése, személyi igazolványok leadása. Hogy azért erre a napra is jusson egy kis izgalom, a zenéinket otthon hagytuk, így fordultunk még egyet :-)

Közben Csabiéknál a rokonok már vártak minket, hozták a nászajándékokat...többek között egy 12 személyes mosogatógépet, szép piros masnival átkötve. Délután a terem dekorálásával és rendezésével foglalkoztunk. A dekorosok, ahogyan azt megbeszéltük,12-re ott voltak, és kb 16 órára készen is lettek. Közben Csabi és a segítők elkezdték az asztalok behordását, rendezését...mindezzel kb fél 8-ra lettünk készen. Utána én átköltöztem Csabiéktól a panzióba, ahol az utolsó estémet töltöttem, mint lány. Gyors vacsora, majd irány az ágy...

Az izgalomtól persze nagyon nehezen aludtam el, és már hajnalban felébredtem, de ez talán természetes is.

Szombat reggel gyönyörű derült, napos, de kicsit hűvös reggel köszöntött. Szerencsére nap közben kellemes meleg lett, eső sem esett, így az időjárásra sem lehetett panaszunk. Szombaton 9-re mentem a fodrászhoz, aki rögtön "kezelésbe vett", hajmosás, csavarás, szárítás...hosszas küzdelem árán az én alig vállig érő hajamból gyönyörű feltűzött, igazi menyasszonyi frizura kerekedett. 11 órára készültünk el, irány a smink, ahol Ildikó kb fél óra alatt elvarázsolt.

Párom jött értem, mentünk a virágokért, amik már készen vártak minket, egy percet sem kellett várnunk. És mondhatom, gyönyörű volt minden! Ezt követően az állomáson felvettük keresztanyámékat és a tanúmat, majd irány a panzió, gyors öltözés, és irány a fotózás. Felejthetetlen pillanat számomra, amikor Csabi meglátott teljes pompámban, elakadt a szava és könnyes lett a szeme...Azt hiszem, az ilyen pillanatok mindent megérnek.

Gyulán a Várhoz illetve a Park Hotelhez mentünk fotózni, ahol - amennyit láttam belőle - nagyon jó, és az egyéniségünket tükröző fényképek készültek. 15 órára visszaértünk Dobozra. Ekkorra már a vendégeim nagy része megérkezett. A találkozáskor nem győztek álmélkodni, milyen szép vagyok :-)))) Remélem, majd a fotók is alátámasztják ezt.

Tény, hogy nagyon jól éreztem magam menyasszonyként és persze nagyon boldog is voltam - és vagyok. A kikérő után elindultunk Békéscsabára, a Polgármesteri Hivatalba, ahol csúszás nélkül kezdődött az esküvő. Ezt is teljesen pozitívan éltük meg, nagyon jól sikerült a házasságkötésünk...bár azért a szülőköszöntésnél volt egy kis szerencsétlenkedés, meg persze az apukámnak szánt bor otthon maradt :-) A gratulációkat a Hivatal udvarán fogadtuk, majd visszaindultunk a lakodalom helyszínére. Ott már várt minket a zenekar, a terített asztal...és az első megoldandó feladat, az ajtó kinyitása, amely egy masnival el volt zárva. Miután sikerrel vettük az akadályt, mindenki elfoglalta a helyét és megkezdődött a lakodalom.

Vőfélyünk és zenekarunk igazán kitettek magukért. A vőfély folyamatosan ügyelt a jó hangulatra, apró tréfákkal fűszerezte az amúgy is nagyon jó hangulatú estét.

Kívánom mindenkinek, hogy olyan vidáman, felszabadultan élje meg a házasságkötését és a lakodalmát, ahogyan az nálunk történt. Az egész éjszakát végigmulattuk, táncoltunk, és a vendégsereg is jól érezte magát. A mulatság hajnali fél 4-ig tartott, majd gyors rendrakás következett.

Számunkra ez a nap és este tökéletes volt, felszabadultan tudtuk élvezni a mi nagy napunkat, emellett a vőfélytől kezdve a szakácsokig, pincérekig mindenki a maximumot nyújtotta, ezzel is hozzájárulva az estéhez.

Kívánjuk, hogy mindenkinek hasonlóan jó és vidám, maradandó emlék legyen a házasságkötése!

Simon Csaba András és Simonné Támadi Szilvia

 

Beatrix esküvője 2005-ből

Esküvő időpontja: 2005. április 16.

Beszámoló dátuma: 2005. április 25.

Élménybeszámoló 2005. április 16.

Egy kis előzmény:

A mi kapcsolatunk nagyon friss, mindössze 1 éve ismerjük egymást! Tavaly 2004. márciusban ismerkedtünk meg. 2 hét múlva összeköltöztünk és a fél éves évfordulónkon 2004. szeptemberben kérte meg a kezem. Az esküvőt novemberben kezdtük el szervezni és mivel mindig tavaszi esküvőre vágytam, ezért 2005. április 16.-ára tettük a nagy napot! Én 27 éves vagyok, a férjem 32 éves.

így zajlott a nagy nap:

9:00 óra körül ébredtem, ittam egy koffeinmentes kávét, és közben végigpörgettem, hogy hogyan fog zajlani a nagy nap. Nyugodtan megfürödtem és megmosott hajjal vártam, hogy megérkezzen a fodrász-sminkes.

11:00-kor pontban ahogy ígérte, megérkezett fodrász-sminkes lány hozzám. Ez nagyon jó volt mert így nekem sehova nem kellett mennem és nyugodtan készülődhettem otthon. Nem kellett kapkodni. Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy a fodrászt és sminkest házhoz hívja, rengeteg időt, energiát, kapkodást, idegeskedést spórolhatsz meg vele.

Először körkefével beszárította majd a száraz beszárított hajat még fel is csavarta, hogy még tartósabb legyen. Ekkor közbeiktattunk egy gyors pizza ebédet, majd utána fogmosás és már következett is a sminkem elkészítése. Mivel előzőleg már csináltunk egy próbasminket, így most már zavartalanul ment a sminkelés. A sminkem rózsaszín árnyalatú volt, rózsaszín szemhéj és rózsás-eper színű szájfényt tettünk fel, na és persze elengedhetetlenül a fekete szempillaspirál.

Amikor elkészült a sminkem kiszedte a hajcsavarókat a hajamból és egy speciális szerkezettel kb. 40-50 db lencse méretű strassz követ ragasztott a hajamba egy különleges anyaggal. Ezek a strassz kövek a hajam egész terjedelmén elöl, hátul, oldalt, alul, felül szóval mindenhol voltak szépen elosztva.

Én úgy tudom, hogy az én fodrászom az egyetlen, aki ilyen strassz-ragasztást csinál a hajba. Nem túl olcsó mulatság és a hajszálak is megsínylik egy kicsit (amelyikek érintkeznek a ragasztóval) de mivel semmiképpen se szerettem volna kontyot és mégis különleges egyedi akartam lenni (úgy szerettem volna kinézni az esküvőmön, mintha a hollywood-i Oscar gálára mennék) ezért én vállaltam, hogy egy icipicit sérül a hajam és MEGÉRTE! Ilyen hajat még senki se látott a környezetemben és baromira tetszett mindenkinek, óriási sikert aratott! Igazán különleges volt, főleg úgy, hogy nekem minden ékszerem strasszból volt (nyakpánt, fülbevaló, karkötő) és nagyon jól nézett ki, teljes összhang volt.

Bár nem akartam ide fotót tenni magamról, mert nem vagyok egy magamutogató típus, de szerintem ezt látni kell, leírva elmondani nem lehet.

14:00 körül már kész volt a hajam és sminkem, még egy óvatos zuhany, és végre felvettem a meseszép menyasszonyi ruhámat. A ruhám San Patrick modell volt a 2005-ös kollekcióból és �cangas� fantázianévre hallgat, vaj színű.

14:45-kor megérkezett hozzánk a fotós és ekkor kaptam meg a menyasszonyi csokromat is. Rendhagyó módon nálunk itthon volt a fotózás a kertben � családi házban lakunk, nagyon szép gondozott a kertünk, szép a fű és rengeteg az örökzöld növény, tuják � nagyon jó fotók készültek kb. 70-80 db beállított kép.

16:15-kor indultunk el a helyszínre. Most először hagytuk el a lakást ezen a napon. Nagyon kényelmes volt, hogy mindenki házhoz jött, sehova nem kellett mennünk és nyugodtan otthon tudtunk lenni egészen az utolsó percekig.

Nekünk nem volt templomi esküvőnk. A polgári szertatás pedig a vacsora helyínén volt. Egy különteremben volt a polgári szertatás és közvetlen mellett egy másik nagy teremben a vacsora. így csak egyszer kellett autóba ülni és ez a vendégeknek is nagyon kényelmes volt. Minden egy helyen. 2 in 1.

16:45-re értünk a helyszínre. A hátsó bejáraton osontunk be, mert én mindenképpen azt szerettem volna ha a szertatás előtt senki se lát, csak akkor lássanak minket a vendégek először amikor a Nászindulóra vonulunk be. Ezalatt a vendégek a polgári szertatás termébe érkeztek folyamatosan és mindenki welcome drink-et kapott.

Volt még 15 percünk a polgári szertartás kezdetéig, addig mi eldugva a bezárt vacsora termében várakoztunk, végre megnéztem milyen lett a dekoráció, mert bár pontosan megbeszéltem a dekoratőrössel, hogy mit szeretnék és milyet csináljon, mégis nagyon kíváncsi voltam rá. A dekoráció csodaszép volt, hófehér székselymek, elegáns fehér/vajszínű virágdekoráció és vajszínű ültető és menükártya belehajtogatva a szalvétába minden embernek.

17:10-kor kis csúszással kezdődött a polgári szertartás. Nagyon szép volt és megható. Nem akartunk hosszú felhajtást, így csak a szülőköszöntőt kértünk a szertartásba. Utána gyors két �igen�, aláírás, gyűrűhúzás és csók. Az egész szertartás 15 percig tartott. Pont elég is volt.

Utána fogatunk a gratulációkat. A szertartás alatt már kinyitották a vacsora termét, így aki már gratulált az kiment a szertartás terméből az aulába, megnézte a vacsora termének bejáratánál lévő táblán az ülésrendet és már mehetett is be a terembe az asztalához.

Kb 18:00 óra volt mire már mindenki gratulált és a vacsora termében az asztalánál ült. Nálunk 10 személyes kerek asztalok voltak és ebből 13 db, mert 125 vendégünk volt. Mikor láttuk, hogy mindenki a helyén ül, odamentünk egy-két asztalhoz pezsgővel koccintani és beszélgetni.

18:45-től voltak a köszöntőbeszédek elmondása.

19:15-kor érkezett az előétel, pincérek hozták, majd ezután szintén pincérek szervírozták személyenként a levest. A főétel és a desszert ezután svédasztalos volt. Az étel hihetetlen finom volt és bőséges, mindenki jóízűen lakmározott.

20:30-kor a párommal felkerekedtünk és együtt mind a 13 asztalhoz odamentünk pezsgővel a kezünkben és minden vendéggel koccintottunk. Többen ekkor adták át a nászajándékot.

21:00-kor következett a nyitótánc, a párommal megnyitottuk a táncot Frank Sinatra: New York, New York című dalára. Tökéletes választás volt, ezt a dalt mindenki ismeri és rengetegen szeretik, nagyon sokan felpattantak táncolni velünk. Igazi klasszikus.

Ezután tánc, tánc volt kifulladásig. Én rengeteget táncoltam, mindenki meg akarta táncoltatni a menyasszonyt.

23:00-kor volt a tortabontás. A terem összes lámpáját leoltották, sötét volt és zsúrkocsin betolták a tortát amin tűzijátékok égtek. Felvágtuk belőle egy szeletet, ahogy illik megetettük egymást a férjemmel és utána átadtuk a pincéreknek a kést, szeleteljék fel ők a többit.

Visszamentünk táncolni.

23:50-kor Az előzőleg dekoratőröstől megrendelt gyertyákat behozták a terembe. A zenekarvezető bemondta, hogy a gyertyafénykeringő következik és minden vendég jöjjön a táncparkett köré és alkossanak egy kört. Az összes vendég kapott egy égő gyertyát, leoltották a villanyok és mi a férjemmel elkezdtünk táncolni az én kedvenc dalomra. Ez egy olasz dal Laura Pausini énekli és La Solitudine a dal címe. (ha van rá lehetőségetek töltsétek le a netről és hallgassátok meg, mert páratlanul szépdal) Utólag mondták a vendégek, hogy annyira szép volt erre a dalra a gyertyafénykeringő, hogy libabőrösek lettek, többen elérzékenyültek alatta.

Utána átöltöztünk. És piros cipőt és egy tűzpiros selyem francia szabású koktélruha jellegű mini ruhát vettem fel, a férjem piros inget.

Ezután már csak tánc és mulatság volt egészen hajnali 4-ig. Akkor indultunk haza.

Életem legszebb és legnagyobb élménye volt ez az esküvő! Sose fogom elfelejteni!

Ha bármilyen kérdésetek/kérésetek lenne hozzám, írjatok nyugodtan nekem a mail címemre: kbeatrix@citromail.hu

Kellemes készülődést és szép napot mindenkinek!

Beatrix

Cincike esküvője 2005-ből

Esküvő időpontja: 2005. március 5.

Beszámoló dátuma: 2005. április 7.

Sziasztok!

Akkor hát, végre én is rászántam magam, hogy megszüljem a beszámolómat.

Először is szeretném nektek megköszönni azt a sok jó ötletet és tippet, amiket sikeresen fel is használtam az esküvői előkészületek alkalmával. Igaz, hogy nem voltam a fórumban egy nagy szó-szóló de csöndben azért figyeltem és mondhatom sikerrel tettem a magamévá a tanácsaitokat, tapasztalataitokat.

Egy pár szót szeretnék mondani a kapcsolatunkról elöljáróban.

Mi már jó rég óta: 1998. Május 21. óta alkotunk egy párt a férjemmel J

A korkülönbség hatalmas, Gábor, 1 nappal idősebb mint én, ezt már a megismerkedésünkkor égi jelnek vettem!!!

Egy diszkóban (SOTE) történt a nagy találkozás, aztán szokásos telefonszámcsere, és utána már ment minden a maga útján. Voltak ugyan kisebb zökkenők, de már 4. éve együtt is élünk és mondhatom, hogy boldog párkapcsolatban, szeretetben, szerelemben éljük mindennapjainkat. J (elég csöpögősnek hangzik, de így van)

Az esküvőt én már picit előbb szerettem volna, de mivel ezt erőltetni nem lehet (és nem is érdemes) úgylátszik most jött el az ideje, hogy végleg összekössük az életünket. A nagy nap 2005. Március 5-én volt!!!

Én már hónapok óta tiszta ideg voltam, sajnos amúgy is parázom mindenen, hát még a saját esküvőmön!!!

Viszont az utolsó héten már érdekes módon inkább vártam a nagy napot és valahogy nem idegesség vett rajtam erőt hanem valamiféle jóleső izgalom. Az esküvőt megelőző héten csütörtökig még dolgoztam, úgyhogy az utolsó simításokat csütörtökön és pénteken végeztük el.

A NAGY NAP:

Reggel hatkor ébredtünk és elég kipihentnek és nyugodtak éreztem magam, hozzáteszem, hogy Gábor végig hatalmas nyugalommal viselte az előkészületeket és ez rengeteg erőt adott nekem is! Bekaptunk egy-két falatot és úgy terveztük, hogy gyorsan elszaladunk az étterembe, (ami pár utcára volt a lakásunktól) és feldíszítjük. Csak egy pár lufira, mécsesre, szirmokra és az ültetőkártyákra gondoltam, de mikor odaértünk, mondhatom gyönyörű látvány fogadott minket…… még a pénteki mulatság maradványai figyeltek az asztalokon és minden tiszta káosz volt, az asztalok, a székek össze-vissza heverve, mindenféle papírfecnik szétdobálva + amit el tudtok képzelni. Mondták a tulajsrácok, hogy mire odaérünk a szertartásról, addigra ők puccbavágják az éttermet. (ez akkor még elképzelhetetlen volt számomra). Közben a sógorom megérkezett a tortával (ami kívülről nagyon szép volt, de a három emelet egyike sem olyan ízesítéssel készült mint amit rendeltünk!! De hát utólag ki megy már vissza, reklamálni?! J )

Aztán a sógorpajtás autójába átpattanva indultam haza a szüleimhez a XX. Kerületbe, mert a nagy készülődés a szülői házban zajlott (pontosabban a testvéri házban, mert a nővéremék a szüleim melletti házban laknak).

Az előkészületekről csak annyit, hogy nagyon sok köszönetet szeretnék mondani a fodrászomnak GIGI-nek (mellesleg ő csinálta VVLeó haját is a villában) mert csodaszép hajat varázsolt nekem!!! Pontosan úgy sikerült a frizura, ahogy elképzeltem, mivel a kontyot sem én sem a párom nem szereti, de azért valami alkalmi de babás hajat szerettem volna.

Aztán sok puszit küldenék a sminkesemnek NETTI-nek is a szolid ám de mégis gyönyörű arckreációért. Mikor kész lettem már éreztem, hogy nagy baj nem lehet, mert mindenki el volt ragadtatva a látványomtól J pedig még szabadidőruhában voltam.

Jöhetett az átöltözés, a barátnőm segítségével bujtam bele a ruciba (itt ismét szeretnék egy hatalmas köszönetet mondani a varrónőmnek Órbánhegyiné Cseh Margitnak, aki a ruhámat pont olyanra készítette el ahogyan megálmondatm). A ruha gyönyörű volt, bár ez a fűzős megoldás nekem nem nagyon jött be kényelem szempontjából, mert levegőt nem sokat kaptam benne, de a látvány megérte ezt a kis áldozatot.

Egyszercsak megérkezett a lovagom, és annyira zavarba voltam, hogy bemenekültem a nappali szobába és ott vártam, hogy jöjjön be. Mondhatom minden idegszálam arra volt kihegyezve, hogy megfigyeljem a reakcióját amikor meglát, annyira jó érzés volt, hogy láttam a szemében a szerelmet és a csodálatot. Ez volt az egyik legfelejthetetlenebb pillanat a napon, átölelt és azt mondta, hogy „Ilyen szép menyasszonyt még sosem látott!”

Nagy ölelkezés + minden! Elbúcsúzkodtunk a családtól és irány a Margitsziget.

Mivel még hóba volt borulva minden, egy kicsit féltem attól is, hogy most annyira meg fogok fázni mint a sicc, mivel a képeken azért nem akartam, hogy bundába díszelegjek, így minden (egy-két kivétellel) képen levettek a bundit. A tesóm lánya segédkezett a fotózás alatt, hozta-vitte nekem a kabátot és a csokrot (az egyik képen benne is maradt a drágaságom) Képek itt: http://www.kep.tar.hu/ovarigabi

Visszafelé a Polgármesteri Hivatalban már tényleg nagggyon izgi volt minden!!! Annyira jó érzés volt látni azt a sok embert akik miattunk gyülekeztek!!! Én csomót gondoltam arra, hogy biztos lesznek akik elfelejtik a dátumot vagy az időpontot, de nem így volt.

A szertartás nagyon szépre sikeredett, amiben óriási szerepe volt az Anyakönyvvezető hölgynek (sajnos a vezetéknevére már nem emlékszem de valamilyen Zsuzsanna). Volt egy kis sírás-rívás is amikor a fogadalmat mondtuk, + pont utána jött a szülőköszöntő, na akkor már tényleg végem volt!!! De azért sikerült leitatgatnom a könnyeimet és nem maszatoltam el magam.

A Templomi szertartásra már mint „rutinos” versenyzők érkeztünk, bár a bakik itt voltak a legszembetűnőbbek. Utólag azt mondom, hogy ezek a bakik adták meg a varázsát az egésznek. ( Pl.: a pap kérte a jobb kezünket és mi minden variációban próbálkoztunk mire sikerült mindkettőnk jobb kezét kirakni, aztán már eleve fordítva vonultunk be mármint én voltam a Gábor jobb kezénél, a csokromat meg a pap bácsi a virágfejeknél fogva vette el tőlem…)

A Templom után irány a vacsi, útközben a szokásos dudálás, poénkodás hegyek. A vacsival kapcsolatban már nem húznám a történetemet, a kaja finom volt (de hozhatták volna hamarabb is és melegebben is) a zene jó volt (de egy kicsit korábban is felpörgethette volna magát a DJ, és gondoskodhatott volna több mulatós és főleg menyasszonytánc zenéről) a torta finom volt ( bár jó lett volna, ha olyan ízesítéssel kapjuk ahogy kértük) …

Mindezek ellenére vagy mondhatom mellett a HANGULAT SZUPER VOLT!!!

Olyan 4 óra körül keveredtünk haza.

Végszóként annyit tudok mondani, hogy tényleg eddigi életem egyik legszebb napja volt a esküvőnk és nagyon boldog vagyok, hogy az a sok energia és idegeskedés végül is megérte és meghozta a gyümölcsét!!!

Szeretném megköszönni mindenkinek így ismeretlenül is azt, hogy hozzájárultatok ehhez a gyönyörű és felejthetetlen naphoz!!! Így utólag már én is csak azt tudom mondani, hogy ne izguljatok (bár tudom, hogy ez lehetetlen) mert mindenképpen nektek egy felejthetetlen és fantasztikusan boldog nap lesz!!!!!! ÉS EZ BIZTOS!!!

Szilvi esküvője 2004-ből

Esküvő időpontja: 2004. szeptember 25.

Beszámoló dátuma: 2004. október 21.

Kedves lányok és fiúk,

Sok hasznos ötletet szereztünk az esküvőnk szervezése során a fórumról, ezért köszönetképpen fogadjátok szeretettel a beszámolót a nagy napunkról:

Szilvi és Zsolti, 2004.09.25

A nagy nap fénysebességgel eltelt, egymás után jöttek az események, egy csomó mindent fel sem fogtunk az adott pillanatban.

Délelőtt a szokásos menyasszonyi teendőkkel voltam elfoglalva, vagyis szép nyugodtan ültem a kozmetikusnál majd a fodrásznál, a lányok igazán kitettek magukért, csodaszép frizurám és sminkem lett. Csak a végén kezdtem kicsit izgulni, mert a frizura készítése kb 1 órával tovább tartott, mint előzetesen gondoltuk, így rohannom kellett haza (= a szüleimhez, náluk öltöztem). Az átöltözés így kicsit rohanósra sikeredett, a nagy izgalomban (ekkor már volt :-) ) ráadásul elfelejtettük, hogy kell az uszályt feltűzni – pár perc után az egész család ezzel próbálkozott, végül is közösen sikerrel megoldottuk a feladatot. Vörös rózsacsokrom volt, nagyon jól passzolt Zsolti bordó mellényéhez. Lánykikérés, búcsúztató nálunk nem volt (már régóta együtt élünk a párommal), a szűkebb családi kör fél 12-kor érkezett a „lányos házhoz”, innen indultunk délben a fotózásra. Apukám révén már az induláskor nagyon kellemes meglepetésben volt részünk: délre összetoborozta a szomszédokat, kb 30-an üdvözöltek, tapsoltak sok boldogságot kívánva, mikor kiléptem az utcára. Délre megjött az esküvői cadillac értünk, feldíszítettük (a virágok mind csodaszépek lettek), indultunk a Városligetbe fotózni.

Odafelé végig dudáltunk, integettünk, a Ligetben is sokan (turisták, járókelők) üdvözöltek, gratuláltak, fényképeztek minket. Jó érzés volt a középpontban lenni és átadni a vidámságunkból az embereknek, mosolyt csalni arcukra. A fotózást végig nevetgéltük, a fotósunk (Laura az Éden Stúdióból) nagyon aranyos volt, a képek csodaszépek lettek.

A polgári szertartás Budafokon volt, a Városházán. A nagyobb létszámú vendégsereg miatt a dísztermet választottuk, a szertartás egyszerű és szép volt. Rengetegen visszajeleztek, hogy ilyen szép szertartáson még nem voltak. Templomi esküvőnk nem volt, így a polgárit gondosabban szerveztük: a zenéket, verseket mi választottuk (Enya: Only Time –ra vonultunk be, közép zenének Enya és Vangelis számok szóltak, szülőköszöntés: Demjén: Honfoglalás, pezsgőzés: Robbie Williams & Nicole Kidman: Something stupid. És a kivonulás, mely hatalmas sikert aratott: Sinatra: Love and marriage). Az én tanúm az öcsém volt, Zsolté pedig a legjobb barátja. Koszorúslányok is voltak: két barátnőm, csinosak voltak nagyon. A szertartás után a parkban volt a gratuláció, majd kisebb-nagyobb csoportképeket is csináltunk a vendégekkel.

Autókonvojban mentünk a vacsora helyszínére, Dunaharasztiba a Kisduna étterembe. A hely gyönyörű, mediterrán hatású berendezéssel (kovácsoltvas lámpák és bútorok). Tágas, 80 ember kényelmesen elfért, a táncra is maradt bőven hely. Az étteremhez panzió is tartozik, a vendégsereg nagy része ott aludt – nagyon kényelmes megoldás, a szobákat kedvezményes áron kaptuk, (nem kellett hajnalban a hazautazással bajlódni, reggel kipihenten indulhatott mindenki útjára).

Érkezés után Apukám mondott pohárköszöntőt, egy nagyon kedves, saját verset írt nekünk. A ceremóniamester Losits Robi volt – ügyesen koordinálta a násznépet, a vendégeknek is nagyon tetszett a megjelenése, és ahogy az estét levezette. Az esküvő előtt részletesen átbeszéltünk mindent, így Robi sokat segített abban, hogy flottul menjenek az események. Nem volt tolakodó, elfogadta a kéréseinket (pl játékokat nem kértünk, inkább a bulizáson volt a hangsúly).

A vacsora nagyon finom és bőséges volt, mindenki dícsérte. Szerencsére vidám rokonokkal és barátokkal vagyunk körülvéve, így hatalmas buli volt egész hajnalig, már vacsora előtt is javában táncoltunk. A fergeteges zenét a Coctail zenekar szolgáltatta – nagyon jól játszanak, Beának csodás a hangja, a repertoárjuk is sokszínű (nálunk inkább a mulatósra mozdult a vendégsereg, de volt rock-and-roll, keringő, magyar slágercsokor is).

Meglepetésként egy 20 perces bűvészshow emelte az est amúgy is kitűnő hangulatát (a vendégek nem tudtak róla - a tesómék majdnem hazaküldték a „nagy kofferrel érkező idegent”, nem akarták beengedni), Rakonczai Máté adott elő, nagyon tetszett mindenkinek, a kisgyerekek külön elvarázsolódtak tőle.

A torta és a sütik Dunaharasztiból a Toscana cukrászdából voltak – nagyon finom volt, jó sokat rendeltünk, de mind elfogyott reggelre. A cukrászdát az étterem ajánlotta, így kaptunk 10% kedvezményt mindenre.

Menyasszonytánc is volt, jól megpörgettek. Átöltözés után gyertyafény-keringőre jöttünk vissza. Sajnos nem volt időnk már tánctanárhoz járni, így rögtönöztünk, de egész jó lett.

Hajnali fél négyig tartott a buli, volt vonatozás, szirtaki, cigánytánc is, az egyik vendég még a fal mellett álló komódra is felrakott, ott is táncoltunk.

Másnap sorra kaptuk és azóta is kapjuk a visszajelzéseket, hogy milyen jól sikerült minden.

Nászúton Sopronban voltunk. A Lővér szálló nászutas programja nagyon jó, igazi „pihenés-feltöltődés csomag”, amire a sok szervezkedés miatti fáradalmak folytán minden párnak szüksége lehet.

Összességében megérte a sok szervezés és utánajárás, örömmel gondolunk vissza erre a csodaszép napra és a mézeshetekre. Még sosem nevettem és mosolyogtam annyit, mint azon a napon, mindenki szerint sugárzott rólunk a boldogság. A szép emlék erőt ad elviselni a szürke hétköznapokat, a fényképek, videó nézegetésével pedig mindig kicsit újra átéljük a mozgalmas Nagy Nap eseményeit.

Kívánjuk minden házasulandó párnak, hogy legyen legalább olyan boldog, szeretetteljes és jól sikerült esküvője mint nekünk volt!!!

Üdv.: Szilvi és Zsolti

A vendégek által készített képeket a kep.tar.hu/SzilviZsolti oldalon nézhetitek meg. Profi képeket egyelőre még nem sikerült felraknom.

Gizus esküvője 2004-ből

Esküvő időpontja: 2004. október 2.

Beszámoló időpontja: 2004. október 19.

Gizus beszámolója: 2004. október 2.

PÉNTEK

Október 1-én nem dolgoztam, azonban hajnali háromkor keltem, mert a leendő sógornőmmel mentünk ki a virág nagybanira beszerezni a templom dekorációt. gyönyörű volt az a rengeteg virág...otthonra is vettem 40 szál rózsát...

Délelőtt aztán rohangászás a ruháért, az utolsó dekorációs darabokért, még 8 méter szalagért az ültető kártyákra...délután a kislányommal voltam.

Este pedig hajnali kettőig az emberkémmel csináltuk az ültető kártyákat. Akkor úgy éreztem, mint aki bedolgozik egy általa roppantul utált valakinek. (Csakhogy ez a valaki én voltam...)-egyáltalán nem volt esküvős hangulatom.

SZOMBAT

Reggel a kislányom-aki természetesen este átcsoszogott a nagy ágyunkba - avval ugrált ki az ágyból: "Ma lesz az esküvő?Mindjárt megyünk?", hát így indult a nap. Reggeli együtt, hármasban, aztán megjött a barátnőm. a három gráciát (kislányom, mint koszorúslány, barátnőm, mint segítő, én mint menyasszony) a délceg vőlegény elfuvarozott a fodrász-kozmetikus bázisra és aztán repesztett tovább a tortáért, sütiért, virágért, felolvasokért, stb.

Mi meg csak készülődtünk. Őszintén szólva amikor azt mondták, nézzek a tükörbe nem ismertem meg elsőre magamat...

Taxival haza, otthon már várt minket anyukám. Kicsi ebéd, a házban elzárták a vizet, de gyönyörű idő odakint:).Aztán befutott a "sofőröm is", csakúgy, mint a barátnőm, ő (és a férjem) is gimis osztálytárs volt: azaz több, mint 15 év emléke tartja már ezt a társaságot össze. Nem voltak feszengések, nem volt kapkodás, csak az ember lelke legmélyéről morajlott valami halkan, de egyre erősödve. Aztán elindulunk: semmi nem maradt otthon, az első kocsiban a három grácia+sofőr, mögöttünk anyukám a saját autójával. Mikor kikanyarodtunk az utcánkból, a sofőröm megállt: "Csak egy pillanat, egy telefon." Kisvártatva tényleg elindultunk és akkor felharsant 8 kocsi dudája mögöttünk: ez volt a férjem meglepetése nekem: összeszervezte az esküvői menetet. Végig nevettük és integettük az utat, hihetetlen volt, hogy most én vagyok a menyasszony.

A templomnál várt a bátyám a kislányával és miután elrendeződtünk, elindultunk azon a szép hosszú úton, ahogy azt hónapokkal ezelőtt elhatároztam: gyalog, az én kedvesemhez. A templomhoz érve láttam milyen sok ember jött el. Mégis a legfontosabb, ott állt mind fölött, a lépcsőn, kezében a csokrommal.

A szertartás szép volt, "hagyományos" gyerekzsivallyal és egy gyönyörű AVE Maria-val, amit a sogornőm adott elő.

Innentől kicsit másként alakultak a dolgok, mint ahogy elképzeltük:

Pl.: 1., a templomi lépcsős fotó a teljes násznépről elmaradt, mert a kislányom sírógörcsöt kapott, én meg azt mondtam akkor inkább gyerünk a parkba a fogadásra:)

2., az esküvői vacsora horrorisztikus volt: a teljesen szimpla 3 fogásos vacsoránkat 3 óra alatt szolgálták fel. Egy fogást egy óra szünet, miközben minket folyton nyugtatgattak, hogy 2 perc és kint az ennivaló. A végén semmilyen magyarázatot nem kaptunk erre a húzásra a vendéglőstől.

3., miután kihozták az ételeket mindenkihez kellett új kört hozatni, mert a 4 személyes tálak helyett 2 személyeseket tettek az asztalokra (hátha nem kérjük a repetát alapon, gondolom)

4.,ennek megfelelően nem volt 2 olyan perc, hogy a férjemmel nyugodtan le tudtunk volna ülni a főasztalhoz enni valamit

5., mivel fél 11-kor fejeztük be a "vacsorát" úgy döntöttem elmarad a menyasszonytánc, inkább táncoljon mindenki:)!

6., a vendéglős a barátnőm által leszállított saját termelésű és szépen nekünk bepalackozott borral sem számolt el: ebből sem iszunk már a 10. házassági évfordulón:(.

De mindent egybevéve: jó volt, mert igaz, hogy szegény idős rokonok elfáradtak és hazamentek, de a fiatalok azért jól bírták az "éheztetést" is.

A zenekarunknak is nagyban köszönhetem, hogy ebből a vesztes helyzetből mégsem teljesen rossz szájízzel kerültünk ki: ők voltak a Keep Smiling (Marschall produkciós irodán keresztül): segítettek, konferáltak, játszottak, hangulatot csináltak, mindent, ahogy megbeszéltünk.

(A többiekről a pozitív és negatív rovatban olvashattok:))

Azért az egész jó volt, a miénk volt.

Aztán hazamentünk: én vezettem, majdnem igazoltatott minket egy rendőr hajnali ötkor: vicces lett volna kikászálódni abroncsos szoknyában és válaszolni a "Fogyasztott Ön alkoholt az elmúlt 12 órában?" kérdésre...

Aztán vasárnap maraton: az első 36 kilóméternél(!)feladott verseny: de ezt is együtt csináltuk!

..és hétfőn Törökország, tengerpart, 8 napig...de ez már egy másik történet:)

Köszönöm mindenkinek itt a fórumon, hogy olvashattam a hozzászólásait, ötleteit, tapasztalatait. Képeket raktam fel a képtáramba: esküvő mappa.

PS: október 2. után sokszor elsírtam magamat, mert elfogott a visszahozhatatlan és megismételhetetlen pillanatok érzése. rossz volt, hogy nem élhetem át még egyszer ezeket az órákat, hogy nem lehetek még egyszer az életben ilyen szép.

Aztán rájöttem, hogy van, amit meg lehet ismételni, és talán meg is kell. Minden évben megszépítheti magát így az ember egy alkalomra és minden évben -akár többször is - a férjének szentelheti egy egész napját.

Ez a nap egy készülődés vége volt és most tudni kell örülni annak a boldogságnak, ami elkezdődött és remélem végig közöttünk lesz, amíg élünk.

Mindenkinek nagy köszönettel!

gizus

Medeia esküvője 2004-ből

Esküvő időpontja: 2004. október 9.

Beszámoló időpontja: 2004. október 19.

Íme az én beszámolóm:

Szerdáig dolgoztam, és csütörtökön kezdtem készülődni az esküvőre. Tizenegyre mentem a kozmetikushoz, ahol több mint két órát kényeztettek – ezért tökéletes is volt a bőröm a Nagy Napon :) Aztán a párommal ebédeltünk egy jó kis étteremben, és irány a műkörmös – csodaszépet alkotott, de három óra alatt!!! Már úgy éreztem, őszülni kezdek kínomban. Péntekre viszont már tényleg csak a pihenés és lazítás maradt :)

Pénteken mentünk le Seregélyesre, az esküvői helyszínre a nővéremmel és a legnagyobb lányával. Egész héten azt ígérte a meteorológia, hogy péntek déltől egész hétvégén esni fog, hideg szél fúj, és a szombati napot egészen elmossa az eső – féltünk is rendesen :) Péntek délután viszont még sütött a nap, ha picit felhős is volt az ég, és igazán a hideg sem érkezett még meg. Isteni finomat vacsoráztunk, hatalmasat aludtunk, nagyon jól éreztük magunkat. Másnap a sminkes meg is dicsért, milyen szépre aludtam a szemem – a próbasminken sokkal fáradtabb, karikás és puffadt volt.

Másnap egész jól tudtam aludni hétig, és még mindig nyugodt voltam :) Jó nagyot bereggeliztünk, mert fogalmunk sem volt, mikor jutunk megint kajához, aztán fél tíz előtt meg is érkezett a sminkes és a fodrász. Édesek voltak, keringtek szegények a kastélykertben körbe, és sehol nem találták a bejáratot, le kellett szaladnunk értük :) Aztán munkába vettek. Először a fodrász – addig a nővérem sminkelték, amíg az én hajam készült. Szerintem nagyon szép lett a hajam, és tartott is egész este – bár a páromnak kellett segítenie, hogy kivadássza a nyolcvan hajtűt és csatot éjjel a hajamból, mert egyszerűen meg sem találtam mindet. Aztán sminkelés, ami szintén nagyon jól sikerült – hát már amit belőlem ki lehet hozni ugye :) Aztán felöltöztettük a koszorúslányokat, majd engem, a dekoratőr a kezembe nyomta a virágot, megtanította, hogyan fogjam – persze később ezt milliószor elfelejtettem :) Közben izgultunk rendesen, mert valami baleset miatt jó sokat késett mindenki, többek között a vőlegény is csak álldigált a dugóban :) De megüzente, hogy nyugi, nélküle úgysem kezdjük el :) Úgyhogy teljes nyugalomban és nagyon vidáman telt a délelőtt, az égvilágon senki nem izgult, csak rosszallottam a felhőket az égen… de azért úgy döntöttünk, hogy kint tartjuk az esküvőt a szigeten, mégiscsak szebb a háttér! És hát lassan eljött az egy óra.

Apu feljött értem, belém karolt, és lementünk a kastély kapujához. Már hallottam a zenét átszűrődni a parkon túli szigetről. Megérkezett a hintó, felültünk, és a parkon át vitt a hintó az esküvői sziget felé. Megérkeztünk a fehér fahídhoz – néhányan kinn álltak videóval és fényképezőgéppel, amitől kellően lámpalázas lettem, és a hintóról leszálltomban leesett az egyik aranycipellőm (szó szerint :)) ) mint egy Hamupipőkének :) Elindultak előttem a hídon az édes kicsi unokahúgok, és egyesével(!) szórták a rózsaszirmokat a szőnyegen, amitől annyira kellett nevetnünk, hogy gyakorlatilag innen csupa vidámság volt az esküvő :) Péter és az édesanyja már vártak az anyakönyvvezető asztala előtt, két gyönyörű, hatalmas virágállvány díszítette a faragott asztal és csokrok mellett a helyszínt, szerintem nagyon szép volt. Péter odasúgta nekem, mikor leültünk, hogy “Nagyon szép vagy!”, ami tőle körülbelül a legnagyobb dícséret, amit valaha kiejtett a száján. Kedves volt az anyakönyvvezető, nagyon aranyos, a színésznő némileg meghökkentő, de nagyon jópofa dolgokat művelt a szertartás alatt, ami azért mégiscsak egyedivé tette az egészet, szerintem szép volt az egész, bár nem nagyon emlékszem, mert csak a hangulata maradt meg az egésznek, és egy-egy kép :) Nagyon jól éreztem magam.

A gratulációknál örök hálám Hajniéknak, először is mert eljöttek, másodszor mert odajöttek elsőnek gratulálni, mikor már-már úgy nézett ki, hogy gratuláció nélkül maradunk :) De végül is sikerült megoldani, igazán kedvesek voltak, és nagyon sokan eljöttek! Szerintem. Értünk jött a hintó, és nagy integetések közepette átvitt a fogadás helyszínére, a násznép pedig a parkon átsétált utánunk. A fogadás aranyos volt, bár az embereket úgy kellett a kajához tuszkolni, de végül is rávetették magukat :) Jó húzás volt a pezsgőt nekünk vinni, mert nagyon finom volt, mindenki szerette, és nagyon díjazták az ötletemet az őszi fogadás kapcsán összehordott gyümölcsökkel, dióval, mandulával, aszalt holmikkal is. Aztán minket elraboltak egy fél órás fotózásra – szuper hangulata volt, annyira kíváncsi vagyok már a képekre!!! – mert végig nevetgéltük mi is, de annyira, hogy a fotósnak is gyakran meg kellett állnia, mert nem bírta nevetés nélkül :) Szóval biztosan vidém képek készültek :)

A vacsora nagyon jól sikerült, minden nagyon finom volt, a Horváth cukis sütemények és esküvői torta pedig káprázatosak, mint mindig. Az utolsó falatig szétkapkodta a vendégsereg a maradékot, alig tudtam egy doboznyi édességet megmenteni a kollégáimnak, mert megígértem, hogy küldök ám… Kellemes volt a zene, a társaság, édes gyerekek voltak, szóval mindenki remekül érezte magát. Az egyik rokon a négy hetes pici lányával jelent meg, aki a kezembe nyomott: “Tessék, minta!” felkiáltással :) Hanna baba remekül érezte magát a karomban, el is aludt, és onnantól több mint egy órán át az én kezemben szundikált, nézelődött, nagyon helyes volt :) Majd lesz ám róla fotó is.

Az est lezárása egy tüzijáték volt, ami olyan, de olyan káprázatosra sikerült, hogy egyszerűen mozdulatlanra ámult mindenki. Három gong jelezte a kezdetét, és a Pyro-Technic olyan, de olyan látványt produkált, hogy egyszerűen csoda volt. Még egyszer nagyon köszönöm nekik!!!

Szóval csodaszép és nagyon kellemes napunk volt. Valahogy nem is izgultunk, de nem is volt miért, olyan szép nap lett, mint egy álom :) Jaj, nem is meséltem: a barátaimtól egy varázslót kaptunk ajándékba, egy nagyjából egy méter magas, mázas kerámia varázslót, egyedi, számozott iparművészeti munka, kék kőszemekkel, az egyik kezében kígyóval, a sárga palástján csillagokkal, amiken átvilágít a cserép belsejébe tett gyertya! Káprázatos, majd lefényképezem.

Nagyon, nagyon szép nap volt, és én hálás vagyok a sorsnak, plusz Péternek, hogy ilyen nagyon szép nap lehetett az életemben :)

Kata esküvője 2004-ből

Esküvő időpontja: 2004. szeptember 18.

Beszámoló dátuma: 2004. október 14.

Hát sziasztok Lányok, íme az én beszámolóm. Kicsit hosszú lett, csak elszántaknak! :)

Már olyan rég volt, hogy tán igaz sem volt…

Szeptember 18-án volt a mi napunk, de mint majdnem mindenki, én is az azt megelőző hét rövid összefoglalásával kezdeném.

Azon a héten indult be az egyetem, úgyhogy nem tudtam túl sok mindennel foglalkozni, egyik óráról loholtam a másikra, intéztem az ügyeket, esténként meg a dekorációt készítettem a vacsorára.

Kedden volt az utolsó ruhapróba, kivonatoztam Veresegyházra. Nagyon kedves volt a lány, iszonyú türelmes és segítőkész.

Ekkor derült ki, hogy bár én azt hittem nem lehet, de mégis lehet a ruhához uszályt csatolni! Annyira megörültem! ű

Ráadásul ez igazi meglepetés volt mindenkinek, aki már látta előzőleg a ruhát fényképen. Kaptam még stólát, bolerót, kesztyűt és kistáskát is. Legalább egy órán keresztül válogattuk a kiegészítőket, hogy mindenből rátaláljunk az igazira.

Pénteken nem dolgoztunk/tanultunk már, hanem kilenc körül felkeltünk, és nagyjából rendet raktunk a lakásban Attival.

11-re mentem kozmetikushoz és egyre műkörmöshöz. Hááát, nagyon fura érzés volt, még sose volt műkörmöm, de most muszáj volt, mert az utolsó héten tövig rágtam a körmeimet, az meg ugye hogy néz ki…

Este ötkor találkoztunk a templomnál Atti szüleivel és a másik pár édesapjával, akivel a virágot közösen intéztük a templomdíszítéshez. Illetve Ő vette a virágot, mi csak kifizettük a mi részünket. A sekrestyés jól lecseszte, mert olyan virágot (liliomot) vett, ami nem volt elég kinyílt. Szóval átverték az apukát, mert azt mondták neki, hogy szombatra szépen kinyílik majd, de a sekrestyésnek lett igaza… Nem baj, azért szép dekorációt csináltak belőle.

Ezután bepakoltuk az állófogadásra a dolgokat a gyülekezeti terembe, és mindenki hazament, Atti a szüleivel, én meg anyuékhoz.

Este tök sokat beszélgettünk anyuval és a húgommal, annyira jó volt! Amikor lefekvéshez készülődtünk, Juca, a húgom megkérdezte, hogy szombaton szemüvegben leszek-e. Dehogyis, mondtam, már miért lennék, amikor a lencsét terveztem be? „Hát a műköröm miatt!- vigyorgott – Menni fog?” Teljesen bepánikoltam, úgyhogy még este háromszor be- és kivettem a lencsét, hogy másnap tuti jól sikerüljön.

Egyedül aludtam, a régi ágyamban, de nem a régi szobámban, mert ott már a Juca lakik, és nagyon fura volt.

Reggel hatkor ébredtem, de hétig nem jöttem elő. Akkor anyu hozta a kávét, és egy szelet pirítóst, amit háromnegyed kilencig majszoltam. Lezuhiztam, és nekiálltam a lábkörmeimet rendbe tenni, amikor a körömvágó olló feladta a szolgálatot: egyszerűen kettétörött! Na, jól kezdődik, gondoltam, végül kölcsönollóval végeztem be ezt a nehéz feladatot.

Apu kilencre vitt a szépségszalonba, ahol a lányok már izgatottan vártak (jobban izgultak, mint én). Ági, a fodrász másfél óráig csinálta a kontyom, így Ildinek, a sminkesnek harminc perce maradt, de kész lettünk időre! Apu jött értem, és hazaszáguldottunk, húsz percem volt felöltözni.

Az abroncsot össze kellett ölteni a derekamon, ezt a húgomnak kellett volna csinálni, de Ő neki állt körmöt lakkozni. Nem nagyon szokta, de most Ő is gyönyörű akart lenni, megjegyzem sikerült neki. Mindegy, anyu nem bírta megvarrni, túl ideges volt, úgyhogy Juca lakk le, jött varrni. Erre beletörött a tű az abroncsba! Annyira nevettem! Ennél abszurdabb dolgok nem is történhettek volna! Végre sikerült, Juca ment lakkozni, anyuval nekiálltunk a ruhának. Mivel a ruha kb. tíz kiló volt, és rajtam már volt magassarkú cipő, és anyukám így tíz centivel alacsonyabb volt nálam, ráadásul szünet nélkül csöngött a telefon, nem tudta rám adni egyedül a ruhát. Tehát: Juca lakk le, és így sikerült felöltenem a ruhakölteményemet. Kábé betöltöttem a nappalit.

Kicsit késve, háromnegyed 12-kor hagytuk el a lakást (negyed egyre kellett Óbudán lennünk, ami fél óra tőlünk), és az utcán teljesen ledöbbentem, mert sokan eljöttek az utcából engem megnézni! Most kellett beülnöm a Suzuki hátsó ülésére. Nem kívánom senkinek azt az érzést, ami akkor fogott el: ott volt a negyven centis rés az ülés és az ajtó között, és ott voltam én, a méter húsz centis szoknyámban. Nem gondoltam volna, hogy sikerülni fog, de végül beküzdöttem magam, bár szerintem a fél utca látta a fenekemet

Végre elindultunk, a másik kocsit (ezeréves Zsiguli) Juca vezette, ő hozta a nagyikat. Szegény nem tudott elindulni, kicsit stresszelte, hogy az egész utca neki szurkol!

Csak öt percet késtünk, de Atti már halálra izgulta magát (Ők dél előtt öt perccel ott voltak már Ákossal, a bátyjával és a gyönyörű kocsinkkal, egy ezüst Saab kabrióval. Mindenki jól megnézte őket, hogy hol a menyasszony?). Amint megérkeztünk, már kellett is bemenni az irodába a tanúkkal (az enyém volt Ákos, Attié Juca), odaadtuk a gyertyát és még egyszer átbeszéltük a menetrendet, az anyakönyvvezető nagyon kedves volt. Aztán már el is kezdődött a zene, a Vasálarcos című filmből egy szép szám, és mi bevonultunk volna, csak éppen a csokromból kifolyt a víz a ruhámra, és ez megakasztotta a lendületet. De hamar túltettem magam a dolgon, még tetszettek is a vízcseppek a szoknyámon. Ez egyébként másodpercek alatt zajlott, csak egy fotón látszik, hogy lefelé bambulok, ahelyett, hogy mennék. A polgári esküvő nagyon szép volt. Szépen beszélt az anyakönyvvezető, és Atti remek zenéket válogatott össze (a beszéd és gyertyagyújtás alatt Enyától a May be és a koccintások alatt is a Gyűrűk urából, a hobbitmulatság zenéje szólt). Csak a család volt jelen szülők, nagyszülők, testvérek(=tanúk), nagyszülők, unokatesók és keresztapák. Végig vigyorogtam, és nagyon-nagyon jól éreztem magam!

Utána elmentünk fotózkodni az esernyős szobrokhoz, a Zichy kastélyba, a romokhoz és a harangtoronyhoz. Nagyon jó hangulatú volt, mert a fotósunk az egyik barátunk volt, és kicsit sem éreztük hülyén magunkat, pedig nem nagyon szeretem a fényképezőt. Egyébként nem csak Peti fényképezett, hanem apu és Atti keresztapja is, meg még ki tudja hányan, ezért rengeteg képünk lett! Ezután jött a templomi esküvő, ami előtt a gyülekezeti teremben apuval elpróbáltam a fátyolfelhajtást, amit előtte betűztünk, és felcsatoltuk a meglepi uszályt!

Attival a templomkapu előtt találkoztunk, de akkor nekik már indulni kellett, úgyhogy csak küldött egy puszit, és ott sem volt. A templom szokásai szerint nekem rögtön utána indulni kellett volna, de még lehajtottuk a fátylat, és elrendeztük az uszályt, belekaroltam apuba, felnyaláboltam a szoknyát, és csak ezután indultunk, amikor Atti már az oltárnál állt. Így úgy sikerült a bevonulás, ahogy mi szerettük volna, és végig tudta nézni, ahogy bemegyek.

Nem láttam sokat a fátyoltól, csak azt, hogy rengetegen vannak, és mindenki mosolyog!!! Kicsit olyan volt, mintha filmet néznék, de nagyon szép filmet! Én is mosolyogtam, és apuba kapaszkodtam! Aztán persze nem sikerült a fátyolfelhajtás. Megpuszilt, és vissza akarta engedni a fátylat, úgy súgtam, hogy hajtsd hátra apuci! Vilmos atya szépen beszélt, és szépeket mondott. Este megpróbáltunk visszaemlékezni rá Attival, és sikerült!

A gratulációkat vagy fél órán keresztül fogadtuk, kétszázan jöttek el kb, nagyon sok emberen meglepődtünk, de annyira jól esett! A csokordobáshoz viszont nem nagyon akartak odaállni a lányok, ez nem esett túl jól! Már csak a csokor miatt is megérte volna szerintem. Bár mindenki tudta, hogy én tavaly elkaptam egy csokrot, lehet, hogy féltek a sorstól? 

Ezután volt az állófogadás a gyülekezeti teremben, ami tulajdonképpen egy kis ház, udvarral, szép teremmel. Ez nagyon jó volt, mert nem rohantak el a vendégeink, és tudtunk pár szót váltani mindenkivel. Csomó ajándékot kaptunk a nem vacsis vendégektől is, alig fért be utána a kocsikba! A fogadás után, háromnegyed öt körül indult a menet a hajóhoz. Mi nem ültünk be a kocsiba, hanem a szélére csak, és úgy mentünk végig a HÉV mellett, meg a Margit hídon! Szuper volt, mindenki dudált, még a HÉV is sípolt, mindenki mosolygott, integetett, fényképeztek a turisták, meg telefonnal az emberek! Hihetetlen volt! Azon szórakoztunk, hogy biztos azt hiszik, hogy a Sophia Loren fiáék azok! Sose gondoltam volna, hogy ilyesmire kapható leszek, én, a visszahúzódó szende kislány. Na és Atti, amikor egy fórumos talira alig jött el (de aztán remekül érezte magát!)!!!! A Margit hídon találkoztunk egy másik párral, ők szemből jöttek, és a Szigeten volt a lakzijuk, és mellesleg utánunk az esküvőjük a templomban! Vicces volt!

A hajó díszítése szép lett, két barátnőm, és az egyikük párja készítette, mindenkinek tetszett. Először mindenkit köszöntöttünk a hajón, körbejártunk pezsgővel, és koccintottunk, és úgy alakult, hogy eközben kaptuk meg az ajándékokat, Ákos volt a fegyverhordozó! Spontán alakult így, de nagyon jól sült el! A Margitszigeten kiszálltunk, és fotózkodtunk egy fél órát, lehetett sétálni is. Utána hajókáztunk és vacsiztunk, nagyon finom volt minden, állítólag, mert mi nem nagyon ettünk, annyira izgatottak voltunk. Volt zene, tánc, beszélgetés, mindenki szuperül érezte magát, tizenegykor volt a torta, és én átöltöztem, majd valamivel éjfél után mindenki hazament. Nem terveztük hosszabbra, mert korán kezdődött a nap, a vendégek is kettő után már a templomnál voltak.

Ákos hazavitt minket az első adag ajándékkal, amiket még éjjel ki is bontogattunk, és hát nagyon elérzékenyültünk azon a sok szép, és szerintem nem egyszer az ajándékozó erejét meghaladó ajándékon, amit kaptunk, és a felénk áradó szereteten.

A többi ajándékot vasárnap bontottuk ki, miután mindkettőnk szülei hoztak egy-egy adaggal, és Ők is velünk voltak.

Csodálatos nap volt ez is, és este elmentünk templomba még egyszer megköszönni Vilmos atyának a szertartást, akitől kaptunk egy gyönyörű bibliát! Ezután elmentünk étterembe megünnepelni magunkat, mondván szombaton úgysem ettünk!

Szerdán indultunk Tunéziába, a nászutunkra, amit Atti szüleitől kaptunk, és igazi meglepetés volt, de ez már egy másik történet!

Nyikitta esküvője a vőlegény szemszögéből

Sziasztok!

Augusztus 28 óta nyikitta boldog párjaként élem az életem, és ebbéli mmínőségemből fakadóan vettem a bátorságot, hogy én is írjak pár sort "arról a napról"! /na jó,bevallom, kicsi feleségem unszolása is közrejátszott:)/

Szóval: mivel életem párja, elég hosszan és részletesen leírta az esküvőnket,ezért csak egy két kiegészítést fűznék hozzá.

Lehet,hogy felmerült bennetek,miért Szentgotthárdon köt házasságot két pesten élő ember. Lehet, hogy az is elég indok lenne,hogy a párom rokonai ott élnek,és mivel Ők voltak többen,a vendégek utaztatása és elszállásolása így olcsóbb volt,de nem ez volt a fő indok. Mikor először jártam ott,és a párom megismertetett a rokonokkal,a várossal, a környékkel, nagyszerű élményekben volt részem, kedves, aranyos, segítőkész embereket ismertem meg a rokonaiban, a környezet pedig szerintem egyszerűen csodálatos. Mikor felmerült,hogy ott legyen az esküvőnk, egy percig sem gondolkodtam a válaszon. És mondhatom,hogy nem csalódtunk, sőt. Már a szervezés során is mindenben amire szükségünk volt, segítségünkre siettek a rokonok, és az esküvői vacsi hangulatát is nagyban befolyásolta az ő kedves is vidám természetük:)

Magáról a szertartásról és a mulatságról tényleg nem tudok többet leírni mint amit a párom leírt, csak egy apró kiegészítést tennék,amiről Ő kedvesen hallgatott.

Nem vagyok egy Fred Aster /nem biztos hogy jól irtam/, de mivel jártunk táncórára,egész elfogadható produkcióra voltam képes mire véget értek az órák:). Na de ugye, itt jött a baki, mármint, hogy otthon hagytuk a cd-t, és én úgy meg voltam zavarodva, és a bot lábam is besegített, hogy a keringő alatt úgy belerúgtam a párom lábába, hogy bizony az elkezdett vérezni! De hősiesen viselte!:)

Hát ennyi röviden. Írhatnék még az érzéseimről, de úgy gondolom hogy ennek kifejtése talán inkább kettőnkre tartozik, ezért csak annyit mondhatok, nagyon nagyon boldog vagyok!

Köszi a figyelmeteket, sziasztok

Nyikitta esküvője 2004-ből

Esküvő időpontja: 2004. augusztus 28.

Beszámoló időpontja: 2004. október 13.

Sziasztok!

Sokat ugyan nem beszélgettem az itt lévő emberekkel viszont rendszeresen olvasgattam a fórumot, és meg kell hogy mondjam nagyon sok jó ötletet, tippeket olvasgattam, rengeteget segített az a fórum az esküvőnk megszervezésében amire csupán 8 hetem volt.Ezt szeretném most Veletek megosztani.

Az esküvőnk édesanyám szülővárosában, Szentgotthárdon volt /mi Pesten lakunk/, gyerekkoromban sokat nyaraltam ott és nagyon szeretek a mai napig ott lenni. Mindig is úgy terveztem hogy ott lesz az esküvőm.

Aug. 27. péntek

Reggel nyolckor manikürre mentünk még Pesten, a belvárosban, ahol tilosban parkoltunk ezért 10e Ft volt a bünti/már itt elkezdődött a bosszúság/. Majd indultunk le Szentgotthárdra ez még zökkenőmentes volt.Megérkeztünk a hotelbe ahol egy hónappal előtte lefoglaltuk a szobát, /direkt sarokkáddal/ ahol közölték velünk hogy van egy kis probléma ugyanis nem kapjuk meg azt a szobát mert más is lefoglalta. Itt már ideges voltam. A főnököm is abban a hotelban foglalt szobát, megkérdeztem hogy az ő foglalása legalább rendben van e, majd kiderült hogy neki adták a mi szobánkat hozzá kell tennem hogy a főnököm az esküvő előtt egy héttel foglalta le. Itt már eléggé idegel voltam, hogy miért annak adják oda a szobát aki később foglalta le? Nagy nehézségek árán megkaptuk a szobát amit lefoglaltunk de elég feldúltak voltunk , még csak most lértünk ide és máris buktatók vannak.

Majd elmentünk menyecskeruhát próbálni, egy helyi varrónővel varrattam, csodaszép lett. Nagyon ügyesen megcsinálta, így egy kis öröm is volt az idegeskedés után. Épp hogy beültünk a próba után az autóba, csörög a párom telefonja, a vőfély volt. Láttam a párom arcán hogy valami nagyon nem jó hír, mikor letette kérdeztem mi újság? A vőfélyünk apja meghalt. Itt igazából nem tudtam mi lesz. A vőfélyünkkel volt megbeszélve minden, hogy mikor mit akarunk az este folyamán, mikor milyen játékok legyenek, mikor hozzák a tortát, stb, és még egy fontos, ő díszítette volna az éttermet. Civilben partykat szokott szervezni. Úgyhogy eléggé meg voltunk lőve, hogy most fél nap alatt honnan kerítünk másik vőfélyt és ki fogja feldíszíteni az éttermet.

Este 9 óriáig keresgéltünk, mire a párom unokatesója elvállalta. Hagy ne mondjam hogyan telt az a 6 óra, míg hivogattunk rokonokat, hogy ugyan aki tud beszélni ennyi ember előtt az vállalja már el. Nem volt egyszerű feladat. Ez a nap számomra elég idegölő volt. Este egy kisebb csapat összejött és iszogattunk, jobban mondva én teáztam mert persze mikor lennék náthás ha nem ilyenkor! Majd éjfélkor lefeküdtünk. Nem akartam karikás szemekkel gyönyörű ruhában feszíteni másnap.Persze alig tudtam elaludni az izgatottságtól.

Aug 28 a nagy nap:

Reggel 8 óra körül alig akartam kikelni az ágyból, lázas voltam, és jobb volt a meleg ágyban. Aztán amíg a párom kávézott, én teleengedtem a sarokkádunkat gyertyákat gyújtottam a kád köré raktam lakapcsoltam a villanyt és szóltam neki hogy jöhet fürcsizni. Kellemes volt, az előző nap fáradalmait kicsit levezettük. Egymáshoz bújtunk és csak élveztük a nyugalmat, és egymás melegét. De sajnos menni kellett reggelizni, mert csak 10- ig lehetett. Megreggeliztünk aztán indulás a fodrászhoz. Az eredeti szakmám fogrász, elég kritikus vagyok ezért, de olyan gyönyörű kontyot csinált hogy csak na.

Ahhoz képest hogy ott tartottam majd magamnak megcsinálom a hajam, mert egyik fodrász sem tudta megcsinálni amit szerettem volna, többször voltam próbán ez a csaj is megcsinálta az esküvő előtt egyszer de az sem olyan volt, amit én akartam, azért maradtam nála mert ő járt a legközelebb ahhoz amit szerettem volna.De a lényeg hogy pont jó napon hozta ki magából a maximumot, tényleg nagyon tetszettem magamnak:))

Majd indulás a sminkeshez, róla tudtam hogy ügyes és ezen a napon is csodás sminket csinált. Smink után volt szabad két órám ami alatt föl kellett díszíteni az éttermet. A családból érkezett a segítség, tesóm, unokatesóim, nagynéném díszítettek. Pedig nem is szóltam senkinek hogy segítsenek mivel nekik is készülődni kellett. Nagyon jól esett hogy maguktól jöttek és a végére egész jól összehozták. Én meg közben kiraktam a tányérokhoz a szalvétákat amit készítettem.

Mindenkinek saját névvel ellátott szalvétákat csináltam, ez volt az ültetőkártya is egyben. Mindenkinek nagyon tetszett, mindenki haza is vitte a kis saját szalvétáját. Ja és a nagy izgalomban elmúlt a náthám, csak arra lettem figyelmes hogy nem kell folyton az orromat fújni.Szerintem biztos az izgalom hatott így. Majd 3- kor irány öltözködni. A nagynénémnél öltöztettek, az elmúlt napok idegeskedése meglátszott ugyani kicsit nagy lett a ruha, a fűző is és a szoknya is. Itt még csak a fűző zavart mert picit elállt a mellemnél. De nem volt mit tenni. 4 órakor elindultam lefelé a lépcsőn ahol a kedvesem várt.

Nagyon izgatott voltam hogy mit szól majd a párom. Boldogan lépkedtem lefelé, én meg voltam elégedve magammal, és reméltem hogy neki is legalább annyira tetszeni fogok. És persze hogy tetszettem neki. Meglepődést láttam rajta és persze Boldog volt!

Aztán körbenéztem és ott volt anyám, apám, tesóm akik szintén akkor láttak meg először. Persze egy kis pityergés én meg mondtam hogy ne kezdjék már most el a sírást mi lesz akkor később.Természetesen úgy hogy közben én is törölgettem a szemem.Elindultunk fotózni, sokszor úgy éreztem a beállítások alapján hogy görcsösek lesznek a képek, de így látva őket nagyon szuper lett mind, nagyon örülök hogy ezt a fotóst választottuk. Fotózás végén már nagyon ideges voltam hogy visszaérjünk időben, 6 óra volt mire befejeztük és fél 7- kor kezdődött a hivatalban az esküvő, ahol persze ott kell lenni nyegyed órával előbb. De rendben odaértünk a hivatal elé, ahol már várt a kb 85 fős násznép. Nagyon jó érzés volt már akkor sokan odajöttek és mondták hogy mennyire szép vagyok és mindent dicsértek ami én voltam. A párom meg mondta hogy őt is dicsérje már valaki.Persze nevetve.

Elkezdődött a szertartás, én nem mertem senkire sem nézni mikor bevonultunk csak előre, mert tudtam ha ránézek anyuékra rögtön elsírom magam. Borzasztóan érzelgős vagyok., ha meglátok valakit sírni rögtön sírok én is ha tudom az okát ha nem, még az sem kell hogy ismerjem az illetőt. Emiatt elég komoly voltam majdnem végig. De volt egy nagyon aranyos pillanat, mikor a gyűrűfelhúzás után az ELSŐ hitvesi csókot kellet volna megejteni, addigra mi már kétszer váltottunk csókot, így az eslőből a haradik csók lett, mindenki nevetett még az anyakönyvvezető is. a szülőköszöntésnél persze elkönnyeztem magam, de szerncsére nem sírtam, attól nagyon tartottam. Direkt nem is választottunk siratós zenéket.

Andrea Bocellire vonultunk be, moon river, forest gump, forever young, Vangelis-Hymne, a keresztapa zenéjére vonultunk ki.

A továbbiakban még két bakink volt az egyik az étterembe a röviditalt mi vihettük és amit elfelejtettek bevinni du apuék.

Így a köszöntőbeszédhez végül időben/mire mindenki leült/ megérkezett az aperitif csak kicsit meleg volt:))

A másik: 2 hónapig jártunk az esküvő előtt táncolni, a keringőt az Anastasia mese egyik zenéjére tanultuk be. A köszöntő beszéd után jöttünk volna mi a keringővel, odaadtam a cd tokot a zenésznek, majd mikor kinyitották nem volt benne cd. Lázas keresés, de akkor én már tudtam hogy az bizony Pesten maradt.Csütörtök este ugyanis gyakoroltunk és persze benne maradt a lejátszóban. Ezt az egyet nagyon sajnáltam hogy így alakult.De a zenész eljátszotta a bécsi keringőt, és mi arra próbáltunk a tanultakból összehozni valamit, a násznép az elejétől fogva együttesen tapsolt, ez egy kicsit oldotta a bánatomat. Viszont táncolás közben kiderült, hogy a szokányám dereka eléggé nagy lett , mivel folyamatosan a szoknyám alján táncoltam, ezért akkor eldöntöttem a menyasszonytánc menyecskeruhában lesz.

Aztán mikor felkapott a párom mindenki örömujjongás és tapsolás.Azért jól sikerült. De megfogadtam hogy amint alkalom adódik bepótoljuk ezt a táncot.

Ezek után minden ment a maga kis útján, több nagyobb baki már nem volt. Mindenki nagyon jól érezte magát, mindenki kivétel nélkül táncolt egész éjszaka, a vacsora mindenkinek nagyon ízlett.És szuper volt a hangulat. Az egyik rokon az esküvő előtt felajánlotta hogy ha szünetel a zenész addig ő kever zenéket, nagyon nagy sikere volt ennek is, 80- as évek diszkóslágereit játszott, mindenki nagyon beindult rá.

A menyasszonytánc alatt ötször elraboltak, volt tojásgörgetés nadrágban/nem törtem el/pezsgőivás cipőből,pénzsöprés, egyszóval minden volt ami ilyenkor szokás. A lagzinak reggel 6-kor lett vége.

Másnap akivel találkoztunk mindenki mindent dicsért, akivel nem találkoztunk az felhívott és úgy gratulált mindenhez. A nagynéném aki segített a szervezésben azt mondta, az idegeskedés, hajtás, bakik ellenére , olyan volt nekik mintha elmentek volna nyaralni egy hétvégére, annyira jól érezték magukat az esküvőn.Azt hiszem ennél kedvesebb visszajelzést nem is kaphattunk volna.

Annyi minden történt ez alatt az egy nap alatt hogy még órákig írhatnám, de másnak is adok helyet.Még annyit vasárnap kifizettük a vacsit, este értünk haza nagyon fáradtan.Majd hétfőn 1 órakor indult a gép Máltára. Ahol szintén nagyon jól éreztük magunkat.

Mégegyszer köszönöm hogy ti is hozzájárultatok ehhez a szép naphoz.

Puszi

Nyikitta

Démon esküvője a vőlegény szemszögéből

Vegyes érzésekkel ébredtem azon a bizonyos reggelen. Még a mennyasszonyomtól való előző esti elválás történései motoszkáltak a fejemben. Mert kérdem én, mégiscsak milyen dolog az, hogy másnap lesz az esküvőnk, és Ő a fejébe veszi, hogy elmegy a haverjaival a siófoki éjszakába szórakozni, amikor megkérem rá, hogy ne menjen el. Nem véletlen kértem ezt, az előző hétvégék eseményei miatt, amelyek a Spagetti-ház nevű szórakozóhelyen történtek. Amikor mondtam neki, hogy szólok az édesapjának, hogy ezt mégsem illik csinálni.

Ő azt mondta, hogy akkor megnézhetem a másnapi viselkedését. Elég önfejű, ezt tudtam eddig is.

Megreggeliztem, és végig gondoltam, hogy mennyi dolgot kell még elintéznem. A végeredmény: rengeteg. Hiányzott a polgári szertartás összekötő zene és maga a szertartás zenéje is. Felmentem az utcánkban lakó Péter barátomhoz, hogy megírjuk a zenéket az előzőleg kiválogatott számok alapján. A szertartás zenéjét pillanatok alatt sikerült is, de a megelőző zenét nem tudtuk sehogy sem, mert a számítógép nem akarta felismerni az egyik cd-t. Felhívtam egy másik ismerősömet, hogy gondom van a cd írással, szerencsére otthon volt, mondta menjük át. Közben megjött értem a tanúm, akivel előző este megbeszéltük, hogy elszállítjuk az italokat a Csárdába és a hajóra. Bepakoltunk az italokat, útközben megejtettük a cd megírását is, legalább ez rendben volt. Irány a Csárda kipakoltuk az egyik fordulót, majd tovább hajtottunk Siófokra a mennyasszonyom szüleihez, hogy felpakoljunk pogácsából, amiből jutattunk visszafelé a hajóra és a Csárdába is. Hazaértünk irány a kertészetbe, el kellett hozni a díszítéshez a virágokat, valamint a virágszirmoknak valót. Virágok egy részét kiraktuk otthon, amiből a húgom, a barátja és anyukám virágdíszítést készítettek a Csárdába, illetve a hajóra. Utunkat ismét a Csárdába vettük, itt megszabadultunk az italoktól és virágoktól, már csak a virágsziromnak valót vittük Siófokra.

Közben az idő vészesen fogyott, már 13.30 volt és én még nem fürödtem, és még a fodrászhoz is el kellett jutnom. Beszálltam a sárga kis Golfomba irány Balatonlelle a fodrászszalon, közben felhívtam az egyik barátomat, hogy jöjjön értem a szalonhoz, hogy onnan együtt menjünk tovább. Az egyik kollegám felesége a fodrász, már várt. Pillanatok alatt frizurát varázsolt nekem, úgy néztem ki, mint Petőfi, persze ehhez hozzájárult a ruhám is a Bocskai. Beszálltunk a Volvoba irány a nagymamám, aki szintén velünk jött.

Már 15.00 , és még be kell mennünk Siófokon a Tescoba a virágoshoz a kitűzőmért, valamint néhány csokrot is magamhoz kellett ragadnom. Végre talán minden rendben. Leparkoltunk a siófoki hajóállomáson, innen gyalog sétáltunk fel a katolikus templomhoz, közben a csokrokat és a kitűzőket kiosztottam a kis koszorúslánynak, és kis vőfélynek, akik szintén az egyik kollegám gyermekei voltak, nagyon aranyosak voltak a kis ruháikban, ami a fényképekről ki is derül.

Időközben megérkeztem a templomhoz. Fogadtam az ismerősöket és a vendégeket, kicsit izgultam. Bementem a tanúmmal a templomba, és beszéltünk a pappal, hogy hova kell állnunk, mit kell csinálnunk. 16.30 benn állok a templomban, a mennyasszonyom még sehol. Gondoltam, hogy saját esküvőjéről is el fog késni, de ez egyáltalán nem az Ő hibájából történt, ami ki is derül a beszámolójából. Végre 15 perces késés után megláttam a Kedvesemet a templom ajtóban. Leírni nem lehet, hogy milyen eszméletlen gyönyörű volt (ma is az), ragyogása az egész templomot betöltötte, mintha egy angyal szállt volna a földre. Mindenki tátott szájjal bámult, ahogy királynői méltósággal, felsőbbrendűséggel érkezett felém édesapja oldalán.

Innentől majd a Piri folytatja az esküvői emlékeit.

A máról:

Az esküvőnk óta már eltelt több mint egy hónap. Az érzéseim mitsem változtak a kedvesem iránt. Néha még mindig meg tudnám fojtani egy kanál vízben a hülye önfejűsége miatt. Na de mindegy tudtam, hogy mit vállalok. Hiszen megértre a luxus villa, a nyitott sportautó, a pénzel teli bankszámla, és élvezem, hogy eltartanak.

A viccet félre téve.

Túl vagyunk az első hónapunkon.

Mit érez egy ifjú férj, teszem fel magamnak a kérdést? Semmivel sem érzem magamat különbnek, mint azelőtt. Az esküvő nagyon jó volt arra, hogy (az oly sokáig keresett párommal, akit akkor találtam meg, amikor egyáltalán nem kerestem) kimutathassuk mindenkinek nyilvánosan, hogy milyen nagyon boldogok vagyunk egymással, és milyen jó érzés szeretni, szerelmesnek lenni egy olyan lénybe, mint Ő. Büszke vagyok rá, hogy Ő feleségem, büszke voltam akkor is, amikor a templomban megláttam, amint jött felém az én kis tüneményem. Mindig amikor távol vagyok Tőle, elég rágondolnom ha valami bánt, vagy valami gondom van, egyből jobb kedvem lesz. Magam elé idézem arcát, a mosolyát, az alakját, azt gondolom, hogy velem van. Egyszerű szürke kis lény lennék nélküle. De velem van, együtt szárnyalunk, mert érzem, hogy szeret, akkor is, ha nem mondja, elég a szemébe néznem, és lángolok magam is. Azt szeretném, hogy ez az érzés soha ne múljon el, és ezért megpróbálok megtenni mindent, ez éltet minket, és ez élteti a szerelmet.

Sajnos a nászútnak is vége. 2 egész hetet tölthettünk el Bali szigetén egymással. Nem kellett foglalkoznunk senkivel, semmivel. Az általunk kiválasztott kirándulásokra mentünk el, amelyeket nagyon élveztünk. Fürödtünk és búvárkodtunk az óceánban, láttunk működő vulkánokat, vulkán tavakat, gyönyörű rizsteraszokat. Barangoltunk mangróve erdőben, találkoztunk majmokkal a majomerdőben, lovagoltunk elefánton, megnéztük a híres madár és hüllő parkot. Hatalmas kőtemplomokat, tengeri sziklatemplomokat láttunk Az életünket is el tudnánk képzelni Balin, igazi kiskirályok lehetnénk az itthoni fizetésünkből odakinn. De hát minden csoda véget ér, és máris a repülőn találtuk magunkat hazafelé. Végül is jó mindenhol, de legjobb itthon, vagy Balin?

Üdv Nektek: Tibi

Démon esküvője 2004-ből

Esküvő időpontja: 2004. augusztus 28.

Beszámoló időpontja: 2004. október 4.

Több mint egy hónap után eljött az idő, hogy én is megírjam az esküvőnk történetét.

Még az esküvőnk előtt többször gondolkoztam, vajon hogy fogom elkezdeni, mivel is vezetem be a történetet. Azt hiszem, azonban, hogy még most sem szedtem össze a gondolataimat teljesen, ezért lehet, hogy néhányszor kicsit elveszek majd a részletekben és csapongó leszek. A rövid, tömör mesélés sosem volt erősségem…

Előzetesen pár szó rólunk: az esküvőnk előtt 1 évvel ismerkedtünk meg, Siófokon.

A megismerkedésünk mindkettőnknek villámcsapás érzése volt, én tudtam, hogy ez a fiú nem olyan, mint akikkel már eddig "dolgom volt", Ő pedig, ahogy utólag végre bevallja első látásra szerelmes lett. A kapcsolatunk egy héten belül már lángolt, a 140 km-es távolság nem jelentett leküzdhetetlen akadályt szerelmünknek, ami egyre mélyebb lett.

A februári Esküvő Kiállításra még csak mint érdeklődők mentünk el, de hazafelé már kitűztük az esküvőnk időpontját!

Ez az időpont 2004. augusztus 28 lett.

A mi Nagy Napunk története:

A féléves szervezési munkálatoknak köszönhetően úgy éreztünk minden "le lett zsírozva", már csak az idő miatt van mit aggódnunk, az sajnos nem rajtunk múló tényező.

Aztán mégis maradtak az utolsó hétre is munkálatok, apróságok, melyek ugyan nem életbevágóak, de nélkülük nem érezzük igazán miénknek az esküvőt!

Esküvő előtti napon, péntek délben, mikor Balatonlellén a kozmetikusnál ültem próbasminken felhívott Tibi, hogy ugye ülök, mert épp most mondta le a fotósunk a másnapi fotózást!!! Egyszerűen úgy gondolta, hogy kihúz minket a naptárjából és bevállalt két másik esküvőt!!!

Hát elég szörnyen éreztem magam, mert az a barátom aki még jött volna fotózni előtte héten már közölte, hogy valószínűleg nem tudja elcserélni a munkanapját, mert aznap 24 órában dolgozik, és más sem vállalja helyette!

Ezek után a kozmetikuscsaj egy olyan szörnyűséges mályvalila sminkkel "lepett meg", hogy a sírógörcs szélén álltam! És akkor még közölte, hogy másnap ennél legalább kétszer erősebb sminket rak fel a fotózás miatt! Mármint ha lesz egyáltalán, gondoltam én, de abban a pillanatban ahogy kinéztem úgy gondoltam nem is kell nekem fotós!!!

Szerencsére nemsokára előkerült Tibi is, aki épp még üdítőkért szaladgált a nagykerbe, és biztosított róla, hogy tényleg nagyon pocsékul nézek ki, ilyen sminket én is felrakok, nem kell hozzá profi sminkes!

Ezután anyukámmal, barátnőmmel és Tibivel elmentünk a kertészetbe a virágokért, amit estére a templomba kellett vinni, meg elhoztuk a hintóra való és a ház díszítésére való virágokat is. Rengeteg gyönyörű virág volt, még jó, hogy a Csárdába csak másnap vittük el, mert így is alig fért be a két autóba.

Aztán rohanás volt borostyánt szedni, a Balaton-partra, ezt szerencsére anyukám és a barátnőm elvállalta, míg mi sorba rendeztük és felírtuk egy papírra a zenéket a másnapi hajós polgári szertartásra. Aztán futás tovább, mi vittük a hintós emberkének a virágokat, anyukámék mentek Siófokra a többi virággal. Utána futottunk a templomba az utolsó jegyesoktatásra, (már februártól jártunk!!!) aztán még egy misén is ott kellett maradni, mert közölték velünk, meg még 3 párral, hogy aki nem marad ott, meg nem tud meggyónni, azt másnap a pap nem adja össze!

Emiatt a táncóránkra már nem is tudtunk odaérni, ezért másnap teljes gyakorlás nélkül kellett járni a bécsi keringőt, nyitótáncként! (Várakozáson felüli volt ehhez képest, pedig Tibinek az angol keringő jobban fekszik!)

Amíg mi a templomi misén ültünk, a barátaim és anyukám szép kis csokrocskákat kötöttek a templomkertben a padsorok díszítésére, amit aznap még vizesvödrökbe raktunk, és csak másnap délután lettek felakasztva a padokra.

A mise után még le kellett mennünk a kikötőbe megnézni, hogy ott van-e már a hajó, és megbeszélni, hogy másnap mikor tudják a Tibiék odavinni az italokat, pogácsákat, poharakat. A hajó még nem volt ott, de mondták, hogy másnap már reggel nyugodtan mehetünk, mert ott lesz a személyzet is.

Mire visszaértünk a kis nyaralónkba, már jó késő volt, és az egész napos rohangálás után már ki voltunk merülve idegileg és fizikailag is.

Én azonban már pár hete fejembe vettem, hogy mivel az előző hétre tervezett lánybúcsúm elmaradt (esküvőn voltunk) azt a mai pénteken pótoljuk be!

Hát ez az ötletem nem aratott osztatlan sikert a Tibinél, mert tudta, hogy hová tervezzük a bulit, és azt is, hogy valószínűleg ott lesz az a fiú is, aki régen nagyon tetszett nekem,(meg én is neki) és akivel tavaly nyáron táncoltam is a Spagettiben. Azt mondta, megmondja apukámnak, hogy mit tervezek, (Ő nagyon szigorú és konzervatív szemléletű) és akkor biztos nem enged el! erre én megmondtam Neki, hogy ha ezt megteszi, és elrontja az utolsó független bulizásomat akkor megnézheti, hogy másnap milyen viselkedésem lesz, még akkor is, ha amúgy annak kellene életem legszebb napjának lenni!!!

Hát, én győztem! Nem szólt, de láttam rajta, hogy nagyon mérges, meg azt is, hogy nagyon félt és aggódik amiatt a fiú miatt! Én azonban makacs és önfejű vagyok, és nem hatódtam meg, elmentünk bulizni, és nagyon jól éreztük magunkat!!! Hajnali 5 órakor értem haza a barátnőmmel, Aki a koszorúslányom és a tanúm is volt egyben. Két órát aludtam, mert kelni kellett, és indulni zuhanyozni, aztán meg pakolgatni az apróságokat, amit a fodrászhoz kellett vinnünk.

A fodrász Balatonlellén volt, Tibi kollégájának a felesége, egy nagyon aranyos és roppant ügyes hölgy, Ők is meg voltak hívva. Barátnőmmel mentünk, Neki is Ő csinálta a frizuráját, és meg kell mondjam, nagyon jól sikerült, még soha nem láttam Alízt ilyen szépnek!

Az enyém is szépre sikerült, de szerencsére már tudtam mit várhatok, mert előtte már csináltunk egy pár próbafrizurát. A kontyot választottam, kis csigákba voltak felcsavarva a tincseim, és minden tincs közepében egy ezüstszínű kis virágalakú gyöngy volt, aminek strassz volt a közepében. Nagyon szépen mutatott a fekete hajamban. A fejdísz is pont passzolt hozzá, mert azon is kis organza virágok voltak, és Swarovsky kristályok, meg üveg levelek. A kétrétegű fátylat, mely a hátam közepéig ért, és amiben szintén kristályok voltak a konty alá tűzte be a fodrász. igazán tetszettem magamnak, főleg, hogy a sminkes is eltalálta az ízlésemet, és pont olyan sminket rakott, amilyen a ruhámat viselő lányon van az Esküvő magazinban. Szép szolíd, nem hivalkodó, természetes színekből, és nem kilónyi festékkel, mint előtte napon.

Mire meglett a frizuránk, már 12 óra lett, és sietni kellett az egyik tortáért, amit mi vittünk a Csárdába. Aztán el kellett menni még a szállodába, ahol a vendégeknek, meg nekünk estére le volt foglalva a szoba, aztán kocsit kellett mosatni, meg a barátnőm anyukáját elhozni Zamárdiból. 3 órára értünk haza, úgy volt megbeszélve, hogy a vőfély 15 45-kor jön a barátaink házához, ahol a lánykikérés lesz.

Hazaérve a kis nyaralónkba teljes káosz fogadott. Mindenki rohangált, senki nem volt még felöltözve nálunk. A ruhám még mindig a második szomszédban volt, a többi koszorúslány ruhákkal együtt. Az egyik koszorúslányom még sehol sem volt! Akkor kezdték el leszirmozni a rózsákat, a virágszóráshoz, és a szüleim autója még nem is volt feldíszítve! Teljesen kiakadtam, hogy egész nap mi a fenét csináltak, hogy semmi nincs még kész!!!??? Azonban nem értem rá siránkozni!

Gyorsan összeraktam a személyes dolgaim (cipők, személyi igazolvány, fülbe és nyakbavalók ragtapasz, zsepi, szájfény) és siettem át a szomszéd barátainkhoz átöltözni. Addigra a ruhám is odaért, hála az égnek!

Közben megérkezett a hiányzó koszorús lány, és 15.30-kor elkezdtünk felöltözni. Közben megjött a vőfély és a videós is. Mindenki nyugtatott, hogy nem törődjek semmivel, csak öltözzek nyugodtan, igen ám, de miközben húztam a combfixem, és a többi lány vette a ruháját, kiderült, hogy az egyik lány ruhafűzője eltűnt! Anélkül pedig nem lehet felvenni a ruhát!!!!

Na akkor már teljesen kész voltam idegileg! Elkezdtük keresni a ruhászsákokban, meg telefonálgatni a Tibiéknek, hogy hátha a húga zsákjában maradt a szalag! Hát persze, hogy ott volt, de persze nem értük el, mert ki volt mindenki kapcsolva, akkor már Ők épp a templomhoz mentek!

Nem volt mit tenni, el kellett vágni a tanúm szalagját, mert Ő elég vékony és hosszú volt a szalagja, és megpróbálták azzal befűzni. Szerencsére összejött, én közben idegbajt kaptam, mi van akkor, hogyha Neki is rövid lesz, és akkor két lányon nem lesz ruha! Úgyhogy ott rohangáltam egy szál combfixben a többiek között! Akkor már 15.45 volt! Ekkor parancsoltak rám, hogy most már aztán végre mindenki koncentráljon a menyasszonyra, és nekem meg folyton az járt az eszemben, hogy világ életemben tudtam, hogy a saját esküvőmről is el fogok késni!!!

Aztán végre rám adták a ruhát!

Vagyis csak adták volna!

A hajamon sikeresen túljutottak, de a hátamon és a derekamon nem bírták összegombolni és felhúzni a cipzárt!!!!

Na ekkor úgy éreztem itt a világvége!!! Hát ilyen nem lehet, 3 napja voltam ruhapróbán, tökéletesen állt rajtam, 50 kg vagyok, 59 cm-s derékkal, nem igaz, hogy így bevették a szalonban! Hát de mégis igaz volt! Átfutott az agyamon, hogy volt-e már ilyen a történelemben, hogy azért maradt el egy esküvő, mert nem volt jó a ruha a menyasszonyra?!

Meg az is, hogy ezt tuti, hogy megírom a Fórumra, mert ilyen csak velem történhet meg!

Közben húzták-vonták, próbálták összehúzni! Én úgy behúztam a hasam, ahogy csak tudtam. és ketten nyomtak össze közben, hogy a másik kettő felhúzza a cipzárt! Hát mit mondjak szörnyű volt!!! De végre sikerült, bár közben minimum két-két bordám a tüdőmbe fúródott!

De nem érdekelt, akkor már csak az foglalkoztatott, hogy ebben a gyönyörűséges satuban kell kibírnom éjfélig!

A lánykikérő kicsit sírósra sikerült, de nem lepődtem meg, tudtam, hogy nem fogom kibírni a szép és megható búcsúzkodást! Bár megpróbáltam mosolyogni a barátaimra, a szöveg közben, de a könnycseppek lassan kigördültek a szememből. Mindegy, nincs mit szégyelnem ezen, hiszen eddig csak Ők voltak a Család számomra!

De ezek után is megmaradnak a szívemben, akármennyire bosszantanak és idegbajt kapok néha Tőlük!

Aztán édesapám kikísért a kapunál várakozó vörös-fehér rózsákkal és borostyánnal gyönyörűen feldíszített lipicai pacikból álló hintóhoz, aztán indulás a templomhoz!

Útközben dudálás, integetés, puszi dobálás!!! Mindenki mosolygott, integetett, fényképezett!!! Én pedig nagyon élveztem az egészet! Akkor már arra gondoltam, hogy ez az egész hipp-hopp el fog múlni, mint egy szép álom, és én addig is gyorsan kiélvezem minden pillanatát!!!

Végigmentünk Siófok Fő utcáján, az állomásnál lévő katolikus templomig. 16.25-re értünk oda. Jó sokan voltak kint. Jó érzés volt annyi embert látni, Akik mind miattunk jöttek el, a mi boldogságunk tanúi akartak lenni! A Tibi bent várt. A násznép bement, én kint vártam azokat akik az én menetemben jöttek, és beálltak a parkolóba. Közben kiderült, hogy nincs ott a csokrom, és nem volt ott a kisgyerek-párnak szánt két kis sziromszóró kosár sem!!! Na akkor újra kezdődött az idegbaj! Szaladtak vissza a csokorért, de én nem tudtam tovább várni, a következő násznép már gyülekezett, és kedves megjegyzéseket tett, hogy húzzunk már be, mert mindjárt ők jönnek, meg hasonló!!!!

Bementünk. Szerintem a pap is idegbajt kaphatott már, mert 15 percet késtünk. Felhangzott az orgonaszó, édesapám karján indultam volna be, ha….. lecsatolják normálisan az uszályomat!

Még jó, hogy hátranéztem, csak a felét csatolták le, a másik felakasztva rám vonszolódott utánam! Na akkor már tényleg kiakadtam!!!! Gyorsan leteremtettem a hozzáértő segítőimet, és saját óriás karmaimmal próbáltam gyorsan lecsatolni a maradék 4 gombot! Hála az égnek jól ment!!!

Aztán nagyon gyorsan összeszedtem magam, muszály volt, mert mindig arról álmodoztam, hogyha egyszer férjhez megyek, akkor mint egy királynő úgy fogok végigvonulni a bársonyszőnyegen a Hercegemig!

Hát úgy érzem sikerült. Az emberek elismerő pillantásai között szép lassan és méltósággal haladtunk. Rendkívül jó érzés volt! Sorban súgták oda, hogy milyen gyönyörű vagyok, és láttam az arcukon, hogy komolyan meg vannak babonázva.

Aztán már csak a Tibit néztem, hogy benne milyen érzéseket vált ki a látvány. Ott állt az oltár előtt, mint egy herceg, nagyon csinosan festett a Bocskaiban, igazán passzolt az egyéniségéhez és méltósággal viselte! Nagyon örültem, hogy ott van, és hogy végre célba értem. Láttam rajta a csodálatot és a határtalan büszkeséget!!! Egész szertartás alatt fogtuk egymás kezét. A fogadalmakat szépen és hangosan mondtuk, meg is dícsértek! Nem sírtam, pedig azt hittem fogok!

Pedig nehéz volt, amikor közben mindig Rá kellett néznem! Egyetlen baki az volt, hogy Tibi nem bírta felhúzni az ujjamra a gyűrűt! Pedig előtte, és azóta is sokszor próbálta és mindig sikerült!

A szertartás alatt megérkezett a csokrom is, a vőfély az oltárra rakta, gyönyörű lett, pont olyan amilyennek képzeltem! Kör alakú, 27 db (annyi évesek vagyunk) aprófejű hófehér rózsa, fehér bojtvirággal, körülötte lila apró krizantém körben, az egész egy borostyánfészekben volt beágyazva, ami körbe volt hurkolva ezüst díszdróttal, amire gyöngyök voltak felfűzve.

A templomból kifelé nagyon meglepődtem, mert egyszer csak rózsasziromeső fogadott minket. A húgom és egy barátnőm akik a koszorúslányaim voltak szórták! Gyönyörű volt, és ami a lényeg, már nem is számítottam rá, akkor mégis sikerült! onnantól már minden ment a maga útján, de nem is érdekelt, csak élveztem a pillanatokat.

Az uszályomat nem tűzték fel, hanem a másik násznépen keresztül vitték a közeli parkba, ahol a csoportkép is készült.

Majd onnan mi hintóval mentünk le egészen a hajóig, közben átvágtattunk egy-két akadályon is, szerencsére a hajtónk jár fogathajtó versenyre a pacikkal, ezért nagyon jól vette a szűk akadályokat!

A hajó, a Kelén volt a Balaton egyik legrégebbi nosztalgiahajója, 125 fő szállítására alkalmas. Mi sajnos csak kb. 90-en voltunk, a 130 helyett! Sajnos sok rokon és "barát" az utolsó héten különböző ürügyek miatt mondta le. Némelyik azóta sem jelentkezett, hogy miért!?!

Szóval a hajó. Fenomenális volt. 18 órakor futott ki a vízre kb. 20 perces hajókázás után, mi is vezettük a hajót, kezdődött meg a szertartás. A zenéket mi válogattuk. A Szenvedélyek viharában, A rettenthetetlen, és a Vasálarcos című kedvenc filmjeink voltak a szertartás zenéi. A hajókázás alatt is szólt a zene, oda a TNT, Fiesta, és V-tech számokat válogattunk. Pl- szóltak a Hova visz a hajó?, Egyetlen szó, Őrzöm még, Híd a folyón című érzelmes pont hajókázást idéző számok.

Mindenkinek nagyon tetszett, többen sírtak, még az anyavezetgető is! (Meg én is a szertartás alatt, a zenéktől!!!)

A Tibi hozta a formáját, megint nem tudta felhúzni a gyűrűt az ujjamra! Nagy röhögés volt! Felhúztam magamnak, akkor pláne jót röhögtek!

A végén jól alakult, mert sikerült fél nap alatt egy fotóst találni, aki a templomi és a parkos képeket csinálta, és szerencsémre a barátom nem adta fel, és sikerült elintéznie, hogy valakit behívjanak helyette 24 órázni! Nagyon örülök, igazi barát, akire tényleg mindenben számíthatok!!!

Volt csokordobás, jó nagyot dobtam, (nagyon sajnáltam eldobni, mert nagyon szép volt az a csokor is, lila harangvirág-sárga krizantém hosszú selyemszalagokkal) és nem ment bele a Balatonba! A Tibi húga kapta el! A combgumi dobás nehezebben ment, a Tibi majdnem a Balatonba dobta, de végül a volt szerelmem apukájának a zsebében kötött ki, aztán gyorsan elkunyerálta tőle egy másik volt barátom, akinek ezért a barátnője elég hülye arcot vágott!

Aztán a Kocsi Csárdába ment a társaság, ahol nagyon finom vacsora után megkezdődött a hajnalig tartó buli. Én sajnos nem tudtam jó szokásomhoz híven halálra enni magam, a ruhám miatt, ezért inkább úgy döntöttem, hogy mégsem menyasszonyi ruhában járom a menyasszonytáncot! Az együttes nagyon jól játszott, aki ott volt jól érezte magát, aki nem az pedig vessen magára! Sok hasznos ajándékot kaptunk: konyhai robotgép, turmix. gofrisütő, zsinórnélküli vasaló, Tefal grill, és egy rozsdás tolózárat a Tibi kollegáitól stb. Meg gyönyörű festményeket, leendő lakásunk szépítésére. A menyecsketáncból összejött egy adag pénz is, amit előtte már elhatároztunk, hogy teljes egészében egy igazán egzotikus nászútra fordítunk. Egy olyan helyre szerettünk volna elmenni ahová anyagi okok miatt biztos, hogy soha az életben többet nem jutunk el!!!

Ez az álmunk is megvalósult, rendkívül boldogok és szerencsések vagyunk!!!!

Balira mentünk , erre a messzi indonéziai szigetre, ami úgy éreztük maga volt a Paradicsom, és mi voltunk benne Ádám és Éva!!!

Na, de ez már egy másik történet!

Remélem Mindegyikőtök legalább olyan boldogan élte meg ezt a napot és a nászútját mint mi!

Soha ne hagyjátok ezeknek a szép napoknak elhalványulni az emlékét, mert ez a házasságotok első lépcsőfoka!

Köszönöm, hogy közzé tehettem a miénket Nektek, ezen a Fórumon!

Darvas Piroska

Z. Reni esküvője 2004-ből

Esküvő időpontja: 2004. augusztus 7.

Beszámoló dátuma: 2004. szeptember 30.

Kedves Mindenki!

Íme a már oly régóta ígért esküvői beszámolóm.

Tehát a Nagy Nap: 2004. augusztus 7. szombat

Sajnos az esküvő előtt megbetegedtem, és ez igencsak rányomta a bélyegét az előtte lévő napok hangulatára. Még hétfőn voltam egy gyors ruhapróbán, ahol szerencsére minden rendben volt. Aztán körmös, kozmetikus stb. Ahogy az ilyenkor lenni szokott.

Közben végig azon paráztam, hogy ott tudjak lenni a saját esküvőmön. Meg persze azon, hogy milyen lesz az időjárás. Aztán előtte éjszaka sem én, sem a Párom nem tudtunk aludni. Ezért az esküvői képeken Neki olyan táskák vannak a szemei alatt, hogy azokba már pakolni lehetne... :)

Szombat reggel összepakoltam a fél lakást, és átmentem az Anyukámhoz. Onnan elvittek a fodrászhoz, aki elkészítette a kontyomat. Beletette a fátylat, diadémot, jól ráhegesztette, nehogy kiessen. Mivel ez a fodrász egy Tescoban dolgozik, így fátylastul át kellett mennem a parkolón. Ez elég vicces volt, mert szerintem mindenki totál hülyének nézett, és azt hitte, hogy valami kandikamera résztvevője. Gyorsan be az autóba, vissza Anyuékhoz.

Aztán hamarosan megérkezett a kozmetikus, aki nekilátott, hogy egy elfogadható arcot maszkírozzon nekem. Eközben a tesómék elmentek a virágoshoz, hogy elhozzák a virágokat, amik csodaszépek lettek. Sajnos, a maszkírozás egy kicsit elhúzódott, így már kicsit megkésve álltam neki az öltözésnek. De a sminkem nagyon szépen sikerült, és én ennek őszintén örültem. Gyors kapkodás következett, miközben megérkezett a Párom, aki bár már látta a ruhát (hiszen együtt választottuk ki; mi nem vagyunk babonásak), de teljes „harci díszben” még nem látott. Anyukám és nővérem öltöztettek.

Mikor kijöttem, az én kis drágám csak ámult... Olyan jó érzés volt, még akkor is, ha tudom magamról, hogy nem én vagyok a Cindy Crawford...

Ekkor leügettünk az autóhoz. Mivel a szüleim egy 180 lakásos, kilenc emeletes házban laknak, a fél ház kitolult az erkélyre, és integettek. Na, itt azért már egy picit zavarba jöttem... :) Szó szerint betuszakoltam magam az autóba, és indultunk a fényképezkedésre. Itt még nem jött velünk az egész násznép, hogy ne kelljen végigvárniuk a „pusztán” másfél órás fényképezkedést. Mire odaértünk már várt a videós és a fotós is. Kezdődött a fotózás, amit a videós is felvett.

Nagyon élveztük, bár igaz, a végére egy kicsit már elfáradtam. De a képek magukért beszélnek! Szerintem olyan jók lettek! Mármint a képek, mi azért vágunk egy-két arcot itt-ott. Majd felteszem őket. Igaz, azok nincsenek retusálva, mert a negatívról lettek beszkennelve közvetlenül. Az albumban lévők viszont igen.

Fotózás után következett a polgári. Addigra már megérkezett a násznép is.

Akkor már egy zabszem sem fért volna fel...

Vártunk a sorunkra, és az egész olyan volt, mintha nem is velem történne. Szinte fel sem fogtam az egészet. Aztán felcsendült a zene, és mi elindultunk együtt életünk leghosszabb útjára...

A koszorúslányokat megkértük, hogy lassan, nagyon lassan vonuljanak. Erre ők olyan lassan mentek, hogy már szinte a sarkukban voltunk. :)

A ceremónia rendben lezajlott. Egy barátnőm mondott verset, ami gyönyörű volt (József Attila: Óda c. versének részlete). A szülőköszöntésnél annyira sokan sírtak, Édesanyával az élen, hogy szinte alig tudtam magam tartani. De képzeljétek, NEM SÍRTAM!!! Én az örök paragép, megálltam. Pedig mennyire sokat izgultam emiatt. Én még akkor is sírva fakadok, ha meglátok egy kölyök rókát, nemhogy ilyenkor. Persze más kérdés, hogy lehet, jobb lett volna, ha bőgök, mert ettől az első hitvesi csók után olyan képet vágtam, mintha szegény Párom fokhagymás rostélyost ebédelt volna... :)

Meg még néhány helyen igen érdekes arcot vágtam. De sebaj.

Ezután átmentünk gyalog a templomba. Ez főként a parkolási problémák elkerülése miatt volt így, de igazán szép volt, ahogy a sétálóutcán átment a menet. Ezt is megörökítette az operatőr, szóval rajta van a videón.

A templomi esküvőnk is nagyon szépen sikerült. Fontos és tanulságos dolgokról beszélt a pap, és ezt még nagyrészt azok is így látták, akik nem hívők. Azután még a templom előtt eldobtam a „dobós” csokromat, amivel, miután meg lett örökítve a levegőben, egyszerűen sikeresen fejbetaláltam a fényképészlányt. Persze a csokrot Párom húga kapta fel, aki még csak 11 éves, de egyértelmű, hogy ki megy férjhez legközelebb... :)

A templomi ceremónia után megérkeztünk a vacsi helyszínére, ahol nagyon finom volt minden, és a hangulat is viszonylag jó volt. Mivel elég kevesen (kb. 30-an) voltunk, nem igazán mulatoztunk. Persze nem csak ezért, hanem azért is, mert sajnos Párom nagypapája két héttel az esküvőnk előtt halt meg, így nem is terveztünk túl nagy dáridót. Azért táncoltunk is, de inkább sokat beszélgettünk, mert a társaság egy része igen régen nem látta a másikat. Hajnal kettőig tartott a mulatozás, azután összepakoltunk, hazajöttünk és....

A többi már nem publikus. :)

Nászútra hétfőn indultunk. Két csodálatos hetet töltöttünk együtt. A szomorú csak az, hogy hamar hazaértünk, és menni kellett dolgozni. :((((

Azóta boldog feleség vagyok, és már vagy százszor láttam a rólunk készült dvd-t, mert olyan, de olyan csodálatos átélni azt a napot, mely egész életemben felejthetetlen lesz számomra!!!

Sajnos a felvételünk megsérült, de szerencsére nem nagy mértékben. A videóst nem hibáztatom, teljesen korrekt módon rendeztük le a dolgot. Igaz, elég nagy kár ez nekünk, de tudom, hogy nem lehet bűnbakot keresni, így erről nem is írok részletesebben. Egyébként ha újra keresnék videóst, akkor is őket választanám. Hiba mindenhol becsúszhat. Sajnálom, hogy velünk történt meg, de szerencsére nem akkora a baj, hogy ne lehessen élvezni a felvételt. Ha veszekszem, azzal biztos nem lennék előrébb. Csak az hibázik, aki dolgozik... Ez van, beletörődtem.

Hát ennyi. A folytatást remélhetőleg a baba topicban néhány év múlva olvashatjátok.

Üdv:

Reni

Ágnes esküvője 2004-ből

Esküvő időpontja: 2004. szeptember 11.

Beszámoló dátuma: 2004. szeptember 29.

Sziasztok!

Igaz, hogy szeptember 11-e már elég régen volt, és időközben nászúton voltunk, de úgy gondoltam, azért nem mulasztom el az esküvői beszámoló megírását. Íme a mi történetünk:

Ági és Adorján, 2004. szeptember 11., Budapest

Csütörtöktől már szabin voltunk, és persze az a két nap a szokásos rohanással telt el. Anyukám kozmetikus, így csütörtökön bementem hozzá még egy kis szépítkezésre. Ott volt a fodrászom is, és éppen nálam volt a fátylam, így még egyszer felrakta a fejemre. Az első kibukásom ekkor következett be, ugyanis egy másik fodrász közölte, hogy egyáltalán nem áll jól, mert hátul lenyomja a hajamat. Persze ezt addig ragozta, amíg elkezdtem bőgni, de végül annyira segítőkész volt, hogy megcsinálta nekem nagyon jóra, tényleg sokkal szebb lett, mint az eredeti, és a ruhámhoz is sokkal jobban passzolt. Utána még az étterembe mentünk egyeztetni, majd rengeteg bolt végigjárása után végre vettem egy piros fülbevalót a menyecskeruhámhoz.

Pénteken délelőtt mentünk a nőgyógyászomhoz, és akkor már biztosra kiderült, hogy másnap hárman fogunk az oltár előtt állni, ami igazi nagy boldogság volt! Nem feküdtünk le túl korán, de nem is nagyon tudtunk volna elaludni.

Szombaton hajnali 4-kor megébredtem, aztán mondogattam magamban, hogy még aludnom kell, mert nem fogom kibírni egész nap, és a babának sem tesz jót, ha stresszelem magam. Sikerült is visszaaludni, de 7-kor újra megébredtem (az óra f8-ra volt állítva) és akkor már nem tudtam visszaaludni. Örömmel nyugtáztam, hogy jó idő van, a nap is kezdett kisütni. Nyugisan megreggeliztünk, kicsit összeszedtük még a lakást, aztán indultam a fodrászhoz. 9-re beszéltük meg, én ott is voltam időben, de ő csúszott az előző menyasszonnyal (pontosabban a lány a tanúját is vitte, amire a fodrász nem számított), így csak f10-kor kezdett engem csinálni. Szerencsére tanultam a ti tapasztalataitokból, és rászámoltam mindenre valamennyi időt, így a csúszás nem volt gond. A fodrászhoz apu jött értem, elvitt a sminkeshez, ott megvárt, az is majdnem egy óra volt, aztán mentünk haza. Időközben Adi, a férjem, elhozta a virágostól a csokromat, autódíszt és kitűzőket, minden nagyon szép lett. Otthon gyors zuhany, bekaptunk néhány falatot, aztán anyukám segített öltöztetni.

Hát amikor kijöttünk a szobából, és meglátott Adi és apukám, mindketten teljesen elérzékenyültek, és azt mondták, hogy nagyon szép vagyok.

Az egyik barátunk jött értünk, és 2-re mentünk a Margitszigetre fényképezkedni. Majdnem 2 órát tartott az egész, de nagyon jó hangulatban telt. Kedves volt a fotós lány, és mi is tudtunk lazítani egy kicsit. Utána mentünk haza, a férjem szülei és az én tanúm a párjával már ott voltak, kicsit összeszedtük magunkat, anyukám felrakta a fátylamat, és mentünk a templomba, a többiek gyalog (5 percre van tőlünk), mi kocsival. A szertartás 5-kor kezdődött, de mi már kb. 20 perccel előtte ott voltunk. Ez nem is volt baj, mert egy csomó mindenki már ott volt, és megcsodálhattak minket, és pár szót mi is tudtunk a vendégekkel váltaniJ A varrónő tényleg gyönyörű ruhát készített!

A szertartás nagyon szép volt, kedves beszédet mondott a pap, mi pedig végigmosolyogtuk az egészet. Én korábban attól féltem, hogy nagyon el fogok érzékenyülni, de szerintem addigra már annyira felpörgettem magam, hogy ez nem következett be, és nagyon határozottan tudtam mindent mondani, én is és Adi is. A szertartás után következett a gratuláció, majd néhány csoportkép, és utána megindult a menet az étterembe, végigdudáltuk az utat, az nagyon jó volt (egy idő után a mi kocsink dudája leégettJ! Amikor megérkeztünk, a pincérek welcome drink-kel vártak, és az étterem kertjében töltöttük az időt a vacsora előtt, beszélgettünk, meg a vendégek ismerkedtek egymással. A terítés nagyon szép volt, sok díszítés nem kellett, mert maga az étterem is gyönyörű, de a többit én találtam ki, és mindenki nagyon dícsérte.

A vacsora előt apukám mondott néhány köszöntő szót, meg a nagybátyám és nagymamám is, az nagyon kedves volt. A vacsora nagyon finom volt, és mindenből hatalmas adagot kaptunk (tányérszervíz volt). Vacsi után következett az ajándékok átadása, nagyon jó dolgokat kaptunk, volt néhány vicces dolog is, pl. egy pelenkákból összerakott babakocsi, benne egy macival. Utána már majdnem elkezdtük a keringőt, amikor a barátunk, aki a kocsival is vitt minket mondta, hogy van még egy kis meglepetése. Képzeljétek, bejött egy cigánybanda, akik az étteremben zenéltek, és eljátszottak egy csárdást. Ez teljesen beindította a hangulatot, mindenkinek nagyon tetszett, még táncoltunk is rá! Aztán ők elmentek, és megnyitottuk a bulit a keringővel. A DJ-nk nagyon jó volt, teljesen eltalálta a társaság ízlését. Mi szinte egész végig táncoltunk, volt sajnos a társaságnak egy része, akik nem nagyon táncoltak, de ők amúgy sem szoktak szinte soha. De a többiek táncoltak rendesen.

A vacsorán az Adi kollégája volt a fotós (ez a foglalkozása is, szóval nem amatőr), de sajnos ő 10 körül, még a torta előtt lelépett, mert a barátnője rosszul érezte magát. Ezen akkor eléggé kiakadtam, meg is mondtam neki a véleményemet, hogy legalább a tortát még megvárhatná, de aztán már nem bosszankodtam rajta, nem érdekelt. Szerencsére az egyik barátunknak, aki ott volt, nagyon profi fényképezőgépe volt, így a tortázásról is jó képek készültek.

Az unokatesóim (3 fiú) megszervezték a menyasszonyrablást, nagyon jópofa volt, az unokatesóm ölbekapott, betuszkolt a kocsiba és tettünk néhány kört a környéken. A „váltságdíj” az volt, hogy mivel 9 éve vagyunk együtt, Adinak kellett csinálnia 9 fekvőtámaszt, innia kellett 9 korty pezsgőt a cipőmből, és mondania kellett 9 dolgot, amiért szeret engem. Annyira édes volt, olyan kedveseket mondott, teljesen elérzékenyültem.

11 körül hozták a tortát, nagyon finom volt (a Horváth cukiból), és pincérek is megdícsérték, hogy rég nem láttak ilyen szép tortát. Utána még táncoltunk valamennyit, aztán elmentem átöltözni menyecskeruhába, a barátnőm, aki a tanúm is volt segített. Ezután már hajnali 4-ig buliztunk, táncoltunk. Voltak, akik elég korán elmentek, de a „kemény mag” ott maradt végig, még pakolni is segítettek. Mi háromnegyed 5-re értünk haza, jó fáradtan, de igazán boldogok voltunk, mert annyira jól sikerült minden (köszönhetően a sok szervezésnek).

Ági

Foki esküvője 2004-ből

Esküvő időpontja: 2004. augusztus 21.

Beszámoló dátuma: 2004. szeptember 23.

Sziasztok! Újra itt vagyok, végre van egy kis időm megírni a beszámolót.

Tehát: 2004. 08. 21. Ildi (Foki) és Dávid esküvője Mint eddig mindenkinél, nálunk is voltak utolsó pillanatban kiderült gondok. Csütörtökön felhívott a nagynéném, hogy ugye tudom, hogy mivel augusztus 20. péntek, az egész városban egész hétvégén egy csomó híd meg út le lesz zárva. Felhívtam a Fővinformot, megnyugtattak, hogy a Lánchíd és a Rakpart szombaton már nem lesz lezárva. De amikor csütörtökön este utolsó megbeszélésre mentünk a Rákóczi hajóra, a rendőrök majdnem elvitették az autónkat, mert akkor zárták le a rakpartot. Szóval a dudálós menet útvonalát át kellett szervezni. De soha nagyobb bajunk ne legyen.

Szombaton reggel Dávid átvitt a Mamámhoz, ott volt a menyasszonyos ház. Jöttek a barátnőim, az egyiknek a mamája is, meg a kozmetikus, meg a fodrász. Jó sokan voltunk, ami azért volt jó, mert annyit hülyültek, hogy elterelték a figyelmemet az izgulásról. Bár ekkor még a Mamám izgult a legjobban. Pontosan 2-kor megérkezett a nagybátyám, akinek a nyitott autójával mentünk. Jó hamar megérkeztünk a Barabás villába, így az összes vendéget, rokont tudtam fogadni. Mindenkinek nagyon tetszettem, itt teljesen elmúlt az idegességem. Mi ketten meg a fényképész felmentünk a kertbe fényképezkedni, ezután már nagyon közelinek tűnt a szertartás. Bevonultuk, koszorúslányokkal (akik a szertartás előtti pillanatban eltűntek, úgy kellett keresgélni őket), a barátnőim énekeltek, gyönyörűen, verset mondtak, majd következett a szokásos menet. A zenéket nagyon jól válogattuk, többen külön megdicsérték. Az volt az érdekes, hogy mi végig a napon ültünk a 40 fokban, mégsem emlékszem, hogy ez zavart volna. A vendégek meg végig sajnáltak emiatt.

Gratulációk, puszik. Csokordobás. Aztán mentünk a hajóra. Nagyon jó volt a menet, nyitott autóban ültünk, mindenki integetett. Nem is tudtam, hogy az emberekben ennyi szeretet van ebben a nagyvárosban. A hajóhoz korábban értünk oda, egy kicsit ácsorogtunk a Dunaparton.

A hajón minden jó volt. A kaját halálra dicsérték, én nem emlékszem, mit ettem. Az egyetlen, ami nem sikerült a legjobban, a DJ kiválasztása. Utólag azt javaslom mindenkinek, hogy ha valaki eleinte nem tűnik profinak, megbízhatónak, vagy nem szimpatikus, azt vesse el minél hamarabb. Én bíztam mások tapasztalatában, és nem jártam jól. A zene nem volt a legjobb, de a násznép azért jól érezte magát, és ez nagyrészt a hajónak köszönhető. Gyönyörű volt az egész, hajókáztunk is, az volt a legjobb!! Szóval ha különleges lagzit szeretnétek, csak ajánlani tudom! A torta 10 körül volt, aztán már kezdtek elmenni a tömegközlekedésű népek, meg a kisgyerekesek. 1-ig volt kibérelve a hajó, addigra le is ült a buli, bár a mulatósabb társaság folytatta az Örömapánál otthon.

Összegezve mindenkinek én is azt tudom ajánlani, amit én nem tudtam megvalósítani, hogy engedje el magát. Úgy biztos jobban tudja érezni magát. Mi végig feszengtünk, nem tudom, hogy lehet ennyi ember előtt nem feszengeni. Ezzel együtt gyönyörű élmény volt, és a szervezési tapasztalataimat szívesen megosztom bárkivel. Remélem nem untátok a hosszú beszámolót.

Connie esküvője 2004-ből

Esküvő időpontja: 2004. szeptember 11.

Beszámoló dátuma: 2004. szeptember 20.

Hajni (Connie) és Gábor, 2004. szeptember 11.

Az előzményekről csak néhány szóban: az esküvő előtt három héttel tudtuk meg, hogy igazi kis családként, hárman fogunk az oltár előtt állni, és elmondhatatlanul boldogok voltunk. Egy héttel később azonban elkezdődtek a rosszullétek, majd a munkahelyi hercehurca, mikor kiderült a baba. Végül annyira rosszul voltam már, hogy táppénzre mentem, és teljesen kétségbe voltam esve, hogy hogyan bírom ki a nagy napot. Végül úgy látszik az égiek megkönyörültek rajtam, mert arra az egyetlen napra viszonylag jól lettem, két kisebb émelygést leszámítva.

Szombaton 7-kor keltünk, de a fodrásztól persze így is elkéstünk, és a hajamat sem mostam meg előre. Így aztán mostak, csavartak, sminkeltek, bura alá ültettek, ezerrel dolgoztak rajtam, én meg közben csendben émelyegtem, és így is fél órával később lettem kész, mint ahogy terveztem. Közben Gabi és apukám kivitték az italokat és a sütiket az étterembe, és összeszedték a hidegtálat is, ami az ebédünk volt. Szerencsére öltözködésre, meg evésre így is jutott idő, nyugisan el tudtunk készülni, és Gabi bátyjáék is csak akkor értek ide, mikor mi már indultunk fényképezkedni.

A fotózásra már a limuzinnal mentünk a Gellért hegyre – még abba is alig tudtam begyűrni magam.:) A fotóst elfelejtettük értesíteni, hogy negyedórával hamarabb kezdünk, így várni kellett rá vagy tíz percet. Közben japán turistákkal fényképezkedtünk, meg integettünk a turistabuszoknak, mert azok meg dudáltak, mint őrültek. Kb. 3-an voltunk arra párok, egy idegen fényképész majdnem hozzánk is csapódott.:) utána meg bokorról bokorra követtük egymást a másik két párral.:) A csúcs a kilátó volt, dugig tömve turistákkal, persze tapsoltak meg éljeneztek, mikor megjelentünk, és egyetlen kézmozdulatomra félreálltak. Na, itt aztán tényleg királynőnek érezhettem magam. Nagyon jó hangulatban zajlott az egész, ami nem kis mértékben a fotósunknak köszönhető, nagyon hamar megtaláltuk a hangot vele. Egyébként is aztán elbűvölte az egész násznépet a délután és az este folyamán, mindenki azt hitte, hogy egy régi barátunk.:)

A polgári szertartás a Gellért téren volt, mások szerint is nagyon szép, én csak részben emlékszem:). Az anyakönyvezető nagyon kedves volt, és jócskán neki köszönhető, hogy nem pityeregtem el magam, mert a verseknél nagyon közel álltam hozzá, de olyankor mindig olyan szépen mosolygott rám:). Különben szerintem tökéletes volt minden: az élő orgonazene, a versmondás, az anyavezetgető beszéde. A koszorúslányok voltak csak nagy izgalomban, nehogy elrontsák a bevonulást, elmondattak maguknak mindent kétszer is.

A templomig aztán még volt egy csomó idő, mi leparkoltunk a Batthyányi téren a limóval, na akkor nagyon rosszul voltam. Szerencsére utolért a fotós, és elterelte a figyelmünket, mert készített néhány képet a koszorúslányokkal, meg a Parlamenttel a háttérben. No meg a lányokkal eljátszottuk megint, hogy pontosan ki hol megy és hova ül le. Aranyosak voltak, jobban izgultak, mint mi. A templom aztán olyan volt, mint az álom. A beszédre nem nagyon tudtam figyelni, mert még mindig nem voltam jól, bár hősiesen végigálltam az egészet. Az eskü előtt tértem magamhoz, úgy izgultam, hogy meg kell szólalnom ennyi ember előtt, de nem keveredtem bele. (A párom viszont igen). A fénypontja az egésznek az imádság volt, amit a lelkész a végén mondott, mert abban volt benne minden, amit előtte mondtunk neki, hogy azt gondoljuk, mi egymásra vártunk egész életünkben, az igazi társunkra az úton, és hogy mekkora csoda volt az, ahogy Isten egymás felé vezette lépteinket.

Az étterembe hamarabb érkeztünk, mint terveztük, mert senkise veszett el útközben. Hívtuk Timit, hogy készüljenek, mert hamarabb jövünk, de ő lemerült, a többi telefonszám meg nem volt nálunk. Úgyhogy úgy értük őket, mint derült égből villámcsapás, ezért kb. negyedórát kint kellett várni, de nem volt gond, szép volt a Duna part. Utána bevonultunk, legelőszőr mi, és azt a látványt sohasem felejtem el, olyan gyönyörű volt a terem dekorációja, hogy a lélegzetem is elállt. Az asztalok közepén nagy vázákban fehér és pasztellrózsaszín rózsák voltak, olyan szép rózsaszínt még soha nem láttam. Remélem látszani fog majd a képeken.

A szervezkedést innentől a vőfély és Timi vették át. Mindenkit leültettek, előrébb hozták kicsivel a vacsorát is – miután előkerültek a renitens rokonaim, akik össze-vissza kóboroltak átöltözni a vacsorához. A zenekar annyira jó volt, hogy nem várták meg a nyitótáncot, még a vacsi előtt felálltak táncolni a népek. De a mi produkciónkat nem úszták meg, szegények. Még jó, hogy csak mi tudtuk, mennyire elrontottuk a koreográfiát, ti. mikor Gabi elkezdett a szoknyámon táncolni, totál megzavarodtam, ettől ő is, és annyi volt a koreográfiának.:) De azért mindenkinek tetszett. Utána ment a buli hajnalig, egyetlen játékra sem volt szükség, mert mindenki ropta, a tánctéren is, meg a svédasztal előtti részen is. 11-kor aztán jött a torta – persze ott derült ki, hogy elfelejtettük a tűzijátékot rá. Ezért nem is toltuk be, hanem eleve kitették az asztalra, és a vőfély odahívta a násznépet. Alig tudtuk felvágni, hiába húzta a tust a zenekar, elakadtunk a marcipán virágokon. Le kellett szedni, és újrakezdeni az egészet. Közben meg integettem a zenészeknek, hogy mikor húzzák, mert ők semmit nem láttak. Na, négy szelet után át is adtuk a pincéreknek.:) Éjfélkor pedig a gyertyafénykeringővel szépen kitáncoltunk.

Mondanom se kell, hogy a koreográfia nem ment, a végén már mondogatnom kellett Gabinak, mit vezessen, mert szegény, ha elrontja, leblokkol, és megáll. A lényeg, hogy az eleje, és a vége a gyertyákkal sikerült, aztán átöltöztünk, és jöhetett a menyecsketánc, azaz az aprópénzsöprés. Ennek nagy sikere volt, a vőfély nagyon profin vezette le. Csak a végén ért a meglepetés, mert mikor mindent összesepertünk, még megforgathatott, aki akart (erről előzetesen nem volt szó), és kicsit aggódtam, hogy kiesik a gyerek, de aztán nem lett semmi baj. Aztán újra tánc volt, és kb. két óra körül elkezdett szedelőzködni a násznép. Mi fél ötkor kerültünk ágyba, és miután megállapítottuk, hogy szerencsére a gyerek már megvan, tiszta lelkiismerettel aludtuk át a nászéjszakát…

Parani esküvője 2004-ből

Esküvő időpontja: 2004. augusztus 28.

Beszámoló dátuma: 2004. szeptember 17.

Sziasztok Lányok!

Én nem voltam igazán „aktív fórumos”, de rengeteget olvastalak benneteket és nagyon sok hasznos infót kaptam az esküvőnk szervezéséhez (ami augusztus 28-án volt Fóton) tőletek, ezért gondolom úgy, hogy néhány mondatban összefoglalom a napunkat, mert ennyivel tartozom nektek.

Tehát: a szombatot megelőző napokat igazándiból nem hiszem, hogy be kell különösebben mutatni, ezek a napok tényleg a lótás-futásról szólnak, még úgyis, ha az ember előtte folyamatosan szervezte a dolgait. Mindenkivel újra leegyeztettünk mindent: fényképésszel, cukrászdával, sütős nénivel, zenészekkel, stb.

Mindemellett elkezdtünk járni az Anitához táncolni, aki három alkalom alatt a nulláról, sőt a mínuszról tanított be nekünk olyan bécsi keringőt, hogy az esküvőn mindenki csak tátotta a száját! Ezúton is nagyon köszönjük neki!!!

Csütörtökön voltunk az egyházi próbán, amin már akkor nagyon meghatódtunk… Ehhez tudni kell, hogy mi elég jó viszonyba kerültünk az atyával, eléggé megkedveltük egymást a jegyesoktatások alkalmaival, mert tetszett, hogy bármiről lehet beszélni vele, tök laza és tényleg rengeteg hasznos tanácsot kaptunk tőle.

Ezenkívül a héten természetesen dolgozott rajtam a fodrász, műkörmös, kozmetikus, akik mindannyian igazán kitettek magukért.

És most jöjjön a szombat:

Miután egész héten minden nap baromi későn feküdtünk le ideértve a pénteket is fogalmam sem volt arról, hogy hogyan kelünk fel 6-kor szombaton és egyáltalán hogyan bíjuk ki a napot, mert iszonyú fáradtak leszünk. Mikor szombat reggel megcsörrent a telcsim ébresztője, a gyomrom egyből a torkomban volt. Nagyon furi volt belegondolni abba, hogy mi fog ma velünk történni és izgulni azon, hogy minden rendben legyen. Ja, azt elfelejtettem mondani, hogy miután mi a férjemmel már 3 éve együtt élünk ezért mi nem a szülői háztól jöttünk már el, hanem a saját lakásunkból és a szülőkkel is csak a polgári előtt találkoztunk, ami a Károlyi Kastélyban volt.

A kis kitérőm után, tehát ott tartottam, hogy felkeltem. Ezután zuhany, reggeli köntösben, aztán 8-ra mentem a fodrászhoz, aki gyönyörűen megcsinálta a hajamat, úgy, hogy jobban félt attól, hogy hogyan fog sikerülni, mint én, ugyanis két próbát is csinált előtte, de mindkettővel volt valami bajom, egyik sem tetszett igazán, de a végeredmény szupi lett.

Fél 11-re jött értem a párom, aki amíg én szépültem lemosatta az autónkat. Mikorra hazaértünk már ott volt nálunk az öcsém (Ő kísért engem) és a párom kísérője (Ő segített nekem öltözni) Gyorsan bekaptunk pár falatot, mert fél 12-re jött a sminkes lány, és miután a smink után én már felöltöztem, ezért kellett előtte ennem, nehogy történjen valami a rucival.

Nagyon szép lett a smink is, közben megérkezett a csokrom, a fiúk kitűzői, az autódísz, dobócsokor. szülőköszöntőcsokor, stb. Nagyon jó fej volt a virágkötőnk, mert mindent kihozott, hogy nekünk ne kelljen érte szaladgálni. Minden virág álomszép volt, olyan mint amilyet megbeszéltünk. Az én csokrom fehér rózsa-frézia és borostyánból állt. Szép és illatos csokrot szerettem volna és olyat is kaptam.

A smink után felöltöztettek, nagyon jó volt a rucit felvenni végre, ami már hétfő óta nálam volt (rám varták,így előbb elhozhattam). Azt elfelejtettem mondani, hogy onnantól kezdve, hogy a lány elkezdett sminkelni az ajtót becsuktuk és a párom nem jöhetett be a szobába,csak akkor amikor már teljesen kész voltam és ott álltam a szoba közepén. Ekkor behívták a lányok: Olyan édi volt csak állt velem szemben nézett, mondta, hogy milyen szép vagyok és ha már ilyen jól nézek ki akkor elvesz feleségül.

Kettőre beszéltük meg a fényképésszel a randit a Kastély kertjében, ahol utána az esküvő is volt, így nem kellett azon idegeskedni, hogy elkészülünk-e időben, mert ott voltunk helyben. Nagyon jó érzés volt, hogy a kastély kertje tele volt szintén fényképeszkedő párokkal , akikkel kölcsönösen gratuláltunk egymásnak, ha éppen váltottuk egymást egy-egy helyszínen.

Miközben fényképeszkedtünk megérkeztek a barátaink, rokonok és persze a szülők is. Anyukám persze könnyes szemekkel jött oda hozzánk, hiszen Ő először látott így bennünket “kompletten”. Teljesen meg voltak hatódva. Ekkor én már kicsit feszültebb voltam, hiszen most kezdődtek a mi próbáink és volt egy rossz előérzetem, sajnos nem oktalanul: fél négykor kezdődött a polgári és képzeljétek el, hogy az anyakönyvvezető elkezdett Ildikózni, mikor én Anikó vagyok!

Hát teljesen kész voltam tőle, úgy kellett neki szólni. Ezért egy jó tanács: amikor behív benneteket előtte a kis szobájába, tudatosítsátok benne, hogy kik vagytok, mert ez elég kellemetlen volt. Elhiszem, hogy tényleg egymás után vannak ott az esküvők, de előtte volt a papírunk nézzen már rá, mielőtt elkezd beszélni, nem? Na mindegy, igazándiból ez volt az egyetlen rossz a nap folyamán és a 4 órakor kezdődő egyházi szertartás kárpótolt mindenért.

Gyönyörű beszédet hallottunk, nem rontottuk el az eskü szövegét, nagyon szép volt a templom, úgyhogy nagyon jó volt.

Nagyon megható volt az a jelenet, amikor már az eskü után az atya a násznéppel szembe állított bennünket egy szál gyertyával és úgy hallgattuk meg az Ave Maria-t. Hát, itt nagyon nehéz volt könnyek nélkül, főleg úgy, hogy a szemem sarkából láttam ahogy anyukám törölgeti a szemét. Ránézni nem mertem, mert akkor végem.

Utána a templom előtt volt a csokordobás, amit szerencsére el is kaptak, attól féltem, hogy majd nem tudok olyat dobni, hogy pont a lányokhoz essen. Ezt követte még egy kis fényképezkedés: csoport és szülőkkel, majd utána indultunk az étterembe, ami a virágkötőmnek köszönhetően gyönyörűen fel volt díszítve . Tele volt virágokkal, de szó szerint!!!

Innentől is pörögtek a dolgok: koccintás, nyitótánc, aztán egyéb táncikálás, majd fél 8 körül elkezdték a vacsit kihozni, ami nagyon finom volt. Ezután ismét tánc, vőfély által kitalált játékok. Nagyon szupik voltak a zenészeink is fergeteges volt a hangulat. Főleg mulatós zenéink voltak, de a lányoknak kánkánozni kellett, a fiúknak orosz táncot járni, úgyhogy tényleg volt minden. 10 körül hozták a tortákat, a menyasszonyi torta meglepetés volt, a férjem bátyjáéktól kaptuk és tényleg mese volt. Egyébként az összes torta a Horváth cukiból volt és onnan szállították ki. Aztán újra tánci, megtűzdelve játékokkal, egészen éjfélig, amikor jött a menyasszonytánc. Jól megdolgoztattak a pénzért. A tánc után gyorsan eltűntünk átöltözni és nagy sikerünk volt már “új asszony és ember”-ként is.

Kb. 2- körül lett vége a bulizásnak, mert nagyon sok vidéki vendégünk volt, akiknek még haza kellett érni. Mi kb. fél 5 körül keveredtünk haza baromi fáradtan, így a nászéjszakát inkább “násznappal” helyettesítettük vasárnap.

Hát nekünk így telt a napunk. Nagyon szép volt és még mindig nagyon furi nézegetni a képeket, mintha nem is mi lennénk. Az esküvő után csütörtökön indultunk Máltára, ahol 10 gyönyörű napot töltöttünk.

Most egy kicsit rossz, mert már dolgozom és vége van annak, amire 1 évet készültünk. De a férjem amikor emiatt szomorkodom mindig egy idézetet említ “ csak az a szép, ami egyszer véget ér, csak az a jó, ami nem pótolható”

Szerintem gyönyörű és ezt ajánlom mindenkinek, aki sajnálja, hogy már vége. Mégegyszer köszönöm mindenkinek a sok- sok segítséget. A képek feltöltése már folyamatban, majd szólok ha kész.

Cuncérvirág esküvője 2004-ből

Esküvő időpontja: 2004. augusztus 28.

Beszámoló dátuma: 2004. szeptember 16.

Megérkeztünk a nászútról, úgyhogy íme az én beszámolóm is:

Előljáróban annyit, hogy már hetek óta rosszul aludtam, folyamatosan járt az agyam, hogy mit kellene, hogy kellene, így megelégelve a dolgot az esküvő előtti héten vettem egy doboz Sedogelat-ot, ami egy természetes alapú nyugtató. ÉN! Aki az esküdt ellensége vagyok minden gyógyszernek..., akibe még a lázcsillapítót is úgy kell beleimádkozni. Már idáig fajultak a dolgok...

augusztus 26. - csütörtök

Utolsó simítások.

Reggel 2 szem nyugtatóval indultam, szép volt a világ. :o)

Szinte percre pontosan be volt osztva az időnk, hogy mit kell elintézni, de semmi sem ment könnyen. A város beállt az eső miatt, sehová sem jutottunk el időben, és sehol sem sikerült problémamentesen végeznünk. Pénzt felvennünk például a bankunkban 1 óra alatt sikerült, ami máskor 10 percbe telt volna... A menyecskeruhám nem készült el, vártam rá mert azt mondták csak 10 perc és kész lesz, de egy órát ácsorogtam ott és még mindig nem volt kész. :o( Be voltam jelentkezve manikűröshöz, de a budai dugóban álltunk mikor ott kellett volna már lennem, így az elmaradt. (Még szerencse, hogy előző hétem már megcsináltuk a műkapáimat, aznap már csak összereszelés, lakkozás, parafin lett volna.)

Este még takarítottunk, és összepakoltam mert másnap már beköltöztünk a hotelbe, a mi lakásunkban a rokonság kapott helyet.

augusztus 27 - péntek

Polgári szertartás

Reggel üdén, frissen - 2 nyugtatóval - indult a nap. Meglepetésemre a Kedves - a nyugalom megtestesült szobra - is az iránt faggatózott merre leli azt az ominózus nyugtatót, amiről olyan szkeptikusan nyilatkozott annak előtte. Persze nem hisz benne még most sem, de azért tenne egy próbát. :o)

Úgy 10 körül teljes díszbe vágtuk magunkat elhoztuk a csokromat - tüneményes lett! - és puccparádéban nekivágtunk a városnak. Elhoztuk a menyecsek ruhámat, elmentem sminket csináltatni, és végül a polgári esküvő előtt 1 órával már a helyszínre értünk. Közben hívott az Elmű adatot egyeztetni. Vicces volt, amikor mondtam az ügyintézőnek, hogy ezeket nem beszélhetnénk-e meg máskor mert egy óra múlva lesz az esküvőm... Gyorsan sápítozott egy sort, hogy hát ne haragudjak, meg így meg úgy, és sok boldogságot kívánt. :o)

Miután még volt egy óránk teljes puccban, sminkben (azt azért hozzáteszem, hogy "csak" egy tengerkék alkalmi ruhában voltam) végigsétáltunk a körúton az esküvői szalonba, mert elfelejtettem előző nap kistáskát bérelni. Irtó helyesek voltak, gyorsam elém hordtak mindent, választottam és már futottunk is. Még jutott időnk egy kávéra az Oktogonon, maj átsétáltunk a házasságkötő terembe, és szűk családi körben - összesen 12-en voltunk - kimondtuk az igent. :o) Csuda jó kis zenéket szedtünk össze, mindenkinek nagyon tetszettek. Úgy egy negyed órát pezsgőztünk-beszélgettünk még a termben, majd átsétáltunk a Zichy utcába a Zsákbamacskába, ott volt egy hangulatos kis ebéd a szertartás után. Nagyon jó volt útközben, mert ahogy vonultunk mindenfelé dudáltak, és kiabáltak, amikor pedig egy játszótér mellett mentünk el az ott focizó kiskrapekok hangosan fütyültek, és tapsoltak. :o)

A Zsákbamacska nagyon jó kis hely, mindenki odavolt, hogy hogy találtuk, irtó jól főznek, és a kiszolgálás is nagyon barátságos. Degeszre ettük magunkat, majd ment mindenki a dolgára, mi hazafelé, hogy az utolsó simításokat végazhessük az ültetőkártyákon, és átköltözzünk a Hotelbe. Közben kiderült, hogy az egyik meghívottunk nem tud eljönni, de elküldi a férjét egy ismerősükkel, mert a csaj épp most vált el, és hogy hátha... Na ezen nagyon kiakadtam, de nem volt mit tenni. :o/ Összeszedtük magunkat és csomagostul átviharzottunk a Ligetbe. Ez már egész későn volt, úgyhogy lementünk egyet vacsorázni, beszopogattunk egy üveg bort. Közben odajött a hely "szintetizátoros zeneszolgáltatója" :o) hogy akkor Ő holnap hányra jöjjön, mikor kezdődik a muri. Mi meg csak néztünk rá, mint borjú az újkapura, hogy miről beszél...? Nekünk saját zenekarunk van, soha nem is kívántuk igénybe venni a szolgáltatásait. Aztán még hőbörgött ott egy sort, hogy Ő egy 80.000 Ft-os lagzit mondott le e miatt, de mondtuk, hogy ehhez nekünk semmi közünk, mi vele soha nem is beszéltünk. Kicsit felspanoltunk ugyan magunkat, de a bor jótékony hatása elménkre ereszkedett, és vígan felvonultunk ülésrendet kreálni.

Templomi szertartás

Reggel már 7-kor nyiladozott a szemünk, és én azonnal a függönyhöz rohantam, ellenőrizve az időt, majd boldogan visszafeküdtem még egy órára, sütött a nap, nyoma sem volt semmiféle nyamvadék esőfelhőnek. Reggeli után nekiindultunk a csokorért, majd a Kedves kitett a fodrásznál. A csokorért oda voltam, amit jó előjelnek tekintettem, úgyhogy teljes nyugalomban ültem be a fodrászszékbe. A Tamás egy tuti kis kontyot rittyentett a fejemre, a próbakonty ennek a közelében sem volt. Beletette a virágokat, és teljes öszhangban lelkendeztünk, hogy ez milyen jó lett. Miután már akkortájt lezárogatták a várost - talán nem mindenki emlékszik, én vagyok a Budapest Parádés menyasszony - átvillamosoztam a sminkeshez, ahol további jó hangulatban emberi külsőt varázsoltak nekem. :o) Innen a barátnőm vitt át a Ligetbe, ahol megtekinthettük a dekoráció utolsó simításait. A terem hihetetlenül gyönyörű lett, mindenhol fehér, és csontszínű selymek, a székeken székszoknya, káprázatos terítés, szóval fülig ért a szám. A Kedves pakolgatta az ültetőkártyákat, és mi felmentünk, hogy Dóri barátném felöltöztessen. Nem ment könnyen a dolog, és közben megérkezett az - akkor még - leendő férjem, akit a fürdőszobába száműztünk, míg ki nem teljesedik az öltözékem.

Szegény ott húzta magára a kis gúnyáját, míg mi a szobában viháncoltunk. Majd a barátném tapintatosan kiment, és akkor kieresztettem a kis száműzöttet a fürdőszobából, és megcsodálhatott teljes pompámban. :o) Nagyon tetszett neki az - akkor még - leendő felesége, ennek hangot is adott legnagyobb örömömre. Hipp-hopp fél 3 lett, és ott volt értünk az autó. Aki látta a honlapomat az tudja egy hófehér Caddilec Eldoráldó volt a nászi járgány, ami nem kis feltünést aratott.

Aki teheti, annak tanácsolom, hogy áldozzon ilyen nyitott járgányra, mert hihetetlen érzés, hogy végigmész a városon benne, mindenki dudál, integet, járókelők sok boldogságot kívánnak, a kisgyerekek puszit dobnak, meg ilyek... A kocsiban az Amelie zenéje szólt, ami egy plusz feelinget adott az egésznek. Odaértünk a fotózás helyszínére, ahol már itt vártak a kis koszorúslánykáim. Hát valami tüneményesek voltak, mint két kis angyal. Egyforma magas kislánykák ugyanolyan ruhában, ugyanolyan frizurával, egy szőke, és egy barna. :o) Egész este le se lehetett őket vakarni rólam...

Megvolt a fotózás, bár a Gábor valószínűleg vért izzadt, mire kibillentett minket a merevségünkből, de akik látták a felvételeket azt mondták, hogy nagyon jók lettek. (Mi még - miután nászúton voltunk - nem tartozunk e szerencsések közé...)

Innen a két kis koszorús lánykával az első ülésen hajtottunk a templomba. Tisztára olyan érzésem volt, mintha valamilyen filmől csöppentünk volna oda... :o) A templomban még bent volt az előző esküvő, mint kiderült több mint negyedórát késtek, így nekünk is várnunk kellett. Hátul beszélgettünk, azt szerettem volna, ha csak a templomban látnak meg a vendégek, bár párukkal már találkoztunk...

A bevonulásnál mi mentünk elől a Kedvessel, utánunk a koszorúslánykák boldogan vonultak az uszályommal, majd a tanúk következtek. A szertartás nagyon szép volt, a fogadalomtétek igazán megható, és a szívünkhöz szóló. Gyors fényképezkedés a templom előtt, majd mi a járgyányba pattantunk, a vendégek a buszra, és átvágtáztunk a Hotelbe.

Útközben a Budapest Parádés közönségen keresztül mentünk, amitől én kicxsit féltem az igazat megvallva, de aztán mint kederült feleslegesen, nagyon barátságosak voltak. A násznépes buszt időközben elhagytuk, úgyhogy amikor megérkeztünk a szállodába még volt egy kis időnk elvonulni a Kedvessel, és örülni egymásnak, no meg kicsit felfrissíteni magunkat.

 

Dáridózás

Amikor megjött végre a busz, és mindenki elhelyezkedett a vőfélyünk, Tamás szólt nekünk, hogy most már bevonulhatunk, és a zenekar tust húzott. Meghallgattuk a köszöntőket, kicsit beszélgettünk a vendégekkel, és már jött is a vacsora. Mindenki el volt ájulva a helyszíntől, és a személyre szóló idézettel ellátott ültetőkártyákkal, érdemes volt velük annyit dolgoznom... A vacsora nagyon finom volt, azért kicsit mindenből csipegettünk, bár az időnk legnagyobb részét az foglalta le, hogy mindenkivel váltsunk pár szót. Vacsora után rögtön megvolt a nyitótánc, és bár vettünk táncórákat a vége felé nem nagyon volt időnk gyakorolni ezért nem volt valami hűűű de fényes a bécsi keringőnk, de rögtön egy csomóan elkezdtek velünk táncolni, ezért egyáltalán nem éreztük magunkat kínosan. Ez után kezdetét vette a féktelen dáridózás.

Voltak különböző olyan események, amire nem nagyon számítottunk, a munkatársaim vetélkedőt szerveztek nekünk, hogy ki tud többet a másikról, és - bár én eleinte nem szerettem volna - volt menyasszonyszöktetés is. A Kedves egy haverja kért fel táncolni, és közölte, hogy akkor én most el vagyok rabolva, és feltűnés nélkül táncoljuk ki a teremből. :o)

Aztán a Kedves kiváltahott ha megismer 3 asztalterítővel letakart asszonyszemély közül, úgy, hogy a szemén kendő van.

Mondanom sem kell, hogy a közülem, és egy másik lány közül Ő a huga barátját választott a legnagyobb derültség közepedte. Csárdásoznia is kellett velem, és elénekelnie a Dream a litte dream of me c.számot. Bár a szövegét nem tudta pontosan - azt az énekes lányos súgták neki elő - nagyon szép volt az egész. Mindenki valami farkasvonyításra számíthatott és meg voltak lepve amikor megszólal az Embör azon a hangján, mert akkora tapsot, és olyan ovációt kapott... :o) Dagadt is a melle... :o) meg persze az enyém is, hogy hát igen... ez az én férjem. :o)

Nem sokkal ezután már jött a torta, ami nagyon ízletes volt, bár nempont olyan amilyet elképzeltünk, de ez volt a legkevesebb. Az íze mindenért kárpótolt... :o)

Egy gyors gyertyafény keringőt, és átöltözést követően megkezdődött a menyecsketánc. Végül is megvalósult a menyecsketánc elképzelésem, '70-es éveket idéző pöttyös ruhám volt, kezemen fehér kesztyű, nyakamban sál. :o) Az Embörön a pöttyös nyakkendőre váltás jelképezte az átöltözést. Nagyon jó lehetett a szerelésünk, mert a szálló külföldi vendégeit úgy kellett rólunk lehámozni, mindenki velünk akarta magát fotóztatni. :o)

A menyecsketánc felettébb jól sikerült, nem is számítottunk ekkora "bevételre", nagyon bőkezűek voltak a meghívottak.

Innen tánc következett hajnalig, ami olyan gyorsan eljött, hogy azt nem is gondoltam volna, de ez is azt bizonyítja, hogy nagyon jó volt a hangulat.

Összességében nagyon-nagyon szép volt ez a nap, minden úgy sikerült - sőt! még annál is jobban - mint ahogyan elképzeltük, úgyhogy megérte ennyi időt, és energiát szánni a szervezésre. Az esküvő után voltak olyan visszajelzések, hogy eztán esküvőszervezésből is megélnénk, annyira gördülékeny, és összehangolt volt minen. :o)

Mindig azt gondoltam, hogy az esküvőkre használt "életünk legszebb napja" túlzó szófordulat csupán, de átélve ezt az eseményt bátran kijelenthetem, hogy egyáltalán nem az, ezt a napot tényleg életünk legszebb eseményeként éltük meg.

Időnként összenéztünk, boldogan összemosolyogtunk, és mindkettőnk tekintetében ez volt...

KCsilla esküvője 2004-ből

Esküvő időpontja: 2004. augusztus 28.

Beszámoló dátuma: 2004. szeptember 15.

Sziasztok!

Hát nekünk is megvolt a nagy esemény, és mivel sok mindenben segitettek, szeretném megosztani veletek. Augsztus 28-illetve az előtte levő pár napot is:

Az egész hét rémes volt, köszönhetően a családi problémázásnak a párom oldalán, emiatt semmi sem ment úgy, ahogy terveztük. Néha a pokolba kivántam őket, amiért minden fontosabb az esküvőnknél, és elvárták hogy mi eszerint éljünk.

Szerintem a rokonság, aki amúgy fel sem megy a padlásra, megértette volna, hogyha valaki 8 napja költözött haza külföldről 5 év után, nem teljes csili-vili állapotban fogadja, hanem esetleg dobozok vannak a házban, és talán az újdonsült sógorom sem sértődött volna meg, hogyha nem csütörtök éjjel hordjuk át a tetőcserepeket a kertjébe a szomszédtól, akinek már nem kell….

Anyukámék próbálták tartani bennem a lelket, meg mondták hogy költözzek át, de mivel a páromat közben anyósék ellenem uszitották, hogy én nem csinálok semmit (megj. Minden nap dolgoztam, kivéve pénteken, elég későig. Rajtam kívűl mindenki szabin volt otthon.), ezért nem akartam. Csütörtökön már odáig fajult a helyzet, hogy majdnem a párom is úgy döntött, hogy át anyuékhoz, mindketten, de lehiggasztottam, hogy legalább ő tartson ki.

Aztán jött a péntek. 9re mentem körmöshöz, de éjjel kettőkor még takaritottunk, hogy a párom nagybátyjáék mire megjönnek, minden fiókban abc rendben legyenek a papirok. Igazából a végén már nem nagyon birtam, és mindent bevágtam egy sporttáskába, és áthoztam anyuékhoz. Ui. a cuccaink már nem fértek el igy, hogy még két ember teljes holmija is ott volt. Reggel 8kor sikerült felkelni, és akkor is a szülői hisztivel kezdtük, hogy hova megyünk, miért nem segitünk (Ez ment 8 napja).

Fél kilenckor én is kivágtam a hisztit, hogy elegem van, és hogy miért én legyek, aki saját sminkkel és rövid körömmel házasodjon, mert ő persze elment, csak mi ne menjünk sehova. Laci bezavart fürdeni, bepakolt a kocsiba és elindultunk.

Persze késtünk a körmöstől, és bár én lettem volna 9-11ig, és páromnak 11-12 manikűr, cserélni kellett, hogy ő még utána a bátyjáék cserepeit pakolhassa. Fél egykor jöttem el a körmöstől, és akkor villant be, hogy ebben a zavaros hétben nem választottunk zenét az önkormányzathoz. Futás oda, busszal, mert a kocsim a templomnál volt, azt hittük előző nap még, hogy Laci majd meg tud várni.

Ott már senki nem volt persze, és zárva volt az önkormányzat. De esküvők voltak, és a portás bácsi bevitt, és két szertartás közt választhattam zenét. Utána futás a fodrászhoz próbakontyra, onnan is késtem, holott a köröm és a fordársz közt még dolgozni kellett volna mennem (kihagytam… most csinálom a pénteken esedékes jelentéseket), onnan ki a pólusba cipőért a menyecskeruhához, meg apróságokat, amik még nem voltak. Innen hazarángattak hogy segitsek köszönőajándékozni, de 8ra mentem a menyecskeruhámért, úgyhogy leléptem időben… Persze onnan is késtem. Mindegy, 9re sikerült hazaérnem anyuékhoz, de akkor meg bevillant hogy nem fejeztem be az ültetőkártyákat, szóval felhívtam a párom, hogy futás a plázába, és befejztem. Végülis 11re sikerült hazaérnem, és lefeküdni. A párom még otthon pakolászott….

Elaludni persze nem tudtam, csak háromkor, így rém kellemes volt a fél hatos ébresztő. Természetesen, mivel mindenre hagytam időt, a végén egy órát ücsörögtem teljes harci diszben a kanapén, mert én korán lettem meg, a párom meg elcsúszott…

Fodrász, kozmetikus, haza (ezt 10re terveztem, és 9 15kor értem a ház elé), kávézás a barátnőmnél, mert akkor már tudtam hogy jól állok idővel. Aztán haza, öltözés (ez a bnőm segitett).

Végülis 11helyett hn 12kor indultunk fotózni (szerencsére ez nem látszik a képeken…rohanni kellett, hogy n2re hazaérjünk), ami azért is kalandos volt, mert az esküvő előtt 2 nappal cseréltünk fotóst. Az eredeti ui. akkor kezdett srófolni az áron. Mindegy. Utólag azt mondom, hogy jól jártunk, gyönyörűek a fotóink, a fotós iszonyat kedves, bárkinek csak ajánlani tudom.

Itt már totál nyugalomban voltam, anyuék ott voltak, nem kellett hadakozni senkivel, minden megvolt..

Fotózás lement, lánykikérést túléltük, az önkormányzathoz menet még ittunk egy kis whiskyt, hogy jól birjuk az izgalmakat. A szülőköszöntésig birtam, ott sirtam el magam, a párom a kocsiban utána. Aztán templom, ami megintcsak gyönyörű volt, a barátok hoztak egy rakat rizst (1. meglepi) még reggel is jött vissza a hajamból. Aztán 2. meglepiként úgy mentünk át a városon az étterembe, hogy lezárták nekünk az összes kereszteződést, végig a Rákóczi út-Erszébet híd-Alkotás úton.

A vacsi már nem volt ennyire tökéletes, de ezt csak kritikus szemmel mondom, mert mindenki jól érezte magát, de szerintem szörnyen lassan ment, szenvedtünk nagyon, mert mindig pont mire meguntuk a várakozást és kimásztunk, akkor hozták. 2 és fél órán át ettünk. A leves meg az előétel jó volt, de a főétel hát… A fogasban a dörzsis-mosogató-valami darabjai voltak, biztos azzal tisztitották. Senkinek sem, csak a mi kettőnkéban (vagy csak más se szólt). A fagyi szerintem rémes volt. Ha nincs a vőfély, akkor én nem iszom semmit, mert a pincérek sose jöttek felénk…. A vőfélynek leginkább emiatt örök hálám, mert mindent megtett, hogy mi ne ezzel törődjünk, meg a zenekar-problémával sem.

Rex band, itteni szerzemény. Nagyon jók, ha előre letisztáztok mindent. Mi „sajnos” csak annyit mondtunk, hogy azt játsszák amire mindenki táncol. Ehhez képest az egy lagzis zenénél 40en táncoltak, majd félóráig senki a rockyra. Meg arra az irdatlan sok lassúra, amit nem tudom hogy találtak ki, hogy 2 lassú 1 gyors arányban nyomják… Este 10ig kétpercenként izélgettem a vőfélyt hogy csináljon már valamit. A szerződésben benne volt hogy órűánként 10 perc szünet, ami itt-ott több is lett, mondván hogy úgyse táncol senki (MIRE MIKOR NEM JÁTSSZÁK AMIT AKARUNK????) ráadásul a szünetekben nem volt cd sem (!!!). Aztán már a párom megunta és kiosztotta őket, pont a vőfély után.

Innentől kezdve fél 3ig lagzis-mulatós-vegyes zene ment, ami nagyon jó volt. Elismerem nem ez a profiljuk, meg nem is olyan volt a mulatós, mint egy erre szakosodott zenekarnál, de én előre ezt kértem, és úgy kötöttünk szerződést, hogy megcsinálják…Mindegy, a végére összejött.

A nászéjszakát, már azt hittem nem érem meg, úgy feltörte a lábam a cipő, bár 10kor levettem, de már az is késő volt.

Ráadásul, mikor hazavitt az újdonsült sógorom minket, még leállt beszélgetni. Fél5ig birtam cérnával, és akkor szóltam, hogy ne haragudjon, de most aztán nem izgat hogy hogy fogjuk berendezni a lakást, és hogy hol vegyük a bútort, és kidobtam. Aztán letusoltunk, addigra majdnem elaludtunk, de azért nem birtuk ki, hogy csak úgy elaludjunk… Nagyon jó volt.

Azért utólag, lehet hogy egy két dolgot nem igy csinálnék, vagy nem engednék másoknak… De mindent egybevetve, nagyon szép volt minden. A viedót még nem láttuk, mert tegnap jöttünk meg nászútról, de az a srác nagyon profi volt..

Jaj, a 3. meglepi az volt, hogy a Duna Plaza virágosa, akinek örök hála, feldiszitette nekünk az éttermi asztalt (ez nem alapszolgáltatás, de én régóta ismerem) és valami álomszép volt. Úgy tudtuk azért megy, hogy a tortát diszitse, az is megvolt, de közben még ezt is hozzácsempészte…. Amúgy a csokor is gyönyörű volt, és az autótól is mindenki el volt ájulva…

Az étteremről még csak annyit, hogy 2kor már nagyon unott arccal néztek, és meg is jegyezték, hogy jó lenne ha nem nagyon maradnánk 3 után már… Pedig erről korábban szó nem volt, hogy addigra be kéne fejezni. (márványmenyasszony)

Kilda esküvője 2004-ből

Esküvő időpontja: 2004. július 31.

Beszámoló dátuma: 2004. szeptember 15.

Tehát akkor a beszámoló:

Kilda 2004. július 31.

A Nap története:

(Elöljáróban: Misit az esküvõ elõtti csütörtökön megcsípte egy darázs a szeménél, Tetanuszt is kapott, péntekre olyan lázas lett, hogy a reggeli disznótort végigfeküdte, délután a teremdíszítésnél alig állt a lábán, onnan az ügyeletre vittük, kapott újabb szurit, amitõl csak valamikor estére lett jobban... Anyukám szombat reggelre rosszul lett, orvost kellett hívni hozzá – gondolhatjátok milyen nyugodt voltam! Ja és egész héten esett az esõ!...)

Szóval: A péntek éjszakát a tesómnál töltöttem, õ készített szombaton 6-ra reggelit, merthogy enni kell! Esett persze! A párja elvitt fél 7-re a fodrászhoz, onnan a kozmetikushoz, majd vissza , hogy a fátylat feltûzze a fodrász. Aztán hozzájuk vitt megint.

A tesókám 7.45-re ment a fodrászhoz, így én maradtam a lakásban egyedül és a ruhám! 9.15 után kezdtem öltözködni, de megvártam Évit a ruhafelvétellel. Ideges voltam mert késtek õk is, és a Võlegény sem ért ide 9-ig! Aztán hívott, hogy késik, de 9.45-re légkésőbb megérkezik. (Kb 40 km-t kellett autóznia hozzánk.) 10-re várt minket a fotós!!! És még át is kellett neki is öltözni. Mikor megjöttek a tesómék, utána jött a Párom is. Az ablakból figyeltem, hozta a csokromat. (Beadta a házi sütijeiket a vendéglõbe, ezért késett)

Én szinte készen voltam, gyorsan öltözött õ is. Persze külön. (Szerencsére csak kicsit látszott a szemén a csípés és jobban is volt már!)Aztán átjött az én szobámba és szó nélkül csak átölelt! Én meg olyan boldog voltam, és csak azt kívántam, álljon el az esõ, míg a parkban lefényképezkedünk! És így is lett!

Nagyon élveztük a fotózást! Úgy másfél óráig tartott. A képek gyönyörűek lettek!

Aztán visszamentünk a tesómékhoz, pár fotó az udvaron, vetkõzés. Misikém indult haza, beadta a mi sütijeinket is a vendéglõbe. Náluk 14 körül volt a búcsúztató aztán indultak hozzánk. Persze újra szakadt az esõ. Én 2 elõtt újra öltöztem, a kozmetikus megígazította a sminkem, aztán elvittek anyuékhoz, ahol már gyülekezett a násznép. Mindenki dicsért, fényképeztek . Szó mi szó, nagyon élveztem. Aztán megjöttek! Amikor meghallottam a zenét, hát akkor nagyon izgultam!

És kiszálltak messzebb kicsit a kocsikból, gyalog jöttek a házig, mert elállt az esõ!

Búcsúztató, kikérés... Szép volt, de nem sírtam szerencsére. Csak kicsit! Bezzeg Apa!

Aztán a polgárira indultunk gyalog, bízva az időjárásban! A kocsik utánunk, hogy ha elered mégis, gyorsan beülünk.

Majdnem végig ki is bírta az esõ!

A polgári gyönyörû volt, és sokkal hosszabb, mint az átlagos szertartások! A terem is és az anyakönyvvezetõ is olyan személyes szertartást szerkesztett, hogy azóta is mindenki odavan! Nálunk az anyukák virágot, az apukák nagy galambos mézesszívet kaptak – persze nem olyan búcsúkategóriásat!

Utána indulás kb. 40 km-re a templomi szertartásra. Úgy örültem, mikor megláttam Gabi és a Férjét – Angeléket! (Mi is voltunk az ő esküvőjükön májusban. És gyönyörűek voltak ám!!!)

Képzeljétek el, hogy elsőben én tanítottam azt a lányt, aki orgonált nekünk! Gyönyörű volt a szertartás, személyes is, hiszen eljártunk vasárnaponként az istentiszteletre, próbáltunk is a lelkésszel, nem bakiztunk…

Aztán gratulációk a templom előtt és elsétáltunk a vendéglõhöz. Jól sikerült az este, a zenekar nagyon jó volt, a vacsora is, ami nálunk a hagyományos vidéki menüből állt. Vacsora után jött a torta, ami csodaszép volt – dió,gesztenye, gyömölcs – fehér marcipánnal bevonva, sárgásfehér rózsákkal, zöld levelekkel. Élveztük a táncot, a vendégek hangulatot csináltak...

A menyasszonytánc jó sok pénzt hozott! És nagyon élveztem! Karba kapott a végén Misi, de utána mi még visszajöttünk és akkor volt a gyertyás búcsú táncunk sötétben egy szál gyertyával! Nagyon szép volt! A vendégek pedig körbeálltak minket és fényképeztek!

Utána mi átöltöztünk, rendbe szedtük magunkat. Addig kint a Párom kollégái olyat mulattak, hogy a videón nézve elhűltünk. Aztán új pár köszöntõ és kínálgatás mézeskalácsszívekkel. Aztán vittek minket a táncba, le nem ültünk. Éjfél után többen elmentek a kisebb gyerekekkel, de azért még jót táncolt a "maradék".(Volt kánkán a lányoknak – nekem főleg!, orosz tánc – a fiúknak, Macskajaj...) 3 után már kevesen maradtunk. Aztán elrendeztük a maradékok sorsát, kifizették a zenekart.... Fél 9-kor feküdtünk le a Férjem szüleinél.

Aztán hurcoltuk a csomó ajándékot tőlük haza 3 napig kocsival. Nagyon sok szépet kaptunk: Zsolnay teáskészlet, Hollóházi teás, festmény… Mindennek hasznát tudjuk venni! Csak evőeszközkészletből kaptunk 3 garnitúrát. o))

Aug. 10-én jöttünk haza a nászútról (Lillafüred), ami gyönyörű volt!

F. Mónika esküvője 2004-ből

Esküvő időpontja: 2004. augusztus 28.

Beszámoló dátuma: 2004. szeptember 9.

Sziasztok! Két hét szabadság után ismét munkában vagyok! Kezdem is a beszámolómat!

Az esküvő előtt szabadságon volta már egy hetet. Mivel az étterembe be lehetett vinni a sütiket, úgy döntöttünk hogy mi majd megsütjük. Az elhatározás szép, de a megvalósítás eléggé fárasztó volt. Hétfőn kezdüt el és péntekig reggel 7-től este 7-ig folyamatosan csináltuk. közben persze ezer feladat volt még. italt kellett rendelni, egyeztetni az anyakönyvvezetővel, papokkal ( mivel ökumenikus esküvőnk volt), el kellett hozni a ruhámat.

Pénteken még jöttek a párom szülei, ők a száraz sütikről gondoskodtak, azt hozták fel. Ekkor már mindenhol süti volt a házban.

Este már hulla fáradtan kerültöünk ágyba. Ennek ellenére én nem sokat tudtam aludni, nagyrészt csak forgolódtam.

Szombatt reggel 7-kor keltünk, egy gyors kávé után irány a fodrász. Ellőszőr a testvérem haja készült el,mivel ő aztán ment a párommal még termet díszíteni. Utánna jött anyu haja, majd az enyém. Közbe még a kozmetikus is kezelésbe vett, nagyon jól megcsinálta a sminkemet.

Időben egy kicsit el maradtunk, mivel a fotózás negyed 1-kor kezdődött, én meg még rövid gatyóban voltam a fodrásznál 12 előtt egy kicsivel. Szóval rendeztünk egy nagy futánst, mindenki segített az öltözködésben, cipőt venni, meg minden.

Ekkor a combfixem otthon is maradt mivel azt már nem volt időm felvenni:-)

A fotozás nagyon jól sikerült, egy jó fél óra volt az egész, a képek pedig nagyon jól sikerültek, azóta már láttuk őket.

Mig mi fényékepeztünk anyu, meg apu a sütiket hordták be az étterembe, megérkezett a volt csoporttársam Szombathelyről, ő volt az első vendég. Amikor hazaértem, levetettem a ruhámat, mert bár azt mondták hogy az A-vonalú ruhák mennyivel kényelmesebbek, én azért negyon szenvedtem benne. Ekkor derült ki hogy a virágok közül, amit a párom délelőtt hozott el, hiányoznak a szülö köszöntő virágok, azokért még vissza kellett mennii. Közben már szálingoztak is a vendégek. Fél 4 után mentem fel a szobámba visszaöltözni a ruhámba, és akkor érkeztem meg a vendégek egy nagy csoportja is, mivel Zalaegerszegről a párom családja és a rokonság együtt indult el, együtt is érkeztek.

Lementünk, mindenkinek nagyon tetszett a ruhám, a hajam, nagyon jó volt, én meg csak vigyorogtam. Hozták a nászajándákokat és az egész lakás nagy dobozokkal volt tele, alig lehetett mozdulni.

5 óra előtt néhány perccel mindta el a párom öccse a szülő búcsuztatót. Nálunk nem volt vőfély, hanem a koszorúslányok párjai mondtak kis versikéket.

Utánna elindult a tömeg az anyakönyvvezetőhöz, ott már elég nagy tömeg volt, szomszédok, munkatársak akik a vacsira már nem voltak meghívva.Én gyorsan kiszálltam, köszönni mindenkinek, aztán már be is kellett menni. Egy külön kis teremben vártunk amig a tömeg bemegy és leül a kis terembe.

NA ekkor már nagyon ideges voltam, remegett kezem lábam, de aztán láttam hogy a párom is hasonló állapotban van, sőt a tanuink is eléggé ki votak. Elkezdődött a műsor, lehet hogy hülyén hangzik, de én csak a videón hallottam, valahogy teljesen kikapcsoltam, nem tudtam akkor figyelni annyira ideges voltam.

Utánna mindenki gratulált, aztán átsétáltunk a katolikus temlopmba. Ott is először a tömeg bevonult, a Zolit az anyukája, engem pedig apu vezetett be.

Itt már jobban tudtam figyelni a dolgokra. Nagyon szép volt a szertartás, a papok végig mosolyogtak ránk, és folyamatosan mondták, mutatták hogy mit kell tenni, ennek ellenére azért lehetett látni, hogy leültünk amikor nem kellett volna, vagy éppen nem ültünk le. De ez talán nem volt annyira feltűnő.

Mikor itt is végeztünk és kimentünk a templom elé, ismét gratulált mindenki, majd fényképezkedtünk egyet, és mentünk fel az étterembe.

Az ajtóban egy pohár pezsgővel vártak mindenkit, de köszöntöt senki sem mondott, de azért a pezsgőt meg tudtuk így is inni:-)

Utánna egy kicsit táncoltunk, majd jött vacsora, ami nagyon ízletes volt, semmi kifogásunk sem lehetett. Vacsora után folytattuk a táncot, ekkor már azért fáj a lábam rendesen a cipőben.

Éjfél előtt kaptunk egy nagy dobozt, csupa hasznos tanáccsal és eszközzel ami a házassághoz kell, jókat mulattunk.

Éjfélkor jött a ggyertyafény keringő, bár nem teljesen keringő volt, mindenkinek nagyon tetszett.

Utánna átöltöztem, kényelmesebb ruhában, de a lábam még a legkényelmesebb cipőben is magyon fájt

Jött a menyecske tánc, hát jól megpörgettek, sőt még el is próbáltak rabolni, de a koszorúslányok nem hagytak.

Amikor ennek vége lett még az akkor már sógorom beöltözött bolondmenyasszonynak, nagyon jó volt. Ekkor már közel jártunk a 2 órűhoz, de még szinte senki sem ment el. az étterembe fél 5 -ig játszhatott a zenész,addig tartott a buli. Akkor még mindenkinek pakoltunk sütit, majd összeszedtünk a cuccunkat és mehettünk haza. Kétszer kellett fordulni mire mindeki hazajutott. Utánna még megágyaztunk azoknak akik nálunk aludtak, majd mi is lefekündtünk, ekkor már 6 óra volt.

Bár nagyon fáradtak voltunk és a párom már korábban mondta hogy szerinte nem akkor fogjuk a nászéjszakát tartani, azért nem maradt el, sőt nagyon-nagyon jó volt.

Nem sokat aludtunk, már 11-kor felkelltnk. Aztán az egész nap pakolással, takarítással telt. HÉtfőn pedig már indultunk a nászútra, Pécsre. Nagyon szuper volt, csar rövidke!!!!

Most pedig már itthon vagyunk, de nagyon boldogok hogy most már mindig együtt lehetünk!

Szálingerné Fülöp Mónika

Mandulaa beszámolója a török esküvőről

Az eskuvo elott egy hettel mentunk ki, a csalad nagyon vart mar minket.

A meghivok hetfon estere lettek keszen, akkor az egeszs csalad elkezdte osztogatni kedden es szerdan (eskuvo szombat-vasarnap volt...)

Bejelentkeztem egy fodraszhoz is ahol aznapra 17 menyasszony volt, mind koszoruslanyokkal... Kiderult hogy probafrizura meg probasmink nincs mert „ok tobb szazat csinalnak evente” csak mondjam meg mit akarok es olyan lesz ...hat ettol eleg ideges lettem de probaltam elengedni magam es csak menni az arral ...az is kiderult hogy csak azon a hetvegen 450 eskuvo volt a varosban!!!

Bejelenkeztunk egy fotoshoz is aki mint kiderult teljesen mas rendszerben dolgoznak mint itthon. Csak mutermi kepek vannak, 10-15 pozt lehet rendelni es mindenfele szamitogepes hattereket varazsolnak a kepek moge (felho, piramisok, eiffel torony, kastely, tengerpart ) hat eleg vicces, talalomra kivalasztottam 10 hatteret

Pentek delelott manikur es pedikur, delutan mar mindenki a hazat takaritotta. Paromek csaladja haromemeletes csaladi hazban lakik, es az eskuvore megjott az osszes (6) testvere csaladjaikkal, gyerekeikkel ugyhogy a haz teljesen tele volt es sosem voltunk 12nel kevesebben a nappaliban

Pentek este csak „szuk” csaladi korben indult a mulatozas (kb 30 ember, gyerekekkel) szolt a zene, megtanitottak par torok tanclepest hogy masnap ne egjek le, torok teat ittunk...

Szombat reggel ugyanugy indult mint itthon, fodrasz, smink... jajjj de a fodrasznal nyolckor mar 4 menyasszony volt, kb 8 kislany hatalmas abroncsos ruhaban rohangaszott, plusz 20 masik lany a menyasszonyok testvere, unokatestvere, retye-rutyaja...a szalon pedig nem volt sokkal nagyobb mint egy itthoni... mint kiderult az elomunkakat megcsinaljak a fodraszsegedek (szaritas, besutes) utana azonban a menyasszony felveszi a ruhat (ott a szalon hatso szobajaban), es a fodrasz akkor fejezi be „a muvet” mikor a ruha mar rajta van. Hat ezen mar csak nevetni tudtam mert minden idoben 2-3 nagyabroncsos menyasszony ruhangalt fel-ala a szalonban, plusz a kislanyok, plusz a tobbi lany...

11 korul lettem kesz, persze en voltam a fo attrakcio, mindenki latta hogy nem vagyok torok ;) mindenki engem bamult...

irany a fotos, ott 20 perc alatt vegeztunk. A viragom nagyon szep lett!!! Mindenki meglepodott hogy eloviragot kertem mert az ott nem szokas (nem tart ki a tobbnapos eskuvon).

Egy ora elott ertunk haza, hat addigra mar rengeteg ember ott volt, az also szintet a lakasban teljesen kiuritettek, meg a kert is tele volt fapadokkal, ott ultek a nok, kint a haz elott az utcan jatszott a zenekar es ott allitottak fel padokat a ferfiaknak. A kertben volt gyros-suto szakacs, aki gyrost (torok neve doner amugy), rizst, salatat, szolot kinalt mindenkinek.

1 orakor kivittek az udvarra, mindenki iszonyu kivancsian korbeallt minket, a gyuruket felhuztak az ujjunkra ami ossze volt kotve szatenszalaggal... azt unnepelyesen elvagtak, aztan pedig elkezdtek kis aranyermeket tuzni a ruhankra (ez az ajandek a rokonsagtol) meg karkotoket a csuklomra.

Egy csomo babonas dolgot kellett csinalni, pl kardamommagot enni hogy megvedjen a rossz pillantasoktol (az idosebb asszonyok a csaladban hisznek benne, mi meg csak nevettunk) meg amikor megcsusztam akkor is azt modntak ez azert van mert valaki nagyon irigy ram es kellett inni vizet amit elotte megimadkoztak...

Estig tartott a dolog, a ferfiak rengeteget tancoltak, a nok is, kellett kanallal-csattogtatos tancot csinalnom meg mas torok tancokat es es nagyon orultek mikor megtanultam 1-1 lepest. Estefele jott a henna-szertartas, korbemeneteltuk eloszor a kornyeket, az egesz naszneppel, zenekarral egyutt, utana a haz elott alltunk meg, mindkettonk tenyerebe tettek hennat, abba pedig egy aranyermet, majd lekotottek piros szalaggal, aztan mindenki nagyon boldog volt es ugy kellett tancolnunk bekotott kezzel.

Mindenki kapott kis zacsko mogyorot ajandekba (tobb szaz ember volt). Este atvittek a parom noverehez, mint kiderult a fiatal lanyok, a menyasszony baratai, volegeny noverei egyutt alszanak, beszelgetnek ferfiakrol, hazassagrol, es a volegeny is a barataival tolti az utolso ejszakat.

Ugy kellett aludnom, feltett hajjal meg koronaban, mert masnap reggel folytatodott a dolog (meglepodtem de nem is jott annyira szet a hajam...).

Reggel reggeli utan ujra beoltoztem, amikor a haz ele megerkezett a feldiszitett auto, dudaszoval, volt dobos, meg valami fuvos zene is, a ferfiak mind egyutt jottek „engem elvinni”, es tancoltak az utcan. Eloszor nem engedhettuk be oket, de aztan megiscsak bejottek. A „batyam” (parom unokatestvere vallalta a szerepet) piros szalagot kotott a derekamra, es piros falylat a fejemre es ezzel elbucsuztam vegleg a „csaladomtol”. Mondtak hogy ilyenkor sirni kell, de en igazabol boldog voltam hogy ujra latom a paromat nemsokara.

Vegre levittek az autohoz, azzal korbeutaztuk az egesz varost, hogy mindenki lasson minket. Az autoban egy tukrot kellett fogni, szinten babonas okokbol, majd mikor kiszalltunk szettortek elottunk egy edenyt, cukrot kellett enni, beverni egy szoget az ajtofelfaba, vizet inni... Vegre bent voltunk a lakasban, meg tancoltunk kicsit a nokkel aztan del korul vege lett...

Iszonyu faradt voltam, vegre levetkoztem, szetszedtem a hajam, ebedeltunk..

Delutan 4kor derult ki hogy este ujra feloltozunk mert jon a mecsetbol egy ember hogy hivatalosan is osszeadjon minket.

Nosza, ujra oltozes (kezdtem nem szeretni a ruhamat...) Jott az ember, leultunk, imadkoztak, aztan igent mondtam, aztan mar meg is volt. Utana mindenki csokoladet evett, aztan jott a meglepetes, a parom csaladja meglepett egy hatalmas magyar-torok zaszlos tortaval.

Egesz ido alatt mindenki nagyon-nagyon kedves volt, es bar az en csaladom nem volt ott csak neha ereztem magam kicsit egyedul. A toroktudasom meg rengeteget gyarapodott!!

Hetfon este visszamentunk Isztanbulba es maradek 5 napot ott toltottuk, setaltunk, kompoztunk, fagyiztunk, szoval csak pihentunk, plusz egy nap elmentunk fotozni a mecsetek es a Boszporusz elott (ujra a ruhaban...)

Szombaton este 6kor ertunk vissza es a repteren fogadott a telefon hogy meghalt a nagymamam 1 orakor (talan meg emlekeztek, a magyar eskuvo napjan meglatogattuk ot a korhazban, hogy lasson minket). Hat sajnos elment es ezert most nagyon nehez. Csak annak orulok hogy latott minket meg egyutt az eskuvonk napjan...

Mandula

Random esküvője 2004-ből

Esküvő időpontja: 2004. augusztus 7.

Beszámoló dátuma: 2004. augusztus 30.

2004 augusztus 7

A bevezető bonyodalmakat sokáig nem részletezem, csak néhányat említek.

Indulás előtt nem sokkal elmentem a kozmetikusomhoz okulni, ui. a szörnyű próbafrizurám hatására azt forraltam ki, h majd lemondom a frizurát és a sminket a szalonban, ahová bejelentkeztem, és keresek másik fodrászt, ill. megcsinálom én a sminket.

Rékával közösen megcsináltuk a próbasminket, innen rohantam a ruhámért, amit TERVEIMMEL ELLENTÉTBEN mégiscsak úgy hoztam el, h nem próbáltam a végleges állapotában fel (csak egy majdnem véglegesben) bevágtam az autóba, és rohantam haza csomagolni. Valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag viszont nem ott indultam el, ahol szoktam, hanem a változatosság kedvéért (?) máshol. Egyik kereszteződésben aztán úgy véltem, h ideje lenne balra fordulni, volt előttem 2 autó, és mikor zöldre váltott a lámpa én is elindultam, de csak lassan, mert időközben elszántan kémleltem a bal oldalt, h vajon tényleg jó lesz-e ott elfordulni. Mivel összesen 7 másodpercet zöld a lámpa (kimértük) feltételezem, h időközben pirosra váltott, és a jobboldali forgalom elindult. Igaz ugyan, h teljesen egyenesen kellett nekik menni, és én „száguldottam” kb. 5 km/h-ás sebességgel, ui. még tanakodtam magammal, h vajon balra forduljak, v inkább még előre menjek, DE az első autó MÉGSEM tudott időben megállni, és VESZÉLYESNEK találta, hogy elfordítsa a kormányt kb. 5 fokkal, mert tőle jobbra, másfél méterre volt egy villanyoszlop, és nekem jött! A két hetes vadonatúj karcolásmentes autóm jobb orrát jól lesúrolta, és végül h jobb legyen, PERSZE, h rám varrták az egészet, merthát én maradtam benn a pirosban. Mivel nem akartam elismerni, h csak én vagyok hibás, egyébként is én MÉG zöldön mentem át, és a „nekemjövőnek” kötelessége lett volna megelőzni a balesetet, ui. csak azért, mert neki van igaza, azaz neki zöld, még nem kell elüssön, ha módjában áll megállni. Szóval rendőrt hívtunk, felhívtam a párom, h gyorsan motorozzon oda, és már javában folyt a rendőrökkel a vita, amikor elém állt egy fickó, keresztbe font karral, szétvetett lábakkal, és napszemüvegben, h ő bizony látta, h én piroson mentem át, és hajlandó erről tanúskodni is. No ebben a pillanatban éreztem, h felrobbanok, vagy agyonverem, és hogy egész egyszerűen ILYEN NINCS, holtbiztosra tudom, h zöld volt, ui. néztem a lámpát, amikor elmentem mellette, és mégis itt van valaki, aki képes ekkorát a szemembe hazudni. (Húde nagyon részletezem, azóta is bosszant, biztos azért van :)))) Végül rövidre fogva annyi lett a dolog vége, h úgy találtam, h a „tanú” felbukkanása eléggé rontja az esélyét annak, h a bíróságon igazságosan járjanak el, túl nagy kár nem lett, bíróságra járkálni most biztos, h nem tudok, úgyhogy fogcsikorgatva „elismertem” h én vagyok a hunyó.

Igazából ebből csak annyi fontos, h rettenetesen szomorúnak éreztem magam emiatt, és az volt az érzésem, h el van rontva minden, egy parányi mosolyt ki nem tudnak majd belőlem csikarni az esküvőn, folyton csak erre az igazságtalanságra fogok gondolni, és sajnáltam az autót is, mert ugyan nagy dolog nem lett vele, de a fényezést újból csináltatni sem kevés pénz.

Szomorúan hazakullogtam, és elkezdtem pakolászni a cuccokat. Másnap reggel indultunk, és kb. a határ után jutott eszembe, h megnézzem a személyim tényleg ott lapul-e a pénztárcámban, ahol szokott. Hát most kivételesen nem volt ott. Ez volt a másik olyan pillanat, amikor azt éreztem, h ezt már nem hiszem el, fel akarok ébredni!!! Sajnos nem ébredtem fel, és a személyim sem került elő, hiába néztük át az egész csomagot. Felhívtam aput, h most mit csináljak? Menjünk vissza 300 km.t? Azt mondta, h ne, majd megoldjuk valahogy. Érdekes lesz, mondom, személyi nélkül a polgári esküvő...

No, hazaértünk szerencsésen, meg is nyugodtam egy kicsit, de következő éjszaka rosszul lett az öcsém, akinek egyébként soha semmilyen baja nincs, és be kellett vinni a sürgősségre. Ott sokat nem segítettek rajta, csináltak egy EKG-t, vállat vontak, adtak valami altatót neki és hazaküldték. Másnap egész nap csak lézengett a házban (ez vasárnap volt), aztán hétfőn anyu elvitte a háziorvoshoz. Az, amikor meglátta az EKG-t, azt mondta, h azonnal be kell fektetni a kardiológiára.

Felvitték, csináltak újabb EKG-kat, vérvizsgálatot, de igazából nem tudták eldönteni, h mi baja van, és pontosan még mindig nem tudják. Az EKG olyan, mintha szívrohamja lett volna, de ezt semmi egyéb vizsgálat nem támasztja alá. Ekkor éreztem azt, h mi ehhez képest az autó orra, meg az otthonmaradt személyim???

Közben felhívott a bukaresti fényképészcsaj, és elnyökögte, h mégsem tud eljönni, és nincs is semmi ötlete, h helyette ki jöjjön, és az egyetlen fodrász aki még tudott volna kontyot csinálni a városban, közölte, h nem vállal el, mert vendégeket vár arra az időszakra. Az aprósüteményes néni is telefonált, h beteg lett, és nem tud majd sütni, de ő legalább ajánlott maga helyett egy cukrászlabort, ami bevált, mert nagyon fincsi volt a süti (leteszteltük a polgári esküvőn). Apu jó sokat talpalt és telefonálgatott, amíg sikerült elérnie, hogy a jogsit és az útlevelemet fogadják el a személyi helyett :))); no, kiadták végre azt a papírt a családtervezési hivatalban, ami alapján a polgármesteri hivatalban majd összeadnak.

Csakhogy épp a tesóm miatti aggódás töltötte ki a mindennapjainkat, és elfelejtettük bevinni. Utolsóelőtti nap biciklizett ki egy néni, h akkor házasodunk holnap vagy nem??? Mert ha igen, akkor gyorsan menjünk be a cuccokkal, mert még elő is kell készítenie. Nagyon aranyos volt, ezer köszönet neki. Másnap elindultunk összeházasodni, és gondoltuk, h röpke10 perc alatt letudjuk ezt a részt, de nagyon szép másfél órás ceremóniával kedveskedtek, volt énekelés, szavalás, fincsi volt a pezsgő és a süti, amit apu rendelt. (Cupp.)

A ceremónia után felmentünk a tesómhoz, aki egy kicsit már jobban volt, de nem tudott aludni, csak úgy, ha anyu masszírozta a lábát, vagy belőtték altatóval és nyugtatóval. Miközben ő aludt és anyu masszírozta a lábát, mi a többi beteget kínálgattuk sütivel, és beszélgettünk velük. :))) Majd elfelejtettem, h MINDEN nap zuhogott az eső, kivéve akkor, amikor a polgári esküvő volt, és 12-15 fok volt a nappali hőmérséklet. Én persze, h nem vittem haza meleg ruhát, így az öcsém kissé méretesebb cuccaiban voltam el, egyetlen csukott cippe nélkül. Közben azon kezdtem el aggódni, hogy meg fogok fagyni a templomban, és lőttek a szabadtéri fényképeknek. (Ja, a párom közbenjárására került végül egy olyan fényképész(család), akit eredetileg nem igazán akartam. Nem lettek rosszak a képek, sőt vannak kifejezetten jók, de én azért tudom, h vannak részek, ahol többet ki lehetett volna hozni. No sebaj, jól van ez mostmár így is. Még jó, hogy elvállalta, mert 2 másik helyre is kellett menjenek, de oda a szüleit küldte.)

Szóval, amikor épp nem a tesóm miatt aggódtunk, az egész család azon agyalt, h mit csináljunk, h ne fagyjak meg. Szebbnél-szebb (háhá) kabátok, és régi kendők kerültek elő a szekrény mélyéből és a szomszédból, amit a hozzáfűződő kellemes emlékek miatt még nem dobtak ki (a nagymama ebben vonult az oltárhoz) és történetesen fehér volt, vagy valami hasonló, én meg nem tudtam sírjak vagy nevessek kínomban. :))) Azt hajtogattam folyton, h majd egy pokrócot magam köré csavarok, ha kell, és úgy jó lesz. De anyu még elvonszolt egy menyasszonyi ruhakölcsönzőbe is, ahol olyan kabátokat és pelerineket mutattak, hogy azt mondtam, h akkor inkább a mama kendője kell. :))) Végül vettünk egy valamilyen színben aránylag passzoló selyem anyagot stólának, és odavágtuk a szomszédba, h szegjék be. JAAAA, a főpoén: anyunak és a párom nagymamájának én vettem ruhaanyagot, és IDŐBEN, th. 3 hónappal az esemény előtt oda is vitték a varrónőhöz, h ne maradjon utolsó pillanatokra... és hát nem utolsó héten volt az első próba??? Egyébként mindkét ruha nagyon szép lett végül, de csak utolsó napra, reggelre; ... bár egyiknek a felsőjéből kimaradt a bélés, de az nem látszott :))).

Azt hiszem ezek voltak a főbonyodalmak „röviden” hihi.

Még annyi, h a párom mellénye nem lett jó, sajna, túl nagy volt, így aprócska bánatomra az öltöny eredeti mellényét vette fel, és vettünk neki egy másik nyakkendőt. De az nagyon jó volt, h a tesómat utolsóelőtti nap kiengedték a korházból, kapott is egy új öltönyt ennek örömére, szegény anyu meg lefogyott 6 kg.t.

Szóval a mi napunk.

Persze, h nem pihentem semmit sem előtte, kb. éjfélkor feküdtem le, és reggel 6kor már nem tudtam aludni. Kicsit aggódtam az idő és a hajam miatt, de elhatároztam, h lesz, ami lesz, ha nem fagyok darabokba – ami a stólával, bármilyen ronda is, nem történhet meg – a többi csak rajtam múlik. Ha meg nem lesz jó a hajam, akkor kibontom, oszt kész. Nem tragédia, sőt, közel nem hasonlít hozzá. Gyorsan nekiálltam „megcsinálni a körmeimet” – mármint a formát, ittam egy teát, és indultunk a fodrászhoz. Ott találkoztam egy másik menyasszonnyal, aki szegény iszonyú ideges volt, remegett a keze, és minden baja volt, érdekesmód ettől a látványtól, és attól, h elkezdtem őt nyugtatni, teljesen megnyugodtam.

NEM ESETT AZ ESŐ. Sőt, néha még sütött is a nap! :)))

Szóval mondtam a fodrásznak, hogy valami egyszerű, elegáns, visszafogott, és sima kontyot szeretnék, NE olyant, mint a múltkor. Most nem volt tahó, sőt, néha kifejezetten kedves volt. Nem mintha a hajam sokat változott volna időközben, de most nem cikizte, hanem sőt, megdicsérte!!! Háhá. És, hogy milyen jól áll kivasalva. Hm. Érdekes volt, szokni kéne. No, a hajam egész jó lett. Elsőre olyan „nemistudomhogytetszik-e” érzés fogott el, főleg, mert a virágos túl nagy rózsákat küldött, én feleekkorákat képzeltem el, de aztán egészen feldobódtam, hogy nem is olyan rusnya.

Párom eljött értem, autóba be, gyorsan haza, benyeltem egy fél kürtőskalácsot, és felmentem a szobámba sminkelni. Alig 1 óra alatt kész is voltam, egyik unokatesóm kifestette a körmeimet, és mehettem volna öltözni, sőt kellett is volna már menni, h elérjünk a fényképezésre, de anyu nem volt sehol, és nem akartam, h más öltöztessen. Jobb híján a párommal nekiálltunk „gyakorolni” ui. a 2ik táncóra után nem volt alkalmunk az angol keringőn csiszolgatni. :))) Anyu csak nem jött, mert elvitte a tesómat injekcióra, így egyedül álltam neki öltözni. Már majdnem készen voltam, csak a fűzőt kellett befűzni, mire anyu hazakerült. Gyorsan befűzte (könnyek, stb.) aztán vettem volna fel a kesztyűt, de a zsinórt nem lehetett befűzni a helyére, mert túl szűk volt neki. No, gyorsan ki kellett bontani a varrást a zsinór tetején, és horgolótűvel átráncigálni (hüüüp, nem próbáltam fel előtte), végül sikerült azt is felölteni. Ezután rohantunk fényképészhez, és az egészre alig egy óra és egy negyed maradt.

Negyedóra alatt elmentünk egy első helyszínre, ott kb. 10 percet fényképezkedtünk, és 20 perc alatt a másodikra (no, ez hülyeség volt, de a fényképész jó ötletnek találta, és én meg nem tudtam, h mennyire van messze) ott is fényképezkedtünk további kemény 10 percet, - HURRÁ nem esett az eső, és még napsütés is volt - majd 20 perc alatt vissza a városba.

DE nekünk nem oda kellett menni, hanem HAZA a szüleimhez (további 15 perc autózás, ha jó lendületesen megyünk), el is indultunk, de trafipax volt az útszélén, és megállítottak. Én is kiszálltam az autóból, mire lett egy kis dugó, azt ugyan nem értem el, h ne büntessenek meg, de legalább a jogsit elfelejtették kérni, szerencsére, mert az nem volt a páromnál. :)))

Ott esett ki az első rózsa a hajamból. Valahogy visszatuszkoltam, hazaértünk, eleredt az eső – node kit érdekelt? – anyu visszatette a rózsát, és indultunk vissza, a templomba. Nagyon sok dicséretet kaptam, és láttam az emberek arcán, hogy nagyon szép lehetek! :))) Jól esett, és egyáltalán nem is aggódtam már semmiért.

A templom előtt kicsit várakoztunk, amíg mindenki bevonult, elfoglalta a helyét és odaálltunk mi is ajtóhoz, amikor odajött komótosan egy szerzetes, összekulcsolt kézzel, és kedvesen megkérdezte: „Milyen sokan összegyűltek. Esküvő lesz? Hol a papbácsi?” Ezen már meg sem lepődtem. :))) Nem úgy apukám, aki teljesen elfehéredett. Mondom, h mi nem is akartunk papot hozni, úgy egyeztünk, hogy majd innen valaki levezényli a ceremóniát. Erre azt mondja, hogy így igaz, csakhogy végül nem hoztuk be az elbocsátó papírt, és az igazolást a jegyesoktatásról... Mondom, h de tegnap du. behoztuk, és akkor gyóntunk is. Erre kérdően rámnéz. :))) Mondom neki nevetve, h ha már ennyien itt vagyunk, valaki adjon össze! :))) Megkérdezte, hogy kinek adtuk oda a papírt, és amikor mondtam, h kinek, akkor legyintett egyet, h „no, ha annak, akkor az még mindig ott kotol rajta”, elviharzott, előkereste a papírt, átöltözött, és 5 perc múlva már mosolyogva ott is volt, h mehetünk be. :)))

A ceremónia – gondolom amiatt, h rögtönzés volt – mosolygósra, és könnyedre sikerült, sok improvizációval. :))) Node szép volt, és mindenkinek a sajátja a legszebb. :))) Utána iszonyú sok rizst, és rózsaszirmot szórtak ránk, eldobtam a csokrot, bár a barinőm, akinek szántam, nem volt ott, valahová elkószált a haramia. Úgyszintén a vendégek nagyrésze is a gratuláció alatt, így lemaradtak a fényképekről, és csoportkép sem készült. Sebaj.

Az étteremig hatalmas dudálás közepette jutottunk el, és innen már csak buli és szórakozás kezdődött, nem volt semmi új bonyodalom. A párom, mint egy anyagtigris úgy védelmezett, így hiába próbálkoztak, nem tudtak ellopni. A legdurvább eset a menyasszonytánc alatt történt, amikor a rabló elölről, a párom meg hátulról taposta a szoknyám, de szerencsére nem szakadt el, és én is egyben maradtam. Tulajdonképpen megneszelte, hogy énekeltetni akarják, és ettől annyira rettegett, h semmiképp nem hagyta, h elraboljanak. :))) Ari.

Csak a csokromat sikerült megkaparintani, de azt kiváltottuk viccmondással. A menyecskerucim nagyon szép lett, csak sajna nincs kép róla, mert a fényképész addigra lelécelt, de a vendégek csináltak képet, és reménykedem, h ott lesz használható is, mert még én sem láttam (képen). No, tovább nem szaporítom a szót, a lényeg, h jó volt, nagyon elfáradtunk, a ruháim szépek voltak és kényelmesek, a Doriani cipőm fantasztikusan kényelmes volt, a Teva szandálhoz és túrabakancshoz szokott lábam rendkívül jól érezte magát benne! Jó volt a zenekar, sokat táncoltunk, nagyon fincsi volt a kaja és a torta is, rendkívül elégedettek voltak a vendégek is, úgyhogy a vége nagyon jól sikerült.

No puszi mindenkinek! :)))

Hmanci esküvője 2004-ből

Esküvő időpontja: 2004. augusztus 7.

Beszámoló időpontja: 2004. augusztus 30.

Sziasztok!

Az én nevem nem túl sokszor jelent meg a képernyőn, többnyire csak a hozzászólásokat volt időm nap mint nap visszaolvasni, de lelkesedésem nem volt kisebb, mint a többi esküvőjére készülődő menyasszonynak, és minden alkalommal örömmel olvastam az esküvői beszámolókat. A miénket is szeretném megosztani veletek, hátha másnak is tudok olyan érzést okozni, mint a többiek beszámolói nekem.

2004. augusztus 7. Kenderes, Horthy-kastély

Az esküvő előtti utolsó héten már nem dolgoztam - kár is lett volna, nem voltam már akkor túlságosan sok mindenre használható -, hanem hazautaztunk párommal és minden egyes nap ügyintézéssel, bevásárlással, ruhapróbával, süteménykészítéssel telt. Sok munka volt annak ellenére, hogy szinte minden meg volt szervezve, igaz inkább apró-cseprő feladatok, egyeztetések voltak programon.

Azon a héten nem akartam elhinni, hogy már csak pár nap van hátra addig a napig, amire addig úgy gondoltam, hogy ugyan, milyen messze van még (előző év novembere óta kezdődött a készülődés, szervezés). Előző hónapban, júliusban szinte minden gondolatom az esküvőn járt, mi hogyan lesz, zenéket válogattam, beleéltem magam az egészbe, olvasgattam a fórumot és próbáltam felkészíteni magam, hogy a legjobb formámat hozzam. Mivel nem vagyok egy bombázó típus, így volt min dolgozni. Csak a leendő, hasonló cipőben járó menyasszonyokkal közlöm, hogy soha nem voltam sovány, de két és fél éve, az eljegyzésünkön voltam életemben a legkövérebb és már akkor is úgy gondoltam, hogy nem akarok olyan kövéren férjhez menni. Életembe beiktattam a mozgást, amit azóta is napi rendszerességgel próbálok tartani, és nem eszek össze minden hülyeséget. Szóval az eljegyzés óta 30 kg-mal lettem kevesebb - megjegyzem, volt miből fogynom -, még most sem vagyok piszkafa, de aki rám néz, az biztos nem nevez kövérnek és végre jól is érzem így magam a bőrömben.

Az esküvő hetében mégsem éreztem tökéletesen magam, úgy gondoltam nagy a hasam és biztos szorítani fog a ruha, stb. Az esküvő napján már minden tökéletes volt, nagyon jól állt a ruha, szép a sminkem, a hajam. Nagyon sokan megjegyezték, hogy nagyon szép vagyok, meg nagyon jól nézünk ki mindketten. Az esküvő napja számomra ugyanúgy indult mint egy másik nap, délelőtt nem sok mindent kellett csinálnom, mert fodrászom az unokatestvérem volt, aki házhoz jött, sminkesem - és tanúm is egyben - a húgom szintén otthon dolgozott rajtam, a ruha felvétele 10 perc. Még csak nem is izgultam annyira, mivel a július folyamán egy párszor előre kiizgultam magam. Az egyetlen dolog, amitől nagyon féltem, nehogy fájjon a fejem, ugyanis néha elővesz egyfajta migrénes fejfájás hányással, mindenféle előzmény nélkül. Szerencsém volt, mert elkerült…

Három órakor mentünk a színhelyre, ott már gyülekeztek a vendégek, ettek-ittak. Fél négy előtt Apukám levezetett engem a lépcsőn a páromhoz. Egészen addig nem izgultam, de a lépcsőn lefelé már alig tudtam menni, remegett kezem-lábam.

Előttem állt egy csomó ember, mind ismerős, de igazából azt sem tudtam ki hol áll, kissé izgatott lettem. Gyönyörű a kastély parkja, a fotós készített rólunk fotókat, majd 3/4 ötkor búcsúztatás következett. Azt hittem borzalmas lesz és nem akartam sírni, de szerencsére nem is voltam olyan hangulatban, hogy itassam az egereket. Állandóan mosolyogtam és jó kedvem volt. Ezt meg is jegyezték, hogy milyen mosolygós és jókedvű pár vagyunk. 5 órakor kezdődött az esküvő, amely a kastély erkélyén volt (egyébként minden itt, helyben volt: esküvő, vacsora, szállás, kijött az anyakönyvvezető is).

Számomra annyira pörögtek az események, annyira gyorsan történt minden, de nagyon jó volt. Az esküvői zenéket együtt válogattuk, de nem szerettünk volna hagyományos számokat. Így a bevonuló zenénk a Take That: How deep is your love c. száma volt, gyűrűhúzós, stb. zeneként James Galway szép fuvoladallama szólt (Into the Forest), gratulálós zenének Whitney Houston több száma is: My Love Is Your Love, When You Believe, és I Learned From The Best. A zene lekavarása nem lett olyan pontosan leszervezve, mert a 2. szám után nem állították le a zenét és jött a 3. szám. Ez ugyan rajtunk kívül senkinek nem tűnt fel, de a videofelvételen látszik, hogy forgatjuk a szemünket.

A vacsi nagyon finom volt és minden kaja meg süti is, bár nem volt farkasétvágya azon az estén egyikünknek sem. A hangulat kicsit később állt be, de aztán nagyon jó lett, főleg a vonatozás után, a 2. vacsorához két óra körül ültünk le félórás csúszás után. Játékokat nem is kellett bevetni, mert folytak az események, nem is hiányoztak. Kb. fél öt volt, mire mindenki elment, de még össze kellett pakolni, így kb. fél hat felé értünk haza. Pár óra alvás után fenn voltunk és mentünk vissza a többi holmiért, beszélgettünk, eszegettünk, majd ismét aludtunk, így tovább. Másnap, hétfőn indultunk nászútra, jó melegben utaztunk jó sokáig és mire a szállásunkra értünk kitikkadva virágcsokor és behűtött pezsgő várt bennünket. Eldobtunk mindent a kezünkből és a pezsgő után előkerültek a nászéjszakára kapott bor és társai, órákon keresztül csak beszélgettünk.

Életünk legszebb napjai voltak ezek, köszönet ezért elsősorban a szüleinknek - egyébként ők szervezték - , a rokonoknak és barátoknak, mert elég sokan ott voltak, akik fontosak nekünk. Szóval nem csak egy papírral lettünk gazdagabbak, hanem egy hatalmas leírhatatlan élménnyel is. A nászútról visszatérve a hétköznapokban is még kissé el vagyunk varázsolva. Órákig tudnék még mesélni meg írni is, de attól tartok már így is elég sok helyet foglaltam, de remélem nem hiába. Minden leendő kis feleségnek és párnak kívánok ilyen szép élményeket, mint amilyenben nekünk volt részünk.

Képeket majd csak később tudok feltölteni!

Deákné Csótó Edit

Youdeet esküvője 2004-ből

Esküvő időpontja: 2004. augusztus 28.

Beszámoló dátuma: 2004. augusztus 29.

Sziasztok!!!!

Hát, nekünk is megvolt a Nagy Nap! Így jöttem beszámolót írni:

Az előtte lévő pár napot nem is részletezem, egyszerűen katasztrófális volt! A szokásos zűrzavar mellé még az is hozzájött, hogy szerdára teljesen begyulladt a szemem, emiatt azon izgultam, hogy nem tudom betenni a kontaktlencsém, márpedig nem akartam szemüvegben oltár elé állni. Már kezdtem magam ezen túltenni, mikor leestem a lépcsőn csütörtök este. Hirtelen duplájára dagadt a térdem, nem tudtam ráállni sem. Reggelig azon izgultam, hogy nehogy el legyen törve. De pénteken már rá tudtam állni, ha nehezen is, szombatra pedig egészen jó volt már. A többi bonyodalomról nem is írok, csak a szokásos.

Augusztus 28.

Éjszaka még elég jól aludtam, de reggel már fél 6 kor felébredtem. Akkor egy kicsit izgultam, ezért beraktam a kedvenc zeném, és teljes erőből elkezdtem rá ugrálni. Ez nagyon jót tett! 7re mentem fodrászhoz, ott kb 9re kész is lettem. A hajam sokkal szebb lett, mint a próbákon. 11kor indultunk fényképeszkedni, úgyhogy volt még kb 2 órám öltözködni és sminkelni. Szó se róla, mikor a párom meglátott, egészen tetszettem neki :-))))

Szóval, elmentünk fényképeszkedni Gödöllőre az egyetem parkjába. Az eredményt még nem láttuk, de jól éreztük magunkat közben.

Mikor hazaértünk, már itt volt a szűkebb család nagy része, aztán megérkezett Szitu is a párommal, Robival. A lánykikérő rövid volt, de megható, szinte mindenki megkönnyezte a családból.

Ezután nagy nehezen elindultunk a házasságkötőbe. Én nagyon izgultam, hogy odaéeünk-e, mert aznap volt a Budapest Parádé is. Végülis fél órával korábban ott voltunk. Fogadtuk a vendégeket, aztán bementünk és elkezdődött a ceremónia.

Mit ne mondjak, elég gyorsan lezavarták, de azért szép volt.

Ezután elindultunk a Bazilikához. Itt volt egy kis zűr, néhány parádés kamion épp a Bazilika mögött volt, mellette pedig óriási tömeg. Nagy nehezen átverekedtük magunkat, ide is fél órával előbb megérkeztünk kb. Vártam a fodrászt, hogy feltegye nekem a fátylat, de jól elkésett. Azért a fátylam időben felkerült, megkezdődött a templomi szertartás. Azt az érzést soha nem fogom elfelejteni, mikor elindultunk Apuval be a templomba!!! A szertartás nagyon szép volt és személyes. És szerencsére nem engedték be a turistákat.

Eztután elmentünk a lagzi helyszínére, amit délelőtt a barátnőim szépen feldíszítettek. Innentől aztán nagyon jó buli kezdődött. Szitu igazán kitett magáért, nagyon jó hangulatot teremtett, mindenki el van tőle ájulva :-)))

Volt játék nagy röhögésekkel, tánc (én szinte le sem ültem), beszélgetés (már akinek)...

A zene szuper volt, a torta gyönyörű és finom, az utolsó szeletig elfogyott!

Kb fél 4kor ment el az utolsó vendég, mi pedig 4 körül keültünk ágyba :-)) (ezt nem részletezem, de nagyon jó volt)

Reggel pedig felkeltünk. Azóta egy kicsit üresnek érzem magam, de nagyon boldog vagyok!!!! (Üresnek csak amiatt, hogy eddig szinte minden percem lekötötte a készülődés, most meg vége)

Képet küldtem már át Medinek, remélem sikerült, de most még átküldöm Lindinek is. Légyszi küldjétek tovább, mert még nincs képtáram, viszont most elutazunk nászútra!

Összefoglalva nagyon jó volt a tegnapi nap, mindenki nagyon jól érezte magát!

Mindenkinek ilyen szép Nagy Napot kívánok!!!!

Pálné Kiss Judit

Ganki esküvője 2004-ből

Esküvő időpontja: 2004. július 24.

Beszámoló dátuma: 2004. augusztus 25.

Ami késik nem múlik. Itt a beszámolóm:

Egy nappal elõbb kezdem, mert látom ez így szokás.

2004. július 23. péntek

Hát én tök ideges voltam. Rohangáltam fel-le a lakásban, pakolgattam egy helyre a dolgaimat, amikre másnap szükségem lesz. Délre sikerült rávennem a võlegényemet, hogy induljuk el végre. Elõször a Daubnerbe mentünk, ehoztuk a parfétortákat. Utána mentünk át a Partyservice céghez. Szerencsénkre ez a cég egy ismerõsünk volt, így rábíztuk a tortákat, a tömény italokat, a kis ajándék mécseseket, amit egyben az ültetõ cédulák is voltak. Ehhez mellékeltünk egy térképet is. A nagymamám liszt és tejérzékeny, így neki külön vettem különleges sütiket, és marcipánból csináltam neki egy mini tortát, a tetjén egy marcipánrózsával. Ezt is rájuk bíztuk. A nagy parfétortára vettem egy marcipán nászpárt és marcipánból gyúrtam eléjük egy 0 km követ és fûvel, virágokkal körítettem. Ezt is elvállalta a partyservice hogy összeépíti majd a tortával. Fizettünk és hazamentünk.

Otthon megint keringtem a lakásban. Már alig vártam, hogy a párom átmenjen az öccséhez, hogy egy kicsit pihenhessek és kilakkozhassam a körmeimet. Nem akartam még manikûröshöz is elmenni, mert soknak éreztem volna a “cicomát”, csak egyszerûen színtelen lakkak kifestettem a körmeimet. Nagyon korán lefeküdtem (fél 10).

2004. július 24. szombat

Fél 9-kor kelltem, pihenten. 11 órára jött a fodrász. Addig próbáltam reggelizni, olvastam, tévéztem. Jól tettük, hogy a võlegény máshol készülödött és meghagyta nekem az üres lakást, mert így jöhetett hozzánk a fodrász, amivel így két óra utazást spóroltam meg. Elõször a nagymamám, majd anyukám haját csinálta meg a fodrász. Ekkor még azt hittem, hogy ráérek, nyugodtan zuhanyoztam, hajatmostam. Aztán elõbb kisminkelt, majd utána csinálta meg a hajam. Mire kész lettem, láttam, hogy 10 perc múlva 2 óra, jönnek nemsokára értem. Anyukám gyorsan felöltöztetett. Én meg kilibegtem a szobába, ahol már ott várt a párom és az apukája, aki a söfõrünk volt. Tomi épp valamit babrált a konyhapulton, de amikor kijöttem a kisszobából, eldobta és eleresztett egy “óóóó”-t. Apósom elõbb kapott el, odaadta a virágcsokromat, majd egy kis cserepes virággal felköszöntött névnapom alkalmából. Tomi is hozzámsietett és körbepuszilt és odaadta, amit a konyhapulton csomagolt éppen.

Anyukám átszaladt a másik utcában lakó nagymamámhoz, hogy õ is átöltözzön, engem meg betuszkoltak a kocsiba és mentünk is a Polgármesteri Hivatal mellett lévõ parkba, fotózkodni.

A fotózás nagyon jól sikerült, pedig elõtte féltem, hogy az egész kész beállítgatás. De utólag észrevettem, hogy olyan képeket is csinált a fotós, amikor mi azt hittük, hogy csak objektívet cserél vagy tisztogat, és mi ekközben nevetgéltünk, hülyéskedünk. Ezek lettek a kedvenc képeink. Van egy díjnyertes kép is: amikor egy fém szobor elõtt állok egyedül, mondta a fotós hogy hajoljak hátra, támaszkodjak nyugodtan a kezemre. Én rátettem a kezemet a szoborra …….és……ÁÁÁÁÁÁ! A nap tûzforrává melegítette fel azt a fémhajót.

Fél 4-re készen is voltunk a fotózással, nyugodtan átsétáltunk a Házasságkötõ teremhez. Betereltünk mindenkit a terembe, és vártunk egy kicsit. Ugyanis az öcsém elkésett. A haverját várta valahol, és mint utólag kiderült, csak a gratulációra ért oda. Nem izgattam magam, ismerem õt.

A gyûrûk urából ismert számra a May It Be-re vonultunk be, aztán következett még egy Gyûrûk ura szám, majd egy Enya Best of CD-rõl válogattam össze számokat. Mi elõl persze semmit se hallottunk belõle, de a hátul állók mondták, hogy sírtak olyan szép volt.

Igenek kimondása, aláírás, gyertyagyújtás, gyûrûhûzás, csók. Az anyakönyvvezetõk egy hihetetlenül mosolygós fiatal hölgy volt. Mondta is a család, hogy nagyon vidám esküvõnk volt. Gyûrûhúzásnál Tomi a gyûrû mintáját felülre forgatta, én kapcsoltam, és ugyanígy tettem nála. A tömeg meg mosolygott, hogy “mi van menetes volt a gyûrû?”.

Gratulációk után csináltunk egy pár csoportképet. Majd a családtagokkal átmentünk a vacsorára, az Orosz Kultúra Házába.

A barátokat két kéttel késõbb egy házibuliba hívtuk meg. Azért a vacsorán is maradt elég fiatal, hiszen nagy a család (65-en voltunk) és sok a testvér, unokatestvér meg a párjaik, akik velünk egyidõsek.

A teremben mindenki megtalálta a helyét és a vacsoráig az idõt beszélgetéssel, ajándékozással töltöttük. Megnyitottuk a vacsorát. Hideg-meleg svédasztal volt, legalább olyan finom volt, mint ahogy kinézett. Enni én nem tudtam egy falatot se, mert a fotózás alatt annyira kiszáradtam, hogy forgott velem a világ.

Aztán megnyitottuk a táncot. Dj-nk volt. Rosszul indult, mert a keringõ kérésünkre, csak a Kékduna keringõbõl választhattunk, de ha jó egy buli akkor mindegy mi szól, csak szóljon. Késõbb egyébként nagyon jó számokat játszott, régit is újat is. Közben az egyik falra kivetítettük egy laptopról kivetítõ segítségével a profi fotós és a családtagok által, digitális fényképezõgépekkel készített képeket. A násznépnek ez nagyon tetszett, fõleg a nagymamáknak. 10 órakor hozták a parfétortát. Nagy sikert aratott a nagy melegben. 11 óra körül átöltöztünk, mert már nagyon melegem volt. A DJ jól megszivatott, mert betett nekünk egy rockis számot, jó gyors is volt, na meg vagy négyszer lejátszotta egymás után. Minket meg körbeálltak a vendégek, úgy néztek, muszáj volt ropnunk. A buli 2-ig tartott, a végén már mezitláb táncoltunk.

Csak egy tanulság: Irjatok nászajándéklistát! Most van két porszívónk és három vasalónk.... Eladó!

Képek itt nézhetõk meg:

http://kopi.dsd.sztaki.hu/keptarak/index.php/01_csalad/20040724_kingatamas

User: kinga, Password: ganki

Kiskincs esküvője 2004-ből

Esküvő időpontja: 2004. augusztus 7.

Beszámoló dátuma: 2004. augusztus 23.

Szóval végre eljutottam ide, és megírom én is a beszámolónkat, nem ússzátok meg :-)

Augusztus 7-én volt a templomi esküvőnk és érdemes volt ennyit szervezni, mert olyan nagyon szép volt, amilyenre gondolni sem mertem.

Persze az előtte levő napok a szokásos intézkedéssel, rohangálással teltek. Előző pénteken a szüleimmel és az unokatesómékkal elmentünk és feldíszítettük a templomot. Mivel ez volt az első ilyen jellegű "tevékenységünk", kicsit féltem tőle, de az eredmény nagyon szép lett. Az oltárt, a mellékoltárokat és a padokat is virágdíszbe öltöztettük ahogy azt kell. Aznap már igyekeztem nem nagyon pörögni, hogy legyen másnap energiám, de persze nem tudtam pihenni.

A Nagy Nap viszonylag korán kezdődött fél 7-kor már keltünk magunktól, és fürdés öltözés után a párom elvitt fél 9-re a fodrászhoz. A Gellei szalonban Ilia Eszter csinálta a frizurámat és nem csalódtam benne, mindenkinek nagyon tetszett, és nem gondoltam volna, hogy ilyen szépet varázsol majd a hajamból. Utána irány a sminkes a Bájbox stúdióban Barabás Anikó varázsolt belőlem olyan szépséget, hogy magamra sem ismertem. Vicces volt, hogy a fodrásznál is, meg a sminkesnél is szinte csak menyasszonyok voltunk, jópáran persze :-)

Aztán irány haza, bevágtunk egy-egy adag pizzát és úgy alakult hogy a párom öltöztetett fel, mert a segítőink dugóba kerültek. Ez volt az első „házastársi kötelezettsége”….Mikor befejeztük a „toalettem” Szabi csak nézett rám, és nagyon szépeket mondott de ezt nem írom le mert túl személyes lenne.

Megérkezett az esküvői kocsi, benne a barátunk mint sofőr, és a barátnőnk mint segítő. Ott álltam a kocsi előtt, hogy akkor ebbe most be kellene valahogy tuszakolódnóm, lehetőség szerint némileg kecsesen, mikor megdörrent az ég. Addig is látszott hogy szép nagy sötét felhők vannak, de a remény hal meg utoljára ugye. Viszont így meggyorsította a folyamatot, benyomultam a kocsiba és irány a Margit-sziget, minél hamarabb, hogy lehetőleg ne ázott-verébként mutassunk a fotókon. A videós aranyos volt aggódón ránk telefonált, hogy ő már a Margitszigeten van, és tényleg igyekezzünk mert ott is elég nagy felhők tornyosulnak. Kiértünk és fél 2-től háromnegyed 3-ig egy csomó fotót csinált rólunk az Éden stúdiótól Zsuzsi. Mikor végeztünk és szálltunk volna be a kocsiba, akkor kezdett el esni az eső, mázlink volt. És legalább nem volt melegem a ruhában a fotózáskor :-)

Utána mentünk a templomhoz, és mivel ott volt az étterem először oda mentünk be, és megnéztük a díszítést, amit a szüleim és a nagybátyámék raktak ki. Mármint az alap (fehér asztalterítők és damaszt szalvéták, gyertyatartók) megvoltak, ami még rákerült, az borostyánágak, mélyzöld üvegcseppek, pár kerámia mécses, az ültető kártyák amik fahéj rudak voltak rájuk arannyal írva a nevek, és köszönetajándékként a mézeskalács szívecskék.

Gyönyörű lett az összhatás, mindenkinek nagyon tetszett, és igazán eredeti lett.

Aztán már mennünk is kellett 4 órakor kezdődött a szertartás. A pap kijött értünk, majd a párom bevonult az anyukájával Bach d-moll-jára, aztán felhangzott Wagner Nászindulója és akkor jöttem én apuval, persze remegő lábakkal. A templomban sokan voltak és mindenki minket nézett, én meg nem tudtam másfele nézni csak előre, Szabira. Szerencsére a párom mosolygott és ez megnyugtatott. A szertartás 50 perces volt, és gyönyörű. Az Ave Mariat egy Zeneakadémiát végzett lány énekelte, akit már korábban hallottunk egy rokon esküvőjén énekelni álomszépen. Sokan meg is kérdezték hogy ki volt ő, mert a hangja valami gyönyörű és magát kísérte az orgonán.

Mindenki azt mondta, hogy még ilyen szép szertartáson nem voltak, és lehet hogy sokan udvariasságból mondták, de nekünk mindenképpen a legszebb volt.

A papunk mondta, hogy válasszunk ki egy részt az Ó- és egyet az Új testamentumból amit közelinek érzünk magunkhoz és ezt le is egyeztettük, az Evangéliumi részt ő választotta. Aztán olyan személyes dolgokról is beszélt mint az eljegyzésünk a Vörös tenger partján, és az Internethez való kötődésem :-)

Mikor jöttünk ki a barátaink rizszáporral fogadtak. Még otthon is hullattam magamból rendesen. Aztán eldobtam a csokromat, amit nagyon jól sikerült céloznom és az kapta el akinek szántam. Utána Szabi lehúzta a combomról a kis pántlikát és a facér fiúk közé dobta. Az unokaöcsém kapta el…hát van rá esély….

Kint fényképezkedtünk, közben a segítőink kiosztották a nagy fehér masnikat az autókra. Elég szép nagy kocsi-karavánunk lett, tettünk egy szép nagy kört persze végigdudálva az utat. Rengetegen integettek és dudáltak ránk, ezt tényleg kár kihagyni.

Aztán visszaértünk az étterembe. Pezsgős koccintással kezdtük, először apu mondott egy frappáns kis beszédet, majd az egyik legjobb barátosném kápráztatott el mindenkit írt egy olyan szöveget és úgy előadta, hogy csak na, nemhiába készült színésznőnek. Utána pedig Szabi mondott pár mondatott és jött a szülőköszöntő (Kovács Kati- Úgy szeretném dalára), az anyukáink, és Szabi nagymamája kapott tőlünk gyönyörű csokrokat. Jaj azt még kihagytam hogy a csokrainkat és a nagy masnikat a Nárciszban csináltattuk és csak dicsérni tudom őket. Eredetileg úgy volt, hogy minden két nyelven lesz mondva, révén sok német vendégünk volt, de aztán leegyszerűsödött a dolog és csak pár dolgot mondott a párom németül, így gyorsabban vége lett a köszöntőknek és utána jöhetett a beszélgetés, pogi, süti, majd 7-től a vacsora. Felszolgált leves volt: újházi tyúkhúsleves, és francia hagymaleves. A többi melegített svédasztalon: lávakövön grillezett csirke, sertésflekken, szalonnás-sajtos-tejfölös csirke, gratinírozott zöldségek, steak burgonya, hasábburgonya, vadrizs, görög sali, tzatziki, vegyes sali, francia sali, gyümölcs sali. A desszert pedig gyümölcstálak, és rengeteg aprósüti (házi és cukrászdai vegyesen), dobostorta, a párom kedvenc szedres sarlott tortája, grillázs-torta. Szóval bőven tudtunk csomagolni a vendégeknek.

Vacsi után Ricky Martin Private Emotion című számára táncoltunk egy nyitótáncot, és egészen a tortáig folyt a tánc. A tortánk egy három emeletes 69 szeletes bohém torta volt (ferde torta a Horváth cukrászdából). Ami mizériát végigjártunk míg végül sikerült náluk megrendelni, már majdnem feladtam. És sajna adnom kell egy nagy feketepontot is a Horváth cukinak, mert bár a torta szép volt és nagyon finom, de a megrendelt és előre kifizetett 2 tűzijátékot nem csomagolták a torta mellé. Még szerencse hogy két pincérsrác meggyújtott egy-egy nagy gyertyát, és úgy kísérték be a tortát, így senkinek nem tűnt fel a hiány 

A tortának is volt bevonuló zenéje a Gladiátorból. Utána volt gyertyafénykeringő (Moon river) szép koreográfiával, majd átöltözés után menyecsketánc képpen előadtunk egy tangó betéttel tarkított cha-cha-chat. Hát ez olyan jól sikerült, hogy visszatapsoltak minket. Hála érte Anitának aki tánctanárként elsőrangú és elérte, hogy a párom is élvezze az órákat.

Hajnali fél 2-kor már csak a baráti mag maradt, és innentől igazi Depeche Mode club hangulat lett 

Sofőrrel mentünk haza, de kombit kellett kérnünk hogy beleférjenek az ajándékok bár egy csomót csak később kaptunk meg.

Másnap délután pedig már a repülőn ültünk Kréta felé. Nekünk nagyon bejött, hogy másnap már teljesen más közegben voltunk és csak a pihenésre kellett „koncentrálnunk”. Kréta gyönyörű de a Nászutas topicba majd írok róla.

Most hétvégén lementünk a Balatonhoz utómulatozásra, és a cégemtől egy miskolctapolcai hétvégét kaptunk teljes ellátással, barátoktól pedig wellness hétvégét Bükfürdőn, így mostanában még lesz nyaralás szerencsére, és ki tudjuk magunkat teljesen pihenni. Nagyon köszönöm mindenkinek a segítséget és a bíztatást, nélkületek nem tudtuk volna ilyen feledhetetlenül széppé tenni azt a napot!

Képeket szerintem a héten tudok már felrakni, igyekezni fogok. Puszi mindenkinek, és aki még előtte van, csak nyugi minden sikerülni fog és sok boldogságot!

Ankó esküvője 2004-ből

Esküvő időpontja: 2004. augusztus 6.

Beszámoló dátuma: 2004. augusztus 18.

augusztus 6. Miki Anikó+Bernadett keresztelője

Hát a beszámoló:

Egész héten szabin voltam az esküvő előtt. Keddtől kezdtek besűrűsödni a programok: csirkebontás, kolbásztöltés, sütés főzés stb.(én, aki törzsgyökeres Pesti vagyok).

A szomszéd néni vállalta, hogy nászajándék gyanánt megcsinálja a sütiket. Kérdeztem, hogy mennyi sütit csinál "elég lesz"… Na erre most mit mondjon az ember?! Bíztam az ítélő képességében. Már hétfőn lehúzták a konyha ablakukon a redőnyt, így kedden mindenféle indokkal átmentem, hogy megnézzem hogy állnak.

Hát tényleg mindenhol csak süti volt. Zserbó, sós rúd. valamilyen krémmel töltött kosárka +kókuszos kocka, meg nem is tudom mi....

Barátnőm kedden lejött hozzánk segíteni. Hol ő vigyázott Bernadettre hol én. Elvégre egy 19 hónapos gyerekre non-stop felügyelni kell.

Szerdán már a köreteket kezdtük készíteni Jázmin rizst főztünk.

Reggel kimentünk a piacra zöldségért, amikor a barátnőm közölte, hogy azonnal menjünk haza, mert neki pisilnie kell. Na mondhatom, harminc elmúlt, felnőtt nő miért nem ment el mielőtt indultunk?

Mit volt mit tenni, mentem utána, mert Ő úgy elporzott, hogy csak na.

Mondtam, hogy a páromnál van a kapukulcs, de őt az nem érdekelte. Hazaértünk..

Semmi!! Nem ment WC-re??? Még vagy fél óráig nézte a kaput. Sejtettem, hogy baja van, de arra gondoltam, hogy talán túl sok krumplit pucolt és haza akar menni.

11 óra körül párom volt felesége pont arra tolta babakocsiban a kisfiát. (Annyira „jóban vagyunk”, hogy kimentem megnézni…milyen szépen gyarapszik stb)

és AKKOR jött egy OBI-s teherautó. Jön jön és a mi kapunknál áll meg…Kérdezi a volt asszony, hogy mit vettünk én meg állok ott jó bambán, hogy semmit. Barátnőm kivirulva rohan kifelé…Mi ne foglalkozzunk semmivel ő majd mindent intéz.

Mikivel továbbra is állunk bambán….Hát kaptunk egy komplett kerti sütögetőt. betonból vagy nem tudom miből van. Nem az akciós fajta:o) jó nagy és van hozzá pult is.

Az úgy volt, hogy a kollégáimtól ez a nászajándék. Valahogy kooperáltak Györgyi barátnőmmel és így hozták össze a meglepetést. Hát jól meglepődtem:o) Tök jó mint a filmekben:o)

Szerdán kénytelenek voltunk tovább főzni, ha már ajándékot kaptunk, muszáj lagzit tartani. Nem igaz?

Szedtem a kertben almát, fekete szedret a készülő gyümölcs saliba. Ezért jó a kertes ház.

Felpróbáltam este a ruhámat az összes kiegészítővel. Nem híztam ki:o)

Csütörtökön elkészült minden étel. Megpakoltuk a kocsit és irány Budapest.

Én Bernadett lányommal a keresztmamámnál aludtam, hogy másnap korán tudjak menni műkörmöshöz, fodrászhoz stb. és közben Bernadett náluk maradhat.

Csütörtök éjjel Bernadett úgy gondolta, hogy nem alszik túl sokat. Így megszakításokkal a nagy nap előtt sikerült 3 és ½ órát aludtam. Hát???!! mit mondjak.? Péntek reggel 9-re menten körmöshöz. .szépen kilakkozta a körmömet.11-re mentem fodrászhoz-kozmetikushoz. Egy órát ültem csak a búra alatt. Egy óra volt a smink. Summa summárum 3 óra körül már kezdtem izgulni, fél négykor közöltem a fodrásszal hogy mostmár muszáj mennem.

Mint az őrül haza száguldottam a kölcsön autóval. Gyors zuhany kapkodva öltözködés a lakótelepi lakásban, ahol alig fértem el az abroncsos ruhában. Ja és teljes hófehér öltözékben egy gyors pelenkázást is véghezvittem. Rohanás a kocsihoz. Berni a hátsó ülésre…4 helyett, 4 óra 10 percre értünk a templomhoz. Elég jó szint időt futottunk:o)

Bátyámnak van egy sportkocsija azzal jött értem. És önszorgalomból fel is díszítették Nagyon szép volt.

4-re volt megbeszélve a fotóssal, hogy ¾ 5 ig a templom körül fényképezget.

Párom ott volt mikor megérkeztünk. Nagyon csinosan festett(ezért mentem hozzá és még főzni is tud)

Fényképezgetés közben szállingóztak a meghívottak. Jó volt látni, hogy ő is ő is eljött.

5óra előtt pár perccel bevonultunk a sekrestyébe .Elintéztük a formaságokat. Vissza a bejárathoz. .és akkor megszólalt a harang utána az orgona. Nagyon jó érzés volt, hogy anno kislányként jártam ebbe a templomba és most mint menyasszony vonulok a párom oldalán.

Kis malőrökkel lezajlott szépen a szertartás.

Azt hittem halálra fogom izgulni magam, de nem. A nagy kapkodásban nem volt rá idő. Az esketés után átvonultunk a szenteltvíz tartóhoz. Megvolt a keresztelő is.

Berni csak nézte a papot, hogy ez meg mit akar tőlem. Nem maradt meg egyik keresztszülő kezében sem, így végül én tartottam. Egyszer megszólalt, hogy cici de remélhetőleg ezt csak a nagyon közel állók hallották :o) (most hagytam abba szoptatást nem rég)

A szertartás után kivonultunk .Párom egy két segítőjével elviharzott, hogy előkészítsék az ennivalót Elég rendhagyó hogy a vőlegény eltűnik?! Én fogadtam a gratulációkat.

Csokromat is eldobtam, bár azt hittem nagyobb lelkesedéssel gyülekeznek majd a lányok.

Még egy közös össznépi fotó is készült a templom előtt, amin persze, az előbb ismertetett okok miatt nincs rajta a vőlegény.

Elindultunk a vacsi helyszíne felé kb. 5 perc volt az út.

Gyönyörűre sikerült a díszítés. Az idő is kegyes volt hozzánk.

Másnap mikor 5 óra tájt szakadt az eső gondoltam is a szombati menyasszonyokra, szegények.

A hely gyönyörű: szőlő és leander mindenhol. A kaja szupi volt . Mindenki el volt ájulva.

Az egész vacsiból arra emlékszem, hogy rohangászom. Hol a vendégekhez megyek egy-két szóra, hol a gyerekemet próbálom koordinálni. Később a búcsúzkodókat sütivel ellátni. Közben táncolni is…stb..

Enni nem is sikerült egy falatot sem. Svédasztalos kiszolgálás volt. Mindenki ment szépen a tányérkájával a chefingekhez és szedett magának.

Miki a párom, pedig egy rostsütő lapon sütögette a húsokat.

Jó volt a hangulat. A zenét két dj szolgáltatta így nem volt leállás egy percig sem.

Egyedül akkor kerültem konfliktusba velük, amikor meg kellett nyitnunk a táncot és közölték, hogy betesznek egy szép Jimmy számot. Elnézést azoktól akik szeretik, de én nem akartam leégetni magunkat. Ott győzködtek, hogy de nagyon szép, én meg nem engedtem, így végül a híd a folyón…nem tudom mi a címe, most menő szép számra kezdtük a táncolást.

Kb. 2 ig. tartott a mulatság. A nászéjszakát egy szivacson töltöttem egy szobában a párommal és három gyermekével (2+1). De azóta bepótoltuk:o)

Nagyon szép emlékeim maradtak .

Napcsepp esküvője 2004-ből

Esküvő időpontja: 2004. július 24.

Beszámoló dátuma: 2004. augusztus 16.

2004. 07. 24 Melinda és Krisztián

Végre eljött a mi nagy napunk is, csatlakoztam a „már asszonyok” sorához. Rengeteget készültünk rá, és minden perc megérte, mert csodálatos volt. Tényleg ez volt életem legszebb napja, melyet elsősorban az és édes kis férjemnek köszönhetek.

Az esküvő előtti napokat nem részletezem, mivel szerintem mindenki ugyanezt élte át vagy fogja átélni: rohanás, idegeskedés, korán kelés, későn fekvés stb.

Az előző napok fáradalmai ellenére szombat reggel teljesen frissen és vidáman ébredtem. Persze előtte még paráztam egyet, ugyanis hajnalban felébredtem és úgy tűnt, hogy borús az idő, nem süt a nap. Aztán ránéztem az órámra, rájöttem, hogy négy óra van és még fel sem kelt a nap, így hogy süthetne? Ekkor megnyugodtam és visszaaludtam még 2 órára.

Reggel hatkor keltem, a napom majdnem úgy indult, mint az összes többi nap (reggeli, kávé, zuhanyzás), mégis más volt, hisz ez az esküvőnk napja volt. Krisztiánnal egész reggel mosolyogtunk egymásra, kimondhatatlanul boldogok voltunk.

7:45-re mentünk az egyik koszorúslányommal a fodrászhoz és a kozmetikushoz, akik gyakorlatilag csodát műveltek velem, ilyen szépnek még sosem láttam magam. Egyébként arra is sikerült rájönnöm, miért olyan elbűvölően szép minden menyasszony: nem a smink, a haj vagy a ruha, hanem a belülről sugárzó boldogság teszi őket olyan csodássá!

Mire hazaértünk, már ott volt a két csalás apraja-nagyja, és ahogy mentem be az ajtón, mindenhol csak dicsérő szavakat kaptam. Sőt, még a szomszédok is megcsodáltak, fantasztikus érzés volt.

Párom pedig egyszerűen lenyűgöző volt a Bocskaijában! Annyira különleges, és olyan jól illett hozzá!

Krisztián és anyukám segítettek öltözni, azaz csak szerettek volna, de mindketten úgy izgultak, hogy mindent elejtettek J

Nekem kellett őket nyugtatgatni, hogy ne féljenek, elég lesz az idő, nem késünk el stb. Persze el is készültünk időben, sőt lent az autónál volt még idő néhány fotó készítésére. Aztán betuszkolták a hatalmas szoknyámat az autóba és elindultunk. Nagyon élveztem az utat, a szembe jövők dudáltak, a mellettünk elhaladók integettek. Nem is tudtam volna elképzelni, hogy az egyébként szenvtelen budapesti emberek ennyire tudnak örülni egy pár boldogságának.

Fél 1 után nem sokkal érkeztünk meg az Úri utcai házasságkötő terem elé. Már az esküvő előtt megtörtént az első baki: otthon felejtettük a polgárira vásárolt pezsgőt, így a várban kellett venni 3000 Ft-ért. De lényeg hogy volt, a többi kit érdekel?

A polgári szertartás gyönyörű volt, Tatár Mária anyakönyvvezetőnek külön dicséret, nagyon kedves és segítőkész volt végig, ő is próbált minket nyugtatgatni a várakozás perceiben. Végig szélesen mosolyogtam, hogy a szemembe gyűlő könnycseppek ne tudjanak leszaladni az arcomon. Mikor az anyakönyvvezető kimondta, hogy mostantól fogva házasok vagyunk, teljesen megremegtem, még könnyesebb lett a szemem a boldogságtól, ránéztem Krisztiánra, aki szintén mosolygott és közben folytak a könnyei. Lányok, nincs szebb dolog a világon, mint végre hivatalosan is a társává válni annak, akit teljes szívünkből szeretünk!

A polgári után mentünk fényképezkedni, gyönyörű volt az idő, meleg volt. A beállított képek a palota udvarán készültek és nagyon szépek lettek. Menet közben a turisták folyton megállítottak minket, hogy hadd készítsenek egy képet rólunk, a palota udvarán pedig az utcai zenészek elkezdtek zenélni nekünk, mikor közeledtünk hozzájuk.

A fotózás után volt a templomi szertartás a Szilágyi Dezső téri református templomban, ami egy nagyon szép templom és a díszítése is gyönyörű lett (köszönet érte a Duna Plazaban lévő virágosnak). A lelkész beszéde nekem nem igazán tetszett, de akkor még ez sem érdekelt, az egyetlen fontos dolog a férjem volt!

A templomi szertartás után volt csokordobás, a bátyám jól megviccelt és beállt a lányok közé. Természetesen el is kapta a csokrot J Ezek után újabb csokordobás következett, ekkor már a tesómat hermetikusan elzártuk a közeléből, és végül Krisztián idősebbik húgának, Csillának a fején landolt.

Ezután még készült pár csoportkép (meg egy-két lesifotó is, mint utólag kiderült), majd elindultunk a Márvány utca 6 szám alatt található Márványmenyasszony étterembe. A program üdvözlőitallal (pezsgő) kezdődött, majd mikor mindenki elfoglalta a helyét, megnyitottuk az estét a Bécsi keringővel (ez nagyon jól sikerült, főleg ahhoz képest, hogy egyáltalán nem gyakoroltuk). Ezek után jött az isteni fimon vacsora: újházi tyúkhúsleves, csongrádi pástétom, lakodalmas húsos tál (sült krumpli, rizs és baconbe csavart zöldbab volt a köret a kijevi pulykamellhez, fogas Orlyhoz és a lecsós szűzérméhez), saláta, fagylaltkehely, kávé.

Vacsora közben is volt már tánc, mert annyira sok volt az ennivaló, hogy mindenki mozogni akart két fogás között! Vacsi után buli volt fél 11-ig, ekkor hozták a tortánkat, ami azon kívül, hogy szerintem kicsit alacsony volt (mármint a szintek) pont olyan lett, ahogy szerettük volna. Ekkor újabb kis baki volt, a pincérek ugyanis elfelejtették feltenni rá a nászpárt.

Aztán hirtelen az egyik kirohant, visszajött a nászpárral és rátette, hogy aztán mi levehessük. Mindenki nagyon jót nevetett rajta.

A torta felvágása egy kész tortúra volt, perceken keresztül hadakoztunk, hogy kinek a keze legyen felül. Végül Krisztián megfogta a kést, én rátettem a kezem a kezére, majd ő megfogta a kezem a másik kezével. Utána közösen, egy villával ettünk a tortából, ami isteni fimon volt (háromszintes, túró, gesztenye és puncs a Vanilin cukrászdából).

Tortaevés után eltáncoltuk a gyertyafénykeringőt (ezt sokat gyakoroltuk és nagyon elrontottuk J ), majd elmentünk átöltözni.

Mikor előkerültünk, elkezdődött a menyecsketánc (nem pénzes volt), pörgettek-forgattak, hogy már alig álltam a lábamon és közben szenvedtem, mert a menyecske ruhám felső része nem volt olyan szoros, mint a menyasszonyi, és pörgés közben folyton lecsúszott az alsószoknyám. Ahogy vége lett a menyecsketáncnak, gyorsan ledobtam magamról mind az alsószoknyát, mind pedig a cipőt és így, mezítlábasan buliztam hajnalig!

Életem legeslegszebb napja volt, még most is, mikor a beszámolót írtam, sikerült elsírnom magam!

Ezúton szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik hozzájárultak, hogy a MI NAGY NAPUNK ilyen csodálatos legyen: - elsősorban az én drága kis férjemnek, akivel energiát nem kímélve megszerveztük ezt a csodás napot, aki végig mellettem volt, és akit nagyon-nagyon szeretek - anyukámnak és keresztanyukámnak az isteni aprósütikért - mindenkinek, aki ott volt és együtt örült velünk - és nektek, lányok, mert – bár nem sokat fórumoztam aktívan – rengeteg jó ötletet és tanácsot kaptam tőletek

Ezenkívül köszönet: - a Márványmenyasszony étteremnek, a csodás teremért, a finom kajáért és az udvarias kiszolgálásért - a Vanilin cukrászdának a tortáért - BanDJ-nek a jó hangulatért, lelkes volt és profi - Fodor Attila fotósnak a gyönyörű képekért - A Nárcisz virágboltnak, akik elkészítettél álmaim virágait - Fodrászomnak, Szilvinek, és kozmetikusomnak, Áginak, akik igazán széppé varázsoltak a Nagy Napra

Bocsi, hogy ilyen hosszú lettem, de gondoltam, ha már ilyen sokat késlekedtem a beszámolóval, legalább részletes lesz.

Ha majd újra erőt veszek a lustaságomon, beszámolok a nászutunkról is, ami egy egyiptomi körutazás volt!

Puszil mindenkit egy 3 hete és 1 napja asszonyka,

Urbán Melinda

Ancsika esküvője 2004-ből

Esküvő időpontja: 2004. július 31.

Beszámoló dátuma: 2004. augusztus 11.

Sziasztok!

Íme az én beszámolóm:

Az esküvő hete

Az utolsó hetet sikerült jól beosztanunk, mivel nem volt nagy kapkodás és egymással is tudtunk lenni. Hétfőn voltam ruhapróbán. Mivel a melltartóm más volt a ruha kiválasztásakor, így a mellrésze szűk volt a próbán, de megnyugtattak, hogy kiengedik és nem fog lenyomni elöl. A keddi nap nagyon elrohant, mivel Pesten voltunk munka ügyben, de jó is volt, mert az úton tudtunk beszélgetni. Szerintem ezek az együtt töltött percek rengeteget jelentettek. Szerdán voltam először egy próba sminken, ami nem sikerült rosszul, de Kedvesem szerint én szebben megcsináltam volna magamnak és főként gyorsabban. :) A gyorsaságot meg is értem, mivel a kozmetikussal 11-re beszéltük meg, de csak 12-kor érkezett, én meg addig vártam, a párom meg otthon várakozott, szegénynek rendesen elrontottam így a délutánját. Ezen a napon még egyeztettünk a vőféllyel, de nem sok sikere volt, mivel az esküvőn nem tartotta be a megbeszélt dolgokat :( Délután hívott a menyasszonyi ruha kölcsönzős, hogy ma átvehetem ma is a ruhát, ha megfelel, hát persze, hogy megfelelt :) Így szerda este már itthon aludt a ruhám. A menyasszonyit nem, de a menyecskét felpróbáltam, a mellrész miatt, de meg is nyugodtam, mert jó lett :) Csütörtökön fixáltuk a videóssal a részleteket és elvittük neki a képeket, amit a videó elejére szeretnénk. Délután kiakasztott minket az anyakönyvezető, ehhez a következő történet tartozik: Történt ugyanis, hogy februárba bejelentkeztünk az anyakönyvezetői hivatalba, házasságkötési szándékkal. Kaptunk is időpontot a Petőfi utcába 31.-én 19 órára. Rá kb. 3-4 héttel jött az ötlet, hogy mi lenne, ha kijönne az anyakönyvezető a Sziklakápolnába, ahol lesz a templomi, mert csak szebb lenne, és egyszerűbb is, mivel nem kéne beutazni a városba, hiszen az esküvő helyszíne a Hotel Kolibri szintén Tapolcán van. Felhívtam a hivatalt – kb. 1 órámba került – mire közölték, hogy be kéne menni, mert most nem is igazán tudják, hogy hány órára tudnak külső helyszínes házasságot kötni és vigyünk magunkkal egy levelet, amiben közöljük eme szándékunkat. Valamint, hogy a Sziklakápolnáról ne is álmodjunk, mert ott nem lehet megtartani, mivel az nem alkalmas polgári szertartásra, hm??? Nem vitatkoztam, befáradtunk, vittük a levelet is, az ügyintéző 2 üggyel foglalkozott egyszerre velünk és egy magyar-külföldi párral. Kb. 2 órát álltunk és vártunk, mivel 31-én 17 órára volt egy pár, aki befizette a csekket is, csak épp a kartonjaik és ezzel együtt az irataik sem voltak a külső helyszínes mappában. Szóval nagy nehezen, de megtalálták a mappát és rájöttek, hogy az a pár mégis a Petőfi utcán kérik a házasságkötést, így 17 órakor szabad, tehát semmi akadálya, hogy „hozzánk” jöjjön ki az anyakönyvezető. A hölgy ennyit mondott tömören: megvan a levél ez megy a jegyzőhöz, nekünk jön a csekk mi befizetjük, viszontlátásra. Rá kb. 1 hétre itt is volt a csekk egy levéllel, melyben engedélyezik, be kell 8 napon belül fizetni a számlát, be kell vinni, megmutatni, és „gondoskodni arról, hogy a helyiség méltó legyen a házasságkötési szertartáshoz”. Befizettünk, megnyugodtunk, szerveztük tovább a szép napot. Kb. egy hónapja, felhívom a hivatalt, hogy van-e teendőnk, rendben van-e az időpont? A hölgy erre mérgesen és olyan hangnemben, hogy mit kézelem én, hogy őt, aki ezért ül ott zavarom holmi kérdésekkel közölte, hogy ha befizettük, akkor miért ne lenne rendben az időpont, hogy gondolom én, hogy ő anyakönyveztető nélkül hagy minket, viszontlátásra és lecsapta a kagylót. Hát, nem voltam elégedett, de a konzekvenciát levontam: én vagyok a rossz, hogy ilyet merek kérdezni. Teltek a napok, hetek és eljött 29-e csütörtök, rohangásztunk egy nagy csomó minden után a városba, mire haza keveredünk Nagyi mondja, hogy kerestek minket az anyakönyvvezető hivataltól és hívjuk ma feltétlen fel őket. Hívtuk: kikelve magából nekünk esik a hölgy, hogy mi az, hogy mi nem jelentkeztünk, és különben is mikor megyünk az anyakönyvezetőért. Kb. 1 óra telefonbeszélgetés után sem sikerült megértetnünk, hogy ha velünk ez közlik semmi baj, csak épp próbálkozás utáni elutasítás után semmi kedvünk nem volt a jelentkezéshez. Pénteken voltunk a tortát kifizetni és nekem műkörmöt csináltatni, cirka 1,5 óra alatt kész is lett, de nekem tetszett. Egy valami nem volt szép rajta: a beteg körmöm, ami épp leeső félben volt. Az este lassan telt, sokat beszélgettünk és szerepcsere volt, mivel az elmúlt hónapokat én izgultam végig, az utolsó napokban én nyugodtam meg és a Drága Párom vált izgatottá. A Nagy Nap Reggel 5-kor keltünk, biztos ami biztos alapon. Megfürödtünk együtt mint mennyasszony és vőlegény. Alapvetően mindketten nyugodtak voltunk, csak a határtalan boldogságot éreztünk. Természetesen a nagy napon is történt bosszantó dolog velünk :( Reggel hívtam a kozmetikust, mert úgy beszéltük meg, hogy 9-kor találkozunk a szalonban megmasszírozza egy kicsit az arcom, na ez az ami nem jött össze. 8 után hívtam, hogy akkor minden rendben van-e, nem kell-e rá várni a szerdai tapasztalatok alapján. Persze megnyugtatott, hogy minden ok. A Párom elvitt és Ő ment tovább. Persze a kozmetikus ezen a napon sem érkezett időben. :( Nem is idegesített volna, ha nem beszélünk reggel, nem tudom, hogy egész nap strapa lesz és nem lett volna ott nálam kétrét hajtva a szép fátylam, ami persze gyűrődött volna rendesen, ha a szatyorba hagyom, így elég hülyén nézhettem ki a ház lépcsőjén fátyollal a kezembe állva. 9:40-re oda is ért a kozmetikus, lealapozott meg a szemem kifestette félig. Utána kezdett neki a fodrász a frizurámhoz. 12 körül lettem kész, jött is értem a Drágám. A következők órák teltek a legnehezebben, mert nem tudtam a Drágámhoz bújni a ruha, a haj, a fátyol és a smink miatt. 1 órára jött a tanúm és párja, így a Kedvesemnek és nekem is volt öltöztetőm. Szerintem nagyon gyorsak voltunk kb. 1/2 óra alatt fel is öltöztünk. Bár a frizurám, a sminkem és a ruhám is látta a Párom, mégis megdicsért, amikor teljesen készen látott, nagyon nagyon jól esett! :) 2 előtt elindultunk a fényképészhez, ahol kb. 20 percet vártunk az előttünk lévő pár miatt. Kicsit hosszúnak is tűnt és az idő is kezdett elborulni. A fényképésznél szűk 1 órát voltunk, így 3 után értünk ki Tapolcára a Kedvesem Édesanyjához, ott volt egy kis fotózás, meg videózás még. 3/4 4-kor elindultunk a Sziklakápolnához, ahol a rokonaim várakoztak már. 4 után kb. 5 perccel kezdődött meg a szertartás, ami nagyon gyorsan eltel és nagyon megható volt, bár én meglepően jól tűrtem, nem sírtam el magam. Mindenki gratulált és dicsért minket. Az anyakönyvezetőért egy barátunk ment el, így kb. 5 előtt egy pár perccel meg is érkezett ő is a Kolibrihez. Szerencsére az időjárás nagyon szép volt, így az elképzelésünk alapján csak az anyakönyvezető volt az épületen belül, mi és a násznép pedig a szabad ég alatt, gyönyörű háttérrel. :) Kicsit szervezetlennek tűnt, de mi nagyon nyugodtak voltunk már akkor. A videón visszanézve viszont tetszik minden a polgári szertartásból is, csak a szomszéd fúrójának zúgása nem volt szimpatikus :(. A végén mi beálltunk a hotelen belülre egy-egy pohár pezsgővel, a vendégek pedig befele jövet kaptak pezsgőt, így mindkettőnkkel koccinthattak és gratulálhattak. Mivel nem csináltunk ülésrendet, így mindenkinek mi mutattuk meg hova üljön. Szerencsére nem volt nagy gubanc és szerintem sértődés sem, legalábbis mi nem tudunk róla. Miután mindenki leült én kint vártam, hogy a vőfély bevezessen, a párom pedig jöjjön értem és a helyemre vezessen. A vacsora nagyon finom volt, nem sokat, de ettünk mindketten. Az este alatt próbáltunk mindenkivel foglalkozni. Táncolni elkezdtek maguktól az emberek, 10 óra után mi is táncoltunk a férjemmel kicsit, majd én maradtam a tánctéren, mivel Ő nem szeret táncolni, így legalább én a táncolókkal, Ő meg a vendégekkel foglalkozott. 11 előtt hozták be a tortánkat, ami nagyon szép volt és finom is, bár csak két magasságát kóstoltuk meg. 12 előtt felmentünk a szobába átöltözni, kicsit el is szomorodtam, hogy le kell vennem a szép ruhám, de másfelől, meg jó volt, hogy nem kell már olyan óvatosan közlekednem. A menyecsketáncot nem szerettük volna pénzesre, de a vendégek fellázadtak és a 4. embertől már ott volt a fazék, amibe dobhatták a pénzt. Jól megtáncoltattak, de nagyon gyorsan el is rohant az idő. Mikor már az utolsó rokonnal táncoltam és nem vártak már többen üzentem a Drága Férjemnek, hogy jöjjön értem. Bejött, megkaptuk a fazekat, adott egy puszit és minden előre megbeszélés nélkül kirohantunk. Mindenki megtapsolt minket, nagyon jó érzés volt! :) Kb. 2 óra körül szállingóztak el a vendégek, de nem bántuk, mert tudtuk, hogy másnap indulunk nászútra :))) Felmentünk a szobánkba és egy jó órát beszélgettünk összebújva. A nászéjszakánk csodás volt! :) Másnap 8-kor már fent voltunk. Kifizettük az éttermet, átmentünk Anyósomhoz, majd haza ajándékot nézegetni :) Hát ilyen volt a Nagy Napunk! Nyugis volt és a kisebb problémákat leszámítva zökkenőmentes.

Képeket és a nászuton beszámolója, és persze ez a beszámoló is a http://eskuvonk.borsodinfo.hu weboldalon találhatók! :)

Puszi Mindenkinek: Gergelyné Sajben Anikó

Mandulaa esküvője 2004-ből

Hát, eljött a mi nagy napunk is.... Millió kis dologban hatalmas szerencsénk volt!! Eléggé kalandos volt ezért hosszú is a beszámoló...

Péntek

Pénteken hajnali négykor keltünk, indulás Pécsre. Előtte két napig csomagoltam mindent, a dekoraciótól a ruhákig. Az utolsó napokban már csak nyomtattam, nyomtattam nyomtattam, a feliratokat a dekorációhoz, a hiányzó ültetőkártyákat, menüket, festegettem a gyertyatartókat, befejeztem a köszönőajándékokat... Egész héten az időjárást figyeltem, péntek estére kerti partit terveztünk a barátokkal (olyan egybekötött szolidabb legény-leánybucsut), estére vihart mondott, szombatra meg esőt... Nagyon aggódtam a fotózás miatt (pesti fotós, még műterme sincs Pécsett..) ezért csütörtökön úgy döntöttünk átrakjuk egy Pécs melletti kastélyba (1. váratlan esemény) . Persze így az egész szombati napot át kellett variálni, fodrászt, sminkest, virágost előrébb hozni, hogy kiérjünk a kastélyba meg vissza.

Csütörtökon meg kiderült hogy a levendulás (a diszitéshez rendeltük) elfelejtette a megbeszélt időpontot (2. váratlan esemény)..nem volt meg a levendula... mi meg pénteken már nem tudtunk elmenni érte ezért azt is meg kellett szervezni hogy valaki átvegye és még időben leérjen vele...

Pénteken nyolckor már a Pécsett virágosnál választottam ki a rózsát a csokromhoz, aztán az anyakönyvvezetővel beszéltük végig a szertartást, megnéztük a termet (3. váratlan esemény: kiderült, nincs benne egyenes fal, ezért a tervezett diavetítést át kellett tenni az étterembe...) aztán pedikűrös, majd próbafrizura. (4. váratlan esemény: A próbafrizura nagyon rossz lett, valószínűleg mert össze kellett csapni, rohantam ugyanis a manikűröshöz. Ezen eléggé elkeseredtem, kicsit pityeregtem is, hogy lehettem ilyen butus hogy az utolsó napra hagytam a próbát...)

A manikűrös tovább tartott mint kellett volna ezért majdnem lekéstem a péntek esti misét és előtte a gyónást....

Utána hazementünk. A barátaim aznap estére tervezett parti kezedetekor, 8kor telefonaltak hogy még csak félúton vannak Pécs felé... (5. váratlan esemény) jaj akkor volt a mélypont, mert tudtam hogy ha nagyon tolódik a party akkor alig tudunk majd aludni és egész másnap fáradtak leszünk. Szerencsére a kedvesem mindvégig nyugtatgatott és mellettem volt.

A party végül 10kor kezdődött és nagyon kedves játékos feladatokat találtak ki nekünk a barátaink, közben még véglegesítettük a szövegeket a tolmácsokkal, a diashow-t és a másnapi menetrendet. Éjfékor mentünk haza és teljesen feloldódtunk, kiszállt belőlem minden stressz.

Szombat

Reggel fél hatkor ébredtem, pedig elég lett volna később is... vasalás, reggeli. Párom a nagynénémnél készülődőtt, én pedig irány a fodrász. Az előző napi katasztrófa után fogalmam sem volt mire számítsak....Két órán keresztül görcsben volt a gyomron. Végül az utolsó fél órában nyugodtam meg amikor már látszott hogy nem is lesz olyan rossz, bár nem olyan lett mint megálmodtam. Kedves barátunk, a vőfély jött értem a már feldíszített autóval, a smikeshez már késve értem...

Ott is vesztettem kis időt (tanulság, mindenre több időt hagyjatok, mint amit mondanak!!) ezért 12-re értem haza, mikor már indulni kellett volna a kastélyba... (6. váratlan esemény) 5 perc alatt öltöztem fel, már jött is a kedvesem, és láttam a szemében a csillogást mikor meglátott... az nagyon jó volt. És a hajam is tetszett neki.

Innentől kezdve isteni nyugalom szállt rám, pedig még a java vissza volt, de mindent kalandként fogtunk fel és nagyon élveztük. Lent már várt a fotós meg a videós, és indulás Bikalra. 3 nappal az esküvő előtt hívtam fel őket, addig úgy volt hogy nem is lesz nászéjszakánk... és megintcsak szerencsénk volt!! Üres szobájuk ugyan nem volt, viszont az elnöki lakosztály még szabad volt, és mivel már csak 3 nap volt az esküvőig, megfizethető áron megkaptuk!! Ezért fotózhattunk is ott, pluszköltség nélkül.

Ekkor kezdődtek a kalandok... Először is le kellett szedni a díszítést hogy gyorsabban tudjunk menni. Aztán – a barátom autója egy Chrysler, és a kis falvak között egyszercsak elfogyott a benzin (7. váratlan esemény), sehol egy benzinkút... találtunk végre egyet, nyitva is volt de a néni azt mondta ma van hónapzárás és nem nyithatja ki a kutat. Ott álltam a teljes menyasszonyi díszben de hiába könyörögtünk neki... szerencsére találtunk egy másikat, persze kitérő, plusz idő... szerintem már csak a csoda vitt el minket a kútig, már láttam a lelki szemeim előtt ahogy tolom az autót az abroncsban...

A kastélyban a fotózás nagyon jó lett, mi végig a föld fölött lebebegtünk és szerelmesen sugdolóztunk - azt kivéve hogy eleve késve értünk oda és tovább is tartott mint terveztünk.. a nap folyamatosan eltűnt, aztán előbújt. A fotósunk és a videósunk mind nagyon jó fejek voltak és ők is kalandként fogták fel a dolgot. A fotózás után még 1. haza kellett volna menni, 2. bepakolni a menyecskeruhát, az ajándékokat, stb. 3. a vőféllyel megcsinálni a búcsúzást, és 4. fotózni a koszorúslányokkal... na ezekből nem lett semmi (8. váratlan esemény).

Egy barátom ment elhozzánk, a szoba közepén állt és meg telefonon mondtam neki mit pakoljon be...Pont négykor értünk oda a polgári helyszínére, úgy hogy a Pécs körüli kanyarokat eszeveszett sebeséggel vettük, ez meg is van örökítve a videón.

Már mindenki ott várt minket, a 4 koszorúslányom annyira szép volt és mindenki mosolygott. Odaadtuk az útleveleket, és akkor vetem észre hogy pont a mellemnél van a ruhámon egy rúzsfolt. (9. váratlan esemény) Na irány a mosdó, amíg a vendégeket leültették. Kicsit kijött, sajnos nem teljesen, úgyhogy végig takartam a virágommal...Mikor indulunk a terembe, kedvesem megkérdezi: a fátyladat nem teszed fel? Ekkor derült ki hogy otthon maradt (10. váratlan esemény) és egész addig eszembe sem jutott....Ekkor már mindegy volt. A polgári elejére betettük az elmaradt búcsúzást szüleimtől.

A vőfély nagyon szépen beszélt, szerintem így még jobb volt mintha otthon csináltuk volna. A szertartás nagyon szép volt én csak néztem körbe mindenkire, mosolyogtam, kedvesem meg végig simogatta a kezem. A tolmács fordított és még ő is meghatódott (szintén barátunk) ezért volt kuncogás a teremben.

Utána gyalog mentünk át a templomba, ami nekünk azért különleges mert 500 éve török mecset volt, most pedig magyar templom, így mindkettőnknek a párommal különleges. Ekkor rohant el a legjobb barátunk a fátyolért. Már mindenki bent ült a templomban, egy perce ment az orgona, amikor megérkezett a fályollal. Csak a fejemre dobtuk és már indultunk is (nekem nem megtűzős fajta volt hanem a tradicionális fajta, körbe csipkével...) A templomi nagyon szép volt, párom az anyanyelvén esküdött, a Koránra, én pedig a Bibliára... nekem nagyon remegett a hangom J . Nagyon meghatódtunk mind a ketten. Barátaink még délelőtt feldíszítették a templomot, nagyon szép lett. Persze volt rizs, rózsaszirom, csoportkép, gratulációk. Az étterembe menet megálltunk a koszorúslányokkal és bepótoltuk az elmaradt délutáni gyors fotózást velük.

Szerintem így még szebb is lesz, mert pont akkor ment le a nap és nagyon szép volt a fény. Az étterem kertjében vártak a vendégek, párom mondott beszédet, aztán koccintottunk, csokordobás, – mivel ketten kapták el, csináltunk egy döntőt is!!, mindenki nagyon jó hangulatban volt. A terem és a kert is nagyon szép lett. Bár nem voltunk sokan (50) szerintem a vőfély nagyon fontos volt.

A főfogás után eltűntünk 20 percre meglátogatni a nagymamámat a kórházban. Az is nagyon megható volt, és nagyon jó napja volt, megismert mindkettőnket és nagyon örült nekünk, és hogy velünk lehet. Ő mondta hogy menjünk vissza nyugodtan, ő velünk lesz gondolatban... Nagyon elérzékenyültem. A portástól is kaptunk virágot! És mindenki mondogatta: nicsak egy menyassony...

Pont időben értünk vissza az első táncra ami után nagyon szuper buli lett. Még az idősebb családtagok is sokat táncoltak.

Nagyon jó volt a DJ-nk. Sajnos az előző napi pedikür nem volt jó ötlet – annyira érzékeny volt a talpam hogy már este 9re fájt a lábam. A menyasszonytáncnál ledobtam a cipőmet...Az étteremben csináltuk meg végül a diashow-t is, egyet az én szüleimről, egyet pedig párom szüleiről- Ez különösen fontos volt mivel az ő családjából senki sem volt ott. A torta és menyasszonytánc után elraboltak, de kedvesem kiállt minden próbát! Nagyon viccesnek találta a feladatokat, náluk ilyesmi nincsen... A gyertyafénykeringőre már a menyecskeruhában jöttünk vissza .

Hajnalban még megköszöntem minden barátunknak a segítséget kis ajándékkal, mert nélkülük tényleg nem sikerült volna, valamint volt egy meglepetés-torta is kedvesemnek – török-magyar zászló, két jeggyűrűvel a közepén. Fél négykor még mindenki segített összepakolni, mi fél ötre értünk ki a kastélyba, ekkor már iszonyú fáradtan de nagyon boldogan.

Akkor azt gondoltam lehet hogy kár volt egy fél napra kivenni a lakosztályt, de egyáltalán nem!!! Másnap 10kor keltünk, ágyban reggeliztünk, pezsgőfördőztünk, úsztunk, napoztunk, csak mi ketten, nagyon jó volt, annak ellenére hogy fáradtak voltunk - és csak este 5kor kellett eljönnünk. Ez meghitt lezárása volt a napnak mert most úgysem lesz nászutunk.

Nagyon nagyon boldogok vagyunk azóta is, mindenki azt mondta hogy ilyen szép esküvőn még nem voltak , meg hogy milyen jól szervezett volt minden (még jó hogy nem láttak a színfalak mögé..J) Mindenkinek ilyen gyönyörű napot kívánok mint a miénk volt!!

Mandula és Harun

Ritocska esküvője 2004-ből

Esküvő időpontja: 2004. július 24.

Beszámoló dátuma: 2004. július 28.

Beszámoló

Előkészületek:

A hét baljós eseményekkel indult.

Hétfőn telefonált a buszsofőr, aki az érdi rokonokat hozta volna le Gyomára, hogy közeli rokonai haltak meg autóbalesetben és nem tud jönni szombaton, mert akkor lesz a temetés Szlovákiában.

Szerencsére sikerült azonnal másik sofőrt szerezni.

Kedden felhívott anyukám, hogy a papunkat, Lajos atyát elütötték és meghalt. Teljesen kiborultam, mert annyira megszerettük a kisöreget, úgy sajnáltam! És persze izgultam, hogy ki fogja megtartani a szertartást. Gyors telefonoknak köszönhetően végül biztossá vált, hogy lesz papunk, lesz esküvő, így megnyugodtam.

Szerdán még dolgoztam, de már egyáltalán nem tudtam a munkára koncentrálni. Este mindent összepakoltam a másnapi utazáshoz és azon izgultam, hogy ne hagyjunk Pesten semmit.

Csütörtökön délelőtt mentem a ruhámért a Héjja szalonba, ahol nagyon kedvesen sok sikert és sok boldogságot kívántak.

A szalontól Gyomaendrődre vettük az irányt, 2 és fél órás utazás után 13 órára értünk haza.

14.30-ra mentünk a Polgármesteri Hivatalba főpróbára. Elgyakoroltuk a legfőbb mozdulatokat (aláírás, gyertyagyújtás, stb.) a zenei kísérettel együtt.

16 órára mentünk a paphoz, akivel megbeszéltünk mindent, átvettük az eskü szövegét.

Ezt követően az étterembe vittünk el minden szükséges dolgot (sütemény, sütis doboz, Whisky, köszönöajándék, stb.)

Este nyolcra jött hozzánk a vőfély és a videós. Velük is egyeztettük a forgatókönyvet és a kívánságokat.

A szülők folyamatosan otthon serénykedtek, készítették a terepet a vendégek fogadásához. Terítettek, főzték a vendégváró kajákat, boltba rohangáltak.

Pénteken reggel 7.15-re Tomi ment gyónni, ahova piszok módon nem kísértem el, mert alukálni akartam, na meg nem volt szalonképes ruhám a templomba. (Színes és lenge, kivágott rucikba mégsem megy az ember lánya az Isten házába!)

Ez a napunk már nagyon zsúfolt volt. Folyamatosan érkeztek a haverok, őket fogadtuk és elirányítottuk a szállásra.

Még mindig folytattuk az étterembe való hurcolkodást.

Szerencsére az étteremtől kaptunk egy szállodai szobát, így már a váltóruhákat és egyéb hasznos kellékeket is el tudtuk vinni.

Délután mentünk a menyecskeruhámért, majd a sógornőmet „megmutattuk” a fodrásznak, hogy mégis mit lehet majd a hajából kihozni.

Este díszítettük a templomot és az éttermet, valamint kiraktuk az ültetőkártyákat.

Későn értünk haza, éjfélkor még a körmömet lakkoztam.

Nem tudom pontosan mikor feküdtem le, de azt igen, hogy szombat hajnalban 3.37-kor ébredtem és után már nem is tudtam aludni az izgalomtól.

A NAGY NAP

Tehát nagyon korán ébredtem és azon idegeskedtem, hogy így, alvás nélkül nem fogom bírni a strapát.

Reggel 7-re mentem fodrászhoz, aki olyan gyönyörűen megcsinálta a frizum, hogy csak ámultam-bámultam.

Fontos megemlítenem, hogy az előző napokban egyáltalán nem voltam ideges, mert úgy éreztem, hogy minden a megfelelő ütemben zajlik és pont úgy, ahogy megterveztem. Nálam nagyon szokatlan dolog, hogy nem parázok ilyen nagy dolgok előtt!

De a fodrász kezei között azért már kedtem pánikolni. Hazafele menet kétszer lefullasztottam a Suzut, ilyet sem szoktam csinálni.

Otthon gyorsan kajáltam, megfürödtem és már ott is volt a sminkes barátnőm. Elkezdte a pingálást, ami szintén olyan jól sikerült, mint még a próbákon sem.

Végre eljött a pillanat, az anyukám és a barátnőm elkezdtek öltöztetni.

Mikor kész voltam a barátnőm majdnem elbőgte magát, a nővérem zokogott, anyukám meg inkább kiment a szobából.

Gondolom ő is elérzékenyült.

A párom már készen várt, de amikor meglátott semmit nem mondott.

Kicsit rosszul esett, de aztán láttam rajta, hogy annyira ideges, - ő, aki a nyugalom mintaképe - , mint még soha, így megbocsátottam neki.

Elindultunk a fotózásra. A kocsiba elég érdekesen tudtak csak betömni.

Elöl ültem az anyósülésen, aminek a támlája teljesen le volt hajtva, arra terítették ki az uszályomat, az alsószoknya és a ruha pedig a nyakamban volt.

Mire Szabadkígyósra értünk már teljesen begörcsölt a hátam.

A fotós nagyon rendes volt, szinte minden képet a fák alatt csinált, így nem izzadtunk le.

Fotózás után irány haza, kicsit kifújtuk magunkat. Kajáltunk és újra megfürödtünk, hogy firssek és üdék legyünk.

Lassan eljött a kikérés pillanata, ekkor megint hevesebben kezdett verni a szivem.

Amikor a vőfély elkezdte a kikérőt valami olyan szöveggel, hogy szomorú-bús az arcom, mert búcsúzom a szülői háztól, hát elkezdtem kuncogni.

Aztán elindult a gyalogmenet az Önkormányzathoz. Bevonultunk, az anyakönyvezető elkezdte a mondókáját és jött az igen kimondása.

Az én „igen”-em is határozott volt, na de a páromé! Szinte ordította katonásan az igent. Ezen támadt is nevetés és taps a teremben.

A gyűrűhúzás is mókás volt, mert a párom alig tudta leszedni a gyűrűt a párnáról, ezen megint csak nevettek a vendégek, amikor pedig én húztam a gyűrűt, akkor Tomi a másik kezét nyújtotta, mire én szóltam neki, hogy nem azt kell. Újabb nevetés a teremben.

Az anyakönyvezető egyébként nagyon szép beszédet mondott.

A szülőköszöntőnél kicsit elérzékenyültünk, a szülők pedig sírtak, főleg az apukám.

Kifele jövet eldobtam a csokromat, amit az egyik barátnőm kapott el nagy visítozás közepette.

Átvonultunk a templomba, ahova Tomit az anyukája, engem pedig az apukám kísért be. Nagyon szép volt a szertartás. A pap nem konzervatív, egyházi szöveget mondott, hanem személyre szólót, ami az életről, a szeretetről, a szerelemről szólt.

Ezután jött a gratulációfogadás 150 embertől egy csomó puszival.

A templomnál a párom eldobta a kék harisnyafogómat, amit a sógornőm barátja kapott el. Lehet, hogy tényleg ők lesznek a következő pár, mert már megvolt az eljegyzésük.

A szertartások után jött a vacsi, ami nagyon finom volt.

A zenekarnak és a jó csapatnak köszönhetően fergeteges volt a mulatság. Tomi egyik haverja vasutas, és képzeljétek elhozta a vasutas sapkáját és a zöld vonatindító tárcsát és az ő vezetésével volt vonatozás is.

Annyira jó volt a hangulat, hogy csak hajnali egy óra után tudtunk elmenni gyertyafénykeringővel átöltözni.

Amikor visszajöttünk elénekelték nekünk az „Asszony lett a lányból” című nótát, majd jött a menyecsketánc, aminek a végén elraboltak és csak úgy kapott vissza a párom, hogy meg kellett innia 1 dl Whiskyt és 3 dl szódát egymás után húzóra.

A vendégek nagy része hajnali 3 és 4 óra között ment haza, de a kemény mag hajnali fél 6-ig bírta. Mi a párommal reggel 7 után mentünk haza.

Még azóta is a történtek hatása alatt állok, nehéz lesz visszazökkenni a hétköznapokba. Sajnálom, hogy annyi szervezés (kb 1 év) után olyan gyorsan elrepült az az este.

Mindenesetre nagyon boldogok vagyunk! A párom azt mondta, hogy bármikor újra csinálná, de az már úgysem lenne olyan, mint elsőre.

Kívánok minden ifjú asszonynak és asszony jelöltnek olyan nagy boldogságot, mint amit mi érzünk!

Üdvözlettel:

Csopaki-Pólus Rita

Timibaba esküvője 2004-ből

Esküvő időpontja: 2004. július 3.

Beszámoló időpontja: 2004. július 23.

2004.07.03. A NAGY NAP

½ 6-kor keltem. Nem tudom hogyan, de tudtam reggelizni.

7-re mentem a fodrászhoz. Majd ½ 9-re a sminkeshez. Egy kicsit elhúzódott, mert késve érkeztünk a virágért. Nagyon szépen megcsinálta a virágos csajszi. Nem bántam meg, hogy ott készíttettem és jól bírta, még másnap is szép volt.

Utána hazamentem és a barátnőm segített felöltözni a menyasszonyi ruhába, mert ½ 11-re mentünk a fotózásra. Először a műtermit csináltuk, majd a szabadtérit. Nagyon élveztem. Képzeljétek, mikor a parkban fényképezkedtünk, mondta a fotós, hogy guggoljak le az egyik füves részre. Egyszer csak éreztem, hogy valami, mintha mászna a lábamon.. Először azt hittem fűszál, de egyre több helyen éreztem. Majd látom, hogy a szoknyám széle feketedik a hangyáktól. Beleültem a hangybolyba. Úgy felugrottam, nem érdekelt, hogy ki van a parkban, felhúztam a szoknyám és vertük le a hangyákat, mert másztak fel a lábamon.

Utána a párom belelépett a kutyakakiba, mondom, ezt nem hiszem el. Majd meg haltunk a röhögéstől.

Fotózás után hazamentünk, levetettem a ruhámat, próbáltunk egy-két falatot bekapni.

A párom átment a szüleihez, én otthon maradtam és vártam a vendégeket, mivel nálunk volt a kikérő, mert anyukámék lakása nem készült el /felújítás/.

15.00 óra fele újra felöltöztem, de akkora már az összes vendég megérkezett /közeli családtagok/ A kikérőre lementünk a szemben levő kis parkba, mert csak ott fértünk el. Nagyon klassz volt, mulatságos és megható is egyben.

Onnan indultunk 17.00 órakor a házasságkötő terembe. Az is nagy szám volt. A kis kuckóba vártuk a kezdést, a tanuk /barátnő, barát/ nevettettek egyfolytában.

Mikor kinyílt az ajtó, az első lépésnél ráléptem a ruhámra. Utólag vettem észre a videón, hogy ez miatt nem is karoltam a páromba. Szépen lezajlott ez a rész is. Nem a PH-ban fogadtuk a gratulációkat, hanem átsétáltunk a templomba. Kb. 15 percre volt.

Ott édesapám vezetett be, a páromat pedig az anyukája. Kicsit rossz volt állni fél órát, de azért megérte. Igaz én pityeregtem, mikor az eskü szövegét mondtuk egymásnak.

Aztán a templomi gratulációk után beszálltunk az autóba is elindultunk az étterem felé. A menyasszonyi autó egy 190-es Mercedes volt, aminek volt napfényteteje. Én azt elhúzattam és kibújtam rajta. Derékig kilógtam a kocsi tetején, és úgy integettem a járókelőknek. Olyan volt, mint a filmeken. Nagyon élveztem. ._))) Erről is készült kép.

Mikor odaértünk az étterembe a vőfély fogadott, tányértörés, sós kenyér evés, stb. Majd az étterem tulajdonosa is pezsgővel koccintott. Elfoglaltuk a helyünket, és jöhetett a hacacáré. Semmi dolgom nem volt, a vőfély mindent intézett.

Nagyon jó hangulat volt. Minden jól sikerült. Volt néhány érdekes játék is. Nagyon nem tudtam senkivel beszélgetni, mert mindig táncoltunk. Hajnalra már fájt a derekam is. ½ 6-kor ment el az utolsó 20 vendég is.

Kívánom mindenkinek, hogy ilyen jól sikerüljön minden.

A párom azóta úgy hív, hogy királylány, mert mikor először meglátott, csak annyit tudott mondani, hogy de szép vagy Te kis királylány! -)))) Boldog vagyok!!!!

Mókuska esküvője 2004-ből

Esküvő időpontja: 2004. június 19.

Beszámoló időpontja: 2004. július 19.

Sziasztok!

Szeretném elmesélni milyen volt a nagy napom nektek, mert sokat segített a fórum nekem hogy minden úgy sikerüljön mint a nagykönyvben.

Esküvöm június 19 én volt

Előtte való nap semmi nem akart ösze jönni reggel felkeltem indultam a mükörmöshöz 9 re vártam barátnőmnél telt az idő és már 11 is elmúlt mire felhívtuk merre van erre felveszi a telcsi ő nem jön mert beteg,de modtuk holnap esküvő nem érünk rá jó elindul lett fél 1 de nem jött kétségbe estünk mentünk és kerestünk mükörmöst de emelet a ruháért kellett menni meg a sütikért utána meg rohanás teremdíszítés egyszóval és kiborultam hogy ezek után milyen lesz a holnap.

Reggel 8 körül keltem rohanás a fodrászhoz 12 körül letten kész utána mentem haza addigra nálam voltak a koszorus lányok akiktől nem igazán fértem el jött anyos aki kiboritott kiváncsiskodot feltartott aztán jötek a legjobb barátnők akik segítetek nekem :-)felöltöztetek és 14 re elkészültem jött a vőfély gyönyörü volt a kikérő.

Legjobb dolog ház elött várt minket a hintó gyönyörü idő és a sok ismerős akik vártak minket mendtünk a polgárira gellértnél fényképezkedés utána mentünk templom aztán kastélymúzeumba még egy kevés képet készítetek rólunk majd mentünk vacsorázni ahol várt a vendég sereg.

Zenész fantasztikus volt étel mindenkinek izlet süti is isteni volt vőfély is mindenben segített vonatoztunk táncoltunk voltak játékok és még a nagyszüleim is nagyon jól érezték magukat és a buli hajnalig tartott.

Nagyon szerencsések voltunk a párommal mert egy fantasztikus nap volt és felejthetetlen és nagyon jól éreztem mindenki magát.

U:i:na hagyátok ki ezt a napot az életetekből ami gyönyörü volt a férjemmel táncolni a gyertyafénykeringőtt.

Azota is egyre jóbban szeretjük egymást semmi nem változot csak az hogy gondolkozunk egy babán :-).

Bocsi hogy hoszura sikeredet! :-)

Norma esküvője 2004-ből

Esküvő időpontja: 2004. július 10.

Beszámoló dátuma: 2004. július 12.

Sziasztok! Íme a beszámolóm:

Csütörtökön és pénteken szabin voltunk mindketten, már csak apróságokat kellett intézni. Csütörtökön éjjel (hajnali 2-ig) a párom manikűrjét csináltam, pénteken éjfélig a magamét.

Szombaton 8-kor magamtól ébredtem, reggeli, fél10-re jött a sminkes, aki enyhén elcsúszott és csak 11 órára lett készen.

A fodrászom már kezdett izgulni, hogy miént is fogja elkészíteni a kontyot, merthogy délben lánykikérés. Már itt volt a párom értem, anyu szegény csak fűzte a fűzőm, csak fűzte :-).

12.05-kor kiléptem az ajtón, fél 1-re mentünk a műterembe. Jó volt, kíváncsi vagyok a képekre, állítólag úgy természetes, ahogyan ő beállít, csak mi érezzük azt, hogy bénán nézünk ki. Utána mentünk a Margitszigetre fotózni, az szuper volt, fára másztunk meg vízesésbe meg futottunk, nagyon vidáman telt, a fotósunk az Éden stúdiótól Tünde volt, aki vette a lapot mindenre, de azért profin nem engedte ki az irányítást a kezéből.

4-től volt a polgári, az jó rövid volt, plusz igen-igen unszimpatikus az akv, örültem, hogy hamar vége lett. NAgyon jó ötlet volt, hogy gyerekpezsgővel kértük a koccintást, mert mindenki szomjas volt, szívesen itták.

Utána mentünk Zuglóba a templomira, ott feltették a fejemre az 5m-es fátylat, ez elég fájdalmas volt, de sikerült. A szertartáson volt 1-2 baki , de jó volt, egyáltalán nem voltam ideges. Utána fotózás meg puszi, engem ez sem fárasztott.

Itt sírtam el magam egyetlen egyszer, egyébként mosolyogtam egész álló nap. Aztán mentünk az étterembe, minden szuper volt, szépen megterítve , a végén kereken 80-an voltunk, ahogyan eredetileg terveztem.

Mivel én elég táncos lábú vagyok, így nem volt gond a tánccal, megnyitottuk a keringővel a bulit és hajnali 2-ig abba sem hagytuk. Mindenki, de mindenki táncolt, volt menyasszony tánc, ez filléres alapon ment, mert nem akartuk, hogy pénzgyűjési akció íze legyen.Azért annyi így is összejött , hogy simán kifizettük a zenészt, aki hihetelen szuper volt!!!

Én nagyon-nagyon ajánlom azoknak, akik nem kifejezetten a lakodalmas zenét akarják egész este, hanem modernebbet. Tud lakodalmast is, csak nem olyan sokat. A menyasszony tánc nagyon fárasztó volt, kis férjem meg ott szivatott, nem akart megmenteni. Aztán kiderült, hogy kért keringőt, csak a zenész nem vette az adást hogy rögtön váltson és előbb végigjátszotta az aktuális számot.

Aztán lezuhanyoztam, átöltöztem kényelmes menyecskébe és folytattuk tovább a bulit. Végül 3-kor lett vége, otthon még megnéztük az ajándékokat és fél7kor sikerült lefeküdni aludni.

A visszajelzések szerint a vendégek 90%-a jól érezte magát nagyon, a kaja is finom volt és nagyon jó volt, hogy volt fedett terasz, mivel az étteremben a légkondi ellenére meleg volt. Ami még igen jó ötlet volt, az az esküvői emlékkönyv, ezt m

indenkinek nagyon ajánlom, mert szívesen írtak bele az emberek. Én tettem bele régiesített képeket is a szüleinkről meg magunkról (gyermekkor, eljegyzés).

Összességében szuper volt, de még egyszer egyikőnk sem csinálná végig :-))).

Balinda esküvője 2004-ből

Esküvő időpontja: 2004. július 3.

Beszámoló időpontja: 2004. július 6.

A pénteki napot inkább nem írom le, egész nap rohangáltunk, mint pók a falon, és jó sok pénzt fizettünk ki! :o)

2004. július 3. szombat

Nem sokat aludtam az éjjel, annyira izgultam, és a gyomrom is fájt, mivel előző nap csak reggeliztünk rohangálás közben a McDonald’s-ban.

5:30-kor már kikukkantottam az ablakon, sütött a nap, 15°C volt, úgyhogy megnyugodtam. Ezek után már izgalom nélkül beszélgettünk reggel anyukámmal, a húgommal és a nagymamámmal, mintha nem is az esküvőmre készülnénk. :o)

9:30-ra mentem a fodrászhoz, aki gyönyörűen megcsinálta a hajamat, sokkal szebb lett, mint a próbákon, úgy tartott, mint a beton! Koronával a fejemen siettem haza (kb. 1 percnyire lakunk), aki látott, mindenki gratulált és azt mondták, nagyon szép vagyok! Ekkor kezdtem izgulni, mivel tudtam, mi vár otthon. Jött a kozmetikus barátnőm, kisminkelte anyukámat, húgomat, majd engem is, de előtte felvettem a menyasszonyi ruha felső részét!

Smink után felöltöztem, mert telefonált a párom 13:15 körül, hogy indulnak. Mikor már minden rajtam volt (unokanővérem és anyukám öltöztettek), akkor vettem észre, hogy púderos lett a ruhám felső része, de szerencsére csak én láttam be, más nem… :o))

Nagy felfordulás volt otthon, a 2 szoba tele volt a rokonokkal, kicsit ideges volt mindenki, hogy elkészüljünk időben. 14:00 körül érkeztek meg a páromék, a vőféllyel kikértek a lépcsőházban (panelban lakunk), anyukám „kiadott”. Ahogy megláttak, mindenki egyszerre mondta, hogy „De gyönyörűű”! A párom „csak” tátott, vigyorgó szájjal nézett, nem tudott semmit sem mondani! :o)))

Bent elbúcsúztattak anyukámtól, a húgomtól és a nagymamámtól, mi anyuval egész jól bírtuk sírás nélkül, mert mosolyogtam rá egyfolytában, de Csilla (a testvérem) és a mama zokogtak… Nehéz volt… :o(

Lassan elindultunk a Házasságkötő Terembe kb. 30 autóval, nagyon jó volt nézni! „Kicsit” korán érkeztünk, utánunk jött meg még a 14:30-as pár is (ők viszont késtek), addig beszélgettük kint a vendégekkel, szép zöld volt minden és az idő is nekünk kedvezett!

Aztán behívtak minket a tanúkkal egy külön terembe, ott várakoztunk, amíg bevonultak a vendégek. 15:00 után pár perccel jöttek szólni, hogy induljunk. Elöl a húgom a kísérőjével, utánuk mi, majd a tanúk. Nászindulóra vonultunk, gyönyörű volt! Nagyon szép volt a szertartás, bár az anyakönyvvezető halkan beszélt, így hátul nem hallották, de engem nagyon meghatott. A végén még neki is remegett a hangja, ahogy beszélt, fantasztikus volt minden, a vers, a zene, a gyertyagyújtás, anyukáknak, nagymamáknak a csokrok… minden!!!

Alig tudtam leírni az új nevemet, annyira furcsa volt. Olyan érzésem volt, hogy nem én vagyok ott, csak kívülről szemlélem az eseményeket! :o))

Végig vigyorogtunk a Férjemmel, nem volt egy komor pillanatunk sem!!!

A templomba időben érkeztünk, még felcsatoltuk az uszályomat, megbeszéltük a bevonulás menetét, 1-2 perccel korábban is kezdtük a ceremóniát. Gyönyörű volt a templom, örök hálám a barátnőimnek, kitettek magukért (7:30-11:30-ig)!! :o))

Meseszép volt a szertartás, nagyon barátságos és hangulatos volt minden, az eskü szövegével nem bakiztunk, ennek külön örültem!! :o))

A húgom csodálatosan énekelte nekünk az Ave Maria-t, ennél a résznél már nem bírtam sírás nélkül, de nemcsak én hatódtam meg… Kivonulásnál kaptunk néhány kg rizst és virágszirmot a drága csajoktól, a fele a mellemhez esett be… De semmi nem izgatott, nagyon boldog voltam, főleg, amikor megláttam Randomékat, Tündit, Démont és a párjával és a Borsó házaspárt! :o))

A templom előtt eldobtam a dobócsokornak szánt koszorúslány csokrot, amit szerencsére a húgom kapott el, így megmaradt neki! :o)

A comb pántlikát az a barátunk kapta el, akinek augusztus 28-án lesz az esküvője, úgyhogy ez is célba ért!!! :o)))

Az étteremhez is időben érkeztünk, a vőfély megnyitotta a lagzit, táncoltunk egyet a párommal, majd elindultunk fotózni a parkba! Szuper volt!!!

2 kisgyerek (Andrea és Balázs, kb. 4 évesek) szedett nekünk virágot, többször is odajöttek hozzánk átadni a csokrokat!!! Édesek voltak, csak ámultak-bámultak, és mondták, hogy milyen szép a menyasszony!!! :o))))

Kb. 1 órát voltunk ott, aztán még csináltunk csoportképeket az étterem előtt, keresztszülőkkel, anyukákkal, apukákkal, nagymamákkal, barátokkal (ez lett a legsűrűbb kép), majd külön a fiúk és a lányok…

19:00-kor volt a vacsi, de én nem tudtam enni egész nap, csak magamba öntöttem egy kis levest és fél szelet húst.

Nagyon jó volt a vőfély, mindenkinek tetszett a konferálás, profi volt!

Mi rögtön el kezdtünk táncolni, csak kicsit később jöttek a többiek is, kimentek levegőzni a teraszra, sziesztáztak egyet a rengeteg és finom kaja után. Minden nagyon jóóó volt!! :o)

A férjemmel egész este roptuk, nem ültünk le egyszer sem, hívtuk a vendégeket is táncizni. A zene jó volt, bár páran mondták, hogy nem volt olyan sok pörgős szám, nekem pont jó volt, különben nem bírtam volna…

23:00-kor érkezett a menyasszonyi tortánk, ami csodaszép és finom volt!!! Az első 3 szelet a szülőké lett, én csak megkóstoltam a közös szeletünket, tényleg nagyon jó lett! :o)

23:30 körül volt a gyertyafénykeringőnk, minden gyertyát megfogtak a vendégek körülöttünk, így táncoltunk ki a teremből.

Egész jól ment ahhoz képest, hogy nem is gyakoroltunk, nem léptünk egyszer sem egymás lábára, teljesen profin csináltuk! :o))

Rohantunk átöltözni, mert már nehezen bírtam a cipőben és a ruhában, nagyon jó volt levenni mindent, hullott ki néhány dkg rizs mindenhonnan!

Ifjú menyecskeként és férjként érkeztünk vissza éjfélkor, megkezdődött a menyecsketánc! Dobálták a lábam alá az 1 Ft-osokat, rengeteg volt, a párom pedig söpörte össze, ha tudta volna. Mindig kirázták a kezéből, de a végén megkaptuk egyben az egészet, még nem tudtuk összeszámolni… Nagyon pörgős volt a menyecsketánc, 2x úgy éreztem, hogy elájulok, úgy elszédültem, de akkor jött mindig az anyósom és az apósom, aranyosak voltak, hogy segítettek… Az utolsó vendégnél már jeleztem a páromnak, hogy kész vagyok, rohant értem, de a barátaink megfogták és visszatartották, engem pedig felkaptak és kivittek a teremből! Erről persze nem tudtunk, minden meglepetés volt.

Páromnak énekelnie kellett, hogy visszakaphasson („Várj, ne félj, újra visszajövök…”), nagyon ügyes volt, könnybe is lábadt a szemem…

Aztán elsiettünk összeszámolni a bevételünket, meglepetésünkre nyereségesek lettünk, erre gondolni sem mertünk! :o)

Nem sokáig pihentünk, mentünk vissza táncolni! Ekkor már sokan elköszöntek tőlünk, csomagoltunk mindenkinek sütit, de a mag megmaradt. Innentől kezdve volt „Ereszdelahajam”, rengeteget táncoltunk, kb. 3:30-ig roptuk! Volt Zorba, Macskajaj 2x, mindenféle mulatós… :o)))

A végén összepakoltunk, majd hívott az egyik baráti házaspár telefonon, hogy ne haza menjünk, hanem a Krisztina Hotel-ba, ahol le van nekünk foglalva egy szoba! Nagyon meglepődtünk, annyira örültünk! Úgyhogy hívtunk egy taxit, és úgy, ahogy voltunk (menyecskeruha rajtam, csokor, fátyol a kezemben) indultunk a szállodába!

Gyorsan letusoltunk, majd azzal kezdtük a nászéjszakánkat, hogy kiszedtük a hajamból a csattokat (40 db.), kiráztunk még néhány dkg rizst… A többit már nem írom le… :o))))

Kb. 3 órát aludtunk, 8-kor már „ébresztettük” egymást… Lementünk reggelizni, majd taxival hazamentünk.

Visszamentünk az étterembe a maradék kajákért, rengeteg megmaradt, akkor adagokat adtak! Aztán a ruhákat is visszavittük, hogy hétfő reggel ne kelljen ezért korán felkelnünk…. stb.

Nagyon rossz volt átköltözni a páromékhoz, annyira hiányzik az anyukám, azóta minden este ott vagyunk nála (a húgom elutazott a nagymamámmal), és minden este sírva alszom el… Majd hozzászokunk a külön élethez, remélem, hamarosan!

Azért kaptunk ajándékokat is, pl. Hollóházi porcelán étkészletet, gravírozott pezsgős poharakat, mobiltelefont stb.

Mindennek hasznát vesszük, az már biztos! :o)

Mindenki nagyon kedves volt, vadidegen emberek is gratuláltak, dudáltak, elengedtek minket a hosszú kocsisorral!!!

Pénteken pedig indulunk a nászutunkra, ahol végre kipihenhetjük a szervezés és a buli fáradalmait!!! :o)

Minden esküvő előtt álló menyasszonynak és vőlegénynek azt tudom tanácsolni, hogy a Nagy Napon ne törődjetek semmivel és senkivel, csak magatokkal, minden megy magától!!! És ne izguljatok, minden gyönyörű lesz, főleg Ti!!! :o)

Ha bármiben tudok segíteni, csak szóljatok, szívesen megosztok minden infot veletek!!!

Puszi:

Bungóné Balogh Melinda

Soso esküvője 2004-ből

Esküvő időpontja: 2004. július 3.

Beszámoló dátuma: 2004. július 6.

Akkor megpróbálom én is összeszedni a gondolataimat:

A hét természetesen nálunk is rohangálással, idegeskedéssel telt.Mivel mindent mi szereztünk be, így ezer felé kellett szaladgálnunk, és attól féltünk állandóan , hogy valamit elfelejtünk, vagy keveset veszünk. Én meg persze igedbajos voltam az időjárás miatt, mivel nekünk sátras lagzink volt.Az internetről le voltam tiltva , mert állandó jelleggel az időjárási oldalakon voltam.

Pénteken már gyülekezett a család is , meg a helyszínt díszitettük majdnem éjfélig.

Szombat reggel (másokkal ellentétbe) alig bírtam kimászni az ágyból, de végül sikerült és elszaladtam a fodrászhoz, majd a kozmetikushoz (a körmöm már pénteken elkészült) és irány a rendezvényterem, mert én már ott öltözködtem. Itt volt a kikérés , gyülekezés, na meg a fényképezkedés is.

A fura az egészbe hogy egy pillanatra sem izgultam, nem idegeskedtem aznap, csak egyszerűen határtalanul boldog voltam.Még é nyugtatgattam a körülőttem lévőket. A kikérés megható és vicces is volt egyben, nagyon jó volt a páromat megpillantani, hirtelen mindenki megszűnt a számomra csak ő létezett.Utánna míg a vendégek kajáltak, mi a kertbe fényképezkedtünk.Innen indultunk gyalogosan a polgárira, meg utánna a templomba.A templomi szertartás nagyon szép volt, a fogadalom alatt szólt az orgonazene, mintha egy mesébe lettem volna.Persze a rizsszórást sem úsztuk meg...

A vacsora nagyon finom volt, bár én csak egy kis levest ettem, mert már a vacsi alatt is sokan táncoltak, így mi se bírtuk ki, hogy ülve maradjunk.NAgyon jó zenészeink voltak, mert mindenkit megmozgattak, senki nem bírta még a vacsoráját se egybe elfogyasztani.

Utánna volt egy megható jelenet, mert a férjem apukája, a párom születésekor csinált egy nagy adag pálinkát, amit csak az esküvőjekor lehetett kibontani.De sajnos ő már nem lehetett közöttünk, mert pár éve meghalt.Ugyhogy a párom mondott egy köszöntöt, és közbe el sírta magát, na meg a násznépből egy jó páran. Annyira édi volt.Mindenesetre ettől a 28 éves pálinkától mindenkinek nagyon jó kedve lett :)))

Innentől meg mulatoztunk reggel 6-ig. Volt menyasszonyrablás, mindenféle játékok: férjemnek egy babát kellett átpelenkáznia, nekem a tojást kellett átvezetnem a gatyájába, fát fűrészeltünk.. Pont a menyasszonytánc előtt raboltak el, elvittek egy pub-ba. Nagyon sokan voltak ott, és mindenki elkezdett nekem énekelni lakodalmas zenét, nekem meg táncolnom kellett. Fura volt , hogy mindenki engem néz.Közbe meg a párom odadta értem az összes pénzét, boci-boci tarkát énekelt, sztriptizelt, meg mindeféle cipőkből ivott mire visszakapott.

Szóval minden tökéletes volt...ahogy a nagy könyvbe meg van írva.

Még kavarognak a fejembe az események, ugyhogy elnézést az össze-vissza írt dolgokért...

Lassan töltöm fel a képeket: kep.tar.hu/soso

Mit mindenkinek ajánlok, az a vendégkönyv!!

Olyan aranyosakat írtak bele, hogy másnap mikor olvastam sírtam a boldgoságtól...

Rammi esküvője 2004-ből

Esküvő időpontja: 2004. június 19.

Beszámoló időpontja: 2004. július 6.

Hát íme az én beszámolóm:

Az esküvő előtti hetet mi már otthon töltöttük. Nagyon sok intéznivaló akadt hirtelen, pedig a hét elején kikötöttem, hogy pihenni szeretnék. De mindig úton voltunk és nagyon sokat intézkedtünk, egyre fáradtabbak és idegesebbek voltunk. Pénteken már alig tudtunk enni a feszültségtől, csak egy nagy görcs volt a gyomrunk. Reggel már 4-kor ébren voltunk, 1/2 5-re mentünk a virágpiacra a dekorációhoz a virágért. Aztán tűz haza, kis szunyóka, 11-re már a körmösnél voltam, 13 órára mindjárt készen is lettem, de sebaj megérte, egy csoda lett a körmöm, és még pénzbe sem került (ismerős csinálta). Délután tört ránk az igazi idegbaj. A párom leállt autót mosni (amivel a nászútra mentünk csak), pedig még anyukámékhoz kellett menni a virág asztaldíszeket megkötni, meg hát nekem is kellett volna kicsit magammal foglalkozni. A vége kisebb vita lett, aminek a következményeként szinte egymáshoz se szóltunk este. Na mondom jól kezdődik. Végül én nyertem, szóval nagy nehezen készen lettek a díszek is, meg én is. Már nem haraggal aludtunk el, már amennyire tudtunk aludni az idegességtől.

Szombaton reggel úgy keltem, hogy a kutyánk lepisilte a nadrágom, amiben menni szerettem volna. 1/2 hétre már fodrásznál kellett volna lenne, tesómra a kapunk előtt vártam 15 percet, már az idegbaj kerülgette, hogy elkések. Sőt, mikor megérkezett, a macskánkat majdnem sikerült elérni. A fodrásznál 1 órát ültem a búra alatt, volt időm merengeni és izgulni, nagyon rossz volt. De szerencsére nagyon jól sikerült a frizurám, pedig a próbafrizuval nem igazán voltam megelégedve, most egy igazi költeményt varázsolt a fejemre, tényleg egész este semmi baj nem volt vele, sőt még másnap is kitartott volna, ha nem tépem ki belőle a diadémot. A kozmetikushoz késve érkeztünk, de ő nagyon ügyes volt és pillanatok alatt kicsinosított. Aztán rohanás haza öltözni. A párom addig a virágokért ment, de ő is nagyon hamar végzett, így el tudott értem jönni a lányos házba és szerencsére nem a fotósnál találkoztunk először. Lánykikérést nem terveztünk, de nagyon mulatságos volt, mert pont úgy alakult mint az amerikai filmekben szokás, ő várt rám az ajtóban, én pedig szép lassan levonultam a lépcsőn teljes pompában. Nagyon meghatódtunk, a csokromat is csak később vettem észre. 1 hidegzuhany: 55 ezer forintot kért a fránya virágos. Igaz minden csodaszép, na de ez kicsit túlzás. Beültünk a menyasszonyi autóba, és irány a fotós. A műtermi fotózás kicsit macerás, ide fordítsd a fejed, arra nézz, mosolyogj, stb.

De mi boldogok vagyunk, mikor mosolyogni kell, mi néha már röhögünk kínunkban. A kültéri fotózás azonban mindkettőnket megnyugtat, megszokjuk a ruhánkat, egymás látványát. A fotós, meg a sofőrünk nagyon-nagyon sokat segített a feloldódásban. Mire hazafelé jövünk, már azon viccelődünk, hogy a vőlegénynek sokkal többet integetnek, mint a menyasszonynak. Hazaérve a vendégek még sehol, tudunk egyet szusszanni, egy-két falatot enni. Szállingóznak a vendégek, fotó fotó hátán. Indulás a polgárira, a násznép végigdudálja az egész falut. Én már teljesen megnyugodtam, csak Balázs ideges a bevonulás előtt. Csak azon parázok, hogy bevonulásnál rálépek a ruhámra, mert nagyon hosszú. De semmi gond, bár a videón nem valami királyi a bevonulásom. Mikor meglát a násznép többi része, sokan elkezdik suttogni, hogy milyen szép vagyok, meghatódok. A polgári csodaszép lett, a zenével előtte héten volt egy kis kavarás, sőt anyukámék le akarnak beszélni az utolsó percben a bevonulóról, mert az Armageddon katasztrófa film zenéje szerintük mulatságos.

De a szertartásom minden flottul megy. Azon lepődünk meg, mikor ott is esküt kell mondanunk egymásnak, erre nem számítottunk, de nagyon szép lett. A szülőköszöntésnél anyukám ahelyett, hogy meghatódna azon szervezkedik, hogy hívjuk meg az anyakönyvezetőt is, kicsit ünneprontó. De sebaj, ma semmi sem ronthatja el a hangulatot. A templomi szertartásra késve érkezünk (senkit se izgat), és annak ellenére, hogy tudom, hogy a pap siet, jó hosszú beszédet mond.

Már azt se tudom melyik lábamra álljak. Aztán a kapuban eldobom a dobócsokrot, hát nem verekednek érte a lányok, de valakinek csak sikerül elkapnia. Az étterembe érve 2 apró malőr, a zenészek még csak akkor pakolnak, elállják a parkolóbejáratot, a másik, hogy végül is az ültetésben nem lett összhang, anyukámék egyszerűen megoldották: sehogy.

Ültetés nincs, így kicsit nehezen helyezkedik el a násznép, nekünk is be kellett mászni a főhelyre, aztán rögtön ki is, mert mi mentünk a temetőbe az apukák sírjaihoz. Jó is ez a kis kiruccanás, mi is teljesen lenyugszunk. A lagzi aztán szuperül alakul, az étterem előtt le a kalappal, mindent úgy intéznek, ahogy kell, még ha mi el is rontunk valamit, rögtön korrigálják. Mi vacsi után ki is megyünk táncolni Balázzsal, nem azért mert muszáj, hanem olyan jól esik összebújva andalogni a zenére, ez mindenkire jó hatással van. Mindenki szuperül érzi magát, semmi kötöttség nincs, semmi játék, kötelező program. Tényleg mindenkitől nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk, mert mert mindenki felhőtlenül jól érezhette magát. Nagyon jó volt, hogy a tánc és a zene kint volt, mert hangulatos is volt, meg nem zavarta a beszélgetőket. Szóval mi is nagyon jól éreztük magunkat, pont olyan volt minden, mint szerettük volna. Olyan gyorsan elrepült az egész este, hogy nagyon sajnáltam, amikor át kellett már öltözni. Szinte sírva vettem le a ruhámat. Ahhoz képest, hogy már 5 körül kezdődött a buli, nagyon jól bírta mindenki, már mi fáradtunk el 4 körül. Mire hazaértünk, akkor kezdett el esni az eső, pont megúsztuk.

Nászéjszakáztunk, mert ilyen alkalom csak egy van, és hihetetlenül boldogan aludtunk el. Aztán másnap már 3/4 9-kor ébren voltunk, és irány Budapest, kezdődött a nászutunk, ami szinten nagyon boldogan telt.

Ami számomra hihetetlen volt, hogy ennyire felhőtlenül lehet élvezni az embernek a saját esküvőjét, nagyon boldogok voltunk, akkor már nem idegesített minket semmi. Ami kimaradt a szervezkedésnél az is könnyen megoldódott, úgyhogy én is csak annyit tudok tanácsolni nektek, amit már sokan előttem, nincs semmi, ha valami apróság kimarad, ti csak élvezzétek ki ezt a csodálatos napot, ami csak a tiétek, hiszen ilyen egyszer van az ember életében és nagyon hamar eltelik!!!

Monee esküvője 2004-ből

Esküvő időpontja: 2004. április 17.

Beszámoló időpontja: 2004. július 5.

Sziasztok!

Szinte egyáltalán nincs lehetőségem internetezni, így csak most tudom feltenni a már régebben megírt beszámolómat a Mi Nagy Napunkról (2004. április 17). Azért remélem szívesen olvassátok.

Péntek reggel kitakarítottuk a menyasszonyi autót belülről, hogy másnap már csak gyorsan be kelljen állni vele a mosóba. Du. körmöshöz mentem, közben folyamatosan érkeztek a vendégek külföldről, akik anyukámnál lettek elszállásolva Gödöllőn. Este úgy volt, hogy külön alszunk a párommal, én anyukámnál, ő a közös lakásunkban. De még este 9-kor is ott volt velünk, nagyon nem volt kedve hazamenni egyedül! Végül mégis ment, mondván pihenjek le mihamarabb, hogy ne legyek fáradt másnap. Fél 10-kor már ágyban is voltam, bár úgy éreztem nem fogok tudni aludni egész éjszaka! A végén azonban sikerült kb. 7 órát aludni, ami szerintem nagy szerencse!

Szombat reggel magamtól ébredtem. Frissnek és rettenetesen boldognak éreztem magam annak ellenére, hogy előző este óta esett az eső. Féltem, hogy ez el fogja rontani a hangulatot, de így utólag elmondhatom, hogy nem tudott hatással lenni a kedvünkre! Olyan nap volt ez nekünk, mintha végig ragyogó napsütés lett volna!!! A fodrászhoz, ill. a sminkeshez a barátnőm férje vitt és hozott, mivel számomra fontos volt, hogy a Párom ne lásson meg „félig díszben”, csak teljes valómban. Addig legalább el tudtam küldeni a virágokért. Érdekes, hogy az előző hetek fokozódó izgalma a Nagy Napon elmúlt, meg is jegyezte a sminkes, hogy ritkán van ilyen nyugodt menyasszonya. Örültem is, hogy nem izgultam szét magam, mert akkor már az esküvő előtt fáradt lettem volna... ½ 12-re értünk haza, gyors öltözés anyukám segítségével, mivel 12-kor már a fotózáson kellett lennünk. A Párom a másik szobában öltözött, és folyton kérdezgettük egymást (a zárt ajtón keresztül), hogy kész van-e már a másik? A pillanat, amikor megláttuk egymást kicsit elkapkodottra sikerült, én kérdezgettem, hogy tetszem-e neki. De Ő úgy izgult, hogy alig bírt szólni. Utólag persze nagyon sokszor mondta, hogy milyen szép vagyok!

A fotózást a gödöllői kastélyban tartottuk, ahol szerintem szebb képeket lehet készíteni, mint műteremben. Eredetileg főleg a kastély kertjében fényképeztünk volna, de sajnos ezt meghiúsított az eső. Az egész esküvőben ez az egy dolog az, amit nagyon-nagyon sajnálok, hogy nem lettek szabadtéri fotóink... A fotósunk egyébként fantasztikus volt, nagyon közvetlen és jókedvű, így nagyon könnyű volt fényképezkedni! Nem görcsös, erőltetett beállítások lettek, hanem minden kép spontán készült. Olyan mosolygósak (sőt vigyorgósak) voltunk, hogy a komoly képekre külön rá kellett készülnünk! És nem utolsó sorban GYÖNYÖRŰ fényképeket csinált!!!

Fotózás után haza, pici ebéd, majd egy kis alvás. Ezt direkt úgy terveztük, hogy a fotózás és a szertartás között legyen legalább 2 óra, hogy rápihenhessünk a nagy eseményekre. És nagyon hasznos is volt! ½ 4-kor indultuk a Hotel Pólusba, ugyanis ott volt a polgári szertartás és a lakodalom is. Mire odaértünk már a zenekar berendezkedett az étteremben, ott volt a vőfély, a videós, a fotós és egy csomó vendég. De nekünk még át kellett öltöznünk. Könnyű dolgunk volt, mivel a szálloda biztosított nekünk egy grátisz szobát, így ezért nem kellett fizetnünk.

Ahogy megláttam a vendégeket akkor kezdtem el izgulni, de nagyon!!! Szinte remegtem, a videófelvételen látszik is, hogy jár a kezemben a csokrom! Bevonuláskor a Párom ment előre (zene nélkül), Ő és a násznép együtt várták a menyasszonyt (a Shrek zenéjére). Egy kicsit gyorsan vonultam be, előzőleg ezt hatásosabbra terveztem. Kicsit zavart, hogy most tényleg én vagyok a figyelem központjában, mindenki engem „bámul”. Ugyanakkor rettenetesen élveztem is!!!

Nagyon szépen és hibátlanul sikerült a polgári szertartás, csak azt sajnáltam, hogy rövid volt! A keresztfiam tartotta a gyűrűpárnát, s mindenki dicsérte, hogy milyen ügyes volt. Csak a kesztyűmmel bajlódtam egy kicsit a levétellel, ill. a felhúzással, mivel nekem öt ujjas kesztyűm volt, és ha nem veszem le nem ment volna rá a gyűrű. Viszont ragaszkodtam hozzá, hogy ilyen kesztyűm legyen, mert ez állt jól a ruhámhoz.

Előzőleg egy csomag zsepit tettem a Párom zsebébe, mivel elég könnyen elérzékenyülök, így várható volt, hogy sírni fogok a szertartás alatt, de legalábbis a szülőköszöntőnél. Ezzel szemben olyan jó kedvünk volt, jobban mondva mérhetetlenül boldogok voltunk, hogy végre hivatalosan is egymáséi lettünk!!! Így szerencsére a könnyek elmaradtak, és még figyelni is tudtam arra, amit az anyakönyvvezető mond.

Sokszor hallottam már, hogy a menyasszony nem is tud figyelni az izgalomtól a saját esküvőjére, és „kimaradnak” részletek, melyeket utólag csak a videóról tud megnézni. Én előre, tudatosan készültem arra, hogy a Nagy Nap minden pillanatára oda tudjak figyelni, ne „maradjak le” semmiről, amit később nagyon bánnék!

Szóval a polgári végén a vőfély mondott egy nagyon szép köszöntőt, majd hozták a pezsgőt. A mi poharainkra csináltattunk virágdíszt, így nagyon elegáns lett a pezsgőzés. Még a szülőkkel is koccintottunk. Utána mindenki odajött gratulálni, ami nagyon jó érzés volt, bár az 50 embert végigpuszilni éppen elég volt!

Ezt követően a vendégek felrakták az autójukra a fehér díszszalagokat, amíg mi felrohantunk a szobába, hogy a párom átöltözhessen. A polgári szertartáson , ill. a lakodalom ideje alatt fekete szmokingban volt, de a templomba a díszegyenruháját vette fel. (Ő ugyanis vám- és pénzügyőr.) Viccelődtünk is vele, hogy többet öltözik mint a menyasszony!!!

Vőlegény átöltözve, menyasszonyi autó feldíszítve, indulás a templomba. A templomi szertartás a Vajdahunyad várban, a Jáki kápolnában volt. Az úton mindenki nyomta a dudát ezerrel, a mellettünk levő autók lassítottak, mindenki látni akart minket. Ez valami hihetetlen és megismételhetetlen érzés volt!!!!! Ilyen tényleg csak egyszer van az életben, amikor mindenki csak téged CSODÁL!!! A videósunk életveszélyes trükköt is bevetett, az autópálya bevezető szakaszán mellénk jött, és miközben vezetett a leengedett anyósülés felőli ablakon videózott minket menet közben kb. 60 km/h-nál. 6-kor kezdődött volna a szertartás, de a papunk kicsit késett, ráadásul mivel utánunk nem volt több esküvő, vagy 1 órás lett a szertartás. Én akkor nem éreztem hosszúnak, élveztem minden percét! A templomba olyanok is eljöttek, és gratuláltak akik eredetileg nem is voltak meghívva! Ez nagyon jólesett! Az atya mondta a bevonulás előtt, hogy nagyon lassan vonuljunk be, mert kicsi a templom, és így sokkal hatásosabb lesz. Így is tettünk az unokatestvérem férjével, aki bekísért. Így korrigálva lett a polgári gyors bevonulásom! A szertartás nagyon meghitt volt, a fogadalmakat hiba nélkül el tudtuk mondani. A csók mind a polgárin, mind a templomban olyan igazira sikeredett, nem csak futó puszi volt, hanem hosszú és forró... Az sem számított, hogy a rúzsomból nem marad semmi sem! Az esketés és gyűrűhúzás után megszólalt az orgonán az Ave Maria. Ez alatt senki nem beszélt, csak a káplán énekelt. Gyönyörű hangon!!! Ez volt a kritikus pillanat, amikor már majdnem sírtam. A videón is látszik (pont rám közelít a kamera), hogy majdnem, majdnem... Végül kikísért minket az atya a templomból, ahol rizseső fogadott minket. Készítettünk pár csoportképet is a násznéppel, majd irány az autó, vissza a Hotel Pólusba.

Ahogy megérkeztünk az én gáláns Férjem kipattant az autóból, kinyitotta nekem az ajtót, és kisegített. Az étteremben a pincérek mindenkit itallal kínáltak, a zenekar rázendített, és mindenki újból gratulált. Mialatt a vendégek az ültetőkártyák alapján a helyüket elfoglalták, mi ismét felrohantunk a szobába, hogy a Férjecském visszavegye a szmokingját. Amikor lejöttünk a vőfély bejelentett minket, engem már az új nevemen. A vacsora nagyon sokféle volt, és nagyon finom. A leveshez mi nem kaptunk kanalat, s mikor a vőfély végre adott egyet az is lyukas volt! Végül kaptunk rendeset. Bár már régen elmúlt az izgalmam, mégis alig tudtam enni pár falatot. Valahogy nem ment. Közben a pincérek nagyon szorgalmasan hozták vitték a tányérokat, és töltögették mindenkinek az italt! Mert nem magunknak kellett tölteni, hanem ők tették ezt helyettünk!!! Nagyon-nagyon elégedett vagyok az étteremmel, nagyon kitettek magukért! Nem kellett fizetni a terembérleti díjat, sőt ahol a polgárit tartottuk azért a különteremért sem, az ásványvizet, kávét teljes mértékben ők állták, kaptunk grátisz szobát, stb.

Vacsi után megnyitottuk a táncot az erre az alkalomra tanult bécsi keringővel. Hatalmas tapsot kaptunk, szerencsére nem rontottuk el a koreográfiát. Utána mindenki a táncparketten termett, és csak táncoltunk, táncoltunk... Amikor a tortát hozták, akkor tudtunk leülni egy pillanatra pihenni. A tortánk egy három részből álló (3 féle ízű), bordó rózsákkal díszített torta volt, melyeket híd kötött össze. Csodálatosan nézett ki!!! Vettem hozzá 3 percig égő csillagszórókat, mert szerintem sokkal szebbek mint a tűzijáték, lágyabban, romantikusabban égnek. Ezt az elgondolásomat végül megerősítette a násznép is. Az egyik csillagszóró pl. nem akart elaludni, csak égett, égett... A vőfély meg is jegyezte, hogy „Még azt mondják, hogy nincs örökkévalóság!”

A vőfélyünk nagyon jópofa ember volt, mindig előre megbeszélte velünk, hogy mi következik, milyen játék legyen, milyen ne. Senkit sem akartunk kínos helyzetbe hozni az esküvői játékokkal.

Alig fejeztük be a tortaevést, már kezdődött is a menyasszonytánc, ami nálunk a hagyományoktól eltérően nem pénzes volt, hanem egy szál virágért lehetett megtáncoltatni a menyasszonyt. Előzőleg a vőfély mindenkinek kiosztott egy szálat, és ezt dobálták be a vájlingba. Azt hiszem anyagilag így jobban is jártunk, mert mindenkitől kaptunk pénzt is nászajándékba, ami sokszor több volt, mint amennyit a menyasszony tánc alatt dobáltak volna. A menyasszonytánc alatt kezdett baj lenni a ruhámmal, mert volt egy felső patent, ami állandóan kikapcsolódott a nyakamnál, bár a ruha ettől még nem esett le, de már nagyon kellemetlen volt. Vártam is, hogy átöltözhessek végre!

Gyertyafény keringővel „zártuk” a napot, s míg a násznép tovább keringőzött, mi szépen kitáncoltunk a teremből átöltözni. Jó ¾ órát öltöztünk, zuhanyoztunk. Kérdezték is, mi tartott ilyen sokáig? Mi mondtuk, hogy gondoljon mindenki arra, amire akar! Mégiscsak friss házasok vagyunk!

Hosszú, bordó, hátul fűzős ruhám volt, a Férjemnek a fehér ingéhez csináltattuk a ruhám anyagából sálnyakkendőt.

Táncoltunk, majd hozták az éjféli kaját, ami kb. 1-re csúszott (szándékosan), mert senki nem volt éhes. A táncban az tetszett nagyon, hogy amíg a Párommal táncoltunk vagy a barátok, vagy a rokonok közrefogtak minket és úgy táncoltak.

Volt aki még szólótáncot is előadott! Hajnalban leszedtük a héliumos lufikat az asztalokról és nagyokat szippantva belőlük énekelni kezdtünk. Ezt érdemes kipróbálni, nagyon vicces dolog! Mindenki fogta a hasát a nevetéstől!!! Szerencsére minden fontos pillanata az esküvőnek meg lett örökítve, mert a fotósunk és a videós is nagyon szemfüles volt, így tényleg

ÖRÖK EMLÉK marad! Hajnal ¾ 4-ig tartott a buli, de még akkor sem voltunk fáradtak! Pedig előtte felkészültünk, hogy kávéval, Bomba engergiaitallal fogjuk magunkat talpon tartani, ha már nagyon elfáradunk. Ehhez képest egy kávét sem ittunk egész este, és még hajnalban is frissek voltunk! Ez biztosan a boldogsághormonnak köszönhető!!!

A szobába érve még egy nagyon kedves meglepetés várt ránk. A Párom tanúja előttünk fellopakodott a szobánkba és feldíszítette azt szalvéta rózsákkal, mécsesekkel, behűtött pezsgővel! Ez volt ám a romantika!!! Nem mondom meg is tette a hatását, kihasználtuk a nászéjszakát...

Utólag nagyon jó visszhangokat kaptunk az esküvőről, mindenki jól érezte magát. Egyedül azt jegyezték meg, hogy az anyósomék nem tűntek túl boldognak, egyáltalán nem táncoltak. Ez nekem is feltűnt, de nem voltam hajlandó foglalkozni vele. Ettől az egytől eltekintve úgy sikerült az esküvőnk, ahogy kislányként megálmodtam!!!

Így, lassan 3 hónap távlatából elmondhatom, hogy a kapcsolatunk csak erősebb lett attól, hogy házasok vagyunk, hogy hivatalosan is összetartozunk. Nagyon büszkék és BOLDOGOK VAGYUNK!!!

Végső tanulságként és fontos tanácsként a következőket tudnám elmondani nektek, akik még a Nagy Nap előtt álltok: - Amit csak lehet szervezzetek meg előre, ne az utolsó napokban rohangáljatok, mert csak fáradtabbak lesztek a Nagy Napon (pl. az ültetési rendet, ill. ültetőkártyákat sem kell az utolsó napra hagyni, én már 2 héttel előtte megcsináltam ezeket, mivel mindenkit felhívtunk, hogy jön-e vagy sem, a próbasminket, próbahajat 3 héttel előtte lerendeztem, stb.), így még pihenni is tudtunk az utolsó 2 napon.

- Adjatok egy-egy részfeladatok azoknak a rokonoknak, v. barátoknak, akik boldogan segítenének az utolsó napok kapkodásában. Szerintem mindenkinél akad ilyen személy. (pl. nálunk az általam megálmodott díszítést is rokon csinálta, de legalább nekem is meglepi volt, a virágokért más ment, a sütiket anyukám intézte, az autót más díszítette, stb.). Ha mindenki előre tudja a dolgát, akkor tulajdonképpen nem is kell nektek foglalkozni vele.

- De a legfontosabb, hogy élvezzétek minden percét, pillanatát nagyon-nagyon!!!!!!!!!!

Móni

Vargáné esküvője 2004-ből

Esküvő időpontja: 2004. június 19.

Beszámoló dátuma: 2004. július 1.

Hát lányok íme az én beszámolóm.

Ne haragudjatok rám,hogy mostanában nem jöttem,de nagyon elfoglalt voltam.

Szóval, az esküvő előtt egy héttel hazautaztunk,és akkor kezdődött minden. Hétfőn semmi sem történt,de ez most szó szerint értsétek,a világon semmi , sőtt kedden sem.Mintha nem is esküvőre készülődnénk.

Na szerdán már alakult a dolog, meghozták a hűtőkocsit a lakodalmas házhoz,de ezen kívűl semmi.

Nem így a csütörtök.Ekkor már mindenki jött-ment.Hozták az italokat,és ekkor jöttek a feladatok,ugyanis őrizgetni kellett volna a hűtőkocsit éjszaka. Én mondjuk nem értettem,hogy miért,hiszen bízom annyira a falumban lakó emberekben,hogy nem nyúlnak hozzá,de hát ez a szokás,a lakodalom előtt egy hétig őrizgetik a kocsit.Hát ez nálunk mégsem így történt.Mondtuk édesanyámnak,hogy nem lesz semmi gond,ránézünk késő este és kora hajnalban és annyi elég is lesz,így is tettünk csütörök éjszaka.

Aztán pénteken jött a sütemény. Mindegyik istenien nézett ki , de a leggyönyörűbb a menyasszonyi torta volt. Alig tudtam betelni vele.Aznap még be kellett vinnünk az alapanyagokat az étterembe, így jól eltelt ez nap is, szinte a semmivel.Illetve mégiscsak csináltunk valamit,feldíszítettük a helyet,természetesen kora délelőtt extra napsütésben,ami aztán jótt tett a lufiknak,de ez már nem igazán érdekelt.

Este aztán kicsit bepánikoltam,mert rájöttem,hogy nem is lesz szép körmöm,mert teljesen kiment a fejemből az egész. Nem akartam műkörmöt,csak egy szép festést,de tudtam,hogy abból sem lesz már semmi,és elpityeredtem. A férjem nagyon kedvesen odajött és azt mondta,majd ő megcsinálja nekem. Hát ekkor már mosolyra fakadtam, hogy tudná egy férfi megcsinálni,akkor inkább én. Neki is láttam,de nagyon remegett a kezem,így átadtam neki és csodák-csodája egészen jól ment a dolog.Nem mondom nem volt egy profi műalkotás,de szép lett.

Ezek után lefeküdtünk aludni,de a férjem még éjfél táján elment megnézni a hűtő kocsit.Az éjszaka többi részére nem emlékszem,beájultam.

Szombat reggel fél 6-kor keltünk,mert menni kellett misére ami a jegyesekért azaz értünk volt tartva. Elmentünk és végighallgattunk,aztán azt mondta a pap,hogy maradjunk még pár percet és próbáljuk el a délutáni szertartást.A dolog a következő képpen zajlott:

Jancsival elmondatott minden szöveget,nekem pedig mindíg azt mondta, hogy "Neked is ezt kell majd mondanod." Aztán a dolog végén hozzátette,hogy "Remélem vőlegény uram,hogy a szertartáson majd nem ilyen beteg egér hangon fog megszólalni!!"Hát ezen nagyon jót derültem és aztán beteg egérnek kezdtem nevezni a drágámat.Ezek után hazamentünk és azt terveztem,hogy végre reggelizek egyet,de ez elmaradt, gyorsan letusoltunk és írány a fodrász.Hát a mi fodrászunk és kozmetikusunk elég messze 30 km-re volt, és kiderült,hogy a kozmetikus gyermeke éppen ballag, így várni kellet rá egy csöppet. A hajamat megcsinálta a fodrász,hát nem pont olyan volt amire gondoltam,de elment, viszont a sminkem az csodaszép lett. Mindez 12 körül lett készen.

...

Ja igen, szóval 12-re készen is lettünk és akkor még el kellet mennünk a virágokért. A virágok csodálatosan szépek voltak,főleg a csokrom, de a koszorúslány csokor és az asztali diszek is tetszettek nagyon. Hát negyed egy körül el is indulhattunk hazafelé. De ekkor jött a hidegzuhany egy telefon formájában,hogy nincs elég szalvéta, menjünk vissza és vegyünk. Természetesen parkolóhelyet csak 40 fokban találtunk, sehol egy árnyék, úgyhogy a smink jól ráégett az arcomra. Ráadásul ülni sem tudtam,mert a fátyol már be volt tűzve és nem akartam összegyűrni. Az emberek rám is fúrcsán néztek kicsit,jól szórakoztam rajtuk.Na végre már elindultunk haza és azt mondtuk semmiért sem fordulunk vissza. Nem is kellet,de jött a telefon,hogy siessünk, mert a fotós és videós már ott vár bennünket. Ekkor még csak félúton járhattunk. Mondanom sem kell,hogy a következő tusolás, evés , ivás, wc stb.minden kimaradt és 5 perc alatt úgy felöltöztem,hogy magam is csodálkoztam.Ezek után nekem senki sem mondhatja,hogy olyan sokáig készülődök,mint egy menyasszony. A páromnak szegénykémnek nem tudtam segíteni az öltözködésben,úgyhogy míg én öltöztem ő fel s alá rohangált, "Hol a zoknim?" "Hol a nyakkendőm?"felkiáltássokkal,a már jelen lévő néhány rokon között alsónadrágban.Mókás volt.

Elindúltunk hát végre fotózni, szintén 40 fokban, ráadásul nappal szemben kellet állnunk, így én néha szépen hunyorítok a képeken.

A képek egyébként csodaszépek lettek,majd scanalek párat.

Fél 3-ra haza is értünk és ekkor még mindíg nem ettem és ittam semmit, de nem is nagyon fért belém,mert a ruhám annyira ki volt merevítve felül,hogy max álva tudtam volna enni. Hát pár falat aztán lecsúszott,de több nem.

Ezek után megjöttek a vendégek és beszélgettünk kicsit. Majd jöttek a gondok,amin már meg sem lepődtem. A hajamból leesett egy tincs,na hát ez tényleg tartós gondoltam magamban. De aztán visszatűzték.Aztán leszakadt a kesztyűm ujjra húzós kis gyűrűje. Nem találtunk cérnát és tűt,hogy visszavarjuk(jellemző,egyébként a húgom varrónő),na erre azt mondták ne törődjek vele hagyjam úgy,hogy az egyiken van a másikon nicsen.Na ez nekem nagyon nem tetszett,és míg a vendégek a Jancsi búcsúztatójával voltak elfoglalva leszakítottam a másikat is, így legalább egyforma volt :))

A Jancsi búcsúztatóját nem hallottam,de az enyém nagyon megható volt,nem gondoltam,hogy sírni fogok,de mivel az egész családom sírt én sem bírtam ki.

Ezek után egy kis evés-ivás következett és elindultunk a templomba. Az úton elraboltak bennünket,és csak jó pénzért adtak vissza,amit aztán mi természetesen megkaptunk.

Kis séta múlva elértünk a templomhoz, ahol is az atya ismét egy "jó" hírrel fogadott."Nincs itt a kántor" De mondtam neki,hogy én anélkül is férjhez megyek ,ez nem akadály. Aztán a násznép bevonúlt és következtünk mi. Csodák-csodája,mire ránk került a sor megkerült a kántor is,így úgy tűnt minden ok. Bevonultunk és kezdődött a szertartás.Na ekkor már kezdtem érezni,hogy nem fog ez nekem menni,rosszúl leszek,de megúsztam. Viszont majdnek lett megint nevetés,mert a drága férjecském nem igazán emlékezett a reggeli próbára és amikor kezet kellet fognunk nem a jobb kezét nyújtotta,hanem a balt,mintha sétálni mennénk.Hát én meg eltoltam a kezét és ismét nyújtottam az enyémet,na harmadszorra össze is jött a dolog,de itt még nem ért véget semmi sem,most jön a java. A pap nyújtotta a tálcán a gyűrűket és a férjem megszokás szerint nyúlt a saját gyűrűjéért,a pap odébb húzta a tálcát,hogy az én gyűrűm legyen a keze alatt,de ő ismét a sajátjáért nyúlt,de végül ezt is felfogta az én kis "beteg egerem".

A szertartásnak nagyon hamar vége lett,a pap nagyon szépet beszélt és szép dolgokról,de semmi ájtatosság, semmi szenteskedés,hanem úgy igazi ember módjára.

A templomból kijövet fogadtuk a gratulációkat és aztán következett a csokordobás. Az egyik barátnőm kapta el és nagyon boldog volt tőle.

Innem már csak pár méternyire volt a lakodalmas ház aminek az ajtajában mindenkit egy pohár pezsgővel fogadtak a pincérek és miután mindenki ivott az egészségünkre következett a nyitótáncunk és aztán mindenki táncikált egészen a vacsiig.

A vacsora nagyon finom volt,csak megint a ruhámmal voltak gondok,mert ugye itt már állva nem igazán lett volna jó ennem ,de másképp nem fért belém.Így mindent csak megkóstoltam.

A vacsora közben kaptunk egy csomagot,amiben babaholmik voltak,ezer papírba csomagolva.

Mindezek után ismét táncika következett,és mindenki táncolt, kicsi-nagy egymással egymás nélkül ,mindenhogy.Aztán isten tudja hánykor hozták a menyasszonyi tortát,így az álványra rakva a nászpárral a tetején még szebb volt mint előtte. Biztosan finom is volt,sajnos nem tudtam megkóstolni,mert bár majdnem kétszer annyi szeletes volt mint a vendégsereg,de mind elfogyott. Amikor ezt mindenki megette egyszer csak jött az unokatesóm és minden feltűnés nélkül ismét elrabolt,és Jancsinak 3 próbát kellet kiállnia,hogy visszakapjon. 1, Énekelnie kellet 2, szerelmesverset költeni nekem 3, eltáncolni velem a lambadát. Az éneklés hát először gyatra volt,de belejött . A verset megtanultam ,a következő volt:"Nagyon szeretlek egyetlen rózsaszálam"-hát nem volt nehéz megtanulni:)) A lambada az ment,ahogy ment,de a lényeg,hogy visszakapott és ez után pár perccel már kezdődött is a menyasszonytánc.Aztán hazamentünk átöltözni és folytatódott a buli,hajnal 4 ig,majd lefeküdtünk aludni. A nászéjszaka az akkor elmadt,de......

És a nagy nap legboldogabb perce a következő volt.

Ugye azt már meséltem nektek,hogy aznap kellet volna,hogy megjöjjön.Na hát nem tette,olyan kis rendes volt ,hogy nem tette.A nagy nap reggelén felkeltem és akkor a fűrdőszobában kaptam meg a legcsodálatosabb nászajándékot,ugyanis egy pozitív tesztet tarthattam a kezemben,tehát azóta sem jött meg. Tegnap voltam uh-n és 5-6 hetes terhességet állapítottak meg,úgyhogy most megyek a babázzunkba.

Nos,így telt a mi esküvőnk. Ne haragudjatok,ha kicsit szétszórtan írtam róla,de nem tudom,mikor fog letisztulni bennem mindem emlék.

Köszönöm,hogy végighallgattatok, segítettetek mindenben és továbbra is jövök ha tudok.

Tündi esküvője 2004-ből

Esküvő időpontja: 2004. május 15.

Beszámoló dátuma: 2004. június 29.

1.RÉSZ

ESKÜVŐ ELŐTTI NAPOK:

Az esküvő előtti héten szabin voltam! Gondoltam biztosan akad majd egy nap, amikor pihenhetek egy kicsit! Hát nem így lett! Annyi tennivaló volt még!

Hétfőn reggel anyuval utaztunk Hatvanba az utolsó menyecskeruha próbára. Itt egész gyorsan végeztünk. A nő nagyon kedves volt és még a menyasszonyi ruhámhoz is kölcsönöztünk tőle dolgokat. Ilyen volt pl. a strasszos nyaklánc+fülbevaló (ezeket végül anyuék megvették nekem : ) ), a hozzávaló diadém és egy kis szütyő. Ez utóbbiért nem is számolt kölcsönzési díjat. A menyecskeruhához kaptam stólát, kesztyűt, nyakpántot.

A próba után rohantunk anyósomékhoz párom gyerekkori képeiért, mert ezeket még oda kellett adni a videósnak. A Bp-re tartó vonatot szerencsésen elértük. A nap végén csodálkoztunk is, hogy milyen jól beosztottunk minden percet. 13 órára mentünk a pesti kölcsönzőbe, hogy ott a menyasszonyi ruhát rám igazítsák. Ez egy kicsit hosszadalmasabb volt. Ekkor húgom is velünk volt már. Húgommal elmentünk szétnézni a Teleki téri boltba, ahol a süti csomagoláshoz néztünk kellékeket. Innen anyuék másnap szerezték be a cuccokat, mert autó nélkül nem ment.

Két percre hazaugrottunk és aznap először ettünk pár falatot. Ekkor már kb. fél 4 lehetett. Eszembe jutott hogy muszáj megrendelni a szalvétanyomtatást különben nem fog elkészülni. Na az üzletet alig találtuk meg. De végül sikerült! Az esküvő szervezővel már nem tudtam személyesen találkozni, de telefonon megbeszéltük, amit kellett. Felesleges lett volna bemennem.

Aztán nyomás haza, mert este jöttek Laci keresztanyjáék átadni az ajándékukat. Kicsit dumcsiztunk aztán hulla fáradtan zuhantunk az ágyba. Párom ugyan nem szaladgált velem, de vizsgázni volt.

Kedden reggel 7-re mentem utolsó frizurapróbára. Anyu is elkísért, a nagyobb hatás kedvéért és együtt mondtuk meg a fodrásznak, hogy milyen legyen a frizurám. És csodák csodája…tök jó kontyot rittyentett a fejemre. Hát ezért kellett nekem hetekig izgulni, hogy mi lesz?

9-kor találkoztam egyik barátnőmmel előzetes ajándék átadás ügyben. Hazavittem az ajándékokat, majd visszamentem anyuékhoz. Onnan indultunk a hotelbe utolsó egyeztetés és további előleg kifizetése céljából!

Ezután mentünk a virágoshoz pontosítani a rendelést. Végül nem díszkapu lett, hanem két fém virágtartó feldíszítve szalagokkal. Ezekben 1-1 cserép fehér hortenzia volt sok-sok virággal. Nagyon szép volt! A ceremónia után bevittük őket a zenekar mellé.

Este jöttek sógornőmék szintén ajándékkal.

Érdekes módon a szerdai napra nem nagyon emlékszem. Azt tudom, hogy este vittük a videóshoz a képeket és utána még elmentünk néhány üveg röviditalt venni. Elég későn értünk haza.

Csütörtök reggel elmentünk a Milano ker-be a tortára nászpárt venni. Vettünk fotóalbumot és harisnyákat is. Beszaladtam a munkahelyemre kinyomtatni néhány oldalt a vendégkönyvhöz. Délután indultunk apuval Hatvanba a menyecskeruháért, majd vissza Pestre a menyasszonyi ruháért. Itt kicsit ideges lettem mert bizonyos szögből nézve volt egy folt a ruhán. A csaj áttörölte nedves ruhával és megnyugtatott, hogy csak a tisztítószer foltja és kijön. Szerencsére tényleg így volt! Még gyorsan elmentünk az IKEÁ-ba úszógyertyákért. Késésben voltunk, mert 2 barátnőm már nálunk volt és rám vártak. Addig Laci boldogította őket! Végre hazaértem, átadták az ajándékot és Laci már rohant is tovább apuval. Nekik még volt egy kis dolguk.

A lányokkal dumcsiztunk egy kicsit, közben még krepp papírt hajtogattunk. Egyébként reggel volt még egy kis gond a krepp papírral. A másodszorra vásárolt papír színe nem egyezett az előzőleg vásárolttal. A nagyobb gond az volt, hogy lámpafényben lilának látszott. Visszacserélni nem tudtam, mert nem volt olyan színű amilyen kellett volna. Szerencsére

Hatvanban találtam megfelelő színt, Pesten ugyanis sehol sem volt.

Este elkezdtem festeni az úszógyertyákat, de nem tudtam befejezni.

Péntek reggel érkezett Laci tanúja (Pisti) a barátnőjével (Edit). Elmentünk az autóért, amit a főnökömtől kaptunk kölcsön, közben Editék folytatták a hajtogatás. Mikor hazaértünk kezdtünk készülődni, mert délre kellett menni az anyakönyvi hivatalba a hivatalos aláírásra.

Na akkor kezdtem izgulni, amikor a kocsiba beültünk. Laci sem volt teljesen nyugodt. Mégiscsak ez volt a hivatalos esküvő! Végül csak négyen mentünk be, mi és a 2 tanú. A többiek kint vártak. Anyuék szerveztek egy ünnepi ebédet. A zuglói Trófea étteremben foglaltak asztalt. Mindannyiunknak nagyon tetszett! Innen egyenesen mentem a manikűröshöz.

Hát nem 2 perc volt, amíg elkészültem! A többiek közben otthon átöltöztek és elindultak termet díszíteni. Nekem nem volt időm átöltözni így csini ruciban mentem utánuk.

Kb. 8-an díszítettük a termet. Visszafelé csak 1 autó volt, mert közben a szüleim mentek Hatvanba begyűjteni a sütiket.

Tehát csak 2 kanyarral tudtunk hazajutni. Ismeritek a péntek esti pesti forgalmat! Nagyon későn értünk haza, tök fáradtak voltunk. És ekkor várt még ránk az úszógyertyák csomagolása és az esküvői zenék összeírása 1 CD-re. A fiúk vágták az anyagot, mi Edittel csomagoltunk, bár a körmeim miatt nem volt könnyű. Azt még nem is írtam, hogy az úszógyertyák festését egy munkatársnőm fejezte be, aki péntek reggel felajánlotta, hogy segít ha kell még valamit. Egyébként díszíteni is eljött. Szóval Zsuzsinak is és Editéknek is rengeteget köszönhetünk! Ismertem magunkat és tudtam, hogy hiába akarom elkerülni, akkor is lesz még mit csinálni az utolsó pillanatban is. Lacival kb. 1 órakor feküdtünk le!

2. RÉSZ

A NAGY NAP:

Reggel kb. 6 körül keltem, illetve keltünk. Gyorsan lezuhiztam, összeszedtem amire szükségem lesz, összepakoltam egy helyre, amiket még el kell vinni a hotelbe. Laci elvitt anyuékhoz, onnan 8-ra mentem fodrászhoz. Kicsit később követett húgom és anyu is. Lacival többször értekeztünk telefonon, nehogy otthon maradjon valami. Összességében kicsit csúsztunk, de a frizurák és a sminkek is mindenkinek jók lettek. Húgom sminkje különösen. A végleges ülésrendet azalatt vetettem papírra, amíg a búra alatt ültem. Ezután visszamentünk anyuékhoz. Még szerencse, hogy nem laknak, csak egy saroknyira a fodrásztól. A fátyol nem volt betűzve, de diadémmal is jól mutathattam az utcán. Ettem pár falatot, majd elkezdtem öltözni. Csak mi hárman voltunk otthon. Az öcsém és apu a nagy tortát és a kis tortákat szállították a hotelbe. Nem volt gond a szállítással. Öcsém hátul ült és őrizte. Bár nekünk nem állványon volt. Az lehet, hogy keményebb dió.

Szóval elkezdtem öltözni. Egyedül. A húgom és anyu is készülődött, mert egyszerre indultunk otthonról. Azt hittem a harisnya gondot fog okozni, de átléptem ezen az akadályon. Anyu a harisnyatartónál és a ruhafelvételnél segített. Már szorított minket az idő, nagyjából készen álltunk, de apuék még sehol. Túl nagy volt a forgalom. Közben valahogy rúzzsal összekentem a kesztyűmet. Anyu kiöblítette és megvasalta egy kicsit. Húgom ruhájáról leszakadt a gomb, anyunak a szoknyájával akadtak problémák. Szóval jókat nevettünk készülődés közben.

Laci, Pisti (a tanúja) és Edit otthon készülődtek és ők mentek el a virágokért. Mondanom sem kell, hogy Laciék túl korán kiértek a szigetre és ráadásul én még késtem is. Az a fránya pesti forgalom! : )

Mivel Laci a szigeten látott először teljes pompában és ezt videón meg akartuk örökíteni, ennek külön forgatókönyve volt.

Ők a feldíszített autóval vártak a szigeten, engem apuék vittek. Megbeszéltük, hogy amikor hajtunk fel a hídra rájuk csörgök és Pisti kijön elém a parkolóba. Ott átpattantam a másik autóba, a többi virágot áttették apuékhoz. Ők mentek a hotelbe, mi pedig lassan odagördültünk Laciékhoz.

Meg lett örökítve, amint kiszállok az autóból. Laci arckifejezésére nem emlékszem, csak annyit mondott, hogy nagyon szép vagyok. Utólag elárulta azt sem tudta mit mondjon.

A fotózás és videózás nagyon jó hangulatban telt. Az elején egy részt többször fel kellett venni, mert állandóan elröhögtem. Lacinak bogár repült a fülébe. : )

Amikor elindultunk még kicsit hűvös volt és kellett a stóla, de mire a szigetre értünk már nem volt rá szükség. A szigeten rengetegen voltak és sokszor úgy voltunk, hogy na most gyorsan csináljuk, mert nem jön senki. Sokan néztek minket, gratuláltak. Néhány idősebb francia is gratulált és lefényképezett minket. Több párral is összefutottunk, akik szintén fényképezkedtek.

Egy fiatal fiú/gyerek megkérdezte, hogy ez kamu fotózás? Laci erre azt mondta, hogy igen, az Esküvő újság modelljei vagyunk. : ) Furcsa, sok apróság eddig nem is jutott eszembe, csak most ahogy írom.

Az egészet nagyon élveztük. Szerencsére a nap is gyönyörűen sütött!

Azt tanácsolom mindenkinek, hogy ha teheti minél több képet készítessen magukról a Nagy Napon. Bár rólunk 72 db kép készült, most olyan kevésnek tűnik. Elnézegetnék akár 172-t is!!!

Bár végig jól éreztük magunkat, nem nagyon mertünk magunktól mozogni pedig jó lett volna. A végére lettünk igazán oldottak, de akkor már nem volt túl sok idő!

Ezután irány a hotel. A kapu előtt utolsó smink igazítás. Duda, jelezvén, hogy megérkeztünk. Amikor kiszálltunk tapsoltak.

Laci mamája már ekkor meg volt hatódva. Üdvözöltünk mindenkit. Már nagyon éhes voltam és próbáltam enni egy kicsit, de újabb vendégek érkeztek, így nem tudtam befejezni. A fogadón svédasztalos volt a kaja. Kb. 16.30 körül a vőfély bemutatkozott és felkötöttem a szalagot, majd átmentünk abba a terembe ahol a vacsi volt, mert itt táborozott a zenekar. A búcsúztató szép volt. Nem akartam sírni és ezt annyiban sikerült teljesíteni, hogy bár a könnyek nem gördültek le az arcomon, de alig láttam tőlük.

Mikor vége volt a búcsúztatónak vonulnánk ki a teraszra az esküvőhöz az anyakönyvvezetők még sehol. Telefonáltam nekik és kiderült, hogy valami futóverseny miatt alig tudtak kijönni a városból, de mindjárt megérkeznek. Így az esküvőt kb. 15-20 perces késéssel kezdtük (eredetileg 17 óra volt). Mindez csak azért volt gond, mert a terasz abból a teremből nyílt ahol a fogadó volt és ott a szálloda vendégeknek 18 órától vacsizni kellett. Az esküvő szép volt, bár ott másmilyennek tűnt, mint visszanézve. Bármennyire is ezt a napot akartuk az esküvő napjának tekinteni, így visszagondolva mégis csak pénteken lettünk hivatalosan házasok. És azt a pénteki érzést nem lehetett még egyszer átélni! Legalábbis én így gondolom. Nagyon izgatott és boldog voltam (és vagyok), hogy mostmár Ő a Férjem!!!! Szombaton legalább már nem izgultam miatta annyira. Ennek ellenére, vagy éppen ezért mi 2 napos házassági évfordulót fogunk tartani! Halmozzuk az élvezeteket! : )

A ceremónia után mindenkivel pezsgős koccintás és már nem is tudom hanyadszor ismét végigpusziltunk mindenkit.

Ezután következett a csokordobás. Én is meglepődtem, amikor a vőfély azt mondta, hogy akkor a legények és leányok álljanak oda. Gondoltam, hogy miért a legények???!!! De mindegy. A lányokon kívül egy fiú vállalkozott, hogy odaáll. Ő az egyik munkatársam. Laci számolt visszafelé: 3…2…1.. és dobás. Na és vajon ki kapta el a csokrot??? Igen, az egy szem fiú aki oda mert állni. Mindenki azt mondta, hogy bunda volt. Pedig nem is!

Ezután kicsi beszélgetés, pogi, fényképezés, búcsúzkodás és a vacsi-vendégekkel bementünk a terembe.

Mindenki helyet foglalt. Majd jött a nyitótánc. Lacival az utolsó pillanatban gondoltuk meg, hogy mégse keringő legyen, hanem valami tácolós. Gondoltuk, elég lesz majd a gyertyafény keringő.

Ezután kicsit nehezen indult be a tánc, de egy páran csinálták a hangulatot. Főleg a fiatalok táncoltak sokat, legalábbis egy részük sógornőmékkel és Pistiékkel az élen. Ők tényleg kitettek magukért.

A vacsi nagyon fini volt és mutatós is. Mindenki dícsérte. Én sajna nem túl sokat tudtam enni belőle. (Másnap már olyan jól esett volna! : ))

Sajnos fogalmam sincs, hogy milyen időpontokban történtek a dolgok, de menyasszonytánc előtt hozták be a nagy tortát.

Nagyon finom volt (2 emelet gesztenye, 1 emelet csoki), bár azt is csak megkóstoltam.

Aztán jött a menyasszonytánc. Hát ez tényleg jó buli volt!!! Sokat hülyéskedtünk. Lacinak is sok feladatot adtak, de élveztük mindet. Természetesen nálunk is volt tojásgurigatás. Szerintem ezt nem szabad kihagyni. Eddig én csak olyan lagziba voltam, ahol főtt tojással kellett csinálni. Nálunk is így volt. Nem kell félni a feladattól! Az egyik irányba minden simán ment, de visszafelé akadt egy kis probléma. Az istennek sem akart átmenni, hiába próbálkoztam. Végül visszagurítottam a nadrágszárába, újra kezdtem és minden OK volt. Laci utólag elárulta a probléma okát. Nagyon jót nevettünk közben. Volt aprópénz söprés, közben Laci fát fűrészelt, amit segítő szándékkal : ) vízzel locsoltak meg. Ölben körbe kellett vinnie a teremben faltól-falig. Annyira precízen akarta csinálni, hogy szinte minden falnál beverte a könyökömet. Azt is meg kellett mutatni, hogy mennyire szeretjük az anyósunkat. Az ölükbe kellett ülni. Laci meg akarta kímélni anyut, ezért inkább anyu ült az ő ölébe.

A tánc végén Laci egy óriási plüss oroszlánnal váltott ki.

Ezután átöltöztünk, majd gyertyafény keringővel jöttünk vissza. Az igazat megvallva ezt kicsit furcsán játszották a zenészek, nehéz volt követni. Ezt követően menyecske és újember tánc. Az utolsó vendégek 4 után mentek el.

A hoteltől kaptunk ajándékba egy apartmant, így ott aludtunk egy kicsit. Reggel felkeltünk, ott reggeliztünk, majd hazamentünk.

Mivel anyuék vitték haza az ajándékok nagy részét, így átmentünk hozzájuk ezekért.

Otthon a szoba közepén tornyosultak az ajándékok. Mi ott ültünk közöttük és bontogattunk, mint a gyerekek karácsonykor. Mindennek nagyon örültünk, mert hasznos dolgokat kaptunk. Nem volt hiába való az ajándék-lista! Csak ajánlani tudom mindenkinek! Először a családban sem tartotta mindenki jó ötletnek, de megváltozott a véleményük. Bár a sógornőm, aki koordinálta a vásárlásokat kicsit belefáradt a dologba. : )

Szóval a lagziban nem voltam igazán elragadtatva a hangulattól és kicsit elszomorított, hogy miért nem mulatnak. De a visszajelzésekből úgy tűnt, hogy mindenki jól érezte magát. Nem mindenki egyforma. Sokan dícsérték a helyszínválasztást, a szervezést, a dekorációt. Ez nagyon jól esett, mert nem kevés időt és energiát fektettünk bele, hogy ilyen legyen.

Nekünk is volt vendégkönyvünk, de nem mindenki írt bele. Most utólag mindenki szeretné bepótolni a mulasztást.

Az utolsó hajrában nagyon sokan segítettek nekünk, akiknek nem tudjuk ezt eléggé megköszönni. Viszont ti végig mellettünk, mellettem voltatok és segítettetek tanácsokkal, tapasztalatokkal, ötletekkel. Nagyon örülök, hogy kb. tavaly ilyenkor véletlenül közétek keveredtem még a másik fórumon. Nem is tudom, hogy a fórum nélkül hogy éltem volna túl a szervezést. Biztosan nem lett volna ilyen az esküvőnk!

Sok boldogságot kívánok minden fórumos házasság előtt álló arának és természetesen minden ifjú feleségnek!!!

Tündi

Garven esküvője 2004-ből

Esküvő időpontja: 2004. június 19.

Beszámoló időpontja: 2004. június 28.

Sziasztok!

Megpróbálom leírni én is a beszámolómat. Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Talán valahol az esküvő előtti héten. Csütörtökön hívtam a szalont, hogy mennék utolsó próbára, de Ők zárva voltak, mert éppen Olaszországban nyaraltak. Megbeszéltük, hogy majd valószínű, hogy hétfőn jönnek haza és akkor menjek majd próbálni, de majd hívnak. Vasárnapra vendégeket vártunk így a legnagyobb takarítás közepén ért a telefon, hogy jó lenne, ha most mennék próbálni és akkor már hétfőn vihetném is a ruhát, mert kedden már újra elutaznak. Összeszedtem magam és irány próbálni. Nagyon sokat kellett felhajtani a ruha aljából, mert nagyon alacsony vagyok. Ok. Ez megvolt, rohantunk tovább bevásárolni és fogadni a vendégeket.

Hétfőn már szabin voltam, de a másodállásomba be kellett ugranom egy pár perces munkára. Aztán gondoltam, hogy haza megyek én egész héten pihenni és takarítani fogok otthon. Már féltem, hogy unatkozás lesz a vége, de aztán akadt még egy rakás elintézendő apróság. Így minden nap korán keltem és későn feküdtem. Még hétfőn elhoztam a ruhámat, de éppen senki sem ért rá, hogy elkísérjen, így anyósomat kértem meg, hogy jól nézze meg rajtam a ruhát, hogy jól varrták-e meg. Megnézte és azt mondta, hogy jó, csak egy helyen vegyenek még fel belőle egy picit. Ez megtörtént. Aztán jött a koszorúslányaim anyukája és hazafuvarozta a ruhákat. A koszorúslányok persze nem tudtak eljönni próbálni, így csak reméltem, hogy jó rájuk a ruha. A korábbi próbán majdnem tökéletesen állt rajtuk ezért nem is izgultam. A (most már) férjem szerdától volt szabin és Ő is folyton szaladgált, mint pók a falon.

Szerdán este áthívtam a sógornőmet, hogy Ő is nézze meg, hogy, mindenhol rendben van-e a ruha, mert közben közelebbről is szemrevételeztem a ruhámat és láttam, hogy nem túl szépen van felhajtva. Ő is megnézte és kiderült, hogy nagyon sok helyen kilóg a ruha alól az alsószoknya. Mondta is nekem, hogy ezt mondta neki anyósom. Erre olyan mérges lettem, hogy miért utána kell ezt mondani és miért nem nekem mondta ezt anyósom. Nem volt mit tenni. Elkezdtem varrogatni a ruhát. Rengeteget varrtam rajta, de a végeredmény egész jó lett. :)

17-én, csütörtökön mentem a 3. koszorúslányommal próbálni. (Mert haza ért végre külföldről.) Mivel a szalonosok már kedden elutaztak, ezért a szomszéd szalonba adták be a ruhát, és úgy beszéltük meg, hogy Ők majd alakítanak rajta, ha kell. Erre csütörtökön a szomszéd szalonos (aki egyébként az én szalonosomnak az édesapja) azzal kezdte a ruhapróbát, hogy Ő nem tud alakítani a ruhán. Kicsit bosszús lettem, de a szerencse mellém állt és tökéletes volt a ruha a barátnőmre. :)) Este viszont kiderült, hogy a másik koszorúslányomnak rossz ruhát adtak (csak ekkor tudta felpróbálni hétfőtől, mert táborban volt) és nagy rá. Kinézetre ugyanolyan volt a ruha, mint amit korábban próbált, csak nagyobb. Sebaj. Mondtam, hogy vegyenek be belő egy picit.

Aztán mivel előző nap a kész ültetési rendünket meg akarták kavarni az étteremben a párom a lelkemre kötötte, hogy mivel Ő nem tud elkísérni, ne engedjem, hogy bármit is változtassanak rajta. Így is volt. bementem az étterembe és ragaszkodtam az ültetésünkhöz. Annyit sikerült elérnem, hogy végül csak 1 aszalt kellet elrakni máshová és mivel egy vendég pont lemondta az esküvőt, így meg tudtam, oldani. Na másnapra megvolt a visszhangja az intézkedésemnek. Állítólag csúnyán beszéltem az éttermessel. Ezt monda vissza apósomnak. Persze ez nem igaz, mert előző nap anyósom is ott volt és együtt győzködtük az éttermest, hogy nem tudunk módosítani már az ültetésen. Na ez volt az a pont, amikor azt mondtam, hogy keressenek helyettem más menyasszonyt, mert én bizony nem megyek férjhez. Miután jól kipityeregtem magam, a párom megvigasztalt. Na ezután ment tovább a szervezkedés. Egész héten teljesen nyugodtak voltunk a párommal (az előbbi esetet leszámítva).

Pénteken feldíszítették a termünket. Kis késéssel ugyan, mert 12-ig kellet volna kész lenniük és csak ½ 3-ra készültek el. De elég szépen mutatott bár még a héliumos lufik hátra voltak. Azt csak szombaton tették fel. Ezután rohantam a körmösömhöz és szépen kilakkozta a körmeimet. Aztán irány haza, utolsó simítások. Mindent kipakoltam otthon az ágyra, amire másnap szükségünk volt és végre este 10 óra körül ágyba kerültünk. Így telet a készülődés.

AZ ESKÜVŐ 2004.06.19.

Reggel 7 órára mentem a fodrászhoz. ½ 8-ra jött a koszorúslányom. Szépen megcsinálta mindkettőnk haját és közben elkészült a sminkem is. Raktunk fel pici műszempillákat és ezek olyan jól álltak. :)) Nagyon jó érzés volt amikor a fátyol is a hajamba került. :)) Nagyon szépen sikerült a smink és a hajam is sokkal jobb lett, mint a próbákon. Mindenki körülugrált, hogy milyen szép vagyok. :)) Persze ez csakis a fodrászomnak és a kozmetikusomnak volt köszönhető! :))

Ami nagyon furcsa volt, hogy egyáltalán nem izgultam sőt nem is éreztem, hogy a saját esküvőmre készülődök. Nagyon furi volt. Én kb. 10 órára terveztem, hogy készen leszek, de a párom már ¼ 10-kor hívott, hogy hogy állunk készen vagyunk-e már a barátnőmmel. Na ekkor tudtam, hogy Ő már tiszta idegbaj. Közben én 10-re el is készültem, viszont a koszorúslányom még nem volt kész és még az utazási irodába is el kellett mennie, mert nem jó jegyet kapott vissza külföldre. (Már vasárnap vissza kellett utaznia). A párom jött értem kocsival és mentünk a virágokért. Persze egy kicsit várnia kellett rám, mert miután készen voltam, elkezdtek fényképezni és ez eltartott 15 percig. Mire kiértem a páromhoz, már nagyon ideges volt, ezért nem volt semmi meghatottság az arcán amikor meglátott, csak integetett, hogy siessek.

Mentünk a virágokért Mindegyik nagyon szép volt, csak a csokrom nem lett pont olyan, amilyet szerettem volna. De azért szép volt! :) Irány haza. A koszorúslányom hívott, amikor készen volt, de sajna nem tudta elintézni a repcsi jegyét, mert az utazási iroda zárva volt. Mondtam Neki, hogy ne izguljon, mert a jeggyel el tud utazni, a hazafelé jegyet meg majd Svájcból elintézi. Ekkor Ő is elindult hozzánk, mert Ő segített volna öltözni. Persze már elkezdtem öltözni, közben, mert indulni kellet a fényképezésre. Úgy volt, hogy a párom fog segíteni, ha nem ér oda a barátnőm. De végszóra odaért. :)) Felöltözött a párom is és én is. Semmi meghatottság nem volt, a párom arcán most sem, mert iszonyú ideges volt és csak kapkodott. Én meg magam voltam a megtestesült nyugalom. Csak azt nem tudtam, hogy mit kezdjek a párom idegbajával. ???? Na mindegy elindultunk.

Nagy nehezen betömködtek a kocsiba. A fényképezéstől nagyon tartottam, de azért nyugodt voltam. Talán ennek köszönhető, meg a fényképész profizmusának, hogy minden különösebb erőlködés nélkül tudtam mosolyogni a képeken. A párom még mindig szörnyen ideges volt. Akkor oldódott egy picit amikor a fotósunk mondta, hogy most adjon egy puszit, erre Ő csak az arcát tartotta, mire rápirítottak, hogy mi ez? ???????? A számra adja azt a puszit!!!!!!!! :))))))))) Na ezen úgy elkezdtünk vihogni, hogy nem tudtuk abbahagyni. Így nem is nagyon készült rólunk komoly kép.

A szabadtéri fotózást lefújtuk, mert nagyon csúnya felhők gyülekeztek. Ezért csak a fotós műterme mögött kialakított kis kertben csináltunk néhány szabadtéri képet. Talán ez az, amit a leginkább sajnálok az egész esküvőben. Sebaj.

Fotózás után hazamentünk. Leöltöztem, beszélgettünk egy kicsit és utána újra kezdődött az öltözködés. Én még mindig nem voltam ideges, a párom meg egyre inkább be volt sózva. Ő már lement a ház elé fogadni a vendégeket, nekem meg otthon kellett még kuksolnom egy fél órát. Aztán elindultam.

Amikor kiléptem a házból mindenki csak engem nézett, de szinte észre sem vettem. Ragyogott a nap és én is ragyogtam. Olyan hihetetlen volt minden! :)) Már ott várt a gyönyörű limuzinunk is és nagyon szépen mutatott rajta a hatalmas virág! :)))))) Mindenkivel váltottam pár szót és elindultunk. A limósunk kicsit gyorsan hajtot. Kb. 50-nel, így szóltunk, hogy lassítson mert ráérünk. Később kiderült, hogy a menet vége már 90-nel száguldozott a városon át, hogy le nem maradjanak: :))

Odaértünk a városházához. Kiszálltam és ott még több vendégünk fogadott. Olyan jó volt hallani mindenkitől, hogy milyen szépek vagyunk. Még volt fél óránk, így mindenkivel váltottunk pár szót és arra is maradt időnk, hogy előkerítsük a gyűrűpárnánkat. Ugyanis anyósék csak bedobták valamelyik kocsiba, de gőzük nem volt, hogy melyikbe. :)))) Ezután elkezdődött a bevonulás.

Először a vendégek foglaltak helyet, majd én a párommal vonultam be. Utánunk az egyik koszorúslány a gyűrűhordó kisfiúnkkal, aztán egy koszorúslány a tanúval és a másik a másikkal zárta a sort. A párom szinte remegett annyira izgult. Én meg csak nyugtatgattam. :)) Nagyon szép volt a szertartás. Gyönyörűen beszélt az anyakönyvvezető. Úgy beszélt hozzánk, mintha ezer éve ismernénk egymást. Na ekkor kezdtem egy kicsit izgulni és néha egy picit a sírás is kerülgetet.

De ilyenkor nagy levegőt vettem és már jobb is volt. Kimondtuk az igent, felhúztuk a gyűrűket és csak vigyorogtunk, mint a tejbetök. :)) Következett a csók. Be kell, hogy valljam, hogy otthon gyakoroltuk a dolgot, hogy milyen is legyen az első csók. Ugyanis sohasem szoktunk nyilvánosan csókolózni. Így azt beszéltük, hogy inkább csak egy közepesen hosszú puszi lesz. De a férjem úgy nekem esett, mint egy éhező a grillcsirkének! :)))))))) Nagyon jó érzés volt. Ekkor már tudtam, hogy elszállt az idegessége és szörnyen boldog Ő is. :))))))) Utána jöttek a gratulációk. Kb. 150 ember. És egyáltalán nem volt terhes mindenkit végig puszilgatni. Nagyon jó volt. :)))

Utána irány megint a limó és a templom. A férjem mondta a kocsiban, hogy most már megnyugodott kicsit és nagyon elégedett volt. :)) Bevonulás a templomba. Csodaszép volt. Volt egy 6 tagú kórusunk és Ők énekeltek nekünk. Nagyon szép volt. Mindenki csak dicsérte a templomi szertartást, hogy Ők még ilyen szépet nem láttak! A papunktól, Feri atyától el voltak ájulva, hogy milyen szépen beszélt és menyire „világian”, nem pedig ájtatosan. Annyira természetesen jött minden szava. A férjem és én is csak Feri atyára figyeltünk. Egyetlen gondom volt csak, hogy azt sem tudtam, hogy melyik lábamra álljak, mert már úgy elzsibbadtam. :))) Aztán hallottam, hogy anyósom iszonyatosan el kezd köhögni és nem tudja abbahagyni. Ekkor megfordult velem a világ, mert féltem, hogy valami baja történt (szívbeteg ugyanis). Már majdnem hátrafordultam, hogy mi van Vele, amikor hirtelen abbamaradt a köhögés. Akkor megnyugodtam. Jött az eskü szövege.

A férjem ekkor levette a szemét Feri atyáról és engem nézett és mosolygott. Így mondta el az eskü szövegét. Majd én is így tettem. Féltem először, hogy bőgni fogunk, de csak mosolyogtunk. Még rám is kacsintott a kedves. :)))))))) Végül pedig nem fogjátok elhinni, mert én is csak néztem nagyokat, hogy ott a templomban a pap megtapsoltatott minket a násznéppel! :))))))) Nagyon jó volt. Olyan oldott volt a hangulat. :))))))))) Így záródott a templomi szertartás.

Kint megvolt a csokordobás. A kolleganőm lánya kapta el a csokrot. Ezután elindultunk az étterembe. Bevonultunk és megláttuk, hogy csodálatosan nézett ki a terem. Gyönyörűen feldíszítették. Volt egy kis kavarodás az ültetéssel, mert kint maradt az egyik kocsiban az ültetési rend. Ezért fejből kellett mindenkit eligazítanunk. De pillanatok alatt sikerült a dolog. :)))))) Mindenki jött sorban, hogy átadja az ajándékokat. Aztán elkezdődött a vacsora. Nagyon fini volt a kaja, de alig bírtam valamit magamba tömni. :))

Aztán vacsi után megnyitottuk a táncot a férjemmel. A 67-es út volt a nyitószámunk. A férjem pedig mondta a zenekarnak, hogy rögtön húzzanak is bele. Nem kell semmi lötyi zene. Jöttek rögtön a mutatós számok. Elkezdtek táncolni a vendégek is. Először kicsit kevesebben. De egy fél óra múlva már dugig volt a táncparkett! :))))))) Egész éjszaka le sem tudtunk ülni.

Folyton táncoltunk. Alig egy-két óra táncikálás után az egyik vendég sarka beleakadt a ruhámba, ami szépen a varrás mentén egy jó nagy darabon elszakadt. Rögtön mellettem termett két ügyes kezű varrónő és gyorsan megöltötték a ruhámat. Utána meg sem álltunk a táncolással. Úgy mulattunk a férjemmel, mint még soha addig. :))))))) Aztán átöltöztem menyecskeruhába. Ekkor tudtam egy picit leülni és pihenni egy negyed órát. Majd a vőfély kivezetett és mindenkinek nagyon tetszett a rövid magyaros menyecskeruhám. Piros csizmát is kaptam hozzá, ezért tényleg nagyon jó volt az összkép.

Jól megforgattak a menyecsketánc alatt, de egyáltalán nem éreztem magam fáradtnak. Végül a férjem gyerekkori barátja akart elrabolni, de a férjem gyorsan kikapott a kezéből. Az ölünkbe rakták a vajlingot és kiszaladtunk, miközben lelopták a csizmámat és a pártámat. A férjem kollegái voltak az ügyes rablók. :)) Következett a kiváltás. Nagyon rendesek voltak, mert megkerestek minket és megkérdezték, hogy mi az, ami belefér. Megbeszéltünk, hogy mit kell majd csinálnunk. Az egyik csizmámért egy tojást kellett átvezetni a nadrágszáron. :)) Ez elég könnyen ment. Aztán a férjemnek kellett beletalálnia egy sörösüvegbe egy madzagra kötött tollal, mit a derekára erősítettek. Ez is megvolt! :))))))) Végül bekötött szemmel ki kellett választanom másik 4 férfi vendég közül a férjemet, úgy hogy bármit megtapogathattam rajta. Én a fejeket tapogattam. Az első körben nem is ült ott a férjem és mondtam is, hogy egyik sem az én férjem! Aztán Őt is beültették a többiek közé és rögtön ráismertem a hajáról! Úgy be volt „lőve”, hogy nagyon kemény volt a haja. :))))))) Nem volt nehéz! :))))))) Utána pedig megint meg sem álltunk a mulatozással.

Kb. hajnali 1 óra körül kibontottuk a lufi esőt, aminek irtó nagy sikere volt. Utána következett a tortavágás. Csak úgy kattogtak a fényképezőgépek, ahogy meglátták a tortánkat. Magam sem gondoltam volna, hogy ennyire szép lesz! :)))))))))

És mint az esküvő után hétfőn kiderült (csak ekkor tudtuk megkóstolni a maradékot) nagyon fini is volt. :))))))))) Torta után jött a töltöttkáposzta.

És meg nem álló mulatozás. 2-3 körül elkezdtek szállingózni a vendégek hazafelé. Mi kb. ½ 4-ig mulatoztunk, énekelgettünk még, aztán elindult a pakolászás. Ekkor kezdett el zuhogni az eső.

Hazaértünk. Kicsit fáradtan nekiláttunk a nászéjszakához is. Ki nem hagytuk volna semmi esetre sem. :)))))))))) Kb. 6 óra körül aludhattunk el, de már ¼ 9-kor kidobott minket vasárnap az ágy. :)))))) Megnéztük az ajándékokat és kicsit keseregtünk, hogy már el is múlt az egész. Úgy éreztünk, hogy hamar elindultak a vendégek hazafelé, de kiderült, hogy mindez azért volt, mert folyamatosan már a kezdetektől ment a mulatozás nálunk, nem pedig csak éjfél után indult be. :))

Meglepő, hogy nem volt egy ici-pici baki sem az égész esküvő folyamán. Hacsak az nem, hogy kimaradt az éjfél utáni kínálgatás. De annyira mulattak a vendégek és mi is, hogy eszünkbe sem jutott, hogy leültessük Őket és körbejárjunk az asztaloknál, hiszen szinte mindenki táncolt. Fiatalok és öregek egyaránt. Együtt mulatoztunk! :))))))))) A visszajelzések alapján fergeteges volt a buli. Mindenki azt mondta, hogy ennyire jó, mulatozós esküvőn még nem volt. A kollégák és a barátok teljesen meg voltak lepődve rajtunk, mert még sohasem láttak minket ennyire felszabadultnak és nem gondolták volna, hogy ennyire tudunk mulatni. Bevallom mi sem gondoltuk, hogy ennyire jól fog sikerülni minden. :)))))))))

Ilyen volt a mi esküvőnk. Köszönöm Mindenkinek a sok segítséget és a lelki támogatást, amit a fórumon kaptam! Azt hiszem Nélkületek nem sikerült volna ilyen jól a mi NAGY NAPUNK! :)) Kívánom mindenkinek, hogy legalább ilyen jól sikerüljön minden és legyetek legalább ennyire boldogok a Nagy Napon és utána még nagyon sokáig!

Bocsi, hogy ilyen sokat írtam, de egyszerűn nem tudtam rövidebbre fogni! :))))))))

Puszi Mindenkinek egy nagyon boldog újasszonytól!

Angel0522 esküvője 2004-ből

Esküvő időpontja: 2004. május 22.

Beszámoló időpontja: 2004. június 11.

Sziasztok menyasszonyok és újasszonyok!

Az utóbbi időben nem jártam a fórumra, de remélem nem felejtettetek el.

Köszönöm a jókívánságokat és aranyosak vagytok, hogy szorítottatok a jó időért. Itt nagyon szép volt az idő. Egy pici időre romlott csak el. Fényképezkedés után beszálltunk az autóba, és irány haza. Ahogy hazaértünk, viharos szél kezdett fújni, csúnyán beborult és esett. De szerencsére hamar előbújt a napocska és szép idő lett.

Igaz megkésve, de tartozom nektek egy beszámolóval. Remélem annál nagyobb szeretettel olvassátok.

Akkor a szokásos módon, én is kezdeném már az előző napoktól.

A hétfői napon elmentünk Szegedre ruhapróbára. Kicsit tartottam a próbától, mert a célul kitűzött 10 kilót nem sikerült leadnom bánatomra. Féltem, hogy fogok kinézni a rucimban +5 kilóval magamon az utóbbi próbához képest. De ahogy felvettem, kiderült, hogy nem volt semmi baj. Ha nem mondom a szalonban, hogy +5 kiló van rajtam, észre sem vevődött volna, mert a ruha tökéletesen állt.

Akkor lettek kiválasztva a kiegészítők is. Be kellett még venni az újasszonyruhámból, mert annak viszont bővebb volt a felsője.

Szerdán elmentem az unokahugomékkal koszorúslányruhát próbálni. Két különböző szalonban találtuk meg őket.

Csütörtökön elmentünk Szegedre a ruháimért. Délután megérkeztek a keresztszüleim és unokatestvéreim a barátaikkal együtt Jugoszláviából. Keresztanyám, apu húga Jugóba ment férjhez és kint élnek.

Pénteken az akkor még Vőlegényem elment az anyakönyvvezetőhöz, leadta a személyi igazolványokat.

Én pedig fél 10-re fodrászhoz mentem mosásra és szárításra. Egyenesre szárította a hajam, hogy szombaton már ne kelljen vele az időt húzni.

Aztán 1 órára kozmetikushoz mentem szempilla- és szemöldökfestésre, meg szemöldökszedésre.

Negyed 3-ra pedig nyomás a manikűröshöz. Nagyon szép lett a körmöm. Franciát csinált, és a két gyűrűsujjamra szép kis fehér mintát tett, és egy-egy kövecskét.

Közben meg minden este jöttek a vendégek, hozták az ajándékokat. Nagyon sokszor későig elhúzódtak ezek a beszélgetések.

Hát eljött a Nagy Nap.

Alig hittem el, olyan hihetetlen volt.

Nem izgultam egy cseppet sem. Attól egy icipicit, hogy vajon tetszeni fogok-e Páromnak. Jelentem, hogy nagyon tetszettem Neki.

Korán keltem, negyed 8-ra már a sminkesemnél voltam. A családi barátunk, Julika vitt mindenhová, és a férje, Sanyi bácsi volt a sofőrünk, és a gyönyörűszép ezüstszínű Mercijük volt a menyasszonyi autónk.

Fél óra alatt készen lett a sminkem. Csodaszép lett. Még szebb, mint a próbán. Értem jött Julika és átvitt Békésre a fodrászomhoz negyed 9-re. Nagyon szép lett a kontyom. Kicsit változtattunk is rajta akkor. Sokkal szebb lett, mint a próbakonty.

Ott megvárt Julika, és hazavitt.

Lassan elkezdődött az öltözködés.

Anyu, nővérem és Julika öltöztetett.

El voltak ájulva, hogy milyen szép lettem. Anyu már majdnem akkor elsírta magát.

Ahogy készen lettem, lementem a nappaliba. Apu szándékosan nem jött fel megnézni. Félt, hogy elsírja magát. Inkább lent volt a ház előtt Sanyi bácsival a bejárónkon.

Egyszer csak Párom jött fel a lépcsőn, kis aranyos, már a lépcsőn kérdezte hangosan, hogy itt van-e a menyasszonykája.

Hozta az álomszép csokromat. Még nem látott teljesen, ahogy bejött az ajtón, mert az étkezőbe érkezett, és utána feljött a nappaliba (van egy kis szinteltolás a kettő között). Én ültem a széken. Ahogy meglátott, felálltam, és a lélegzete is elakadt. Gondolta, hogy szép leszek, de azt nem, hogy ennyire. Mondta is.

Látni kellett volna az arcát. Teljesen meg volt hatódva és büszke volt.

Lassan elindultunk a fotóshoz, aki 11 órára várt minket.

Lementünk az autóhoz és apu meglátott. Úgy meghatódott. Mikor visszajöttünk a fotózásból, kiderült, hogy mikor elindultunk a fotózásra, már akkor elsírták magukat apuék.

Szóval fényképezkedés. Először pár műtermi felvételt csinált. A műtermi felvételek után elmentünk megtankolni, mielőtt kimentünk a kastélyhoz fényképezkedni.

Még a benzinkutas is benézett a menyasszonyi autóba, mondta, hogy „húha”.

Aztán irány a szabadkígyósi kastély.

2 órán át tartott a fényképezkedés összesen a műtermi és a szabadtéri együtt. Csodaszép napsütéses időnk volt. Az utolsó 1-2 képnél már kezdett kicsit csepegni az eső.

Hazavittek és Sanyi bácsi visszavitte az akkor még Vőlegényemet Békésre.

És ahogy hazaértünk a fotózásról, viharos szél kezdett fújni, beborult. Aztán pedig elkezdett esni. De utána szerencsére elállt és megint szépen kisütött.

Fél 4-től volt a vőlegény búcsúztató. És fél 5-kor kezdődött nálunk a kikérés.

Párom, mint utóbb kiderült, majdnem otthon hagyta a csokromat. Még jó, hogy Sanyi bácsi, a sofőrünk megkérdezte, hogy hol van a menyasszonyi csokor. Ez azért fordulhatott elő, mert minden virágot bepakoltak a menyasszonyi autó csomagtartójába, az asztaldíszt, a virágdíszeket, amiket a tortához csináltak. Az autódísz is a csomagtartóban volt, míg átértek Csabára, hogy ne kezdje ki az út. Így aztán Párom azt hitte, hogy az is biztos be lett téve az autóba. Csodaszépen sütött a napocska. Nálunk már 4-kor gyülekeztek a rokonok, barátok.

Akkor volt nagyon furcsa, mikor egyszercsak meghallottam az autók dudálását. De ami még furcsább volt, mikor meghallottam, hogy a zenekar rákezd és hát mivel mással kezdték volna, mint a Lakodalom van a mi utcánkban cíművel.

Fent voltam akkor még a második emeleten. Mikor meghallottam a zenét, felálltam egy székre és szinte ugráltam örömömben és mondtam, hogy itt vagyok.

De hát hülyeség volt felállni a székre, ezt tudtam is, mert úgysem láthattam semmit a magas korlát miatt.

Aztán lementem a nappaliba nővéremmel.

Nemsoká kezdődött a kikérés.

Apu feljött értem és levitt, mikor ki kellett adni a háztól a menyasszonyt.

Nővérem, hogy hogy, nem tudom, de fent maradt még a lakásban.

Mindenkinek nagyon tetszettem. Elkezdődött a búcsúzkodás, először anyutól és utána aputól. Mikor apunak adtam puszit, akkor odasúgtam neki, hogy Vali, a nővérem még nincs lent. Pedig következőnek már tőle kellett volna búcsúznom. Akkor apu gyorsan szólt neki és lejött.

Akkor elbúcsúztam tőle és utána a keresztszüleimtől és mamámtól.

Utána beszélgetés a vendégekkel.

Nemsoká eljött az idő és el kellett indulni a polgármesteri hivatalba.

Hosszú volt a menet és szólt a duda kegyetlenül.

Felmentünk a lépcsőn, és különhívtak minket egy terembe. Ott megbeszéltük, mi, hogy lesz. Odamentünk az ajtóhoz.

Álltunk még egy darabig a csukott ajtó előtt, előttünk a két koszorúslány. És megszólalt a bevonuló zenénk. Kivártunk még egy darabig, és az esküvőszervezők kinyitották az ajtót. Bevonultunk, ja persze előre hajtott fátyollal.

Na akkor már volt izgalom. Megvolt a vers, gyűrűhúzás, csók, amit majdnem elfelejtettem, Férjem emlékeztetett rá.

Aztán az aláírások, mikor rettenetesen remegett a kezem, csak tudnám miért, mikor már túl voltunk a lényegen. Aztán szülőköszöntő és a pezsgőzés. Persze anyuék sírtak. Én nagyon tartottam magam és felvettem egy iszonyú nagy mosolyt, hogy még véletlenül se csorduljon ki a könnyem. A tanúm a nővérem volt.

Szép volt a szertartás, és a vers is. A verset egy ismerősünk mondta, a sógorom, vagyis nővérem barátjának az egyik haverja.

A szertartás maga 10 perc volt és kb. 20-25 perc a gratuláció.

Utána kilépve a kapun jött a rizsszórás, és utána a csokor eldobás. A csokor végét már megfogta a nővérem, de mégis a legfiatalabb unokahúgom kapta el. Elég kicsi, de akkorát ugrott, mint egy szöcske.

Utána elindultunk a Mester Klubba. Persze megint jó nagy dudálással.

Nagyon jó fej volt a vőfélyünk, Pista. A Mester Klub felé haladva már vicceket mesélt az autóban. Nagyon jól csinálta a munkáját. Igazgatott mindenkit. Mondta is, hogy bármi baj van, csak neki szóljunk és mindent lerendez. Úgy is volt. Mindent megoldott. És borzasztó jó hangulatot csinált.

Megérkeztünk a Mester Klubba.

Elkezdődött a nyitótánc és ment egy darabig, közben sokan beálltak.

Aztán jött az Újházi tyúkhúsleves csigatésztával, amit házilag készítettek és kézzel pödörtek, és a Marhalábszár pörkölt, amit egy vadász főzött, hozzá krumplival és nokedlivel, meg káposztasalátával.

Nagyon jó hangulatot csinált a zenekar. Mindig tudták, hogy mit kell játszani, hogy ne unják el magukat a vendégek. Nem is volt unatkozás, mindenki mulatott.

Olyan 3/4 10 fele kimentünk és megvolt a tűzijáték. Ugyan nem engedélyes tűzijáték volt, hanem anyu vett két doboz tűzijátékot. És így is nagyon szép volt.

10 óra fele jött a négyféle sült, a rántott csirkemell, sült csirkecomb, rántott sertéskaraj, és a mester szelet, a husi sajttal, sonkával, uborkával van töltve és bacon szalonnába van göngyölve, és hozzá vegyes párolt zöldségköret, meg krumplisaláta. Minden nagyon fincsi volt.

11 óra fele jött a tortánk. Nagyon szép lett és finom is. 150 szeletes volt. Volt egy fő állványunk és két kicsi. A főállványon volt két 30 szeletes és egy 20 szeletes torta és a két kisállványon 35-35 szelet.Ekrü marcipánnal voltak bevonva és a nagy állványon lévő tortákon nagyobb lila marcipánrózsák voltak, a két kis állványon kisebb lila marcipánrózsák. A főállványon vegyes gyümölcsös-túrós ízű torta volt, abból egy torta ananászos-őszibarackos volt, egy málnás és egy szedres. Az egyik kis állványon gesztenyés, a másikon csokis torta volt.

És minden torta alatt tüll volt.

A torta után pedig folytatódott a táncolás.

Egyszercsak felkért táncolni a virágkötőnk vőlegénye, aki szintén Laci, Férjemet pedig a virágkötőnk, Edit, aki kötötte a menyasszonyi csokromat. És tánc közben Laci elrabolt, és Pista, a vőfélyünk pedig utánunk szaladt és a terem bejáratánálgyorsan lehúzta az egyik cipőmet.

A lényeg pedig, hogy Férjecském észre sem vette. Apu meg kiabált, hogy lopják a menyasszonyt.

Felszaladt velem Laci a lépcsőn és a lelátóról néztük, hogy milyen esemény történik odalent.

A drága Férjemnek még szerencséje volt, hogy nem teljesen zárt cipőm volt. Így is elég volt, ugyanis bort kellett innia belőle. Még jó, hogy kapcsolt Drágám, és nem vörösbort kért, pedig azt szereti. Még volt annyi lélekjelenléte, hogy a vörös befogná a cipőmet. Így fehéret ivott. Egy csepp sem ment mellé.

De ezzel még nem voltam kiváltva.

Behozott sógorom, Jani (nővérem barátja) és Jani (a volt szomszédunk férje) egy asztalt. Férjemnek le kellett vennie a cipőit és feltűrni a nadrágszárát. Beültették az asztal alá. Pista kérdezte Tőle, hogy akkor mondja meg, hogy ki lesz az úr a házban. Kétszer mondta, hogy „én” és utána harmadjára azt kellett mondania, hogy „anyósom”. Akkor kijöhetett az asztal alól. Volt is nagy nevetés. És anyu pont ekkor nem volt ott, mert elment átöltözni.

Aztán ezzel még mindig nem voltam kiváltva.

Pista felküldte az asztalra és ott kellett mezítláb, feltűrt nadrágszárral táncolnia, azt hiszem cigányzenére.

Nagyon jó volt.

Utána Laci megint felkapott és lementünk. Csakhogy a lépcső tetején majdnem leestünk.

Levitt a terem elé és ott felkapott Pista és bevitt a terembe. Közben mondta, hogy nekem is fel kell állni az asztalra táncolni. Mondtam is neki, hogy baj van, mert én ehhez nem ittam eleget. Mondta, hogy most már mindegy és felrakott az asztalra. Az asztal két végén kellett táncolnunk, hogy be ne szakadjon a közepe. A közepét Pista támasztotta, a két végét pedig a két Jani, sógorom és a rendőr Jani. Fél pár cipőben kicsit furcsa volt, de jót táncoltunk, nem is volt olyan vészes.

Na aztán vége lett az asztalon a táncolásnak.

Folytatnunk kellett volna a táncot, csakhogy még vissza sem kaptam a cipőmet, mondtam is Pistának. Akkor gyorsan elment érte, kitörölte a belsejét és visszahozta.

Beleléptem a cipőmbe, Férjem bekapcsolta és irány a táncolás.

Olyan fél 12 fele lehetett a gyertyafénykeringő. Egy darabig angolkeringőztünk, utána pedig körbe táncolva folyamatosan el kellett fújkálnunk a gyertyákat, amiket a vendégek tartottak. De azokat vagy kétszer visszagyújtották, míg körbeértünk.

Aztán olyan 3/4 12 fele a menyasszonytánc.

Az utolsó táncolónak a kezébe nyomta a seprűt a Férjem, felkapott és kiszaladt velem.

Elmentünk átöltözni. Nagyon tetszettem Férjemnek az újasszonyruhámban is.

Mikor visszamentünk a terembe és Pista felkonferált minket, csak ámult mindenki, hogy milyen szép vagyok az újasszonyruhámban is. Alig győztek dícsérni.

Sokat táncoltunk.

Sajnos kezdtek elszállingózni a vendégek. Volt, aki sajnos köszönés nélkül.Osztogattuk a mézessziveket, amiket köszönetajándéknak szántunk.

Hamar eljött a reggel és eltűntek a vendégek. Csak páran maradtak, a közeli barátok, rokonok.

Ők segítettek elpakolni. Muszáj volt még akkor elpakolni, mert rengeteg kaja megmaradt. Az 51 kg pörköltnek a fele, és egy csomó leves, meg 6 nagy tálca púposra halmozott sült.

Mire végeztünk a pakolással, olyan fél 7 volt.

Aztán hazamentünk, átöltöztem, leraktam az újasszonyruhámat.

És utána átmentünk Békésre, ahol anyósomék laknak, ugyanis azóta náluk lakunk.

Nagyon elfáradtunk.

Azt hiszem megérte a sok fáradtságot, a majd 1 éves szervezést, pedig a vége felé már nagyon úgy éreztem, hogy csak lennék már túl a készülődésen.

Ezúton szeretném mindenkinek megköszönni a segítséget, aki hozzájárult, hogy ilyen szép és felejthetetlen legyen a Nagy Napunk.

Kívánok mindenkinek ilyen fantasztikus, gyönyörű napot, mint a miénk volt. A többi újasszonynak, akik már túl vannak a nagy napon, kívánok sok boldogságot.

Képeket a http://photos.yahoo.com/kallaigabriella címen láthattok.

A profi fotós képei még nincsenek készen, de amint elkészülnek, igyekszek feltölteni azokat is.

Puszi

Kállainé Gabi

Maragirlie esküvője 2004-ből

Esküvő időpontja: 2004. május 29.

Beszámoló időpontja: 2004. június 8.

Sziasztok Lányok!

Tudom, hogy utoljára május 27 körül voltam, de azóta nem jutottam gépközelbe, hogy megoszthassam az élményeim az esküvőnkről. Ezért bocsi!

Szóval május 29:

Reggel már korán felkeltem, mert nem tudtam aludni. Nem izgalmat éreztem, hanem inkább azt, hogy eljött a nap, amire fél évet készültünk. 1/2 9-re Szabi elvitt a fodrászhoz, aki gyönyörű hajkoronát varázsolt rám, azután meg Szabi értem jött, hogy elvigyen a sminkeshez a Mammutba. Érdekes volt végig rohanni a bevásárlóközpontban konttyal a fejemen, mindenki bámult. Nem csodálom, mert a kontyhoz nem illő ruhában voltam.

A sminkesem édi volt, előbb tudott elkezdeni, de szegény nagyon elkeseredett, mikor meglátta a kozmetikus által egy héttel okozott leégésem. (Aki nem emlékszik: a kozmetikus esküvő előtt egy héttel leégetett kvarclámpával, ami nem lett volna baj, ha a spagettipántomat letolom. De nekem nem jutott eszembe, a kozmetikus nem mondta, amúgy meg több, mint egy percig előtte hagyott. Tehát rendesen megsültem körülötte.) Az arcom nagyon szépen megcsinálta, és hihetetlen, de a Douglas összes púderét, barnítóját végigpróbálta, és semelyik nem tűntette el a felsőm helyét. Aztán kettőt használt egymásra, ami hatásosabb lett. Szóval ezt is túléltem, nem is látszott, csak ha valaki nagyon analizálni akart volna. Ezután hazamentünk, a csomagokat már előkészítettem előző este, így már csak levittük az autóba, és mentünk a virágért. Nagyon szép lett. Úgy örültem! Mindenki azt mondta, hogy: Úr isten, mekkora jogar, mit fogsz azzal csinálni??? Lányok ha ilyet akartok, csináltassátok meg, mert nagyon egyedi és semmi probléma nincs vele, ugyanúgy kézreáll, a ruha és a kar közt kell fogni, a kar vonalában. A barátnőm a koszorúslány fejdíszét is megcsinálta, de az kicsit kicsinek és nehéznek sikerült, úgyhogy egyszer raktuk csak a pici fejére. Virágokkal megpakolva elindultunk unokatesómékért. Aztán miután felkaptuk őket, mentünk a Hiltonba, elfoglaltuk a szobákat, és felöltöztettek.

Elindultunk a Vajdahunyad várához fotózni. Mikor odaértünk, az almazöld Cadillac-ünk már ott várt, pont a templom előtt, úgyhogy kicsit furi volt, hogy akik a templomba mentek esküdni, ők férreálltak, mi pedig a templom elé. De végülis nem mi mondtuk hova álljon, és senki sem szólt. Körbementünk fotózni, aztán a Cadillac-el vissza a Várba, ott is fotóztunk, és végül 1/2 6-kor bementünk a hotelbe. Minden nagyon szép volt, de sajna az esküvő nem lehetett bent, mert esély volt, hogy esni fog, és inkább nem kockáztattunk. Azért picit bánom, hogy nem lehetett a Dominikánus udvarban. De mindegy, így is szép volt. A vendégek sorra érkeztek, és bementek a terembe. Én addig a váróterem végében voltam, nem sokan láttak. És szóltak, hogy kezdődik.

Megijedtem... hogy ilyen hamar? Aztán elindult a zene, a koszorúslány szépen ment előttem, semmi baj nem volt. Csak annyi, hogy elfelejtettem a versem, így azt nem figyeltem miket mondott az anyakönyvvezető, hanem inkább mormoltam a versikét. De végül nem lett a verssel sem baj, elmondtuk, Szabi elnevette, én pedig kicsit lazán mondtam, nem túl elegánsan. Jött a pezsgőzés, a köszöntések, mindenki ennivaló volt. Néhányan itt, néhányan a vacsi közben adtak ajándékot. (Lett két hajvágógépünk :) Aztán a polgáris vendégek elmentek, és bevonultunk vacsizni. Nagyon fini volt minden, és jókat dumcsiztunk a vendégekkel. A projektoros kivetítés rólunk nagyon tetszett nekik, és a tortánk a végén csodaszép volt. Zene volt, tánc nem, de nem volt gond, mert nem is úgy terveztük. Minden szépen sikerült, nászéjszakán aludtunk :)

Aztán egy hétig voltunk Hévizen, ami nagyon szupi volt. Még masszázson is voltunk. Lányok! Érdemes ennyit küzdeni. És higyjétek el, hogy minden rossz megszépül. Nem volt kedvem leírni az esküvőt egy hete, mert úgy éreztem csak rossz jut eszembe. Köszönhettem ezt az anyósomnak, aki megjelent fekete ruhában, hogy gyászolja a fiát, és egy mosolyt sem láttunk tőle, csak pofavágást, ezen felül pedig azt kaptam tőle ajándékba, hogy a vendégeket azzal boldogította, hogy én nem fogok főzni az ő fiára. Mindez azért, mert egyszer, mikor itt Pesten volt, Szabi főzte a vacsit. Másik negatívum, hogy a megbeszéltek ellenére behozták a házipálinkát. És ordítoztak az esküvőn a pincérekkel. El is sírtam magam, de gyorsan rájöttem, hogy szépnek kell lennem, és nem hagyhatom, hogy elrontsa a napom. Úgyhogy mostmár boldog vagyok, és TI vagytok az elsők, akiknek leírtam, hogy milyen volt az esküvőnk. Köszi lányok, hogy segítettetek az előkészületekben, és puszilok ezért mindenkit!!!

Lányok!!! Nekem nagyon lehúzta a míderem a harisnyatartó. Ha ajánlhatom, akkor szilikonos harisnyát vegyetek, hogy a lábon maradjon és akkor nem kell harisnyatartó... Ja és a kék szalagom is egyszer leesett, pont a Vajdahunyad közepén.

Vicces volt és egyben picit ciki :)

Lilu esküvője a vőlegény szemszögéből

Ès jöjjön az én drága férjem beszámolója, amiböl hiányolom szerény személyemet... azt mondta tetszettem neki, de nem írta bele, kicsit szégyenlös, igy is nagy szám, hogy írt! fogadjátok szeretettel:

"Szombat reggel.

Jól aludtam úgy kb 6:30ig, amikor is sms érkezett a telefonomra (én hülye, nem kapcsoltam ki).. na jól felébredtem. Reggeli, újságolvasás meg ilyenek után elindultam a virágokért, valamint a süteményes konvojért. A virágok, eléggé meglepö módon már készen vártak a virágosnál. Egy volt kollégámmal mentem, a menyasszonyi csokrot ö fogta az úton, az asztaldísz a csomagtartóban leledzett. A süteményes konvojjal aztán elindultunk a helyszín irányába. Persze az egyiket elvesztettük elég hamar (a piros lámpa volt az oka, én nem mentem gyorsan), így hát megálltunk és bevártuk. Aztán nem túl hosszú és még kevésbé kalandos úton megérkeztünk.

Ez úgy 13óra körül volt.

Már nagy volt a sürgés forgás, a sátordíszítés meg ilyenek. Még úgy nézett ki, napos idönk lesz, az elörejelzésekkel ellentétben. Aztán megjöttek az elsö vendégek úgy 14óra körül. Még jó, hogy 16-17 kellett volna jönniük. Na mindegy, elkalauzoltam öket, szóval tartottam, miközben ide, oda mentem, mint egy mérgezett egér. Elég sokszor csörgött a telefon, útbaigazításért, bár elég egyszerü volt szerintem odajutni. Sajna az egyik kisbusz, amivel szállítottunk volna a szállásról a helyszínre az embereket bedöglött, a másik meg kicsit késett. Végül megoldottuk sima személyautóval, meg volt aki saját kocsival jött mégiscsak. Pontban fél négykor megérkezett a ceremóniamester, majd röviddel utána megérkezett a zenekar is. Megbeszéltük a megbeszélnivalót és felhangszerelkeztek, és kb. 4 órakor elindulhatott az elöre összeállított zene.Ekkor már egyre többen és többen lettünk, majd úgy fél 5 körül megérkezett a nagybusz is. Arra már nem emlékszem pontosan, hogy akkorra átöltöztem-e már, de azt hiszem még nem.

Röviddel az átöltözés után, már kinnt az udvaron, jól leszart egy madár..

A zakóm aljára és a nadrágomra is jutott belöle, jól célzott az már biztos. Aztán lassan, de bizonytalanul úgy döntöttünk, néhány perccel 5 után, hogy akkor talán kezdük el. A felhök is így gondolhatták, mert jöttek, végül aztán csak éjfél után kezdtek vizet eregetni magukból, nem úgy mint egyes szülök meg nagyszülök a ceremónia alatt..;).

Szóval nekiindultunk.

A mikrofon hol bebrummogott, hol nem igazán lehetett semmit sem hallani. Az anyakönyvvezetö kissé ideges volt a fent gyülekezö felhök miatt, ezért aztán az ö maga saját menetrendjét is felrúgta, nem kis problémát okozva ezzel, mivel a zenék úgy voltak összeválogatva egymás után ahogyan jönniük kellett volna.Mi álltunk, a többieknek, hol föl kellett állniuk, hol leülhettek, végül jobb volt az nekünk úgy. Egyszerübb volt. Megvolt az aláírás, gyürühúzkodás (persze, nem ment fel az ujjamra), aztán jött az, aminek nem kellett volna. A sorbanállásos tömeges csókolgatás. Próbáltam kissé enyhíteni a helyzeten, arrébb mentem, páran vették is a lapot, de sajnos többen nem, mint igen. Aztán a fényképezkedés, csoportos, egyéni. Na meg a szél is kicsit feltámadt, páran kabátot is húztak.

Majd mentünk fát ültetni, szerencsére ki volt már ásva, így csak be kellett rakni a facsemetét, rászórni a földet és meglocsolni.

A mixeres pultnál sor kígyózott, alighanem azért a hideg is közrejátszott, de több mint 100! koktél elment az éjszaka.

Szóval a faültetés megvolt, mehettünk a sátorba, ahol azért melegebb volt, egyrészt ugyebár nem fújt a szél, másrészt pedig volt bennt némi fütés.Mindenkivel pár szót váltani kell ugyebár, nehogy megsértödjön, vagy ilyenek, tehát megkezdödött a következö mászkálós idöszak, ami igazából valahol 3-4 óra között fejezödött be, amikorra is szinte mindenki elment aludni.

Igazából nem volt szigorúan kötött menetrend, ugyan a vacsora kezdete 19 órára volt betervezve, de végül úgy 19.30 körül jött a leves, illetve hozták. Majd a második fogás jött önkiszolgáló (svédasztalos) megoldásban, sajnos kicsit rossz elhelyezéssel (a köretekért végig kellett állni a sort, annak is, aki a legelsöböl kért) aminek következményeképpen a rántott zöldségek és a rántott sajt nulla perc alatt elfogyott (az volt ugyanis a második a sorban, a töltött csirkecomb után). Újabb mászkálások útán elég gyorsan eljött az éjfél körül, a menyasszony tortával, na meg a többi tortával. Akkora volt a menyasszonyi torta, hogy óriási. Minimum 20 szelettel volt nagyobb, mint kértük, de lehet még többel. Normális esetben lett volna a menyasszonyi torta (3 szint) és még 3 (vagy 4) másik torta.Persze, hogy több volt, mert páran (talán attól való félelmükben, hogy különben nem jutna nekik a tortákból) hoztak még tortákat.

Három nappal késöbb ettük meg a maradékot, de úgy, hogy a vendégek is tetemes mennyiséget vittek el, a zenekar is gigászi adagokat kapot, söt, még az odarendelt soförök is vittek haza. Szóval nem volt kevés.

A menyasszony tánc nem aratott túl nagy sikert így nem is tartott túl sokáig. Menyecsketánc nem volt, kihagytuk. Helyette árverezés volt, régi cuccainkat árvereztük el, végül jó volt, de gyanítom, páran még máig sem fogták fel ésszel, miröl is volt szó.

Hajnali 1 óra körül, elhúzott a nagybusz, magával víve egy halom embert. Eztán jutott eszünkbe, hogy van ám köszönöajándék is, csak éppen bennt a szobában. Egy pár ember kivételével utólag megkapták, lehet jópáran meg is ették.

Éjfél körül meg beindult az esö, szerencsére csak szitált, komolyabban csak 2-3 fele kezdett neki. És a hideg is, addigra a fütés is lassan leállt, aztán úgy 4 fele mi is."

Lilu esküvője 2004-ből

Esküvő időpontja: 2004. május 22.

Beszámoló időpontja: 2004. június 7.

Az esküvö idöpontja: május 22.

Helyszín: Kaposvártól 25 km-re, Kutas-Kozmapuszta, Hertelendy Kastély

Péntek:

Apuék kihoztak a kastélyba, a ruhámmal és az összes szükséges "kacattal" együtt. Díszitjük a sátrat, ami szebb és nagyobb, mint vártuk! Késöbb befutnak hugomek, anyu nagyival, és a barátnöm Judit, aki a tanúm lesz holnap. Este kapunk vacsorát is, aztán még szaunázunk, beszélgetünk egy kis Jägermeisterrel, holnap ilyesmit úgy sem iszom... Izgalom és pánik egylöre nincs, jól érzem magam! /menet közben azért volt két "roham", amikor kétségbe vontam a döntésem helyességét.../

Èjfél felé aludni térünk, a szoba túl üres, az ágy túl nagy nekem, "jézusom", holnap ilyenkor már férjes asszony leszek... elalszom...

Szombat:

6 órakor ébredek, próbálok aludni, de 6.20kor küldök egy sms-t a Kedvesemnek, "joreggeltpuszi" helyett... nem örül a korai ébresztönek...

Felvarrok a ruhámra két pánt-tartót, ami fogja a melltartómat majd. /teljesen felesleges, nem veszem fel, pánt nélkül jobb lesz.../ Mosakodás, kávé, még böven van idöm, mindenki alszik... elkezdtem összeszedni az asztal diszeket, szalvétákat, minden rendben volt, amíg rá nem jöttem, hogy nincsenek meg az ültetö- és menükártyák. Telefon apuéknak, nincs-e otthon? Nincs. Péternek, aki már a virágot és a sütiket intézte. A kocsiban sem maradtak. Pánik. keresem, sehol. cigi. nyugi, meglesznek... megint keresem , módszeresen, mindent átnézek újra... végül az egyik már üresnek vélt hátizsak egyik zsbében meglelem! Minden oké!

11-kor megérkezett a fodrász és a sminkes. Anyuval és nagyival kezdenek, én még ráérek! Kirakjuk az ültetö kártyákat, asztaldíszeket. Fogalmam sincs mit csináltam még, de rohangáltam 2-ig, akkor szóltak, menjek készülödni. Elöször a hajam lett készen, akkor már kicsit pánikoltam, hogy "most mi lesz" aztán felvettem a ruhám, készült a sminkem, közben Péter is öltözködött a másik szobában. Egyszer csak rémülten kiabál: "jöjjön valaki!" valaki ment, aztán jött vissza, hogy jó jel, Péter nadrágját letojta egy madár!

Közben elszaladt az idö, smink kész, ékszerek, frufru, fátyol, apu jön értem! Már hallom Péter zenéjét, mikor elindulunk a kocsihoz.

Beszállás a kocsiba, abroncs a nyakamban, gyerekek hátsó ülésen. Megérkezünk hátra, a kastély parkjába,kiszállás, szerencsétlenül rálépek a ruhámra, zöld folt, mindegy... gyors egyezkedés, hogy melyik oldalán vezessen apu... a bal karomat fogja meg... gyerekek fogják a fátylam, hallom a ceremóniamestert: "Hölgyeim és Uraim! Ìme a menyasszony!" ès már szól a nászinduló... a násznép háta mögül bukkanunk elö, ami nagyon jó, mindenki meglepödött... Èn csak a boldogság-hormonok rohangálását érzem a testem minden porcikájaban... Testvéreim másik két gyermeke rószaszirmot dobál elöttünk, gyönyörünek érzem magam, hihetetlen érzés!

Fellépkedtünk a lépcsön Péterhez, aki persze "vigyorgott" /ennyit mosolyogni még nem láttam!/.

Levegövétel... és hallom, hogy az egyik gyöngysor a ruhámon elpattan... pánik, majd 10 perces "görcsölés", hogy most hogy nézek ki, lóg-e a fél gyöngysor, vagy nem... kitapogatom a csokrom alatt, hogy nem lóg, leesett az egész... közben unokabátyám felesége verset mond nekünk, a végére már oda is tudtam figyelni... aztán kis technikai probléma egyik barátunk, aki énekel, nem tudja mikor jön, és a ceremóniamester szólítja, jön, gyönyörüen énekli a "Szerelem elsö vérig" cimü számot... aztán "anyavezetgetö" köszönt minket, "Igen" /az enyém alig hallható/, "Igen" /a Kedvesem hangja határozottabb/, aláírások /elöször írom le: Ferenczy Àgnes/, gyürük, csók /rövid, fényképezhetetlen / Szülököszöntés /Emberektöl a "Mama" szólt alatta/ Anyu kicsit sírt, Péter anyukája is, nem tudtam megállni, hogy ne mondjam: "Tessenek engem is szeretni!" Azért én is majdnem elbögtem magam...

Pezsgözés, közben énekes barátunk énekelte a "Szerelem második vérig" címü számot!

Aztán a ceremónimester bejelentette a csokordobást! Majd lementünk a násznéppel is koccintani. Gratulációk, fényképezések.

Következett a kastély hagyományai szerinti "faültetés": minden pár egy annyi idös fát ültet el, amennyi ideje együtt vannak, a miénk egy 4 éves mogyoró fa lett, aztán majd kapunk hozzá táblát is.

Vacsora:

Leves: szokásos, Ùjházy tyúkhúsleves /finom volt!/

Svédasztalon voltak a föételek:

Mézes-sörös malackaraj Marhalábszár pörkölt Pulykamellcsíkok Csirkemell roston Töltött csirkecombok Rántott sajt, karfiol, patisszon

Köretek: Tepsis burgonya rizs galuska párolt zöldség és még voltak saláták is.

Desszert nem volt külön, egy nyugdijas klub sütött nekünk mindenféle sós meg édes sütiket, azok lettek az asztalra kirakva.

A vacsora mindekinek ízlik, és nem sokat akarok enni, persze Péter ismer, hoz nekem rántott sajtot!

Közben persze folyamatosan járkáltunk, beszélgettünk a vendégekkel, de hogy kivel mit, azt ne kérdezze senki...

Vacsora után jött a nyitó-keringö, ami majdnem botladozásba fulladt, de a videón szerencsére nem látszik a lábunk...

Péter nem akart tanárhoz menni, pedig nem ártott volna, de nem baj, most már! Aztán tánc, mulatozás, majd egy vetélkedö, nekünk, amin jól elbuktunk... én például 4 közül nem ismertem fel csukott szemmel Péter lábát, Ö nem tudta milyen mosószert használunk... aztán 3 hosszú csókkal kiválthattuk magunkat, hogy mégis házasok maradjunk!

Utána egy jó kis vonatozás következett, a végére majdnem mindenki beállt!!

Következett a lufis játékunk! Jól néztek ki az égen szálló lufik! èjfélkor jött a torta! Gyönyörü lett és hatalmas!! Csak kést nem kaptunk hozzá, így kicsit várnia kellett az éhes tömegnek... közben osztogatták az éjfeli kaját is, ami malacsült volt salátakkal és sajttállal. /abból én nem bírtam enni, de állítólag nagyon jó volt/ Menyasszonytánc. Közben a "férjem" is ott téblábolt, és a cer.mester megkérdezte, hogy eladó lehet-e Ö is, így mindkettönket jól megtáncoltattak! Aztán elmentünk átöltözni, Péter királykék inget vett fel az én ugyanolyan színü ruhámhoz! Aztán még volt egy kis játék, árverés a régi holmijainkból! A 10 éves koromban írt naplómra licitáltak a legjobban!

Utána még táncoltunk hajnali háromig, aztán már csak üldögéltünk a sátorban, bontogatni kezdtük az ajándékokat, beszélgettünk hugommal és anyukámmal. Anyukám nagyon boldog és gyönyörü volt egész éjjel! Hajnalban mindketten elsírtuk magunkat, anyu azt mondta gyönyörü voltam én is, és az egész esküvö!

Aztán fázni kezdtünk, és bementünk a kastélyba, ahol aludtunk! Most már nem volt üres az ágy, és öszintén bevallom, hogy én kicsikartam a "most már férjemtöl" egy nászéjszakát! de Ö sem bánta meg...

Bocs, ha kicsit hosszúra nyúltam...

Mindenkinek hasonló gyönyörü, boldog esküvöt kívánok!

Gabcsi esküvője 2004-ből

Esküvő időpontja: 2004. május 29.

Beszámoló időpontja: 2004. június 7.

Sziasztok!

Csatlakoznék én is a május 29-i esküvői beszámolókhoz igaz kicsit megkésve.

A péntekkel kezdeném én is. Ez a nap a rohangálások napja volt. A párom még délelőtt dolgozott egy kicsit, délbe mentünk az étterembe, az italokkal, és a díszítéshez szükséges cuccokkal. Aztán lufi fújásba kezdtünk, mert az autókat lufival akartuk díszíteni. A 70. lufi után rohantunk a templomba, ahol 4-kor volt a főpróba, ahova már jöttek velünk a tanuk, azok párjai, mert ők olvastak fel a szertartás alatt, valamint az unokatestvérem (az esküvőnk napján volt 13 éves), aki a gyűrűket hozta be a templomba.

Miután ezen túl voltunk, a párom elvitt egy fantasztikus helyre vacsorázni, és kaptam tőle egy gyönyörű szép kísérőgyűrűt, ami az eljegyzésünkkor elmaradt. Nagyom meghatódtam. És az volt a jó, hogy az esküvőről egy szót sem ejtettünk a vacsi alatt, jól esett a nagy menet előtt kikapcsolódni. Ajánlom mindenkinek.

Másnap.

Reggel fél hétkor keltünk, három óra volt fölhúzva, el ne aludjunk. Háromnegyed nyolcra mentem a fodrászhoz, kozmetikushoz. A párom fél kilencre jött utánam. Amíg a sminkem készítette a kozmetikus, addig az ő haját csinálta a fodrász. Aztán ő hazament, hogy öltözzön, és fogadja a családot. Szerencsére én is elég jó időben kész lettem. Háromnegyed tízkor már otthon voltam. Akkor kezdett a család gyülekezni. Nekem négyen segítettek felöltözni. Fél 11-re lettünk készen. Mikor leértem, már mindenki ott volt. Meglepetésemre a fotós is a házban várt. Ez a vőfélyünk ötlete volt, nagyon meglepődtem, mikor a liftből kilépve rögtön fényképezett.

A csokrom is gyönyörű volt, az autódísz is, a lufik is jól mutattak a kocsikon. Aztán elindultunk a házasságkötő terembe, a Várba. Kicsit késve érkeztünk, de nem volt belőle semmi gond. A szertartás nem volt túl felemelő, inkább gépiesnek, futószalagszerűnek nevezném. De azért megható volt. Apukámnak már szólnom kellett, hogy ne pityeregjen annyit, mert nem temetésen van. A szertartás után pezsgőzés volt, majd fotózás a házasságkötő teremben, a rokonokkal. Aztán a Hadtörténeti Múzeum előtt is.

Miután végeztünk, a család elment, és mi még a fotóssal elmentünk a Vár másik oldalára, a Palotához is. Ott nagyon sok külföldi volt, mindenki tapsolt, sok boldogságot kívánt. Volt, aki le is fotózott minket. Készült egy olyan foto is, mikor a párom letérdel, és átadja a csokrot. Na annak nagy sikere volt.

Itt történt az első malőr, a barátainkat nem akarták beengedni a terembe, díszíteni. Így a fotózás után mentünk az étterembe. A párom intézkedett, így renden lett minden. Aztán, az egyik pincérszólt, hogy nincs az étteremben a menyasszonyi torta. De aztán kiderült, hogy ott van, csak a pincében lévő hűtőbe vitték. A következő probléma: a kísérőtorták hiányoztak. Ezt már nem akartam elhinni. Pedig komoly volt. De aztán az egyik barátunk szerzett két tortát, így az is megoldódott.

Miután minden rendben lett, eljött az ideje a templomba indulásnak. Már majdnem a templomnál voltunk, mikor eszembe jutott, hogy a csokrom az étterembe hagytam. Vissza, az étterembe. Szerencsére még időben voltunk.

A templomi esküvő gyönyörű volt, és nagyon bensőséges. Egy kis „baki” azért volt, a hitvesi csók itt elmaradt. A 3 éves keresztlányom, aki a koszorúslányunk volt, külön kis műsort adott a hátunk mögött, a szertartás alatt. Még a csokromat is elvitte, amiből kiesett egy rózsa. De aztán kitalálta, hogy a kiesett rózsát remekül lehet használni, sziromként. Így nemcsak rizsszórás, hanem sziromszórás is volt. Nagyon sokan eljöttek, nagyon örültünk.

Utána mentünk az étterembe. Ott is minden tökéletes volt.

Egy kis üröm volt az örömben, a zenész volt. Majdnem végig lakodalmas zenét játszott, amit mi igazán nem szeretünk. De a társaságnak tetszett, mindenki táncolt. Fél 2 körül kezdtek oszlani az emberek. 3 körül már csak a fiatalság maradt. Megkértük a zenészt, hogy váltson stílust. Két szám erejéig megtette, aztán megint jött a lakodalmas zene. Ekkor mindenki kivonult az előtérbe, cigizni, inni, pihenni. A zenész pedig gondolt egyet, és elkezdett összepakolni. Otthagyott minket!!! Pedig úgy volt megbeszélve vele, hogy többet kap, és addig marad, míg mi akarjuk. (a több pénzt azért eltette)

De ez már nem tudta elrontani el a kedvünket, még beszélgettünk egy csomót, összepakoltunk, lebontottuk a díszítést. 5 óra körül értünk haza.

A visszajelzések szerint, mindenki nagyon jól érezte magát.

Mi pedig szerdán indulunk nászútra, igaz csak öt napra, hogy kipihenjük a fáradalmakat.

 

Gyzy esküvője 2004-ből

Esküvő időpontja: 2004. május 29.

Beszámoló időpontja: 2004. június 3.

Hát szóval itt vagyok én is a beszámolóval. Ne haragudjatok, ha egy kicsit hosszúra sikeredett, de annyi minden történt, hogy muszáj vagyok leírni. Elolvasás után véleményt kérek!

2004. május 28. Péntek

Reggel 10 órára mentem a kozmetikushoz, mert a smink árában benne volt egy arcpakolás + szempilla + szemöldök festés és szedés meg valami krémes kezelés is amivel előkészítette az arcomat a másnapi sminkre. Aztán amikor kijöttem tőle, kellett kérnem egy esernyőt, mert szakadt az eső. Hát majdnem sírva fakadtam. Mindenki kabátban járt az utcán, és én belegondoltam hogy így mi lesz velem másnap. Aztán rám telefonált a sógornőm, hogy ha megyek a ruhámért, akkor kérdezzem meg, hogy van-e nekik valami kiskabát, amit rá tudok venni a ruhára, mert meg fogok fagyni. Hát gondolhatjátok, hogy kiakadtam. Na nem a sógornőmre, hanem arra, hogy ilyen szar az idő és én nem azért választottam nyitott hátú fűzős ruhát, hogy azt egy kis kabáttal eltakarjam.

12 órára mentem a masszőrömhöz, aki átmasszírozott tetőtől talpig. Isteni felfrissülés volt. Aztán elindultam a koszorúslány ruháért, meg a sajátomért is. Még egyszer felpróbáltam a ruhámat és megint el voltam halva tőle. Na mondanom se kell, hogy idétlenül állt minden kabát a ruhához (hál istennek), így azt mondtam, hogy ha hó esik akkor sem veszek fel kabátot.

Eközben a párom elvitte az apuval a hajóra az ültető kártyákat és a röviditalokat. Visszafelé felvettek engem a két nagy ruhazsákkal együtt. Aztán én otthon összepakoltam és elmentem az anyuékhoz, mert az utolsó éjszakát náluk töltöttem. Este hamar ágyba bújtam, de nem igazán tudtam aludni, mert egész éjszaka csak forgolódtam.

2004. május 29. Szombat

Reggel 9 órakor ébredtem a keresztlányommal (koszorúslány) együtt. Aztán megmostuk a haját, mert be kellett csavarni. Én még üldögéltem nyugodtan a reggeli kávém mellett, amikor jött az apu és azt mondta, hogy a párom helyett ő fogja elhozni nekem a menyasszonyi csokrot, mert nagy baj van!!! Hát azt hittem elájulok! Képzeljétek otthon nálunk szétrobbant a kazán melegvíz tartálya és eláztatta alattunk a párom irodáját! Gondolhatjátok hogy tiszta ideg lett és szombat délelőtt fűtést szerelt, és takaríthatta azt a rengeteg koszos vizet ami kifolyt. Állítólag teljes káosz volt minden. Na apu elment a csokorért, nagyon szép lett! Közben megérkezett a fodrász és a sminkes is és nekiláttak a teendőknek. És mi történt: apu megérkezett a feldíszített autóval ami annyira gyönyörű volt, hogy elérzékenyültem! Míg a hajamat csinálta a fodrász, addig a két tanút és az anyut kisminkelte a kozmetikus. Nagyon szépek lettek! Aztán végül engem is kisminkelt és rám került a ruha minden kiegészítőjével együtt. Mivel a ruha a szüleimnek is meglepetés volt, így gondolhatjátok hogy egymás vállán zokogtak, amikor megláttak.

Hát és eljött a várva várt pillanat: elindultunk a templomhoz. Végigdudáltuk az utat, az emberek integettek, és amikor megérkeztünk már mindenki ott gyülekezett. Nekem nem szabadott kiszállni, mert a párom ott állt a templom előtt és fogadta az érkező vendégeket. Hát és elkezdődött amiért annyira izgultunk: páromat bevezette az anyukája, aztán ment a két tanú. Majd elindult a keresztlányom és végül bevezetett engem az apu az oltár elé. A nővérem annyira zokogott, mert úgy meghatódott amikor meglátta a kis keresztlányomat és engem bevonulni. (a keresztlányom az ő kislánya) Miközben vonultunk befelé éreztem, hogy 1000 szempár csak engem figyel és én senkire nem tudtam mosolyogni, mert folyamatosan csak a páromat figyeltem, hogy mit fog szólni. És akkor odaértem mellé!!! Láttam rajta hogy elérzékenyült a látványtól. A ceremónia nagyon szép volt, a pap sok szép és megható dologról beszélt. Aztán amikor megindultunk kifelé a templomból és kiértünk a lépcsőkhöz, a párom a fülembe súgta: GYÖNYÖRŰ VAGY! Ez a mondat nekem mindennél többet ért! Aztán fogadtuk a gratulációkat és képzeljétek meglepetésként a gratuláció közben fehér galambokat röptettek fel a templom előtt. Annyira szép volt! Aztán egy rövid szabadtéri fotózás és irány a hajó. Ott már várt ránk az anyakönyvvezető és kezdetét vette a szertartás. Ajánlom mindenkinek a Wagner – féle nászindulót, mert annyira lágy és romantikus (nekünk a hagyományos már egy kicsit elcsépelt volt, azért választottuk ezt) hogy mindenkinek nagyon tetszett és el voltak ájulva tőle. A szertartás alatt a gyűrűhúzásnál a párom a saját gyűrűjét kötötte ki az enyém helyett, így az majdnem elgurult. De a keresztlányom vigyázott rá nehogy leessen. És következett a szülőköszöntő (mivel az éneklésről lemondtam, azért egy szál virággal köszöntöttük az anyukákat). Mondanom se kell, hogy amikor felcsendült a MAMA című dal, anyukám zokogott és már akkor én is elkezdtem sírni. Anyós is sírt, de nagyon. Szóval ez nagyon meghatóra sikeredett. Itt a végén még fényképezkedtünk egy kicsit és utána levonultunk a hajó aljába. Ott vártak ránk a nászajándékokkal, majd elkezdődött a vacsora. A vacsi isteni volt és rengeteg, a dekoráció egyszerű, de gyönyörű volt, és képzeljétek a beltéri medence közepére felállítottak egy szökőkutat. Szép volt!!! A kiszolgálás fantasztikus volt, egész vacsora alatt a főnök járt – kelt, ellenőrizte hogy minden rendben van – e. Aztán a vacsi után megkezdtük a nyitótáncot és a hajó is leindult. Annyira szép volt este kivilágítva Budapest hogy mindenki a teraszon volt annyira tetszett mindenkinek.

A zenészek rázendítettek, és egészen addig folyamatosan játszottak míg kb. 11 óra körül kihozták a tortát. Hát az a torta gyönyörű volt, (tudni kell hogy ezt az öcsém csinálta meglepibe nekünk, mert cukrásznak készül és nagy kihívás volt ez számára) és nagyon finom is. Mondtam is az öcsémnek hogy ez jó lett volna vizsgatortának is. A tortát kiosztottuk és ekkor jött az est legnagyobb meglepetése! A szüleim nászajándéka! Szüleim tudták, hogy a párom imádja a Bangó Margit – ot, és képzeljétek elhívták őket zenélni a hajóra!!! A párom úgy meghatódott hogy sírva fakadt! És akkor kezdődött az igazi nagy lagzi. Mindenki táncolt, még apukám unokatesója is, akit 25 éve nem látott a család táncolni. Na és akkor a Bangó Margit elénekelte a párom kedvencét: a Halk zene szól az éjszakában című dalt. Ekkor a párom a nyakamba borult és csak zokogott csak zokogott és megállás nélkül zokogott. Annyira megható volt, én még soha nem láttam őt ennyire nagyon sírni a boldogságtól! (Most is sírhatnékom van) Folyamatosan mondta a fülembe, hogy ő a világ legboldogabb embere, és hogy annyira szeret, hogy azt el sem tudom képzelni. Nagyon jó volt őt igazán boldognak látni! Aztán a menyasszonytánc alatt kétszer megpróbáltak elrabolni, amiből egyszer sikerrel is jártak. 10 fekvőtámasszal kellett kiváltania a drágámnak. De megcsinálta! Elmentünk átöltözni ( ja a lényegről nem tudtok: a spanyol helyett mégis tiroli lett). Megbeszéltük a zenészekkel hogy játszanak valami tiroli bevonuló zenét, amikor lejövünk. Hát ekkor döbbentem rá, hogy sokkal jobb választás volt a tiroli ruha, mint a spanyol, mert a bevonuló zenéhez elkezdtünk spontán járni valami tirolihoz hasonló táncot és mindenki dőlt a nevetéstől. Annyira spontán és jó volt hogy az anyukám nem akarta elhinni, hogy ezt nem betanultuk. Pedig isten bizony, akkor csináltunk életünkben először ilyen táncot. Egyszóval szuper volt!

Hát ez a buli kb. fél 5-ig tartott és csak ekkor kezdtek el hazaszállingózni a vendégek.

Mire mi is hazaértünk és minden cuccot felcipeltünk a lakásba, és vízszintbe tettük magunkat kb. 6 óra lehetett, és sajna a nászéjszakához már erőnk se volt! DE BEPÓTOLTUK!

Másnap folyamatosan csörögtek a telefonok és visszajelzésképpen mindenkitől csak pozitív véleményt kaptunk, még azok a rokonok sem tudtak semmibe belekötni, akik elég szőrszálhasogatók.

Az egészet összegezve, mindenkinek csak azt tudom ajánlani, hogy nem kell görcsölni, hanem lazán és természetesen kell viselkedni. Úgyis minden fog jönni magától, és tanulva a saját esküvőnkből az előre megtervezett dolgok úgysem úgy lesznek mint ahogy az le van írva, hanem ahogy azt az adott helyzet megkívánja. És higgyétek el, cseppet sem bánom hogy sok dolog nem úgy alakult, mint ahogy én azt másfél oldalon leírtam. Szerintem a spontán dolgok nagyon eredetiek és természetesek.

És végezetül, de nem utolsó sorban, mindenkinek szeretném megköszönni a sok bátorítást és a segítséget, azt hogy a problémáimat elolvastátok és megértetettek. Rengeteget tanultam tőletek és sok – sok ötlettel gazdagodtam.

Remélem őszre gólya száll a tetőnkre, és megajándékozhatom a drága kis férjemet egy aprósággal.

Még egyszer mindenkinek 1000 köszönet:

Gyzy – egy nagyon boldog új asszony

Hystie esküvője 2004-ből

Esküvő időpontja: 2004. május 29.

Beszámoló időpontja: 2004. június 1.

Sziasztok!

Na akkor én belefognék a beszámolósdiba. Bár még nem hevertem ki, azért megpróbálom összefoglalni.

Először is az előzmények: nagyon szeretem a munkahelyem, nem túl zajos, inkább nyugodt környezet, kétszemélyes iroda egy tündéri fönökkel. Szóval már jó előre le volt zsírozva, hogy nekem így május végén kell egy hét szabi, meg június második hete is kellene nászutazni. Minden remekül alakult május elejéig. Akkor aztán elszabadult a pokol, kijött egy csomó olyan pályázat, meg rendelet, ami a munkahelyem jövőjét határozza meg. Így aztán az esüvő előtti napokban még este 7-8-ig kellett dolgoznom, és most is már itt ülök és dolgozom. A lényeg: totálisan elmaradtak az előkészületek, és valószínű a nászútat is elhalasztjuk.

A pénteki napom maga volt a rémálom. Szakadt az eső. Mintha dézsából öntötték volna. Egész nap szünet nélkül. A város kész közlekedési káosz volt. Az nap Szombathelyen 3 nagy baleset volt, az egyik nyomán a legfontosabb útvonalomon feketék voltak a lámpák, képtelenség volt közlekedni. A gyönyörű ruhám, meg a kis koszorús lány rózsaszín "habruháját" ebben a mocskos időben kellett hazahurcolni (bár kocsival...). Minden honnan elkéstünk, csúszott a percre pontosan beosztott idő. A rokonok, akikkel megbeszéltük hogy 6ra jönnek lerakni az ajándékokat, már fél négykor ránk telefonáltak, hogy hol is vagyunk... A kerti virágokat az asztalok díszítéséhez térdig érő sárban kellett szedni... A virágos rám telefonált, hogy nem kapott szép borostyánt ezért kénytelen kihagyni a csokromból ... Nem volt időm még egy utolsót szolizni, se pihenni, se magammal foglalkozni. Totálisan el voltam keseredve, csak pityeregtem az egyik sarokban, hogy minek kellett nekem ilyen nagy esküvő, és megbántam az egészet. Ja és a legjobb, kaptam egy értesítést, hogy ajánlott küldeményem érkezett. Na a gyönyörűnek nem mondható nap után, úgy gondoltam ez tuti az illetékhivatal, hogy fizessünk be párszázezer forintot. Mivel furdalta az oldalamat a kiváncsiság az utolsó pillanatokba beestem a postára, és kellemes meglepetés ért! :) Megjött a megnyert esküvő magazinom :) Annyira megörültem neki! Ez este hatkor volt. Mindjárt fordulatot is vett a nap folytatása. Párom öccse (most már mondhatom, hogy a sógorom) párjával eljöttek segíteni, és mivel látták szétesett lelkiállapotom csináltak egy nagyon nagyon finom vacsit. Aztán én félrevonultam és elkezdtem lapozgatni az újságot és próbáltam ráhangolódni a másnapra. Este aztán úgy zuhantam az ágyba mint egy zsák krumpli, és aludtam is reggelig.

Szombati nap már másképp indult, mint terveztük. Kiderült, hogy elfelejtettük, hogy mikor bevisszük a tanuk papírjait, meg a pezsgőt a városházára, ugyanakkor a szülőköszöntő virágot is vinni kell, úgy hogy első körben futás a virágért. Első pont: gyönyörű lett a csokrom, meg minden virág. A borostyán helyett eukaliptusz került bele, ami még szebbé varázsolta. Aztán berohantunk a városházára. Szerencsére ott bejáratos vagyok, így fogadtak minket fogadási időn kívül, így nem kellett sorbaállnunk. (aznap 11 esküvő volt, 10 és 12 óra között kellett volna bemenni, de mi 9kor mentünk.) Második pont: nagyon nagyon kedves volt a segítő. Aztán 10-re rohantam fodrászhoz, vittem a fejdíszt meg a fátylamat. A telefonom megállás nélkül csörgött, mert egy-két dolgot elfelejtettem előkészíteni, így például nem volt meg a lista, hogy kinek kell sütisdobozt csinálni. A fodrászom gyönyörű kontyot csinált, mikor végzett akkor néztük, hogy a fejdísz az egészet elnyomja, ezért a fejdísz helyett sok fehér virágocska került a kontyomba. Nagyon elégedett voltam az eredménnyel. Nem akarom elaprózni a történetet: a sminkem is csodálatosra sikerült és végigrohantuk a napot. Szemerkélő esőben mentünk az arborétumba fényképezkedni, de a fényképeken ez abszolút nem látszik... Szuper lett. Jajj a lényeg: olyan de olyan jó érzés volt, mikor jött Marci értem és először látott meg a ruhámban, meg kicsinosítva. Kipirosodott az arca, mosolygott rám és olyan de olyan szépen nézett. Akkor úgy éreztem megérte.

A Városházára 10 perces késéssel estünk be, úgy hogy Marci utánam még pár perccel ért be. Pont tele lett a násznéppel a terem. Jó érzés volt látni a mosolygó arcokat, és mindegyikre rá volt írva: "Gyönyörű". :) Kis koszorús lányom is bámulatba ejtett mindenkit. A hosszú uszályomat szépen kiterítették és úgy húztam be. Fantasztikus érzés volt. A műsort nagyon jól adták elő, és az anyakönyvvezető is szépen beszélt. A szülő köszöntésnél nagyon meghatódtam és eleredtek a könnyeim, oldalra néztem a páromra és ő is zokogott. Mindenki bőgött a teremben. (Szerencsére a tanúm zsebébe volt készítve nekem pzs. Ezt javaslom mindenkinek akinek nem lesz kistatyója...). Mivel jó kis csúszásban voltunk a gratulációkat már csak a következő esküvő násznépének nyakán tudtuk megejteni. (A gyűrű balkézre történő áthelyezését én is javaslom.) A csokor dobásos jelenetet spontán akartam csinálni, ezért elsőre nem jött össze (odapuffant ahol senki nem volt) ezért "visszázták" a lányok, és újra kellett dobnom, ami már remekül sült el :)

A lakodalom kisebb műhibával indult, anyósomék nem igen akartak odaérni a helyszínre, a háziasszony (az étterem vezetőnője) meg addig nem akart minket beengedni, amíg az örömszülők nincsenek ott. Így kb. fél órát tébláboltunk a folyosón. Utána aztán kimulattuk a házoldalát is :))) Jól széttáncoltam a lábamat, még jó hogy kényelmes volt a cipőm. A harisnyával se kinlódtam, mert a fehér csipkés combfix folyton lepörgött a hájas combomról, ezért egy hagyományos kényelmes harisnyanadrágot húztam, és poénból ráhúztam egy kék harisnyakötőt dísznek. Egyébként meg is szöktettek. A barátnőim pasijai, meg az én kedvenc fiú haverom (össz. három fiú) elrabolt a szemközti diszkóba. Ott nagyon megnéztek, meg jól kipihentem magam, de kb.20 perc múlva már meg is lettem találva. Így párocskám megúszta a büntit :) A mennyasszonyi torta meseszép lett (még nem kostóltam.), és mindenkinek (72 főnek) kellett vágnunk egy szeletet. Eltartott egy ideig. Kb úgy fél 2 után elkezdett elpárologni a tömeg. Így hogy elő voltak készítve a dobozok, így is rengeteg időbe telt mindenkit elbúcsúztatni. Összeségében mindenki elégedett volt.

A lakodalom után még két órába telt mindent összeszedni és hazahordani (fel a harmadikra). Jó fáradtan estünk haza, de azért volt nászéjszakánk :) Ha minden jól megy, akkor a trónörökös is elkészült :)

Amit tanúlságként mindenképp át szeretnék adni az az: hogy csak a legfontosabb dolgokat érdemes előre tervezni, a többi jobb ha spontán alakul, mert így nem ér csalódás, ha valami nem úgy történik, ahogy szeretted volna.

Idővel majd még kiegészítem, most csak így bírtam összeszedni a gondolataim.

Sok szeretettel mindenkinek Horváthné Pethő Szilvia

(na az is szép eset volt, mikor ma reggel a munkahelyemen már mint Horváthné jelenkeztem be a telefonba. volt kis hallgatás a másik oldalt :)))

Dorka esküvője 2004-ből

Esküvő időpontja: 2004. május 29.

Beszámoló dátuma: 2004. június 1.

Sziasztok

Na íme az én beszámolóm (de csak az első része, a következő forduló majd még jön késöbb a templomiról ) Ez nem lesz olyan megható mint az eddigiek, valószínüleg azért, mert én sem fogtam fel olyan meghatóan a dolgokat. Talán azért, mert ez most a polgári volt, amit én személy szerint sosem értékeltem túlságosan nagyra. A templomi után már lehet hogy más stílusban fogok írni

Azt hiszem kezdem a péntek délutánnal, akkor kezdődött ugyanis a felkeszulés szombatra. Kivételesen korán ejöttem a munkahelyemről, nővéremmel elhoztuk a ruhámat a szalonból, majd körtúrára indultam a városba nászéjszakához rucit keresni (vettem is egy szexi bordó melltartót tangával, hozzá egy fekete kis köntöskét szintén bordó díszítéssel, és egy fekete combfixet), illetve megvettem a köszönő ajándékokhoz (mézeskalács szivecskék) a tüllt és bordó szaténszallagot. Mindezeket azért tettem aznap délután, mert csak este 6-ra voltam bejelentve a körmösömhöz. 6-kor aztán megjelentem a szalonban, ahol a recepciós lány fogadott, hogy a körmösöm kisfia eltörte a lábát, így Krisztának el kellett mennie, és sajna a telefonszámomat meg nem találta, így nem ért el. Jó kis hidegzuhany volt! Ott álltam 3 letörött körmmel, a többi már 1 hónapja nem volt töltve, és másnap meg esküvő!!! Azt sem tudtam, hogy hova menjek. Megpróbálkoztam egy szalonnal a környéken, de várható volt hogy péntek este 6-kor senki sem fog elvállalni. Mentő ötletként felhívtam a fodrászomat, hogy náluk a szalonban dolgozó lány esetleg elvállal-e szombat délelött. Sajna ezzel sem volt szerencsém, de a végén a fodrászom szerzett nekem egy körmös lányt, aki megcsinált szombat reggel. Igaz őt sajna dícsérni nem tudom, mert másfél óráig tartott megcsinálni a körmeimet úgy, hogy lakk végül nem is lett rajtuk, de ettől függetlenül hála neki, hogy nem törött körmökkel mentem az esküvőre. Na mindegy, ezek után kicsit bosszúsan mentem haza, de magamban azért nevettem is, hogy ez legyen a legkevesebb ami az emberrel az esküvőjén történjen (persze nem csak ez volt )

Szombaton aztán korán keltem, és 8-ra már a fodrászomnál ültem. Ő gyorsan beszárított a hajam, raktunk bele pár virágot, majd a sminkes lány is szépen kisminkelt. Ezek után mentem a körmöshöz, ami mint említettem nem volt a legjobb, de örülök neki hogy el tudott legalább vállalni. Mivel a körmösnél kicsit sokat voltam, így aztán 11 elött 5 perccel értem haza, miközben 11-től már fényképezés lett volna. Villámgyors átöltözés következett nővérem segítségével, majd siettünk a György villába. Nem is késtünk sokat, 11.15-re már ott is voltunk (még jó hogy közel lakunk). Ezt a helyet mindenkinek csak ajánlani tudom fényképezéshez, gyönyörű a kertje. Van szép rózsás rész, nagy füves terület jópofa fákkal, bokrokkal, illetve a villa mögött van egy nagyon szép erdős rész, régi kőpadokkal, lépcsőkkel, borostyánnal benőtt fákkal. Egyetlen hatalmas hátránya, hogy tele volt szúnyogokkal. Gondolom felébresztettük őket, így aztán nem győztük elhajtani őket, a végén inkább kevesebb sikerrel. A fényképezés végére nekem volt 2 szép nagy szúnyogcsípésem. Egyik az arcom jobb oldalán, a másik (a nagyobb) meg a homlokom közepén. Szép látvány voltam  De persze én ezen is csak nevettem. Gondoltam ezek után már tényleg nem lesz más gond. De volt!!!

Innen aztán mentünk a polgármesterihez, ahol is kiderült, hogy írott CD-t nem játszik le a gép Így aztán őrült keresés kezdődött a kocsikban, hogy kinél van olyan eredeti CD, ami még jó is esküvőhöz. Azért szerintem ezt mondhatták volna akkor is, amikor mi mondtuk hogy magunk hozzuk a zenét! Na mindegy, azért azt megígérték, hogy megpróbálják a ceremónia elött a CD-ket, hátha mégiscsak jók, ha meg nem, akkor találtunk U2 illetve Frank Sinatra CD-ket, akkor majd azokat játsszák le. A végén aztán működött az írott CD-kkel is a dolog

A polgári egyébként gyorsan lezajlott (mint várható is volt), párom kicsit gondolkodott az „igen”-en, volt egy kis sírdogálás párom egyik nővére részéről, de összességében én nem éreztem valami nagy dolognak. Nem izgultam egy cseppet sem, valahogy fel sem fogtam hogy mi is történik. Be kellett menni egy terembe, egy kérdésre igent „kellett” mondani, aztán felhúzuk a gyűrüket, majd aláírtunk és már vége is volt, és én férjezett ember lettem Egy jó tanács! A múlt héten volt szó a kesztyű témáról. A levétel az teljesen nyugiban ment, volt rá idő, mert amikor mondta az anyakönyvvezető, hogy akkor most húzzuk fel egymás kezére a gyűrüket, én akkor nekiálltam levenni, és mire odaért, már nem is volt rajtam. Viszont én utána rögtön vissza is húztam, ami viszont nagy hiba volt. Ugyanis tüll kesztyűm volt, és amikor alá kellett írni, akkor a toll csúszkált a kezemben, nem tudtam rendesen megfogni, így aztán kénytelen voltam akkor újra levenni

Polgári után aztán elmentünk a családdal ebédelni egy nagyon jó étterembe, majd 5-kor már otthon is voltunk édes kettesben.

Azt, hogy feleség vagyok, még nem nagyon fogtam fel, valószínüleg azért, mert semmi nem változott az életemben. Nem érzek semmit másnak, ugyanoda mentünk haza, ahol eddig is éltünk, ugyanúgy közös vagyonunk van már évek óta, ugyanúgy épül a házunk stb. Nem tudom hogy ez jó vagy rossz, de én úgy gondolom hogy inkább jó. Szerintem a nagy változás majd csak akkor lesz, ha lesz gyerekünk, mert akkor biztos megváltozik majd sokminden. Egyenlőre csak jókat mosolygunk azon, amikor egymás feleségnek/férjnek szólítjuk

Az időjárással szerencsénk volt, mert a fotózáskor egész jó idő volt, még az a mondat is elhangzott, hogy inkább menjünk be a fa alá az ÁRNYÉKBA!!! Aztán amikor mentünk hazafele az étteremből, akkor kezdett el cseperegni az eső, majd miután hazaértünk kezdett el szakadni! Pont megúsztuk a dolgot.

Na azt hiszem ez éppen elég hosszú volt, hogy most abba is hagyjam. Képek nem tudom mikor leszenk elérhetőek, de amint tudom felteszem őket. A profi képek szerintem csak a hét vége fele készülnek el (ki kell retusálni a szúnyogcsípéseimet az összes képről ), viszont készült egy tekercs film az ebédről, abból talán majd fel tudok tenni párat ha azt előhivattuk.

Dorka

Hozzászólás-megjelenítési lehetőségek

A választott hozzászólás-megjelenítési mód a „Beállítás” gombbal rögzíthető.