Off Topik

Fraiser, környékbeli kisebb szalonokban nem próbáltad? Elküldöm Neked priviben jános e-mailjét, gondolom, nem járt erre mostanában...

Kedves János,

először leírnád a praktikus adatokat (mekkora abroncs hossz, szélesség, ilyesmi, azért fontos mert a ruha magas nőkre van, én 180 centi vagyok és a hugom is akörül, 150 centis menyasszonyra való abroncs nem megfelelő, valamint hogy mennyiért ilyesmi) az e-mailcímemre? ildiko pont gyuris kukac ge pont com

Köszönöm szépen

Nekem kéne az az abroncs, illetve a hugomnak. A szalagavató bál azt hiszem február elején lesz, én Budapesten vagyok, a hugi Békés megyében.

Szia!

Sajnos nem. Anno én sem találtam magamnak a TTD-hez... Bár olyan nagyon azért nem is erőltettem.

Próbáljatok meg kölcsönözni csak abroncsot vmi kisebb ruhakölcsönzőben. Ha szépen mosolyogtok, biztos adnak! :D

Remélem, sikerrel jártok!

Móni! Örülök, hogy minden rendeződött, és ne haragudj a bonyodalmakért. A babázóban mesélhetnél, hogy mizujs Veletek! Olyan rég hallottunk már hárombetűs vizsgálatokról, reggeli rosszullétekről meg mocorgó kisbabákról!!!! :D :D :D Tessék mesélni!

Azt hiszem, ilyenkor egy kicsit mindenki elgondolkozik, hogy érdemes-e adakozni, ilyen felajánlásokat tenni... Szerencsére, az ilyen emberek vannak kevesebben! Ezt a lányt sem ilyennek gondoltam (én csak vele, meg egy idősebb nővel találkoztam).

Még nem hívtam, de szerintem a héten megteszem. Timi, azért kíváncsi vagyok, hogy mit mond az alapítványos kapcsolatod?

Hát persze nem ismerem a részleteket, de azért az valóban érdekes, hogy az, akinek szüksége lenne segítségre, és szerencsére hozzá is jut pl egy ingyen fotós személyében, mégse akarja elfogadni... Nem tudom elhinni, hogy olyan rossz fotós ajánlotta volna fel a segítségét, hogy annál a semmi is jobb... Na de mindegy, remélem Móni a ruhát visszakapod mielőbb. Puszi!

Szia Móni!

Végül visszautasították a fotóst, aki ingyen elment volna, meg volt még egy-két furcsaság, úgyhogy fotót nem kaptam. Ha megvan még a száma a csajnak, szerintem hívd fel... 

Én pedig írok az alapítványvezetőnek, mert én csak vele tartottam a kapcsolatot.

Megnéztem, halálos :-D

Nekünk miért nincs ilyen szép esküvői videónk?

Ja, én láttam, hát... izé. Nem akarom hogy azt mondjátok hogy rosszindulatú vagyok, ezért inkább azt mondom hogy érdekes.... :)

Köszi a kommentet, tényleg jól esik hogy más is úgy látja a dolgot ahogy én. Hát igen, vannak ilyen emberek, sajnos mindenki a saját csalódásaiból tanul, én mindenesetre azt most nagyon megtanultam hogy azokat a barátaimat akik tényleg a barátaim és tudom hogy számíthatok rájuk, most még százszor jobban megbecsülöm és értékelem mert ők az igazán fontosak.

Szia Fraiser!

Ez a lány - ahogy drága jó nagymamám szokta mondani - teljesen hülye, csak nem forog. Szerintem totál megfejthető a viselkedése, bár emellett hipergáz és szerintem tök' éretlen viselkedés.

Az a példaszituáció jutott eszembe erről, amit egyszer egy tréningen meséltek el, az volt a lényege, hogy barátnak ne adj pénzt kölcsön. Merthogy megmérgezi a kapcsolatot: ha nem tudja időben megadni, akkor először elszégyelli magát. Aztán a szégyellés közben elkezd kerülni. Aztán ha találkoztok az utcán, átmegy a túloldalra. Hogy nehogy szóbakerüljön, "mikor adod már meg - jaj ne haragudj, most tényleg nincs miből". Aztán az egész odáig tud fajulni, hogy elkezd utálni, a legvégén meg akár pletykát indít, neadjisten mindenfélét terjeszteni kezd. A megoldás a megelőzés, "ne haragudj, nem adok, mert meg fogsz utálni érte. Mert tönkremenne bele a barátságunk - így most egykét héig fogsz utálni, úgy meg örökre".

Vicces, mert nagyon hasonlóan volt, akiktől a lakást vettük, nekünk nem volt sürgős, hogy kiköltözzenek, soha nem is izélgettük őket érte, sőt, ha összefutottunk és szóbahozták, mindig mondtuk, hogy dehát megbeszéltük, hogy nem sürgős, mégis egy idő után elkerültek az utcán... Emberek...

Nem azt mondom, hogy tuti ez minden esetben a dolog vége, csak azt, hogy a szitu eléggé hasonlít.

Szerintem ha nem fontos neked ez a csajszi, akkor tojd le az egész helyzetet. Ha igen, akkor talán érdemes beszélni vele, hiszen azt írta, hogy erre (legalább) nyitott. Abba a hibába persze hamar beleesik az ember lánya, hogy implikál (ezt azért mondta, hogy ezt meg azt üzenje vele...) - nem biztos, hogy így van. Az is lehet, hogy egyszerűen komoly esküvő előtti pánikban volt, ehhez hozzájön a rossz kommunikációkészsége, plusz, érzi, hogy valamit nemjól csinált és még ez is feszélyezi, hát elvágtatott az utsó napon. A sütit meg hozta, levágta a konyhában, esetleg mondta az épp ottlevő egykét valakinek, hogy "hoztam sütit a lagziból" és nem látta szükségét jobban ragozni. Nem stílusos, nem elegáns megoldás, de a sütibehozás szituációjának egyfajta megoldása mégis. Tőle ennyi telt. Nem vagyunk egyformák.

Baromi toleráns napom van ma! :-) Emellett azért, zárójelben, szerintem is gáz, és a hiba nem a te készülékedben van...!

Jaj annyira szeretném...:( de még nem válaszolt a fotós, mondjuk a feleségének írtam iwiw-en mert a fotós e-mailcímét nem találom, annyira izgulok, állhatnék menyasszonyi ruhában a Fertő-tóban vávávávávává.

Ha esetleg nem jön össze, nem ismersz valakit Timi aki ésszerű árért csinálna ilyet??? Nem akarom kihagyni hogy legyen egy ilyen képsorozatunk is... annnyira nagyon-nagyon szeretném!!

Én pont most fűzöm a fotósunkat egy TTD fotózásra, mert nekem is pont ez jutott eszembe hogy úúúúgy fölvenném azt a ruhát megint :)) Remélem igent mond, bár tavaly ő ajánlotta fel hogy csinál egy ingyenes TTD sorozatot mert még ő sem csinált ilyet és ugye elég kevés menya van akinek nem bérelt a ruhája szóval ha mi is akarnánk akkor szívesen megcsinálná, most írtam rá egy e-mailt hogy ööööizééébocsi, nem akarok pofátlan lenni de nem lehetne-e esetleg talán....

Szurkoljatok!!

Ja, ebben helyesbítenem kell, most mondja a kolleganőm hogy az a morzsa ami a konyhában volt az ajándék süti volt, csak épp senki sem tudta hogy kitől van és mireföl mert se e-mail se semmi infó nem jött, csak a fiúk befalták, mire én beértem már egy tányér volt csak az asztalon egy pár morzsával, szóval mégiscsak hozott süteményt csak hát ezt is úgy ahogy.... Nem is tudom mi mást vártam...

Szóval ugye ott tartottam mikor leírtam a sztorit hogy még jópár hét volt az esküvőig de a kollegina nagyon lapított (mindazon előzmények után amit persze szintén leírtam)... hát ez a lapítás tartott egészen múlt hétig mikor is úgy távozott az utolsó munkában töltött napjáról az irodából hogy felállt és kvázi kifutott (még egy sima hétvége előtt is kellemes hétvégét kívánunk ugyebár)... Azért persze közben megtudtam egy pár dolgot amitől még csalódottabb lettem, pl hogy a (mostmár) férj már februárban tisztázta a munkahelyen (ami az én előző munkahelyem is) hogy ki van és ki nincs meghívva, valamint azt is hogy szintén a srác meghívóval meghívta a kollegáit csak a szertartásra, majd ezek után még egy e-mailt is kiküldött nekik hogy szeretettel várják őket. Mi nemhogy szertartásra meghívót nem kaptunk de mégcsak egy szót se szólt róla... Persze ez a kolleganőimnek is meglehetősen fura, azért pár hete már bennük is felmerült a kérdés hogy mivan, a kozvetlen kolleganőnk (hárman vagyunk ugyanabban a csoportban) azt hitte hogy neki azért nem szól mert őt nem akarja meghívni és engem meg igen és nem akarja megbántani, de azért óvatosan megkérdezte hogy mi a helyzet, én meg visszakérdeztem hogy miért te mit tudsz... Szóval nagyon gáz volt már, tényleg. Igazából egy gesztus lett volna csak hozzánkvágni egy papírdarabot és akkor máris nem lett volna ez a kellemetlen szituáció. Persze ő is érzi hogy sáros, mivel gondoltam azért jófej leszek, írok neki egy gratulációtlegalább amely így hangzott: "..... mivel sajnos a várttal ellentétben nem sikerült személyesen gratulálni, ezúton szeretnék sok boldogságot kívánni, jó bulizást, blábláblá"... erre jött a válasz (nem hittem a szememnek) "köszi, ha valami bajod van velem azt jövő héten személyesen mondd meg"... Erre a kollegáim is csak annyit mondtak: "no comment, nem érti"...

Szóval ezért mondtam hogy bár örök igazság, és egyet is értek azzal hogy az ember a saját esküvőjére azt hív meg akit akar, de azért az ilyen kihagyott gesztusok igencsak megkeseríthetik mások életét, és ezzel most gyakorlatilag az egész jövőbeni munkahelyi hangulatot is aláásta a lány... Igazából rettenetesen csalódott vagyok, de csak amiatt hogy én segítettem neki puszta jófejségtől, energiát feccöltem bele nem keveset, tényleg őszintén örültem mikro megkérték a kezét és tök lelkesen segítettem neki szervezni, és tényleg csak pozitív érzelmeim és gondolataim voltak és jótett helyébe mit is várj...  Szóval nagyon bemart a dolog. Már az is gesztus lett volna ha elmondja hogy nem tud meghívni, de így... ráadásul ma már jött dolgozni, és EGY SZÓT SEM szólt, ugyanúgy lapított ahogy eddig, még a többi kollegáknak se szólt egy szót sem, közbe meg a volt kolleganőm e-mailben írta hogy a srác épp körbejár sütivel az irodában és élménybeszámolót tart mindenkinek és egyesével viszi a sütit azoknak akik nem voltak ott... Hát ennyi a sztori, jól vigyázzatok lányok a gesztusaitokra mert jól meg lehet velük vagy a hiányukkal is bántani más embereket. Én legalábbis nagyon fájlalom a dolgot. Nem tudom hgoy ezek után érdemes-e egyáltalán személyesen is elmondanom neki vagy úgyse értené, mindenesetre a munkahelyi kollektívánknak ezáltal lőttek....

Hát a kolleganősegítős aztán lapítós sztori

Szia Frais!

Ezt most nem annyira értem... Milyen sztori?

Köszönöm, Andi, igazán! Felejthetetlen pillanatok voltak, az biztos! Jó, hogy ott voltál! :-)

Köszönöm, Mangu, aranyos vagy! :-)

Köszi Mangu a kérdésed. Éppen igen aktuális, mert a nagybátyámék hatan épp néhány napon belül indulnak Kanadába. Már nagyon várják. Ők is az a "soha nem pihenek, de halálra dolgozom magam" típusú emberek, úgyhogy eleve nyaralni sem voltak évek óta egy hetet sehol. Az meg pláne jó, hogy ilyen apropóból jutnak ki Kanadába.

Amit viszont nem meséltem, de ha már kérdezted, akkor elmondom, az kevésbé szívderítő.

A 80 éves  nagynéném, aki éppen ennyi idej hagyta el az országot, és tért vissza 8 évtized múltán, miután visszament Kanadába, már nem jutott el az otthonába. Egyből kórházba került, mert nem érezte túl jól magát, nagyon vizesedett, stb., és több hónap kórházban fekvés után meghalt. Decemberben volt a 80. születésnapja (amit mi előre megünnepeltünk itt), azt még megérte, de rá pár hétre örökre lecsukta a szemét. Hihetetlen, nem? Teljesült élete vágya, itt volt, megölelhette a testvéreit, akiket soha nem látott, meglátogatta szeretett édesapja sírját, hazament, és meghalt. Csak az vígasztal mindannyiunkat, hogy boldogan halt meg. Semmi másról nem beszélt a kórházban, csak az ittlétéről, és a képeket mutatta mindenkinek (amelyekért köszönet Andy-nek és Jaksa Timinek mégeccer, nem is tudták eddig ők maguk sem, hogy mit jelentett ez neki...). Nos, szóval ez a helyzet velü(n)k.

Mi most nem utazunk, de bízom benne, hogy hamarosan eljutunk mi is. A mi generációnkból Kellit várjuk hozzánk, csak ő most épp várandós, úgyhogy nem utazgat...

Mégegyszer köszönöm a kérdésed, Mangu!

Coco, ez nem számít tiltott reklámnak, ne aggódj! :-) Nagyon jópofa egyébként.

Köszönöm mindenkinek a dícséretet! :-) Sajnos igazából nem minket illet, tőlünk már az is nagy teljesítmény, hogy még nem vágtuk tönkre! :-)

Óóóó, hát akkor azért csuklottam olyan lelkesen? :-D

De tényleg csuklottam.

Megvagyok, köszi a kérdést! Voltunk pár napot Ausztriában, majd' megfagytunk a 7-14 fokban, július közepén, de nagyon-nagyon szép volt, és ami még jobb, pihentető. Dolgozgatunk a bében is, de nem túl rózsás a helyzet, sajnos teljesen természetes, hogy "idősen" már sokkal nehezebb, és ezzel most szembesülök. Ha ezt korábban tudom, esküszöm nem várok az egzisztenciateremtésre meg az összecsiszolódásra az Emberrel, dehát csak utólag okos az ember. De, kábé ennyi a jelenlegi történés...

Odaát csetelgetek a TTD-s lányokkal, bár elég lusta vagyok az utóbbi időben :-)

Puszi!

Manguszta

Szia Timi!

Gyönyörűséges lett a kertetek! Irigyked-irigyked!!!!! :-D