Attila és Kriszti története: szerelemben nevetés az élet

Történetünk 2003. október 27-én kezdődött, illetve talán egy picivel előbb.

2002 augusztusában feliratkoztam egy internetes társkereső oldalra, inkább csak kíváncsiságból, mivel akkoriban elég magányosnak éreztem magam. Két hónap után, túl néhány kellemetlen tapasztalaton, éppen fel akartam adni ezt a társkeresési módszert, amikor még -amolyan utolsó esély alapon- írtam egy a bemutatkozó lapja alapján szimpatikusnak tunő fiúnak. Ő meg pár nap múlva válaszolt. Nagyjából egy hétig kedves kis leveleket váltottunk, aztán nagy merészen elkérte a telefonszámomat, és beszéltünk is néhányszor.

Megbeszéltünk egy találkozót, egész pontosan 2002. október 27-re, és azóta gyakorlatilag együtt vagyunk. Igaz, először egy másik "zöldben" lévő fiúhoz mentem oda a megbeszélt találkahelyen, de ezzel megalapozva a jó hangulatot végül minden jól alakult, és Ati által megtanultam biliárdozni azon a délutánon.

Ezután szinte minden nap találkoztunk, és mivel nagyon jól éreztük magunkat együtt, hamarosan össze is költöztünk. Nagy élmény volt összebarkácsolni az első közös karácsonyfánkat. Szerettünk volna egy saját otthont, így belevágtunk, és ma már közös otthonkánkat szépítgetjük.

A megismerkedésünk egy éves évfordulóján Ati nagy titokzatosan elvitt egy aranyos étterembe, és picit párás szemmel, gyűrűvel a kezében megkérdezte, hogy ennyi sírás-nevetés után szeretnék-e vele még tovább nevetni? Nos, a válasz kitalálható, hiszen idén szeptemberben tartjuk az esküvőnket.

Mindenkinek hasonló boldogságot kívánok!