Esküvői tradíciók Nagy-Britanniában

Szabó Andrea AME.c Magazinnak írt cikkében a nagy-britanniai esküvői hagyományokkal ismerkedhetünk meg.

Nagy-Britannia mindig is arról volt híres, hogy az ott élők ragaszkodnak régi hagyományaikhoz, és ez az esküvőkkel sincs másképp. A mai napig elterjedt szokás az esküvő kihirdetése a templomokban. Ez általában három héttel a kitűzött időpont előtt történik, a vasárnapi istentisztelet alatt, majd a dátumot, a házasulandók nevével együtt ki is tűzik egy jól látható helyre. Mindennek az a szerepe, hogy ha bárki tud olyan okot, amiért a két fiatal nem kelhet egybe, van ideje ezt bejelenteni.

A nagy napra való készülődésben is a hagyományok játsszák a főszerepet. Nagy-Britanniában nem szerencsés pénteken vagy szombaton házasodni, bár ezt ma már praktikus okokból nem mindig tartják be. Továbbá balszerencsét hozhat, ha az Ifjú Pár május hónapban mondja ki a boldogító igent; a legszerencsésebbek a nyári hónapok, illetve a szeptember. Ezért hívják az Egyesült Királyságban a júniust esküvőszezonnak. Aki teheti, ebben a hónapban köt házasságot. Ennek az oka, hogy a június hónap Junoról kapta a nevét, aki a szerelem és házasság istennője volt a római mitológiában.

Amikor a jeles nap kitűzésre került, jöhet a legény és leánybúcsú. A legújabb divat a brit fiatalemberek körében az, hogy Prágában illetve egyre inkább Budapesten tartják a legénybúcsúikat. Ilyenkor egy hétvégére kivetkőznek önmagukból, különböző próbáknak vetik alá a vőlegényt, és sokszor bizony elég durva tréfákat eszelnek ki saját maguk szórakoztatására. A vőlegénynek mindezt bátran és hősiesen kell viselnie, és a hétvége elteltével erős fejfájással, és többnyire maradandó emlékekkel tér vissza a hétköznapokba. A leánybúcsúk ennél azért szolidabbak, de őket sem kell félteni, a menyasszonynak sokszor rémséges jelmezekbe öltözve kell a szórakozóhelyeket végigjárnia, és hajnalig mulatnia, múlatnia lánykorát.

A szervezéshez visszatérve, immáron józanul, jöhet az esküvői ruha. Ez hagyományosan fehér ruha a menyasszony esetében, csak úgy, mint Magyarországon. A ruhát egészen az esküvő napjáig nem szabad teljesen befejezni, és a menyasszony sem veheti fel a teljes öltözéket korábban, mert nem hoz szerencsét. Épp ezért nem láthatja meg a vőlegény sem a ruhát az utolsó pillanatig. A Britek még mindig szóról szóra betartják az előírásokat, melyeket egy Viktória korabeli kis versikében írtak le. Ez szabad fordításban a következő:

Valami régi, valami új,

valami kölcsönkért, valami kék

és egy ezüst hat penny a cipőben.

(Something old, Something new

Something borrowed, somtehing blue

And a silver sixpence in your shoe).

Ez annyit tesz, hogy a menyasszonynál kell, hogy legyen valami régi, ez átvitt értelemben a barátokat jelenti, akik remélhetőleg a házasságban is közel maradnak majd, viszont gyakorlatban egy régi harisnyakötő, amit egy boldog házasságban élő nőismerőstől kell, hogy kapjon a menyasszony, abban a reményben, hogy ez által az ő házassága is boldog lesz.

A valami új a friss házasok boldog, és termékeny jövőjére utal.

A valami kölcsönkért általában egy közeli rokon nagyra becsült családi ereklyéje, amit a menyasszonynak minden esetben vissza kell adnia a szertartás után.

A valami kék a hűséget jelképezi, az ifjú arának viselnie kell valamilyen kék ruhadarabot, vagy szalagot, ezzel bizonyítva szerelmét.

Az ezüst hat penny a menyasszony cipőjébe téve a jólétet kell, hogy meghozza a pár életében. Ezt manapság egy réz egy penny-s érmével pótolják.

A vőlegény tanújának is fontos szerepe van, ő az, aki vigyáz arra, hogy amint a vőlegény elindul a templomba, véletlenül se forduljon vissza, mert az balszerencsét hoz. Továbbá kabalákat, kis ereklyéket rejt a vőlegény ruhájának zsebébe, illetve ő fizeti ki a lelkipásztort a szertartás után, és minden esetben páratlan összeget fizet, hogy ezzel is szerencsét hozzon az ifjú párnak.

A szertartás végeztével elkezdődik a lakodalom, ahol aztán a menyasszony az este folyamán a háta mögé dobja a koszorúját, amit már epekedve várnak a hajadonok, és aki a csokrot elkapja, a hiedelem szerint elsőként fog férjhez menni. Eddig ismerős a történet, hiszen Magyarországon is egyre elterjedtebb ez a szokás. A briteknél viszont a vőlegény is hajít, mégpedig újdonsült feleségének „régi” harisnyakötőjét, amit gyakran a fogával húz le arája combjáról, majd a feje fölött maga mögé hajít az ott sorakozó nőtlen fiatalembereknek. Az nősül meg leghamarabb, aki elkapja a fehérneműt.

Az esküvői torta hagyományosan gyümölcstorta, melybe meggyet, mazsolát, mandulát és egyéb gyümölcsöket sütnek, ezzel is a termékenységet szimbolizálva. A torta legfelső részét és a díszítést az ifjú pár megőrzi egészen első gyermeke keresztelőjéig.

Ha pedig mindezen sikeresen túlléptek a fiatalok, indulhatnak is a nászútra, és jöhetnek a mézes hetek.

- Szabó Andrea -