Ez a történet 15 évvel ezelőtt kezdődött. 1989 szeptembere: egy budapesti gimnáziumban, mint annyi más helyen ekkor, sok-sok tizenéves fiatal először találkozik egymással, hogy aztán egy osztályban/közösségben töltsék el életük egyik legfontosabb időszakát, a felnőtt emberré válás éveit.
Ekkor látja egymást először Gizus és Lacus is. Gizus nem túl feltűnő jelenség: hosszú és állandóan rendezetlen haj, közepes termet, némi súlyfelesleggel. Lacus kajla 14 éves kamasz fiú.
1990 tavaszán menetrendszerűen érkezik a szerelem hullám, aminek következtében nyáron Gizus és Lacus is "járnak" egy hónapot egymással. Az esetlen csókok és "kéz a kézben" séták rövid idõszakának Gizus vet véget, maga sem tudja miért. Lacus nem tulajdonít különösebb jelentőséget a dolognak.
Újabb tanév, újabb együtt töltött napok. Nyáron ismét együtt a páros- újabb egy hónapig - amikor is Lacus kéri a befejezést. Gizus kicsit szomorú, de annál önérzetesebb, hogy bármi csalódást is mutasson. Különben is: az öt éves gimnáziumból még hátra van 3 év, ezalatt még sok minden történhet.
Ahogy történt is: a harmadik nyáron Lacus Lilivel, egy másik osztálytársukkal jön össze. Gizus a helyzet átmenetiségében bízva elfogadja az események alakulását és beleveti magát a közösségi életbe. Élvezi, hogy nincs "elkötelezve", csapódhat a társaságokkal mindenfelé, de érzi: valami hiányzik. Valami bensőséges és meghitt, amihez már elég felnőtt lenne lelkileg…
Telnek az évek: érettségi és felvételi, Lili még mindig Lacus oldalán, Gizus pedig elássa magában az első szerelmének emlékét.
Nyár végén Gizusnak újra kell gondolnia jövőjét: váratlanul elveszíti édesapját. Az addig életvidám és virgonc, "társaság közepe" lányból hirtelen visszahúzódó felnőtt lesz. Családi veszteségét nehezen dolgozza fel, lelki problémáival az anorexiába süllyed és nagyon lesoványodik.
A főiskolai évek alatt a tanulás mellett pincérként dolgozik, ahol megismerkedik a szintén "amatőrként" besegítő Erikkel. Erik Gizus ellentéte: szertelen, gyerekesen felelőtlen és nagyon tud élni. Összejönnek, éveket töltenek együtt, kapcsolatuk hullámzó, de szétszakíthatatlannak tűnik. Néha, egy-egy találkozón összefutnak Lacussal, aki még mindig Lilivel van… Erik ismeri Gizus Lacussal kapcsolatos érzelmeit, de a ki nem mondott szavak között nem érzi meg mennyire élnek még ezek az érzelmek a lányban. Diákszerelemnek ítéli meg a dolgot, Lacust, mint Gizus volt "lovagját" tartja számon.
Gizus már 25 éves, öt éve együtt Erikkel, amikor úgy érzi: kisbabát szeretne. Megszületik Egérke. Erik jó apa, de nem veszi feleségül Gizust, és nem hajlandó feladni hobbijait, társasági életét.
2003. március 15-én Gizus egyedül van otthon. Egérke a nagyszülőknél, Erik vidéken a hobbija miatt. Gizus SMS-t küld Lacusnak, hogy szívesen becsatlakozna egy kis társasági szórakozásba, ha épp lenne valami. Társaság sehol, de a fiú este kávézni hívja Gizust. Egy átbeszélgetett éjszaka után a hajnal még ébren és együtt találja őket az utcán. Az elváláskor a fiú boldog, hogy újra baráti kapcsolatban lehet a lánnyal, de a lány érzi: nagyot hibázott, nem lesz elég ereje újra eltemetni szerelmét. Két hónapig naponta e-maileznek. Gizus lelkéből egyre erősebben próbálnak kitörni érzelmei, szinte könyörög Eriknek: vegye el feleségül, hogy lezárhassa magában az elveszettnek hitt boldogság visszatértének történetét, hogy örökre eltéphesse lelki kötelékeit Lacustól.
De mint sok más alkalommal Erik nem veszi komolyan a lány kéréseit. Ekkor Gizus feladja a küzdelmet kapcsolatáért Erikkel. Kiderül, hogy Lili és Lacus kapcsolata sem lángol már évek óta.
2003. májusában, 13 évvel az első csók után Gizus és Lacus először öleli át egymást, mint férfi és nő. Két hónappal később, az Erikkel történt különválás után már együtt élnek. Vidám és furcsa hónapok következnek, amelyek alatt Egérke és Lacus megvívják békés harcukat egymás bizalmáért. Nemes küzdelem ez, a türelem és a kitartás próbája, amelyben főszerepet kap a született emberi jóság.
2004. március 15-én, egy évvel az első "újkori" találkozás után Lacus megkéri a lány kezét, aki egy feltétellel mond igent. A feltétel pedig: "Feltétel nélkül". Azaz szeretni, segíteni, elfogadni a másikat olyannak amilyen most, mindig és örökké.
2004. szeptember 17-én a törvény, október 2-án pedig Isten színe előtt fogják ezt megfogadni egymásnak.
Ez Gizus és Lacus története
Köszönet:
Elsőként köszönöm Lacusnak, hogy mellette én lehettem e történet másik fõszereplője….
Köszönöm Lacus családjának, hogy természetes nyitottságukkal és emberségükkel - nem is tudják mennyire - megkönnyítették utunkat a boldogság felé.
Köszönöm édesanyámnak, hogy tanácsaival segített a nehéz döntésekben, és hogy anyaként is ki merte mondani: egy kapcsolatot nem a közös gyermeknek, hanem a szerelemnek és tiszteletnek kell összetartania.
…és leginkább köszönöm Egérkémnek, hogy mindezen történések alatt soha "nem engedte el a kezem" és soha nem szűnt meg engem, mint édesanyját szeretni…
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges

