Kanadai esküvői szokások régen és ma

Hajdu Livia az AMiEsküvőnk.Com Magazinnak írt cikkében a kanadai őslakosok egy csoportjának, az inuitok esküvői szokásairól mesélt. Választása azért esett rájuk, mert a mai modern kanadai szokások tulajdonképpen megegyeznek az amerikai és brit esküvőkével.

Lássuk tehát, milyen hagyományokat tiszteltek az inuit eszkimó őslakosok!

"Kanadai" esküvői szokások egykor

Kanadával kapcsolatban, ha ősi hagyományokról beszélünk, akkor az inuit – eszkimó kultúrát kell jobban szemügyre venni. Mellettük, majd őket egyre inkább háttérbe szorítva érződött a francia és az angol befolyás, manapság pedig bármilyen nemzetiségű pár megtalálhatja Kanadában a módját, hogy a maga szokásai szerint szervezze meg az esküvőjét.

Az inuitok esküvői szokásai, és a házasság megkötésének körülményei igencsak távol estek a mai értelemben vett ’romantikustól’. Néha már közvetlenül a gyerekek születése után egyezséget kötött két család, mi szerint összeadják gyermekeiket, mihelyt azok elérik a felnőttkort. Addig a gyerekek együtt játszottak – nevelkedtek, majd miután közölték velük sorsukat, kölcsönös tisztelettel tartoztak egymásnak és csendesnek, visszafogottnak kellett mutatkozniuk egymás jelenlétében. Miután a két család úgy érezte, eljött az idő a frigy megkötésére, a fiú családja ajándékokkal megrakva felkereste a lányét, és a két apa megbeszélte a részleteket.

Kép forrása: www.everyculture.com

Ezek a részletek a fiút érintették leginkább, mivel neki két – három évig menyasszonya családjának kellett dolgoznia ingyen és bérmentve. Az első időkben még nem lakott a lány családjával együtt, csak dolgozni járt ki jövendő apósával a tengerre. Feltétlen engedelmességgel és tisztelettel tartozott a lány apjának, és a család nálánál idősebb férfi tagjainak. Mindez azonban még nem biztosította a vőlegénynek a házasságot, mert az apósjelölt bármikor elküldhette, ha a munkáját elégtelennek, vagy a fiút lustának, élhetetlennek tartotta. Többször megesett, hogy egy fiú, kétszer, háromszor is volt vőlegény anélkül, hogy a kemény munkát esküvő koronázta volna.

Kép forrása: www.hotcakencyclopedia.com

Ha azonban a lány családjának nem volt kifogása a férjjelölt ellen, a klán két rangidős tagja tovább folytatta a „házassági tárgyalásokat”. Most az ifjú menyasszonyon volt a sor. Szintén ajándékokkal fölpakolva, díszesen fölöltözve átvonultak a vőlegény családjához. A lányos apák bőröket, élelmet, szerszámokat készítettek össze, melyeket aztán gondosan elhelyeztek a fiú családjának kunyhója előtt. A menyasszonynak szép lassan, szertartásosan körbe kellett járnia a kunyhót, majd végig kellett sétálni az ajándékokon is, ezzel jelképezve, hogy már ő is ahhoz a családhoz tartozik, és búcsúzik a régitől. Így lett egy eszkimó lányból eszkimó feleség. Az egész romantikáját még inkább szertefoszlatja az, hogy az ajándékokat gyakran pénzzel váltották ki, és a lányt családjának a törzsben elfoglalt társadalmi helyzete alapján ’értékelték fel’.

Kép forrása: www.shingwauk.auc.ca

Lassan azonban a rendszer változni kezdett, és a fiatalok egyre hangosabban követelték, hogy maguk választhassák meg, kivel szeretnék leélni az életüket. Az idősebb inuit korosztály persze ragaszkodott a hagyományokhoz, melynek gyakran az lett a vége, hogy az eszkimó lányok „fehér embert” választottak férjül, gyakran az arrafelé állomásozó katonák közül. Erre még egy jó okuk lehetett. Korabeli vallomások szerint az eszkimók – talán a vőlegénykori munkát viszonzandó – igen keményen bántak feleségükkel, és nem ritkán férfimunkát végeztettek velük. Az inuit lányok döntése sok eszkimó törzsnek okozott fejfájást.

Kanadai esküvői szokások most

Ahogy a kanadai őslakosok már nem csak egymás között házasodtak, úgy változtak az esküvői szokásaik is az évek folyamán. Belekeveredett egy kis európai, egy kis amerikai, a legerősebb hatása pedig a francia mellett az angol kultúrának volt. A menyasszonynak adtak valami régit, valami újat, valamit kölcsön, és valami kéket. A templomi esküvő után rendezett fogadáson a menyasszonyt ajándékesővel várták, sőt, a menyasszonytáncon egy–egy energikus ara szép hosszú nászútra gyűjthetett – táncolhatott össze elegendő pénzt. Divatossá vált a legénybúcsú, és a lánybúcsú, ahol vad partikon köszöntek el a menyasszonyok is, vőlegények is a gondtalan függetlenségtől.

Napjainkban az utolsó pillanatban szervezett, úgy nevezett „last minute” esküvő se ritka, melyen a fiatal pár nem is visel esküvői ruhát, nem ad sokat a hagyományokra, és nem is hív vendégeket. Már mindenkinek szíve-joga úgy, és azzal házasságot kötni, ahogy és akivel csak ő akarja. Ezzel a jelenséggel párhuzamosan ugyanakkor sokan visszatérnek az ősi gyökerekhez, persze csak az európai szokások erejéig. Egy hagyományokon nyugvó esküvői szertartás, minden mozzanatával és jelentésével népszerű a fiatalok körében, ám az eredeti inuit – eszkimó tradíciókig nem hiszem, hogy sokan kanyarodnának vissza.