vargakovacstimea, 2010, február 2 - 18:41
Kategória:
Vargyasi-Dávid Andrea Női szemmel című sorozatának negyedik cikkében arról mesél, a gyakorlatban mire kell figyelni az esküvőfotós kiválasztásakor.
Bizonyára sokszor hallottatok arról, hogy nagyon fontos, milyen fotóst választotok, és hogy az ár-érték arányt kell mindig figyelembe venni. Most ennél picit többet szeretnék segíteni nektek néhány hasznos tippel, hogy tényleg minden álmotok valóra válhasson a nagy napon, és erről valóban egyedi, szép, minőségi képeket kaphassatok. A döntés nem egyszerű, a legtöbbször gondos körültekintést, alapos válogatást igényel. De az is könnyen előfordulhat, hogy - akárcsak kedvesünkbe - első látásra beleszeretünk egy fotós munkájába. Ha a képeket meglátva elérzékenyülünk, hirtelen szinte látjuk magunkat az esküvőnk napján, ha úgy érezzük, el tudjuk képzelni, milyen lehetett az az esküvő, aminek képeit láthatjuk, akkor az a fotós biztosan megtett mindent a jó munka érdekében.
Ha már több honlapot, referenciát is megnéztetek, és tudjátok nagyjából mekkora összegben gondolkodtok, akkor eljött az ideje, hogy személyesen is találkozzatok a kiszemelt szolgáltatóval. Fontos, hogy elsőre is szimpatikus ember legyen, és hamar egy hullámhosszra kerüljetek. Ha ez megvan, akkor ne csak a válogatott képeit tekintsétek meg! Kérjétek, hogy mutasson több olyan anyagot, amik átölelnek egy egész esküvőt. Ekkor láthatjátok igazán, hogy a minőség állandó, minden körülmény között szép anyag készül. Nézegessetek szép helyen készült napfényes fotókat, de mutathat esetleg olyanokat, melyek a rossz idő miatt egy B-terves fotós helyszínen készültek. Ha ezzel is minden rendben, akkor a pontos árat is beszéljétek meg, és ne hagyjátok, hogy azt mondja bármire is, hogy “majd attól függ... utólag megbeszéljük”. Pontosan beszéljétek meg, mi van benne az árban. Kérdezzetek bátran, nem szabad szégyellősnek lenni! Hány kép szokott készülni, ebből hány fotót kaptok meg, azt milyen formában kapjátok meg? Megkapjátok-e a fotókat digitálisan? Van-e papírkép az árban, és ha igen, mekkora méret, hány darab és milyen minőségben? Hány fotót retusál a fotós, és mit jelent neki a retusálás? Kijavítja-e a bőrhibákat, készít-e fekete-fehér, különleges effektes fotókat? Mekkora nagyítást vállal esetleg bizonyos képekből?
Amint látjátok, milliónyi kérdést kell átbeszélnetek. Erre nem elég egy rövid találkozó, úgy készüljetek, hogy legalább egy bő órát beszélgessetek a fotóssal, vagy akár többet is. Ha a fentiekre mind választ kaptatok, még akkor is maradnak fontos részletek. Kérdezzetek utána, milyen extra lehetőségek vannak (pl. könyvek, fotóalbumok, köszönőkártyák, zenés digitális albumok, jegyesfotózás, Trash The Dress fotózás, papírképek, nagyítások, keretezés, helyszínen vetítés), és ezeket később is igénybe vehetitek-e? Végül pedig a nagyobb részleteket (ár, benzinköltség, szolgáltatás időtartama, kész anyag tartalma, határidő) szerződésben is tisztázzátok egymással.
Végül még egy apróság, amit kérdezzetek meg. Vannak-e tartalék eszközei a fotósnak, rendelkezik-e pótgéppel, több objektívvel, több vakuval? És milyen megoldást ajánl arra az esetre, ha véletlenül történik vele valami, pont a Ti esküvőtök előtt? Ha erre is választ tud adni úgy, hogy Benneteket megnyugtasson, akkor csak egyet tudok tanácsolni: elő a tollal és papírral, és írjatok alá egy szerződést nagyon gyorsan, mert az ilyen fotósokra bizony sokan és hamar szeretnének „lecsapni”. És bátran örüljetek, hogy Ő már a tiétek!
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Még valami: érdemes tisztában
Még valami: érdemes tisztában lennünk az előnyeinkkel és az előnytelenségeinkkel. Például, ha mondjuk van egy kis tokánk (mutassatok valakit, akinek nincs!), ne engedjük, hogy alulról fotózzanak. A mi, nem is tudom, minek nevezzem... emberünk folyton pózolt, guggolt, oszt' alig van képem, amin nem az ég felé áll az orrom, mert az emelt állal kompenzálni lehet a tokát... Én ostoba módon nem szóltam neki előre, de ha még egyszer ilyen helyzetbe kerülnék, bizony kikötném: se alulról, se teljesen-oldalról nincs fotózás (mint a bűnözők a csíkos fal előtt...). A félprofil a legjobb: a teljesen-szemből se telitalálat egyáltalán.
Ja, és még valami: tisztázzátok a képek tulajdonjogát. Furcsán hangozhat, de az átfórumozott évek alatt volt olyan menya, aki utólag kapott észbe, amikor nem kapta meg az összes képet. Jogilag ezek a fotós tulajdonát, művészi alkotását képezik, hiába van a pár a képen, és a szerződés csak a nyomtatott képekre szólt. Azt is érdemes tisztázni, hogy hozzájárultok-e, hogy a képeitek szerepeljenek a fotós portfóliójában, kiteheti-e netre stb: ebben pedig nektek van jogotok dönteni.
A fotós kiválasztása
Hú, a beharangozó első mondat elolvasása után azt gondoltam, hogy most akkor jó sokmindent hozzáteszek, de Andi mindent leírt :-). Csak azért szerettem volna "észt osztani", mert nagyon rossz választás volt a fotósunk, így szinte "állatorvosi ló" voltunk a hibákkal, bár nem is tartozott az olcsó kategóriába.
A fő nagy hibánk az volt, hogy csak a portfóliót néztük meg. Teljes esküvői sorozatokat kellett volna. Nagyon szimpatikus, kedves ember benyomását keltette, a felszerelése profi volt, a bemutatott képek valóban klasszak (párom szinte profi hobbifotós, de még őt is megvezették a látottak).
Ostoroztam én őt már a régi fórumon eleget, így csak a praktikus további tényezőket hoznám szóba:
Érdemes tisztázni, hogy ki mit ért bizonyos dolgok alatt. Semmit ne vegyünk magától értetődőnek! Ha azt kérem, hogy elkapott pillanatok legyenek (akkor még nem tudtam, hogy ezt fotózsurnaliszta stílusnak hívják), azt lehet, hogy ő úgy érti, hogy itt is kattint, ott is kattint, egyet. Nem pedig úgy, hogy van szeme a mondanivalós pillanatokhoz. Aztán a nagymamámról lesz 1 egész képem, azon is épp előnytelen, és a szomszéd Pistabácsi automatájával jobb készült róla.
Vagy, a tortáról nincs kép egészben, csak egy olyan, amiről már hiányzik a felső emelet, és azon se látszik annyira jól. Merthogy nekem magától értetődött, hogy egy nagyon szokatlan kinézetű tortáról kéne egy teljes kép, neki meg nem.
Jobb lett volna, ha pontról pontra kitérek arra, hogy a következőket mindenképp teljes egészében örökítse meg: torta, csokor (ne úgy, hogy rólam van egy totál és azon féligmeddig rajta van), minden egyes vendég (50-fős eskinél ez nem kunszt!) és a vendégsereget ne csak egyetlen irányból vegye. Igen, valóban: rossz, ha ezt már így szájba kell rágni. De inkább rágjon be a fotós, hogy ugyankérem, nálam ez alap, mintsemhogy bőgve kelljen a falhoz vágnod az elkészült CD-t. Én sajnos azt tettem.