A lánykérés hagyományairól, szokásairól

Cikkünkben megismerkedhetünk a magyar lánykérési hagyományokkal, majd szót ejtünk napjaink szokásairól.

Vissza a gyökerekhez

Először lássuk, melyek voltak a régi magyar szokások! Ahogy a Magyar Néprajzi Lexikonból is megtudhatjuk, a lánykérés nem más, mint a leány házasságra kérése szüleitől (Gondolom, eddig semmi meglepőt nem mondtam).

A lánykérés egyéb népi elnevezései: leánykérő, kérő, kéretés, leánynéző helnizés, kulacsos puhatolódzó, követküldés. A megbízott neve is helyenként változó: pl. követ, követasszony, gügyü, gyalogsátán stb.

A leányt megkérhette a házasulandó legény vagy annak szülei, hozzátartozói vagy más megbízott személy, gyakran ünnepélyes formaságok között.

A szóvivő lehetőleg beszédben járatos ember volt, esetleg specialista e téren (násznagy vagy lakodalmi gazda); a legénynek szinte nem is volt szerepe. A lányos házhoz érkező csoport nemegyszer ürügyet jelölt meg jövetele céljaként, pl. eladó állat után való érdeklődést. A Vőfélykönyvekből vett beszédekkel, versekkel közelítettek jövetelük céljához, leginkább Ádám és Éva történetének elmondásával.

A megkérésnek régente rendszerint két mozzanata volt figyelemre méltó:

·         a leány kezének nyújtása (adása)

·         a legény részéről a leány kezének bevétele (elfogadása) és a házasulási szándék jeleként a jegyajándék átadása;

Emellett számtalan táji változat volt ismert. Pl. Baranyában a megkérés három aktusból állt: a helnizésből, az alkuból (tehát a lánynak fizetendő móring, hitbér összegében való megállapodásból), végül a foglalásból (összekötés), tehát a jegyek kicseréléséből a pap előtt. Az érdemi tárgyalásban a kérdés nemcsak az volt, hogy a leányt odaadják-e, hanem az is, hogy milyen anyagi feltételek mellett. A hozomány, kelengye, hitbér kérdésén olyan komoly vita alakulhatott ki, hogy el is vághatta a további közeledés útját.

Az érdekelt fiataloknak – főleg jómódú családok esetében – igen korlátozott lehetőségük volt arra, hogy az eredményt kívánságuk szerint befolyásolják. A választ a leány szülei adták meg, bár előzőleg – ha formálisan is – a leánynak nyilatkoznia kellett. Mind a kérők, mind a válaszadók sokszor jelképes cselekményekkel fejezték ki mondanivalójukat. Szokás volt a leánykérőket megkínálni (olykor ők is kínáltak, pl. pálinkát), az ételek, italok is lehettek jelentések hordozói. Pl. két pohárba bort töltenek, az egyiket a kérő, a másikat a leány számára. Ha a leány is iszik a poharából, azt jelenti, hogy kedvére van a megkérés, ha nem iszik, a választ kedvezőtlennek kell tekinteni.

A leánykérőbe ment palóc legény a szűrét a pitvarba akasztotta; ha a leány közben az eresz alá teszi ki, azt jelenti, hogy nincs szándékában a legényhez feleségül menni. Innen ered a “Kiteszi a szűrét” kifejezés.

Ha nem volt minden tényező ismert, haladékot kértek a válaszadásra, hogy közben megszerezhessék a hiányzó információkat és megtanácskozhassák a dolgot. A megkérés után szoros kapcsolat alakult ki a leány és a legény között: együtt jártak, egymást féltőn támogatták, kölcsönös bizalommal voltak egymás iránt, és igyekeztek egymást alaposan megismerni, az anyagi kérdéseket tisztázni.

El kell oszlatni a tévhitet, mely szerint a háztűznéző a lányos háznál történt. Ez éppen fordítva: a megkérés után a leány és hozzátartozói háztűznézőbe mentek a legényhez.

A megkérés a szülői hatalom gyengülésével, a fiatalok önállóságának növekedésével elveszítette jelentőségét, formálissá vált. Ma lényegében megszűntnek tekinhető.

Napjainkban

Szerencsére azonban manapság is nagy hagyománya van ennek szokás módosult formájának. Tartalma és formája megszépült, és sok változáson ment át. Napjainkban, ahogy fent is említettem, a fiatalok a főszereplői a házasságnak és a lánykérésnek.

Lehet nagy baráti társasággal kísért, megszervezett, látványos esemény, de legtöbb esetben kettesben, romantikus körülmények között megszervezett meghitt lánykérés.

A jegyajándék, bár nem tűnt el teljesen, nagyon ritka. Ehelyett a jegygyűrű a megszokottabb. Szerencsés esetben ez köves vagy gyönggyel díszített gyűrű, mely később kísérőgyűrűként szolgál, de előfordulhat, hogy anyagi okok miatt kölcsönkapott gyűrűvel vagy a leendő karikagyűrűvel kérik meg a lány kezét. Természetesen, ez utóbbi is teljes mértékben elfogadott, hisz nem a külsőségek számítanak, hanem az, hogy mit érez egymás iránt a két fiatal.

Mindenesetre, a legtöbb férfi ragaszkodik hozzá, hogy jelét adja komoly szándékainak, és nem elfelejtendő, hogy az esküvő mellett a lánykérés a másik legfontosabb dolog, melyről a nők kislány koruk óta álmodoznak!