Lengyel lakodalmi népszokások és hiedelmek

Dorota Franciskovic AME.c Magazinnak írt cikkében a lengyel esküvői és lakodalmi népszokásokkal és hiedelmekkel ismerkedhetünk meg.

Más ország, más szokás

A házasságkötés igen fontos ünnepség. Felejthetetlen esemény az ifjú pár számára, akik szerelmet és örök hűséget fogadnak egymásnak. Kultúrkörünkben életük boldogságának biztosításában fontos szerepet játszanak a babonák.

Leánykérés

A menyasszony házába látogató vőlegénynek nem szabad megfeledkeznie arról, hogy szíve választottjának és annak édesanyjának virágot vigyen. Fontos továbbá a virágok színe. Az édesanyát rózsaszín, a menyasszonyt vörös rózsacsokorral illik megajándékozni. A virágok átadása közben kell a leendő vőlegénynek előhozakodnia a leánykéréssel a szülők felé, a leányukkal való hosszú ismeretségre és arra a tényre hivatkozva, hogy szeretik egymást, és ezért szeretnének összeházasodni.

Eljegyzés

Régen az eljegyzést a menyasszony szüleinek házában tartották, de manapság az ünnepi ebéd vagy vacsora helyszíneként éppúgy megfelel a vőlegény szülői háza vagy egy étterem. Noha mindenkinek tudomása van a találkozó okáról az illedelmes fiatalembernek nyilvánosan is illik kinyilvánítania érzéseit választottja iránt annak szülei jelenlétében, és átnyújtja a jeggyűrűt.

A jeggyűrű legyen aranyból vagy platinából, legjobb, ha briliánssal díszített. Szokásaink szerint megengedettek más kövek is, melyeket a menyasszony születési hónapjának alapján lehet kiválasztani. A gyűrű belső oldalába van gravírozva az eljegyzés dátuma és a vőlegény neve. Érdemes megjegyezni, hogy a jeggyűrűt a bal kéz gyűrűsujján viseljük.

Nagyon kedves gesztus a vőlegény szüleinek részéről, ha valamilyen családi aprósággal ajándékozzák meg a menyasszonyt (ez lehet például valamiféle ékszer a családi örökségből).

Az esküvő napja legyen:

·               olyan hónapban, amelynek nevében szerepel az „r”-betű;

·               Húsvétkor;

·               Farsangkor;

·               Karácsonykor

Nem tanácsos az esküvőt májusban, novemberben vagy áprilisban tartani, csakúgy, mint Adventkor vagy Nagyböjt idején.

Szokás még az ünnepség előtt leány-, illetve legénybúcsút tartani. Leánybúcsú: a menyasszony házában tartott szerény fogadás. A résztvevők a barátnők, néha az édesanya és a nagymama. Legénybúcsú: Saját költségén a vőlegény szervezi. Férfiismerőseivel egy kocsmában vagy bárban rendez összejövetelt. Söröznek, és vodkát isznak, viccelődnek a vőlegénnyel, felhívják a figyelmét, hogy ez szabadságának utolsó napja, és annak kiélvezésére bíztatják.

Házasságkötési ceremónia

Az egyik legfontosabb és leggyakrabban elhangzó babona arról szól, hogy az ünnepség előtt a vőlegény nem láthatja a menyasszonyi ruhát. Ha a vőlegény nézegetné a ruhát vagy segítene annak kiválasztásában, az szerencsétlenséget hozna a házasságukra. Jobb, ha nem veszünk (kölcsönzünk) esküvői ruhát leendő anyósunkkal, mivel ez a későbbiekben rossz viszonyt eredményezhet. A menyasszonynak az ünnepség előtt csak indokolt esetben, pl. a varrónőnél ruhapróbán szabad viselnie a ruhát. Ha a menyasszony szeretné megnézni magát a tükörben, nem teheti azt teljes öltözékében, de elég levennie például a cipőjét.

Az esküvőre való öltözködésnél a menyasszonynak úgy kell öltözékét összeállítania, hogy legyen rajta: valami fehér, valami kék, valami, ami kölcsönzött, valami új és valami régi. A fehér az érzelmek tisztaságának jelképe, a kék gondoskodik a menyasszony hűségéről, a kölcsönkapott apróság – a vőlegény családjának jóindulata, az új dolog biztosítja a bőséget, a régi dolog – a rokonság és barátok támogatása a nehéz időkben. Az oltár felé menet érdemes gondoskodni a következő apróságokról: a menyasszony ruhájának felhajtásában legyen egy kis kristálycukor és kenyérmorzsa a szegénység elkerülésére, az esküvőn viselt cipőbe bele kell tenni egy groszy-t (a legkisebb lengyel pénzérme), a vőlegény zsebébe pedig néhány kisebb címletű papírpénzt. Ezek a család jólétét biztosítják. Öltözködésnél figyelni kell arra, nehogy valami elszakadjon – ez könnyeket és szerencsétlenséget jelent.

A menyasszonyi csokor az ara kedvenc virágaiból legyen összeállítva, de a szokás úgy tartja, hogy azok ne rózsák legyenek – a szerelem nem szereti a töviseket. Ha ragaszkodunk a rózsacsokorhoz körültekintően el kell távolítani az összes tüskét.

A menyasszonyi csokor virágainak is van saját jelentésük:

·         az ibolya a hűség jelképe

·         a lángvirág szimbolizálja az együttlétet

·         szegfű – tiszta szerelem

·         írisz – egészség

·         gyöngyvirág – szerencse

·         liliom – tisztaság

·         rózsa – erény és szépség

·         kamélia – hála

Az esküvő napja azzal kezdődik, hogy a vőlegény díszkíséretével megérkezik a menyasszony házához. Az ifjú pár megáldása egy előkészített szobában zajlik a barátok halk énekkórusa mellett. A megáldott lakodalmi menet fogattal vagy autóval a templomba indul. Érdemes tudni, hogy a szokás szerint a templomba és onnan vissza más úton kell menni, hogy az útvonalak ne keresztezzék egymást.

A templomba vezető úton nem ajánlatos hosszabb ideig megállni, vagy visszafordulni. Ezt a sikertelen házasság jelének tartják. A szerencse és a jó kapcsolat biztos jövője érdekében a templom küszöbét jobb lábbal kell átlépni, az oltárhoz vezető úton pedig mosolyogni kell.

A házasságkötés további jelképei a karikagyűrűk, amelyekkel szintén a szokásoknak megfelelően kell eljárni. A karikagyűrűket a pár együtt választja ki, és a vőlegény fizeti őket. A karikagyűrűt nem szabad elveszíteni, elfelejteni vagy hagyni, hogy a házasságkötési ceremónia alatt a földre essen. Ha ez mégis megtörténne, nem szabad azt az ifjú párnak felemelnie. Legjobb, ha ezt a pap, ministráns vagy a tanú teszik meg. A gyűrűt semmi esetre sem szabad egyedül felvenni.

A menyasszonynak figyelnie kell, hogy a partnere ne húzza fel teljesen a karikagyűrűt az ujjára, ez azt jelenti, hogy a férfi fog uralkodni a kapcsolatban. Az ara nem nézhet hátra miközben az oltárnál áll, ennek jelentése, hogy nem szívesen megy férjhez.

A templomból kijövet az ifjú párt aprópénzzel szórják meg, hogy közös életük során semmiben se szenvedjenek hiányt. Aki több érmét gyűjt, az fogja kezelni a családi kasszát.

A fogadás

Régi lengyel szokás, hogy az ifjú párt kenyérrel és sóval fogadják. Az ország egyes területein ezeken kívül vízzel és vodkával is kínálják őket. Az ital felhajtása után a fiatalok a jobb válluk fölött átdobják az üres poharat. Ha a pohár nem törik el, a vőlegény tanújának kell azt széttaposnia.

A vőlegény az ölében viszi át a menyasszonyt a küszöbön, hogy az élete férje oldalán könnyű legyen.

Nem maradt más hátra, mint a pártázás, amikor a hajadonok a menyasszony fátylát, az agglegények pedig a vőlegény által eldobott csokornyakkendőt kapják el. Ettől fogva az est két legfontosabb személyét átkeresztelik az „öreg ifjú pár”-ra, és színre lép az „új ifjú pár”, vagyis a fátyol és a csokornyakkendő új tulajdonosai.

A pártázás után érkezik az esküvői torta, amit az ifjú házasok együtt vágnak fel. Először egymást, majd a vendégsereget kínálják vele.

Ezután pedig már csak a mulatás marad kivilágos virradatig.