Renáta története: soha ne mondd, hogy SOHA

Van, aki szeret!

18 éves koromig azt hittem valamit nagyon rosszul csinálok! Nagymami is arra bíztatott, amíg meg nem köszönik a táncot, addig ne hagyjam ott a táncpartnert, persze én ezt mindig túl komolyan vettem, akkor is, amikor már túlságosan is megutáltattam magam! A szerelmi eseteim mindig ugyanazok voltak, én kinéztem, közelébe kerültem, ismerőse közt kerestem, levelekkel ostromoltam, elutasítottak, sokszor, sírtam, összetörtem... MAJD... találtam mást és ment előröl a mókuskerék!

Az első, akire emlékszem, az egy tábori emlék, még arra sem emlékszem mikor bukkant fel a csapatunkban csak arra, hogy napszemüvegben beszélt hozzám valaki, majd egyre többször minden nap... Nahát??? Itt vagyok röpke 10 évesen és zakatol a szívem!! Elmúlt a nyár majd jött a várva nem várt suli is. Szívemben pedig ott őriztem az egy hetes kellemes emlékeket, amíg... Valaki azt mondja: "Szia, nálam még mindig BON-JOVI a sláger!!" Majd néhány kellemes hónap után amíg titokban álmodoztam, kiderült, hogy az anyukája az anyukám másod unokatestvére!!! És ő tudta, tudta…

Ez volt számos összeomlásom kezdete és ALFÁ-ja! 18 évesen a kolleganőmnek azt találtam mondani ÉN NEM LESZEK SOHA FELESÉG!! Persze számos próbálkozás és egy-két örömtelen karokba omlás után valami történt! Érettségiből fennmaradt haverom bulit szervezett, amire rendszeresen nemet mondván igent mondtam, mivel gondoltam, ha már egyedül vagyok nem mindegy miben lelem az örömem??? Buli=unalom! Egyedül, egy csomó hülye közt, és a kiszemelt ÁLDOZATOM egy jóképű UNALMAS, KUKA, HALLGATAG emberke!!

Amíg én az udvaron lévő hintaszékben elmélkedtem, mi mindent csinálhatnék az itteni "buli" helyett, leült mellém az áldozatom bátyja, aki kopaszra nyíratja a haját és kicsit alacsonyabb, és sokat beszél nagyon sokat, rengeteget!!! Egy órán keresztül mesélt, és mesélt. Kérdem miért? "Mert házigazda vagyok a bulin, és láttam unatkozol!!" Ezzel a mondattal bebeszélte magát az agyamba és a stílusával. Egy hétre rá újra találkoztunk a haveri körrel, és Ő is ott volt, néztem, néztem, bűvöltem. Majd lekísért a buszomra, végül megtettem, amit annyiszor előtte!!

-          VOLNA KEDVED MÉG VELEM TALÁLKOZNI? majd kb 10 p'-nek tűnő szünet...

-          Persze, persze, nagyon szívesen!!!!

Örömujjongás, örömujjongás, ÖRÖMUJJONGÁS!!!!!!!!! VÉGRE LESZ PASIM!!!!

Ez volt 2001. 10. 13-án, pénteken. Azóta ez életem első kapcsolata és legboldogabb éveimet írhatnám le, MERT BOLDOG VAGYOK, ÉS Ő IS!!!!

Idén 2005. szeptember 10-én lesz pedig az esküvőnk! Valamint a történetemnek annyi a tanulsága, hogy nem mindig az a jó fiú, aki szép fiú. Az elmúlt pár év alatt sok mindent elszenvedtem, de valaki végre szeret, és a bajban is mellettem van, és akinek szívesen szülnék gyereket!!!

RENÁTA