Szabina története: a szerelem mindent legyőz

2001-ben, amikor Judit barátnőmnek görög fiúja volt, és kiment Görögországba dolgozni egy ékszerboltba én is "lázba jöttem". Görögországban akartam én is dolgozni, bulizni, nyaralni. Persze Judit sok mindent nem tudott ígérni, azt mondta: - fizess be egy utat, gyere ki, ha találsz melót maradsz, ha nem, mész haza.

Így is történt, jún. 1-jén már a Paraliára tartó buszon ültem. Pár nap múlva találtam eladói munkát egy Super Marketben a szomszédos Olympic Beach-en.

Persze nekem leginkább a magyar turistákkal kellett beszélgetnem, nemsokára meg is ismerkedtem egy kint nyaraló focicsapat egyik felével, ők ide jártak vásárolni (a csapat másik fele messzebb volt elszállásolva). Pár nap múlva már ismerősként üdvözöltek.

Egyik nap a délutáni pihenő időmben lementem a strandra napozni. A focista srácok természetesen ott ökörködtek. Feltűnt egy helyes srác, de elhessegettem a gondolataimat azzal, hogy nekem a szőkék nem is tetszenek…

Jún. 18 volt (pont 3 évvel ezelőtt) este, amikor a szőke srác és a barátja (a focicsapat másik része, ők messzebb laktak ezért csak utolsó este találkoztunk) bejöttek a boltba, én megkérdeztem tőlük, hogy mit keresnek, kicsit meglepődtek, hogy magyar vagyok, váltottunk pár szót, aztán elmentek.

Éjfélkor, amikor letelt a munkaidőm Judittal elindultunk kajálni, ekkor ismerős hangokat hallottunk: - gyertek fel, ma van az utolsó esténk, buli van (a srácok kiabáltak az apartmanból) - gyertek le (kiabáltunk vissza).

Pár másodperc múlva kb. 5-6 fiú vett minket körbe, hát persze ott volt a szőke fiú is pont mellettem. Egy pár perc ismerkedés + viccelődés következett. Kis idő múlva a barátnőm kijelentette, hogy mennie kell, mert a görög barátja, ha megtudja, hogy srácokkal vihorászik… hazakísértem, a szőke srác pedig azt mondta, hogy ő itt lesz.

Amikor visszajöttem, leültem egy padra, és vártam, azt gondoltam: na jól átvágott! Ekkor jött az egyik focista, megkérdeztem: nem tudod hol van az a srác, aki a magas fiúval szokott mászkálni? Válasz: - fent van, szóljak neki?

Erre azt mondtam: - szóljál (azt tudni kell, hogy én nem szoktam 1 pasira sem várni).

Pár perc múlva megérkezett, flegmán odavágtam neki: - mi az, át akartál vágni? (Szóval így kezdődött a kapcsolatunk) Ez kb. éjszaka fél 1-kor lehetett, aztán meghívott egy jegeskávéra. Kb. reggel fél 7-ig beszélgettünk a parton, megvártuk a napfelkeltét. Persze megtörtént ekkor az első csók is.

Reggel én már 9-től dolgoztam, kb. háromszor jött vissza elbúcsúzni tőlem, mivel indultak haza. Nagyon nehéz volt elválni (persze könnyes szemmel), egyikünk sem tudta, hogy mi lesz, de azért mind a ketten bíztunk benne, hogy találkozni fogunk. Előttem állt még az egész nyár és munka, ha hazamegyek akkor pedig a 300 km távolság. De a szerelem mindent legyőz!!!!

Ment a sok SMS (a válaszait mind papírra vetettem), telefon és Attila (nekem csak Ati) megszervezte 3 párral, hogy kijönnek nyaralni. Júl. 14-én visszajött hozzám, úgy öleltük egymást, mint akik régóta szerelmesek, nyaraltunk egy hetet és hazajöttem velük.

Ő nem ismert akadályokat, hazavitt aztán nemsokára meg költöztetett. 2001. október 23-án költöztünk össze. 2003 május 3-án volt az eljegyzésünk, előtte egy brillköves gyűrűvel kérte meg a kezem, meg egy szál rózsával, aztán az eljegyzésünk napján még egyszer egy rózsacsokorral.

Azóta kisebb-nagyobb zökkenőkkel, de nagy szerelemben együtt vagyunk.

Eredetileg jún. 19-én lett volna az esküvő (a 3 év emlékére), de a zenekar miatt toltuk 1 hetet, tehát 2004.06.26-án örök hűséget esküszünk egymásnak.

Ui: ja és az a szőke fiú (Ati) annyira nem is szőke… csak a napfény és a tenger… és Görögországban találtam "Melót" is, mivel a kedvesemnek a vezetéknevéből adódóan ez a beceneve.

Szabi